„Visszavonult a pusztába, és imádkozott.” (Lukács 5:16)
Ha többet szeretnél tudni az imádságról, nézd meg Jézus imaéletét:
1) Imádkozott, amikor nőtt a nyomás az életében. „… a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott” (Lukács 5:15–16). Amikor úgy gondolod, hogy nincs időd imádkozni, akkor kell a legtöbbet imádkoznod. Az Istentől kapott erőhöz a kulcs az Istennel töltött idő.
2) Imádkozott, amikor fontos döntést kellett hoznia. Mielőtt kiválasztotta legközelebbi barátait, Jézus Atyja tanácsát kérte. „Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt.” (Lukács 6:12–13). Ha jól belegondolsz, az igazság szinte fejbe kólint! Egy esküvő előkészületei egy évet is igénybe vesznek, nem is beszélve a kisebb vagyonról, amit ráköltünk. Döbbenetes, hogy mégsem keressük Isten vezetését, amikor egész hátralévő életünkre párt választunk magunknak. Isten nem csupán a világmindenség teremtője, ő a vezérigazgatója is, aki irányítja. Bele tudsz gondolni, mennyi mindent tud a sikeres üzletvezetésről? Az önéletrajzában ez áll: „Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ézsaiás 48:17). Mielőtt felveszel egy alkalmazottat, társulsz valakivel az üzletben, kidolgozol egy tervet, vagy egy fillért is befektetsz, Isten arra hív, hogy beszéld ezt meg vele, és kérd ki a tanácsát. „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3:6).
„Félre vonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” (Márk 1:35)
Ha nem imádkozol, kiteszed magad a kudarcnak. Jézus azért nem vallott soha kudarcot, mert soha nem hanyagolta el az imádságot. Figyeld meg, mikor imádkozott: amikor nehéz volt a szíve. Földi szolgálata idején unkatestvérét, Keresztelő Jánost letartóztatták, és lefejezték azért, mert a királynak szemébe mondta a bűnét. „Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül” (Máté 14:13). Csalódás, cserbenhagyás, válás és halál bele fogják írni fejezeteiket éltünk könyvébe. Hála Istennek az orvosokért és lelkigondozókért, de végeredményben senki nem tud meggyógyítani egy összetört szívet úgy, mint Isten. „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. Nagy a mi Urunk, és igen erős, bölcsessége határtalan.” (Zsoltárok 147:3-5). Akár csillagok teremtése, akár sebek begyógyítása, nincs olyan helyzet, ami túl nagy vagy túl kicsi lenne ahhoz, hogy a szerető Isten ne figyeljen oda arra. Ahhoz, hogy megértsd, Isten mennyire szakértő a gyógyításban, nézd meg Jób életét. Senkit nem ért annyi veszteség az egész világtörténelemben, mint Jóbot – de Isten átsegítette rajta. Jób könyve 11. részében ezt olvassuk: „Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre. Fényesebb lesz életed a déli verőfénynél, a sötétség is olyan lesz, mintha reggel volna. Bizakodás tölt el, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel. Ha leheveredsz, senki nem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.” (Jób 11:16-19). Szomorú vagy ma, és nehéz a szíved? Tedd, amit Jézus tett! Szánj időt az imádságra!
„Felment a hegyre imádkozni.” (Márk 6:46)
Nézzünk meg még egy helyzetet, amikor Jézus imádkozott: amikor a nagy nyomás és mások elvárásai azzal fenyegették, hogy eltérítik Isten életére vonatkozó tervétől. A Bibliában ezt olvassuk: „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők azonban utána siettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: Mindenki téged keres. Ő pedig azt mondta nekik: Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott hirdessem az igét, mert ezért jöttem. És elment Galilea-szerte a zsinagógáikba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.” (Márk 1:35-39). A tanulság ez: ha nem kéred el az Isten tervét, és nem ragaszkodsz ahhoz, akkor mások próbálják majd megtervezni az életedet. Amekkora sikere volt Jézusnak minden városban, ahová ellátogatott, sok lelkész úgy gondolta volna a helyében, hogy ott marad, épít egy templomot, és élvezi az elismertséget és szolgálatának jutalmát. Jézus nem így tett, ő továbbment, mert neki más szabott ütemet. Ha visszatekintesz múltbéli hibáidra, akkor olyan döntéseket fogsz találni, melyeket a nyomáshatására hoztál ahelyett, hogy imádságban kerested volna az utat. Amikor nem imádkozol, figyelmetlen leszel. Istennek terve és ehhez szabott menetrendje van az életedre. Ahhoz, hogy mindkettővel összhangba tudj maradni, rendszeresen imádkoznod kell. Jézus felismerte, hogy ideje csak arra elég, hogy Atyja akaratát végrehajtsa, ez a tudat tette képessé arra, hogy nemet tudjon mondani más dolgokra. Arra kaptál elhívást, hogy szeresd az embereket, de egyedül Istennek akarj tetszeni. Akkor tudsz bizalommal imádkozni, ha tudod, hogy Isten akaratával összhangban élsz. (Id. 1János 3:21-22).
