II. Eszközök Isten országának megalapításához

 

7. Jézusnak mindenekfölött való szeretete

 

1. Boldog, aki érti, mi az, Jézust szeretni és magát Jézusért figyelemre sem méltatni.

 

2. Minden teremtményt, melyben kedved telik, Jézusért el kell hagynod; mert Jézus azt akarja, hogy egyedül őt szeressük mindenfölött.

 

3. A teremtmény szeretete csalárd és állhatatlan; Jézus szeretete hű és állhatatos.

 

4. Aki teremtményhez ragaszkodik, elmúlik a mulandóval; aki Jézushoz ragaszkodik, örökké szilárdan áll.

 

5. Szeresd Jézust és tarts ki barátságában, aki, ha az egész világ elhagy is, téged el nem hagy és nem engedi, hogy végleg elvessz.

 

6. Minden egyébtől valamikor meg kell válnod, akár akarod, akár nem.

 

7. Jézushoz ragaszkodjál éltedben-holtodban s az ő hűségére bízd magadat, aki egyedül segíthet rajtad, ha mindenki elszakad is tőled.

 

8. Lelked választottja olyan természetű, hogy idegent maga mellett nem tűr, hanem egyedül akarja bírni szívedet s benne mint király, tulajdon székében ülni.

 

9. Ha a teremtményeket el tudnád távolítani szívedből, örömest laknék veled Jézus.

 

10. Meglátod, kárba veszett dolog mind amit Jézuson kívül emberekre építettél.

 

11. Ne bízzál, se ne támaszkodjál a lenge nádhoz, mert ,,minden test széna, minden dicsősége elhull, mint a szénavirág''. (János 40,6)

 

12. Hamar csalatkozol, ha az embereknek csak külső színére veted szemedet.

 

13. Mert ha másban keresed hasznodat és vigasztalásodat, gyakran kárát vallod.

 

14. Ha mindenben Jézust keresed, mindenütt megtalálod Jézust.

 

15. Ha pedig mindenben csak magadat keresed, magadat is megtalálod, de tulajdon vesztedre.

 

16. Mert többet árt magának az ember, ha Jézust nem keresi, mint az egész világ és minden ellensége.

 

 

 

8. Jézus meghitt barátsága

 

 

1. Mikor Jézus jelen van, minden jól van és semmi sem látszik nehéznek, mikor pedig Jézus nincs jelen, minden terhes.

 

2. Mikor Jézus belsőnkben nem szól, keveset ér a vigasztalás; ha pedig Jézus csak egy szót is mond, nagy vigasztalást érzünk.

 

3. Nemde Mária Magdolna tüstént fölkelt helyéről, ahol sírt, mihelyt azt mondta neki Márta: ,,Itt van a Mester és hív téged.'' (János 11,28)

 

4. Boldog óra, mikor Jézus a siralomból lelki örömre hív.

 

5. Ó, mily száraz és kemény vagy Jézus nélkül, mily balgatag és hiú vagy, ha Jézuson kívül valamit kívánsz.

 

6. Nem nagyobb kár-e ez, mintha az egész világot elvesztenéd?

 

7. Jézus nélkül mit adhat neked e világ?

 

8. Jézus nélkül élni kemény pokol, Jézussal élni gyönyörűséges paradicsom.

 

9. Ha Jézus veled van, nem árthat semmi ellenség.

 

10. Aki Jézust megtalálja, nagy kincset talál, sőt minden jó fölött jóra talál.

 

11. Aki Jézust elveszti, igen sokat veszít, többet az egész világnál.

 

12. Legszegényebb az, aki Jézus nélkül él, leggazdagabb, aki jól van Jézussal.

 

13. Nagy mesterség Jézussal társalkodni s nagy annak az okossága, aki Jézust meg tudja tartani.

 

14. Légy alázatos és békeszerető és veled lesz Jézus.

 

15. Légy ájtatos és csöndes és veled marad Jézus.

 

