Róma, 1988. augusztus 6.

(További belépõket akartunk szerezni a pápai audenciára, és Rómában járkálva valahogy eltévedtünk. Amikor James atya észrevette, azonnal megálltunk, hogy visszaforduljunk. A falban egy ablakot vettünk észre, majd gyertyafényre lettem figyelmes. Ennek a helynek kívülrõl nem volt templom formája, ezért nem ügyeltem rá, egyfajta ravatalozónak hittem, koporsókkal. James atya észrevett egy bejáratot, bementünk, és Szent Édesanyánknak egy csodaszép faragott szobrát találtuk ott, amint karjaiban tartja a halott Jézust a keresztre feszítés után.)

Jézus, ide vezettél, ebbe a templomba?

Én vagyok. Édesanyám vezetett benneteket. Õ rendezte így, hogy látogassatok meg bennünket fájdalmában. Szent Anyátok arra akart figyelmeztetni benneteket, hogy õ a fájdalmak Anyja.

Vassula, soha ne veszítsd el bátorságodat! Melletted vagyok. Térj be Jézus Sebeibe, térj be Fájdalmas Szívembe, és érezd fájdalmamat! Érezd, mennyire sírok! Sokakhoz elmegyek ¹ , megmutatom nekik Szívemet, jeleket adok képmásaim könnyhullatásával. Megjelenek különbözõ helyeken, de gyermekeim szívét vastag kéreg takarja, a hitetlenség kérge. Nevetségessé teszik azokat, akik hisznek. Isten Szava semmit sem jelent számukra, Isten felszólításait semmibe veszik, kevés figyelmet szentelnek figyelmeztetéseinknek. Senki sem akar azokra a kinyilatkoztatásokra figyelni, amelyeket maga az Isten ad. A ti korszakotok hite semmivé vált, elsöpörte az összeférhetetlenség, a romlottság, a kegyetlenség és az aljasság. Mennyire fáj Szeplõtelen Szívem! Kezem már nem tudja tovább tartani Isten karját, hogy le ne sújtson rátok. Az Ecclesiát új életre kell kelteni, és tisztulásának ideje szinte betelt . A Szentlélek száll le rátok, reménységet, szeretetet és hitet ad nektek; megújítja hiteteket, táplálja lelketeket. Ez lesz a nagy visszatérés, az örökké tartó forrásfakadás; a virágok kivirágzása. Az Ecclesia tisztulása készít fel arra, hogy meglássátok az új Eget és az új Földet. Arra készít fel, hogy meglássátok Isteneteket! Értsétek meg irántatok való mély szeretetemet!
Mi ketten?

Igen, mi ketten.

Jöjj!

(Ezt a templomot San Sylvestro templomának nevezik. Szûzanyánk azért vezetett oda bennünket, hogy megmutassa, milyen állapotban van ma az Egyház; látszólag belehalt Sebeibe, de miként Jézus feltámadt, az Egyház is újra életre kel.)