„A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
de én könyörögtem érted” (Lukács 22:31-32)
Jézus imádkozott, amikor aggódott valakiért, akit szeretett. Péternek azt mondta: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!” Péter később valóban megtért. A tanítvány, aki egy gyenge pillanatában megtagadta Urát, végül több ezer fő tömeg előtt hirdette az evangéliumot, és háromezer embert nyert meg Krisztusnak. Jézus nemcsak tanította tanítványait, hanem a veszélyre is figyelmeztette őket. De tudta, hogy végső soron a legtöbb, amit tehet, ha imádkozik értük. Sajnos erre az igazságra mi sokára szoktunk rájönni. Ígéretet teszünk, segítségére sietünk, fenyegetünk, de csak akkor imádkozunk, amikor már minden más erőfeszítésünk kudarcot vallott. Nem szabadna az imádságot utolsó szalmaszálnak tekintenünk, inkább első reakciónk legyen! Az imádság kiveszi a helyzetet a mi kezünkből, és Isten kezébe teszi. Emlékszel a négy emberre, akik beteg barátjukat a tetőn át engedték le Jézus elé. (Id. Márk 2:3-5)? Ezt teszed te is, amikor imádkozol valakiért, Jézus elé viszed őt. Nem könnyű cipelni a másik ember súlyát, és nap, mint nap Isten elé vinni imádságban. De ez a leghatékonyabb dolog, amit tehetsz érte. Nagyszüleink mondása volt: „Az imádság megmozdítja a kezet, mely megmozdítja a világot.” Milyen igazuk volt! Amikor egy szeretted csalódást okoz vagy megbánt, dühkitörés helyett emeld fel őt imában. Hívd be Istent a helyzetbe, aztán lépj hátra, és engedd őt dolgozni!
„Így imádkozott: Atyám: ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”
(Lukács 22:41-42)
Jézus imádkozott, mielőtt élete legnagyobb krízisével kellett szembenéznie. A Bibliában azt olvassuk, hogy Jézus „Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték őt tanítványai is. Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.” (Lukács 22:39-43).Jézus nem várt addig, amíg eljön élete nagy krízise, ő már előre imádkozott. Földi szolgálatának három és fél évében imára épült az élete. Mielőtt Lázárt feltámasztotta a halálból, azt olvassuk, hogy Jézus „felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” (János 11:41-42). Jézus olyan bensőséges kapcsolatban volt az Atyával, hogy a nagy nyomást jelentő és nagy fájdalmat okozó pillanatokban bizalommal fordulthatott Istenhez, tudva, hogy megkapja az ő megtartó kegyelmét. Te tudsz így bízni? Amíg nem, addig sebezhető leszel emberekkel és helyzetekkel szemben, melyek nem állnak az irányításod alatt. Gondold végig ezt a kérdést: Mit gondolsz, Jézus azért imádkozott olyan sokat, mert akart, vagy azért, mert úgy gondolta, hogy így kellene tennie? A válasz: azért, mert akart! Ha az ő példáját akarod követni, és élvezni szeretnéd Isten gazdag áldásait, akkor túl kell lépned a „kellene” kategóriából az „akarok” kategóriába. Íme, egy igazság, amit az imádkozó emberek jól ismernek: minél kevesebbet imádkozol, annál kevesebbet akarsz imádkozni. Minél többet imádkozol, annál többet akarsz imádkozni. Krisztus csodálatos sikere mögött a titok az imádság ereje. Kötelezd el magad a mindennapos imádságra, és kezd el már ma.