16. Hamar elidegenítheted magadtól Jézust és elveszítheted az ő kegyelmét, ha külső dolgokba avatkozol.

 

17. Ha pedig elűzted és elvesztetted, kihez folyamodol s kit fogadsz barátodnak?

 

18. Jó barát nélkül nehezen boldogulsz és ha Jézus nem lesz mindenfölött barátod, igen szomorú és elhagyatott leszel.

 

19. Balgán cselekszel tehát, ha másvalakiben bízol vagy örvendesz.

 

20. Inkább válaszd, hogy az egész világ ellenséged legyen, mint hogy Jézust megbántsd.

 

21. Azért minden jó barátod közül egyedül Jézus legyen kiváló édes barátod.

 

22. Szeress mindenkit Jézusért, Jézust pedig önmagáért.

 

23. Egyedül Jézus Krisztust kell kiváltképpen szeretnünk, aki egyedül jó és hű minden jóakarónk fölött.

 

24. Őérette és őbenne kedveld mind barátodat, mind ellenségedet és mindezekért könyörögj hozzá, hogy mindnyájan őt ismerjék és őt szeressék.

 

25. Sohase kívánd, hogy különösen téged dicsérjenek és szeressenek; mert ez egyedül Istent illeti, akihez nincs hasonló.

 

26. Azt se kívánd, hogy valaki szívében veled foglalkozzék; te se foglalkozzál szívedben másnak szeretetével; hanem Jézus legyen tebenned és minden jó emberben.

 

27. Légy tiszta szívű s belsőképp szabad és ne kösd szívedet teremtményhez.

 

28. Ki kell vetkőznöd minden világi kívánságból és tiszta szívvel járulnod Jézushoz, ha nyugodt akarsz lenni és látni kívánod, ,,mily gyönyörűséges az Úr''. (Zsolt 33,9)

 

29. Erre pedig bizonyára el nem jutsz, hacsak szent kegyelme meg nem előz és nem vonz: hogy minden teremtményt szívedből eltávolíts és tiszta szívvel, egyedül magával Istennel egyesülj.

 

30. Mert mikor Isten kegyelme száll az emberbe, akkor mindenre képes; de mikor eltávozik, akkor szegény és gyarló lesz és mintha csak ostorcsapásokra hagyták volna.

 

31. De mindezekben ne hagyd el magad és ne essél kétségbe, hanem csöndesen nyugodjál meg Isten akaratán s bármi következik rád, tűrd el az Úr Jézus dicsőségére: mert tél után nyár köszönt be, az éj után fölkel a nap, a förgeteg után kitisztul az ég.

 

 

 

9. Minden vigasztalás hiánya

 

 

1. Könnyű megvetni az emberi vigasztalást, mikor Isten vigasztal.

 

2. Nagy, igen nagy dolog mind emberi, mind isteni vigasztalás nélkül élni és ily lelki számkivetést Isten dicsőségére örömest szenvedni, magát semmiben sem keresni és saját érdemére nem nézni.

 

3. Micsoda nagy dolog az, ha víg és ájtatos vagy, mikor Isten kegyelme száll reád? Mindenki óhajtja ezt az órát.

 

4. Könnyen üget, akit Isten kegyelme hordoz.

 

5. S csoda-e, ha terhet nem érez, akit a Mindenható hordoz és a legfőbb vezér vezet?

 

6. Örömest kapunk a vigasztaláson és nehezen vetkőzik ki magából az ember.

 

7. Meggyőzte Szent Lőrinc vértanú az ő papjával e világot; mert mindent megvetett, ami e világon gyönyörűségesnek látszott és Krisztus szeretetéért nyugodt lélekkel tűrte, hogy Isten főpapját, Sixtust, akit mindenfölött szeretett, elragadják tőle.

 

8. A Teremtő iránt való szeretetével legyőzte az ember iránt való szeretetet és az emberi vigasztalásért inkább Isten szent akaratát választotta.

