1996. július 17.

(Imádság a Szentlélekhez:)

A Szentlélek: Gyermekem, az imádság a te fegyvered, és én, én kiragadhatlak téged a sötétség hatalmából, és ahogy egykor gondoltad, helyet adhatok neked a megközelíthetetlen Világosságban és az elérhetetlen Kincsben. Dicsõséges hatalmamban, gyermekem, elnyerheted az erõt, a szelídséget, a türelmet és az álhatatosságot. Bennem és általam kiálthatod: “Amen!”
És én, az Amen, a Hûséges, az igaz Tanú, Isten teremtésének igazi Forrása, meg foglak hallgatni! Le fogok szállni rátok mint mennydörgés, hogy szabadságot adjak nektek és egységet teremtsek köztetek és a mi Egységünk között: eltöltelek benneteket háromságos Szentségünk teljességével.
Tûz-keresztség készül leszállni rátok, teremtés! Az annyira várt keresztség, ami mindent megújít!
Leányom, hirdesd Isten országát, és ne engedd, hogy bárki hátráltasson!… ¹ Kérd, hogy forrásként áradjon ki rád az élõ víz és frissítsen fel téged!

Remények Reménye, megkérhetlek-e, hogy oldozd meg azok láncát, akik még meg vannak kötözve?

A Szentlélek! Kérd! Nem hallottad, hogy bennem megtalálod a szabadságot?
Mondom neked, eljövök azokhoz, akik soha nem kerestek engem, de szívük olyan maradt, mint a gyermekeké. Felfedem dicsõséges hatalmamat azok elõtt, akik sohasem szóltak hozzám. Elmegyek oda, ahonnan nem számûznek.
Elérkezett a különválasztás ideje, elérkezett az idõ, hogy felfedjem az ország dicsõséges gazdagságát. A kegyelem ideje van rajtatok, ezért mondom újból: ti, akik Krisztus Testéhez tartoztok, jöjjetek és vágyakozzatok adományaimra, hogy teljesen behatolhassatok Krisztus misztériumába. Ne legyetek olyanok, mint a hitehagyottak, akik többé nem keresik a jót.
És titeket, akik így szóltok azokhoz, akik segítségül hívnak engem: “Ezt az imát nem ismerem” ², kérdezlek: “Lehetséges, hogy nem hallottatok meg engem? Lehet, hogy nem láttatok? Lehet, hogy nem értettetek meg? Ellenálltok nekem? Azt állítjátok, hogy ismertek engem, de amit mondtok és tesztek, nem más, mint kegyelmeim visszautasítása. ³ Béke legyen veled! Te, aki túlélted ezt a nagy hitehagyást, dicsõitsd háromszorosan szent Nevünket és bensõségesen dicsérj minket!

(A Szentlélek akkor megnyitotta szájamat és megtöltötte Istennek szóló dicséretekkel.)

A Szentlélek: Maradj állhatatos akaratunk teljesítésében! Napjaitokban én vagyok a kõ, amelyet az építõk elvetnek, én vagyok az Egyház sarokköve. Szabadság és szeretet van bennem, mégis elvet engem nemzedéked, mert nem értett meg. Nem kérnek tanácsot tõlem…
Lásd, olyan vagyok, mint a gazdag talaj. Ha elveted bennem magjaidat, az örök életet fogod learatni, és a Paradicsom lesz otthonod.
Jöjj hozzám késedelem nélkül, és szegénységed által gazdaggá, gyengeséged által erõssé, nyomorúságosságod által buzgóvá és hûségessé teszlek. Semmiséged által teszlek háromságos Szentségünk élõ oltárává.
Jöjj hozzám félve és remegve, és a ti idõtök bátor harcosává teszlek, hogy csatlakozhass Szent Mihályhoz és seregéhez ⁵ és harcolj a ti idõtök nagy harcában.   Szüntelen imádság vagyok bennetek és betöltöm ürességeteket.
Mindenkor közel állok a szegényhez és az egyszerûhöz.
Jöjjetek és ragadjatok meg engem…
Jöjjetek és vegyetek birtokba engem és én befogadlak szentségembe ⁶, felkínálom nektek felbecsülhetetlen adományaimat, a mi részünkké ⁷, eggyé teszlek benneteket mibennünk, hogy azután menjetek és építsétek újjá szentélyünk romjait.
Te, aki a sivatagból jöttél, jöjj és lépj be mély vizeimbe! Hullámaim tisztára mosnak és felfrissítenek. Ne félj tõlem! Nem hallottad, barátom, hogy tengerré teszem a kiszáradt földet? Kiárasztom rád a mennybõl adományaimat és kegyeimet. Ahogy a menny esõt hullatott háromságos Szentségünk jelenlétében, ugyanúgy fogom kiárasztani jelenlétemet az egész emberiségre.
Elmélkedj ezen!
Mi ketten?

Igen, mindörökre.