Igazság az igazságról
„…Te pedig a szívben levő igazságot kedveled…” (Zsoltárok 51:8)
A Psychology Today című folyóirat szerint több ember csalta meg házastársát, mint ahányan az adóbevallásukban vagy akár a költségszámláikban csaltak. Közel fele az embereknek mondja azt, hogy ha megkarcolnának a parkolóban egy másik autót, elhajtanának anélkül, hogy cédulát hagynának, annak ellenére, hogy 89 %-uk egyetért azzal, hogy ez nem lenne helyes. Talán nem annak lennie a kérdésnek, hogy: „Miért követel tőlünk Isten ekkora becsületességet?”, hanem inkább annak „Miért tűrünk el ilyen becstelenséget?”. Jeremiás így állít mérleget: „Csalárdabb a szív mindennél…” (Jeremiás 17:9). Sokunk hitvallása az, hogy „megismeritek az igazságot és az igazság kényelmetlen helyzetbe hoz.” Hároméves korunkban, amikor az anyukánk megkérdezte: „Megütötted az öcsédet?”, tudtuk, hogy az őszinteségnek meg vannak a következményei. Ezért megtanultuk azt mondani, hogy „uhhh, hát, igazából ez nem is hazugság.” Megtanultuk takargatni a dolgokat. „Megütöttem az öcsémet? Nos, ez attól függ, hogyan értelmezzük azt a szót, hogy ütni. Úgy értem, persze, kapcsolatba kerültem vele, de vajon az esküdtszék ezt ütésnek nyilvánítaná? Tudod, minden viszonylagos. Azt mondjuk: „Megütöttem a kistestvéremet? Igen, anya, megütöttem. De nem az én hibám. Ha nem agresszív kromoszómákkal születtem volna, és ha nem engedted volna meg, hogy televíziót nézzek, akkor ez sosem történt volna meg. Így tehát elmondhatom, hogy megütöttem a kistestvéremet, de ez nem az én hibám. Én a nevelés és a természet áldozata vagyok.” Elmosolyodunk, de a zsoltáríró azt mondja: „Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.” És ez az igazság az igazságról.
Ha kegyetlenül őszinték vagyunk, akkor el kell ismernünk, hogy az igazság néha nem segít abban, amit meg kell tennünk. Azt akarjuk, hogy főnökeink szeressenek, tehát hízelgünk. Azt akarjuk, hogy barátaink csodáljanak, tehát felnagyítjuk a dolgokat. Azt akarjuk, hogy az emberek tiszteljenek, tehát olyan házakban lakunk, amelyet nem engedünk meg magunknak és olyan hitelt veszünk fel, amit nem tudunk visszafizetni. Anániás és Szafira eladtak egy birtokot, és a pénz egy részét a gyülekezetnek adták. Azonban hazudtak, amikor azt állították, hogy a földet azért az összegért adták el, amit a gyülekezetnek odaadtak (ApCsel 5). Nem az volt a bűnük, hogy félretettek pénzt maguknak, hanem az, hogy elferdítették az igazságot. Csalásuk pedig halálukat okozta. Azt mondod: „Örülök, hogy manapság Isten nem sújt le az emberekre azonnali halállal a hazugságért.” Ne légy ebben biztos! A hazugság sok dolog halálát okozza. 1) A házasság halálát. A hazudások termeszek a család fájának törzsében. 2) A lelkiismeret halálát. A második hazugság legnagyobb tragédiája az, hogy mindig könnyebb , elkövetni, mint az első hazugságot. 3) A karrier halálát. Kérdezd csak meg azt az alkalmazottat, akit sikkasztás miatt bocsátottak el a munkából. 4) A hit halálát. Gondold végig, hogyan tudna használni Isten, ha nem mondunk igazat? Minden amerikai futball csapatban van egy játékos, akinek az edző elmondja a taktikát és ő továbbadja azt az összecsapás előtt. De mi történik, ha a játékos nem az igazat mondja? Mi történik, ha az edző passzot kér, de a játékos azt mondja a többieknek, hogy az edző futást kér? Nos, az edző nem sokáig fogja őt felkérni. Isten azt mondja, hogy ha kis dolgokban becsületes vagy, akkor fog nagyobb dolgokat is rád bízni (ld. Máté 25:21). Nos, bízhat Isten benned?