 

9. Tanulj meg tehát te is Isten kedvéért bármely rokont és kedves barátodat elhagyni.

 

10. Ne is vedd zokon, mikor barátod elhagy; hisz tudod, hogy utóvégre mindnyájunknak el kell egymástól válnunk.

 

11. Sokat és sokáig kell az embernek önmagával viaskodnia, mielőtt megtanul teljesen erőt venni magán és minden vonzalmát Istenhez igazítja.

 

12. Mikor az ember maga lábán jár, könnyen hajlik emberi vigasztalásokra.

 

13. De aki Krisztust igazán szereti és az ő erényeit buzgón követi, nem kap e vigasztalásokon, nem is keres ilyen érezhető édességeket, hanem inkább fárasztó küzdelmet és kemény munkát óhajt Krisztusért.

 

14. Azért, ha Isten lelki vigasztalást ad, hálával vedd; de Isten ajándékának ismerd ám s ne a te érdemednek.

 

15. Föl ne fuvalkodjál rajta, ne örülj neki túlságosan és hiúságból el ne bízd magad; hanem az ajándékból alázatosabb légy; okosabban és óvatosabban viselkedjél minden cselekedetedben; mert elmúlik az a boldog óra és kísértés áll be.

 

16. Mikor leveszi tőled Isten a vigasztalást, ne essél kétségbe: hanem alázattal és béketűréssel várd be a mennyei látogatást; mert hatalmas az Isten és bővebb vigasztalással látogathat meg.

 

17. Nem is újság vagy szokatlan dolog ez azoknál, kik Isten útján járnak; mert nagy szentekben és a régi prófétákban is nem egyszer voltak efféle változások.

 

18. Azért mondotta valaki az isteni látogatás órájában: ,,Azt mondottam az én bővelkedésemben: örökké soha meg nem ingok.'' (Zsoltárok 29,7)

 

19. De utánaveti, mit érzett magában, mikor eltávozott Isten kegyelme: ,,Elfordítottad, úgymond, rólam arcodat és megháborodtam.'' (Zsoltárok 29,8)

 

20. E közben pedig korántsem esik kétségbe, hanem nagyobb buzgalommal kéri az Urat: ,,Tehozzád kiáltok, Uram, úgymond, és az én Istenemhez esedezem.'' (Zsoltárok 29,9)

 

21. Végre imádságának gyümölcsét veszi és bizonyságot tesz róla, hogy meghallgatta őt Isten: ,,Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam; az Úr segítőm lett.'' (Zsoltárok 29,11)

 

22. De ugyan miben? ,,Az én siralmamat, úgymond, örömre fordítottad s körülöveztél engem örömmel.'' (Zsoltárok 29,12)

 

23. Ha így jártak a nagy szentek, nekünk gyarló és szegény embereknek sem kell tehát kétségbe esnünk, ha néha fölbuzdulunk, néha kihűlünk; mert az ihlet jön és megy, amint neki tetszik. Azért mondja Szent Jób: ,,Meglátogatod őt reggel és hirtelen megpróbálod.'' (7,18)

 

24. Mibe vethetem tehát reményemet, vagy mi egyébben kell bíznom, mint Isten nagy irgalmában és egyedül a mennyei kegyelem reményében?

 

25. Mert legyenek bár körülöttem akár istenfélő emberek, akár jámbor testvérek vagy hű barátok, akár szent könyvek és szebbnél-szebb oktatások, akár gyönyörű énekek és himnuszok; mindez keveset használ, kevés a jó íze, mikor Isten kegyelmétől meg vagyok fosztva és magam szegénységében kínlódom.

 

26. Akkor nincs jobb orvosság, mint a béketűrés, önmegtagadás és megnyugvás Isten akaratában.

 

27. Sohasem találtam oly jámbor és istenfél embert, akitől Isten néha-néha meg nem vonta volna érezhető kegyelmét, vagy aki nem érezte volna buzgóságának apadását.

