1994. június 17.
Ó jöjj, Uram, jöjj és változtasd nyomorúságos lényünket a Te tökéletes képmásoddá! Oly messze vagyunk attól, amit Te tökéletesnek nevezel! Miképpen juthatnánk el Hozzád, a Te országodba így, amilyenek most vagyunk? Nagyon hiányzol nekem…
Fogadd békémet! én vagyok a Szõlõtõ, és te egyik részem vagy. Hadd tápláljalak nedvemmel, és élni fogsz! Bölcsességgel tanítottalak, hogy szentségben hozz gyümölcsöt. Leányom, maradj bennem! Ne csodálkozz! 1 Ne feledd, hogy mindent el fogok mondani, amit akarok: minden ember meg fogja hallani, akinek meg kell hallania. örömömet lelem abban, hogy megosztom terveimet veled. Ez a mû nem a tied, hanem az enyém. Csupán akaratodra és beleegyezésedre van szükségem ahhoz, hogy befejezzem mûvemet. Akarsz-e továbbra is vágyaim eszköze lenni?
Igen, Uram, tudod, hogy Veled akarok maradni.
Megáldalak leányom, szeretlek. Szívem örül, hogy beleegyezésedet hallom. Nem mintha kételkedtem volna benne, de örömet szerez nekem, ha attól hallom e szavakat, 
akit feltámasztottam.
1 Olykor szinte beleszédülök, ha meggondolom, hogy rövid idõ alatt hogyan teljesedett ki Isten mûve, és hogy mi mindent adott nekem.