Ki mint vet, úgy arat
„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Corrie ten Boom neve széles körben ismert a keresztények között, de kevesen hallottak unokaöccséről, Peterről, aki szintén részt vett a zsidók megmentésében a náci üldözés idején. Amikor a holland hazafiak meghallották, hogy az SS csapatok zsidó árvákat küldenek koncentrációs táborokba, kicsempészték a gyerekeket az árvaházakból és ten Boom-ék házába vitték őket addig is, amíg örökbefogadó szülőkre nem találtak. A tizenhat éves Peter, aki elkötelezett keresztény volt, úgy dacolt a németekkel, hogy a templomi orgona összes regiszterét kihúzva, teljes hangerőn játszotta a holland nemzeti himnuszt, miközben a gyülekezet felállva énekelt. Ellenállás vádjával bebörtönözték. A második világháború után bejárta a világot ugyanazzal az üzenettel, mint a nagynénje: a megbocsátás az egyetlen lehetséges válasz a gyűlöletre. Egy izraeli útján szívroham érte, és meg kellett műteni. Az operáció előtti éjszakán a kardiológus azt kérdezte tőle: „Véletlenül nem rokona a holland ten Boom-éknak?” Peter így felelt: „De igen, ők az én családom”. Az orvos így folytatta: „Egyike vagyok azoknak a kisgyermekeknek, akiket a családja megmentett.” Másnap az a férfi, akinek az életét negyven évvel korábban megmentették, visszafizette az adósságot azzal, hogy megmentette Peter ten Boom életét. A Biblia azt mondja, hogy ha kenyeredet a víz színére veted, „…sok nap múlva megtalálod azt” (Prédikátor 11:1 Károli). Amit vetsz – legyen az jó vagy rossz – vissza fog térni hozzád. Ezért: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” Ne feledd, Isten senkinek sem marad adósa, és nem számít, mennyi idő múlva, de biztosan beváltja ígéretét.
„Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?...” (Ézsaiás 40:26)
G. K. Chesterton írta: „A világból nem hiányoznak a csodák, csak mi vagyunk érzéketlenek rájuk”. Azt mondják, hogy ha a Föld olyan kicsi volna, mint a Hold, akkor a gravitációja nem lenne akkora, mint amekkorára szükségünk van. Másrészt viszont, ha akkora lenne, mint a Jupiter, akkor az óriási gravitáció csaknem lehetetlenné tenné az emberi mozgást. Ha olyan közel lenne a Naphoz, mint a Vénusz, akkor a hőség elviselhetetlen lenne; ha olyan távol lennénk, mint a Mars, akkor éjjelente mindenütt hó és jég lenne. Ha az óceánok csak feleekkorák lennének, akkor a jelenlegi csapadékmennyiségnek csak a 25%-át kapnánk; ha a területük csak a mostani terület 1/8-ával lenne nagyobb¸ a csapadék 400%-kal nőne, és az egész földet egy óriási lakhatatlan mocsárrá változtatná. A víz 0 °C-on megfagy. De ha az óceánok is e törvény szerint működnének, a sarki területek olvadásának egyensúlya felborulna, és mindannyian jégbe zárva végeznénk. Ennek megelőzésére Isten sót tett a tengervizekbe, hogy fagyáspontjukat megváltoztassa. Mindezt egyetlen napi munkával végezte el!
A zsoltáros ezt írja: „Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad… Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek” (Zsoltárok 104:24-33). Ha Isten keze munkája nem késztet dicsőítésére, és arra, hogy még jobban meg akard őt ismerni, akkor mi fog? John Stott mondta: „A legnagyobb hivatkozási alapunk nemességünkre az, hogy úgy vagyunk teremtve, hogy képesek legyünk megismerni Istent, személyes kapcsolatban lenni vele, képesek legyünk szeretni és dicsőíteni Őt. Valóban, akkor vagyunk igazán emberek, ha térden állunk Teremtőnk előtt.”
„Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba.” (Zsidókhoz írt levél 4:3)
Az izráeliek az ellenségeiket hibáztatták azért, hogy fél életüket a pusztában kellett tölteniük. Pedig a saját hozzáállásuk volt az oka! Mivel Isten „haragudott… nem engedte be őket… Isten nyugalmába, mert nem hittek” (Zsidók 3:17-19 NCV). A kételkedésük, panaszkodásuk és felelősség-áthárításuk miatt rekedtek a pusztában; és veled is ugyanez történhet. Úgy kezdődik, hogy sajnálod magad, és azt gondolod: „Bárcsak egy másik családba születtem volna, jobban fizetett állásom lenne, egy lelkibb társam, stb., akkor nem ez volna a helyzet.” Ez aztán tovább gyűrűzik lefelé a teljes önsajnálatba, amikor mindenki más a felelős a te problémáidért. Az igazság az, hogy az esetek 99 %-ában a megoldás a te hozzáállásod változásával kezdődik!