 

28. Nem volt szent oly magasra elragadva, sem annyira felvilágosítva, ki előbb-utóbb kísértést nem szenvedett volna.

 

29. Mert nem méltó Isten mélységes titkainak szemlélésére, aki Istenért valami bajon nem ment keresztül.

30. A következő vigasztalásnak ugyanis a megelőző kísértés szokott a jele lenni.

31. Mert csak annak van megígérve a mennyei vigasztalás, aki a kísértéseket jól megállja. ,,Aki győz, úgymond az Úr, annak az élet fájának gyümölcséből adok enni.'' (Jelenések 2,7)

 

32. Vigasztalást pedig azért ád az Isten, hogy az ember erősebb legyen a viszontagságok eltűrésére.

 

33. A vigasztalás után meg kísértés következik, hogy a jóban föl ne fuvalkodjék.

 

34. Nem alszik az ördög, a test sem halt meg, azért folyton-folyvást készülj a viadalhoz, mert jobbra-balra ellenségek vannak, kik sohasem nyugosznak.

 

 

10. Hála az isteni kegyelemért

 

1. Miért keresel nyugodalmat, mikor munkára születtél?

 

2. Készülj inkább szenvedésre, mint vigasztalásra, keresztviselésre inkább, mint örömre.

 

3. Mert melyik világfi nem venné szíves-örömest a lelki vigasztalást és örömöt, ha mindig szerét ejthetné, bírhatná?

 

4. Hiszen a lelki vigasztalások fölülhaladják a világ minden örömét és a test minden gyönyörűségét.

 

5. E világ összes gyönyörűségei ugyanis vagy hiúk vagy tisztátalanok. Egyedül a lelki gyönyörűségek örvendetesek és tiszták, az erényből fakadnak és Istentől ömlenek a tiszta szívekbe.

 

6. De ezen isteni vigasztalásokban senki sem örvendezhet szüntelen kénye-kedve szerint, mert a kísértés ideje nem soká késik.

 

7. Nagyon ellenkezik az isteni látogatásokkal lelkünk fonák szabadsága és a magunkban való bizakodás.

 

8. Isten jót tesz velünk, ha kegyes jóvoltából vigasztalást nyújt; de gonoszul cselekszik az ember, hagy háladatosan nem Istennek tulajdonít mindent.

 

9. Azért nem áradhatnak ránk szabadon Isten ajándékai, mert hálátlanok vagyunk ahhoz, akitől származnak, és nem térítjük vissza mindenestül az eredeti kútfőhöz.

 

10. Mert mindig újabb ajándékot érdemel, aki, mint illik, meghálálja a vett ajándékot; a kevélytől pedig elveszik, amit az alázatosnak szoktak adni.

 

11. Nem kívánok én oly vigasztalást, amely elveszi tőlem a szívbeli töredelmet; nem is vágyódom oly szemlélődésre, amely kevélységre visz.

 

12. Mert nem mind szent ám ami magasztos; nem mind jó, ami édes; nem minden kívánság tiszta; nem mind kedves Istennél, ami nekünk kellemes.

 

13. Örömest fogadom azt a kegyelmet amelyből mindig alázatosabb, óvatosabb és magam megtagadására készebb leszek.

 

14. Aki a kegyelem ajándékából tanult és elvonásából okult, nem mer magának semmi jót sem tulajdonítani, hanem inkább szegénynek és nyomorultnak vallja magát.

 

15. Add meg Istennek, ami Istené, ami pedig a tied, azt magadnak tulajdonítsd, azaz Istennek adj hálát jótéteményeiért, magadról pedig azt tartsd, hogy bűnös vagy s azért büntetésre méltó.

 

16. A legalsó helyre ülj mindenkor, és megadják neked a legfölsőbbet; mert a legmagasabb nem áll meg a legalacsonyabb nélkül.

 

17. Akik Isten színe előtt a legnagyobb szentek, azok a legkisebbek maguk előtt; minél dicsőségesebbek, annál alázatosabbak magukban.

