Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2019. július 15. 08:01 - Andre Lowoa

A bűnös a kereszténység szívében van. Senki sem érti annyira a kereszténység lényegét, mint a bűnös. Senki, hacsak a szent nem.


A keresztyén élet örvendező voltáról ne beszéljen senki, akinek nincsenek tapasztalatai.


A Szentlélek munkája nem egyéb, mint Istennek tervszerű magaközlése, az Ő dicsősége érdekében. (Ravasz László)


A tisztesség tudás nélkül haszontalan, a tudás tisztesség nélkül veszedelmes és ijesztő. (Samuel Johnson)


„Az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív.” (Zsid 13,9b)

Tárjuk ki szívünket, s valljuk meg bűneinket. Ne áltassuk magunkat a hazugság és a bűnök világában, tartsuk távol magunkat a gonosztól. Könyörögve kiáltsunk bűneink bocsánatáért a mindenható Úrhoz, s a bűnbocsánattól megerősödve szolgáljuk őt tiszta szívünkből!
(Kuthy Ilona Ágnes)


Egyedül az ellenség iránti szeretet az, amely a lelket igazán boldoggá teheti. Akiben ez a szeretet lakozik, annak békességét nem tudja feldúlni még az ördög sem. (Trudel)



„Ez lesz a békesség!” (Mik 5,4a)

Mi is…? Tinédzserek szájából hallottam a mondatot, hogy a békesség unalmas. Ha harminc-negyven másodpercenként nem történik valami esemény, akció, nem is tudunk már rendesen odafigyelni. Pedig a békesség az egyik kulcs a boldogsághoz vezető tekervényes úton. Békesség a társaimmal, békesség Istennel – és ami sokszor a legnehezebbnek tűnik: békesség önmagammal. Csak a Szeretet, a védő, óvó, tapintatos és türelmes Szeretet segíthet megtalálni ezt a nemcsak elveszett, de el is felejtett kulcsot.
(Balogh Éva)


Isten akarata az, hogy az isteni igazságok ne az értelmen keresztül jussanak a szívbe, hanem a szíven keresztül az értelembe. Mert ismernünk kell az emberi dolgokat ahhoz, hogy szeretni tudjunk, az isteni dolgokat pedig szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük azokat. (Pascal )


„Krisztus mondja: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy.”” (Jn 3,8)

A hetekben átélt rettenetes szélviharok alkalmával mindannyian láttuk a szél erejét és munkáját hazánkban. Ezekben a napokban még inkább elgondolkoztam, hogy milyen különleges természeti jelenség a szél: hetekig észre sem vesszük, hogy van levegő körülöttünk, azután ugyanaz a levegő hatalmas erővel mutatja meg magát. Jézus ezzel a természeti jelenséggel magyarázza meg Nikodémusnak a Szentlélek munkáját, hiszen ilyen a Szentlélek is – olykor nem érezzük, de akkor is belőle élünk, máskor pedig végigsöpör az életünkön vagy közösségeinken, és kiforgat a helyéről mindent. Mindezt nem rombolásként teszi, hanem éppen ellenkezőleg: ezzel épít Istennek tetsző életeket és gyülekezeteket.
(Deák László)



„Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!” (Zsolt 139,17)

Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy a zsoltárok közül a 139. a kedvencem. Nem bosszant és idegesít, sőt örömmel tölt el, hogy tudom, Isten mindenütt jelen van, tud rólam, ismerte formálódásomat. Meg kell vallanom, az is bátorít, hogy tudhatom: minden, ami velem történik, először az Úr elé kerül. Én ebben látom nagynak és drágának az ő szándékait, mert érzem, hogy sohasem próbáltatom erőmön felül. Isten mindig ad annyi jót, hogy el ne csüggedjek, és annyi nehézséget, hogy el ne bízzam magam.
(Tamásy Tamásné)



Nem sokkal a kistestvére születése után a kis Sanyi azt kérte a szüleitől, hogy hagyják egyedül a kisöccsével. A szülők féltek attól, hogy Sanyi, mint minden négy év körüli gyerek, féltékeny testvérére, ezért bántani fogja, vagy megrázza, így ezt nem engedték neki.
De Sanyika nem mutatkozott féltékenynek. Kedvesen bánt a gyerekkel és egyre gyakrabban kérte, hogy hadd maradjon vele egyedül. A szülők végül beleegyeztek.
Sanyi izgatottan ment be a kistestvére szobájába, de az ajtót nem csukta be rendesen, így a nyíláson át a kíváncsi szülők megfigyelhették, mi folyik majd odabenn. Látták, ahogy Sanyi odamegy a kisöccse ágyához, arcát az ő arcának szorítja, és halkan azt mondja: - Öcsikém, mondd meg nekem, milyen az Isten. Már kezdem elfelejteni.