1992. október 25.   Róma,

Oltár! Rád helyezem Szavaimat. Hallgasd és írd! Te az én sátram alatt vagy, ezért mindennap add át magadat nekem, hogy véghezvihessem benned akaratomat. Légy szelíd és készséges! Igen értékes vagy számomra gyermekem! Vassula, galambom, a Bölcsesség, aki mindeddig Nevelõd volt, folytatni fogja tanításodat, és meg fogja mondani neked, hogy mi a kötelességed: szeretetet fogok kérni tõled nõvéred, Oroszország számára. Vissza foglak küldeni hozzá, és veled együtt küldöm Szívemet is. Oroszország különösen kedves számomra. Oroszország ma valóban olyan, mint a szántóföld, mely készen áll arra, hogy bevessék.

Talaja kész arra, hogy befogadjon bármely magot. Lelkem által kinyilatkoztatásokat adtam, hogy elvessék benne. Senkinek sem fogom megengedni, hogy más alapot vessen meg benne, mint az én saját alapomat. Én, az Isten, arra jelöltem ki Oroszországot, hogy dicsõségemre legyen, és általa fog világosság felragyogni a sötétségben. Az Õ fénye fogja megvilágosítani nemzedéketek szívét dicsõségem ismeretével. Ki fogom árasztani Lelkemet a házra, amelyet én adtam neki, és meg fogom benne mutatni szentségemet, hogy tiszteljék Nevemet. õróla beszéltem a múltban kis prófétáim a fatimai gyermekek által. Mondom neked: korábbi ragyogását megkétszerezem, mert teljes szívvel fog követni engem és újból keresni fogja Szent Arcomat.

Senki sem fog kárörömmel gondolni rá, mert fel fogom emelni, hogy sok nemzet feje legyen. ¹ Az Õ szegénységében fogom országomat újjáépíteni. Ó Vassula! Csak várj és láss!