 

18. Igazsággal és mennyei dicsőséggel teljesek, s így nem kívánják a hiú dicsőséget.

 

19. Istenben meggyökerezve és megerősödve nem lehetnek kevélyek.

 

20. Akik azt a jót, amit kaptak, mind Istennek tulajdonítják, nem keresnek egymásnál dicsőséget; csakis azt a dicsőséget akarják, mely egyedül Istentől jön, és azt kívánják, hogy magukban és minden szentben mindenekfölött csak az Istent dicsérje és magasztalja minden teremtmény; ez az a cél, amelyre szüntelen törekszenek.

 

21. Légy tehát hálás a legkisebb ajándékért is és méltó leszel nagyobbak vételére.

 

22. A legkisebb ajándékot is a legnagyobbnak tartsd, és amit föl sem szoktak venni, kiváló ajándékul fogadd.

 

23. Ha annak méltóságára tekintesz, aki adja, semmiféle ajándék sem fog csekélynek vagy silánynak tetszeni, mert nem silány, amit a fölséges Isten ad.

 

24. Ha bajt és csapásokat ad is, kedvesen kell venned, mert mindent csak a mi üdvünkért tesz, amit reánk bocsát.

 

25. Aki Isten kegyelmét meg akarja őrizni, hálás legyen, ha Isten kegyelmet ad; békével tűrje, ha elveszi tőle; imádkozzék, hogy visszatérjen, óvatos és alázatos legyen, hogy el ne veszítse.

 

 

 

11. Kevesen vannak, kik Jézus keresztjét szeretik

 

 

1. Jézusnak manapság sok olyan híve van, aki mennyországát szereti, de kevés, aki keresztjét hordozza.

 

2. Sokan kívánják a vigasztalást, de kevesen a szorongatást.

 

3. Sok társat talál Jézus az asztalához, de keveset a böjtöléshez.

 

4. Mindnyájan akarnak Krisztussal örvendeni, de kevesen akarnak őérette vagy ővele tűrni, szenvedni.

 

5. Sokan követik Jézust a kenyérszegésig, de kevesen a kínszenvedés kelyhének kiürítéséig.

 

6. Sokan tisztelik csodatételeit, de kevesen követik keresztjének gyalázatát.

 

7. Sokan szeretik Jézust, míg bajuk nincsen.

 

8. Sokan dicsérik és áldják, míg tőle valami vigasztalást kapnak.

 

9. Ha pedig Jézus elrejtőzik és keveset eltávozik tőlük, vagy zúgolódnak vagy nagyon elcsüggednek.

 

10. Akik Jézust Jézusért és nem holmi maguk vigasztalásáért szeretik, minden bajban és szívbeli szorongatásban csakúgy áldják, mint a legnagyobb vigasztalásban.

 

11. És ha nekik soha nem nyújtana is vigasztalást, mégis örökké áldanák és mindig hálát adnának neki.

 

12. Ó, mily hatalmas Jézus szeretete, ha tiszta és nem elegyedik közé a haszonlesés és önszeretet.

 

13. Nem mind béreseknek kell-e nevezni azokat, kik mindig csak vigasztalást keresnek?

 

14. Nem szemlátomást inkább önmagukat szeretik-e, mint Krisztust, akik minduntalan csak saját hasznukról és nyereségükről gondoskodnak?

 

15. Hol találni embert, aki ingyen akarna szolgálni?

 

16. Ritkán találkozik oly lelki ember, aki mindenből kivetkőzött.

 

17. Igazán lelki szegény és mindenből kivetkőzött embert ki talál? Ritka gyöngy és messze földön kereshetni párját.

 

18. Ha az ember minden jószágát kiosztogatja, még az semmi.

 

19. Ha sanyarú bűnbánatot tart is, még kevés.

 

20. Ha minden tudományban otthonos volna is, még igen távol esik tőle.

 

21. Ha erénye nagy és ájtatossága igen lángoló is, még sok híjával van, tudniillik annak az ,,egynek'', ami neki a legszükségesebb.