Egy másik pusztai magatartásforma, ami megrekedést eredményez, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy minden a te elképzelésed szerint legyen! A makacsság miatt továbbra is a pusztában fogsz botorkálni, látva az Ígéret Földjét, de soha el nem érve azt. A győzelem útja az volt, hogy a csatába indulás előtt áldozatot mutattak be Istennek. Csak egy probléma volt: egyedül Sámuel próféta volt alkalmas ilyen áldozat bemutatására. De büszkesége és makacssága elhitette Saul királlyal, hogy ő is megteheti. Emiatt aztán életét vesztette, és Izráel vereséget szenvedett. Sámuel azt mondta Saulnak: „te megvetetted az Úr igéjét; az Úr meg elvetett téged, és nem maradsz Izráel királya” (1Sámuel 15:26). Értsd meg ezt: semmit sem kell tenned azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, de ahhoz, hogy az Ő áldásaiban járhass, engedelmeskedned kell Neki! Szóval mit parancsolt neked Isten? Ha győzelemre vágysz a csatáidban, és sikerre az erőfeszítéseidben, kezdd el azt tenni!
„És lement Sámson Timnátba…” (Bírák 14:1 Károli)
Annak, hogy Sámson mindenét elvesztette, több oka is volt. Először: rossz kapcsolatok. Amikor Isten nemet mond egy kapcsolatra, nem büntetni akar, inkább megvédeni. „De olyan jól érzem magam vele” – mondod. Isten látja, hová vezet ez az út, te nem látod. Jobb, ha nem kapod meg, amit szeretnél, mintha megkapod, de nem tudod kezelni. Másodszor: szándékos engedetlenség. Háromszor olvashatjuk: „Sámson lement…”. A harmadik alkalom vezette Delilához! Mostani kapcsolatod felemel vagy lerombol? Egy költő ezt írta: „Régi társam, búcsúzom, nem megyek veled a pokolba”.
A Biblia azt mondja: „lement Sámson Timnátba”, és feleségül vett egy filiszteus nőt, megszegve ezzel Isten törvényét. Ez a nő elárulta őt, Sámson pedig „…lement Askelónba, és megölt ott harminc férfit” (Bírák 14:19). Talán azt gondolta, hogy Isten megbocsát neki, hiszen ő olyan különleges. Nem! „Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.” (Példabeszédek 29:1) Bánd meg bűneidet, amíg még van rá időd! Harmadszor: nem helyénvaló bizalom. „Ezt mondta Delila: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, de azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! - mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr. De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték.” (Bírák 16:20-21) Amikor nincs többé Isten áldása azon, amit teszel, itt az ideje, hogy észrevedd, bűn van az életedben, és le kell számolnod vele! Az erőd titka Istenben rejlik, és nem benned.
Valódi szépség
„Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek… hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.” 1Péter 3:3–4
Diana hercegnőt a világ egyik legszebb nőjének tartották. De neki nem tetszett, amit a tükörben látott. Ez a bulimia nevű táplálkozási zavarhoz vezetett nála, amit az önmegvetés okoz. A szépség-imádat sokunkat hasonló kisebbrendűségi érzéssel fertőzött meg. A gond az, hogy nem jó tükörbe nézünk. Az jó dolog, ha fittek vagyunk, és csinosan öltözködünk, de az rossz, ha önértékelésünk külső megjelenésünkön alapul. Miért? Mert így eleve vesztes csatát vívunk Természet Anyánk és Idő Apánk ellen. Íme, három igehely, melyen el kell gondolkodnod:
1) „Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése” (Példabeszédek 11:22). Egyszerűbben fogalmazva: a szépség a megnyilvánulásainkban rejlik, nem a kinézetünkben.
2) „Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó” (Példabeszédek 31:30). Leegyszerűsítve: a szépség talán magára vonja a figyelmet, de tiszteletet csak a jellem érdemel ki.
3) „Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.” (1Péter 3:3–4). Ez pedig így is megfogalmazhatnánk: Isten másféle mércével mér; az ő szemében a belső szépség számít. Még egy gondolat: az emberek úgy fognak bánni veled, ahogyan te bánsz magaddal. Tehát, ha elkezded értékelni azt a szépséget, amit Isten helyezett el benned, akkor mások is értékelni fogják.