 

22. Mi az? Hogy miután mindent elhagyott, magát is elhagyja, tökéletesen kivetkőzzék önmagából, és az önszeretetből semmit se tartson meg.

 

23. És miután mindent megtett, amit tudomása szerint tennie kell, azt gondolja, hogy semmit sem tett.

24. Ne tartsa nagynak, amit talán nagyra becsülhetne, hanem igaz szívvel haszontalan szolgának vallja magát az Igazság szava szerint: ,,Mikor mindent megtettetek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk.'' (Lukács 17,10)

Akkor az ember igazán lelki szegény és mindenből kivetkőzött lehet és a prófétával azt mondhatja: ,,Egyedül és szegény vagyok én.'' (Zsoltárok 24,16)

Azonban senki sem gazdagabb, senki sem hatalmasabb, senki sem szabadabb annál, aki magát mindenestül el tudja hagyni és a legalacsonyabb helyet elfoglalni.

 

 

 

12. A szent kereszt királyi útja

 

 

1. Sok ember előtt keménynek látszik ez a szó: ,,Tagadd meg magad, vedd föl keresztedet és kövesd Jézust!'' (Máté 16,24)

 

2. De sokkal keményebb lesz amaz utolsó szót hallani: ,,Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre!'' (Máté 25,14)

 

3. Akik most örömest hallják és követik a kereszt szavát, akkor nem félnek az

örök kárhozat hallásától.

 

4. Ez a keresztjel lesz az égen, mikor az Úr eljön az ítéletre.

 

5. Akkor majd a kereszt szolgái, kik a keresztre feszített Krisztushoz szabták életüket, nagy bizalommal járulnak az ítélő Krisztushoz.

 

6. Miért rettegsz hát a kereszt elvállalásától; hisz ezen az úton mégy a mennyországba?

 

7. A keresztben van az üdvösség, a keresztben az élet, a keresztben oltalom az ellenségtől; a keresztben a mennyei édességnek áradása, a keresztben lelkünk ereje, a keresztben szívünk öröme, a keresztben az erény színe-java; a keresztben a szentség tökéletessége.

 

8. Nincs lelki üdvösség, sem az örök élethez remény, mint csak a keresztben.

 

9. Vedd fel tehát a keresztedet, kövesd Jézust és bemégy az örök életre.

 

10. Ő elöl ment, vállán hordozta keresztjét és meghalt éretted a keresztfán, hogy te is viseld magad keresztjét és a keresztfán meghalni kívánj.

 

11. Mert ha vele meghalsz, vele együtt élsz is; és ha a kínszenvedésben társa vagy, a dicsőségben is az leszel.

 

12. Íme, a kereszten fordul meg minden, és az a lényeges, hogy magunknak meghaljunk; nincs is más út az életre és az igazi belső békére, mint csak a szent kereszt és a mindennapi önmegtagadás útja.

 

13. Járj, amerre akarsz, keress, amit akarsz, nem találsz magasabb utat odafönt, sem biztosabbat idelent a kereszt útjánál.

 

14. Intézz és rendezz bár mindent, amint akarod, ahogy tetszik, nem találsz egyebet, mint hogy mindenkor szenvedned kell valamit vagy szíves-örömest vagy kénytelen-kelletlen és így mindenütt föltalálod a keresztet.

 

15. Mert vagy testi fájdalmat érzel vagy lelki háborúságot szenvedsz.

 

16. Néha Isten hagy el, máskor felebarátod háborgat, és ami nagyobb, gyakran önmagadnak leszel terhére.

 

17. És nem is lesz orvosság vagy vigasztalás, amely neked szabadulást vagy könnyebbséget okozna, hanem addig kell tűrnöd, míg Isten úgy akarja.

 

18. Mert Isten azt akarja, hogy tanuld meg a háborúságokat vigasztalás nélkül szenvedni, és hogy magadat teljesen az ő akarata alá vesd és a bajlódás által alázatosabbá légy.

 

19. Senki sem veszi annyira szívére Krisztus kínszenvedését, mint aki hasonlókat szenvedett.

 

20. A kereszt tehát mindenkor kész és mindenütt vár reád.

 

21. Meg nem szabadulhatsz tőle, akárhova futsz; mert akárhová mégy, magaddal viszed énedet és mindenütt magadra találsz.

 

22. Tekints föl, tekints le, nézz kifelé, nézz befelé, mindenben keresztet találsz: és mindenütt béketűréssel kell lenned, ha belső békében akarsz élni és az örök koronát megnyerni.

 

23. Ha örömest hordozod a keresztet, az hordoz téged, és elvezet az óhajtott célra, ahol vége lesz a szenvedésnek, ámbár nem itt e földön.

 

24. Ha kedvetlenül hordozod, terhet szerzel magadnak, csak bajodat szaporítod és szenvedned mégis kell.

 

25. Ha egyik keresztet elveted kétségkívül másikat találsz, talán nehezebbet.

 

26. Azt hiszed, hogy elkerülöd, amit halandó soha el nem kerülhetett? Melyik szent volt e világon kereszt és küzdelem nélkül?

 

27. Hiszen a mi Urunk Jézus Krisztus sem volt csak egy óráig is szenvedés és fájdalom nélkül, amíg élt. ,,Szenvednie kellett -- úgymond -- Krisztusnak és halottaiból föltámadnia és úgy menni be dicsőségébe.'' (Lukács 24,26)

 

28. Miképp keresel te más utat, mint ezt a királyi utat, a szent kereszt útját?

 

29. Krisztus teljes élete kereszt volt és kínlódás és te nyugalom és öröm után jársz?

 

30. Csalódol, hidd el, csalódol, ha egyebet keresel bajoknál és szenvedéseknél; mert ez az egész halandó élet tele van nyomorúsággal és köröskörül keresztekkel megrakva.

 

31. S minél magasabb fokra jutott valaki a lelki életben, annál nehezebb keresztekre akad gyakran, mert számkivetésének kínja a szeretettel jobban növekszik.

 

32. Aki azonban ily sokféleképp szenved, még sincs vigasztaló enyhülés nélkül; mert érzi, hogy keresztje békés elviseléséből a legszebb gyümölcs terem számára.

 

33. Mert mikor ezt kész szívvel vállára veszi, a szorongatás terhe az isteni vigasztalás reményévé változik.

 

34. És minél inkább megtörik a test a szenvedésben, annál jobban gyarapszik a lélek a belső kegyelem által.

 

35. Sőt néha a szenvedést és viszontagságot annyira megkedveli és mivel megszerette a hasonlatosságot Krisztus keresztjével, úgy megedződik, hogy nem is kíván fájdalom és háborúság nélkül élni; mert azt hiszi, hogy annál kedvesebb Isten előtt, minél többet és súlyosabbat szenvedhet érette.

 

36. Ez nem az ember ereje, hanem Krisztus kegyelme, mely oly nagyot bír és munkál a gyarló testben, hogy amitől természet szerint iszonyodik és menekül, azt nagy buzgón megragadja és megszereti.

 

37. Nem embertől telik az ki, hogy a keresztet viselje, a keresztet szeresse, testével keményen bánjék és zabolára fogja, hogy a tiszteletet kerülje, a gyalázatot örömest tűrje, magát megvesse és a maga megvetését kívánja, mindenféle kárt és csapást kiálljon s e világon semminemű szerencsét ne kívánjon.

 

38. Ha magadra tekintesz, magadtól nincs ilyenre képességed.

 

39. De ha az Úrban bízol, erőt kapsz az égből és le bírod a világot és a testet győzni.

 

40. Sőt ellenségedtől, az ördögtől sem félsz, ha hittel vagy fölfegyverkezve és Krisztus keresztjével fölvértezve.

 

41. Határozd el tehát magadat, hogy mint Krisztus igaz és hű szolgája, férfiasan viseled Urad keresztjét, aki hozzád való szeretetből a keresztfán halt meg.

 

42. Készülj tehát sok baj és mindenféle kellemetlenség elszenvedésére ebben a nyomorúságos életben; mert bizony csak így lesz a dolgod, akárhol vagy, és nem is találod másképpen, akárhová rejtőzöl.

 

43. Ennek így kell lennie, nincs is más mód megmenekülni a szorongató szenvedésektől és fájdalmaktól, mint hogy békességgel tűrj.

 

44. Szívesen idd az Úr poharát, ha neki barátja akarsz lenni és részt akarsz venni javaiban.

 

45. A vigasztalásokat hagyd Istenre, rendelkezzék velük, amint neki tetszik.

 

46. Te pedig szánd el magadat háborúságok szenvedésére és tartsd azokat nagy vigasztalásoknak; mert ,,a szenvedések e világon nem olyanok, hogy megérdemelnék a jövő dicsőséget'', még ha mind valamennyit egyes-egyedül el tudnád is tűrni. (Pál Apostol Rómabeliekhez írt levél 8,18)

 

47. Mikor már eljutsz arra, hogy a szenvedés Krisztusért kedves és édes, hidd el, hogy akkor rendben vagy, mert paradicsomot találtál e földön.

 

48. Ameddig terhedre esik a szenvedés és futni igyekszel előle, mindaddig rosszul áll dolgod, és akárhová futsz is, nyomodban lesz a baj.

 

49. Ha elszánod magad arra, amire el kell magad szánnod, tudniillik a szenvedésre és meghalásra, hamar jobban leszel és békességet találsz.

 

50. Ha Szent Pállal a harmadik égbe ragadtatol is, azért biztonságban még nem leszel, hogy semmi ellenkezés nem ér. ,,Én --úgymond az Úr Jézus -- megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.'' (ApCsel 9,16)

 

51. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy szenvedj, ha Jézust szeretni és neki örökre szolgálni akarsz.

 

52. Vajha méltó volnál, hogy Jézus nevéért valamit szenvedj! Mekkora dicsőségedre volna ez, mily nagy örömükre a szenteknek, mily nagy épülésükre felebarátaidnak?

 

53. Mert a békés szenvedést mindenki dicséri, noha kevesen vannak, kik tűrni akarnak.

 

54. Pedig méltó, hogy örömest szenvedj egy keveset Krisztusért, mikor sokan sokkal nehezebbet szenvednek e világért.

 

55. Győződjél meg, hogy még életedben kell meghalnod; és minél jobban meghal valaki magának, annál inkább kezd Istennek élni.

 

56. Senki sem alkalmas a mennyei dolgok felfogására, aki rá nem szánja magát, hogy Krisztusért minden bajt elvisel.

 

57. Nincs Isten előtt kedvesebb, sem neked üdvösebb e világon, mint Krisztusért örömest szenvedni.

 

58. És ha rajtad állna, inkább azt kellene kívánnod, hogy Krisztusért szenvedj, mint hogy sok vigasztalásban gyönyörködjél; mert így hasonlóbb volnál Krisztushoz s minden szentnek hasonmása.

 

59. Mert érdemünk és állapotbeli tökéletességünk nem a sok édesség és vigasztalás, hanem inkább nagy nehézségek és háborúságok szenvedése.

 

60. Hiszen ha lett volna valami jobb és hasznosabb az emberek üdvére a szenvedésnél, kétségkívül azt mutatta volna meg Krisztus szóval és példával.

 

61. Ő pedig az őt követő tanítványait és mindenkit, aki nyomdokaiba akar lépni, világosan a kereszthordozásra inti és azt mondja: ,,Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, fogja keresztjét és kövessen engem.'' (Máté 16,24)

 

62. Azért tehát, ha mindezt átolvastuk és meggondoltuk, ez legyen a végkövetkeztetés: ,,hogy sok háborúságon keresztül kell bemennünk Isten országába''. (ApCsel 14,21)