Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A barátság jutalma-Egyszerre csak egy lépést-Isten anyagilag is meg akar áldani-Ki felé vagy elszámoltatható?-Maradni, amikor menni szeretnél-Miről fognak emlékezni rád?-Próbálkozz tovább!-Van-e jobb mód rá?

2019. június 25. 00:03 - Andre Lowoa

A barátság jutalma

„Van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” (Példabeszédek 18:24)

A Bibliában azt olvassuk: „van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.” Gloria Gaither rámutat, hogy az igazi barátoknak az a fontos, mivé válunk. Túllátnak a jelenen, és a teljes embert szeretik bennünk. Az ilyen barátságok kialakulásához és fenntartásához idő és energia kell, ez a befektetés azonban busásan megtérül. Az igaz barát: 1) Segítő kezet nyújt, amikor mélyen vagyunk. „Jobban boldogul kettő, mint egy… Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.” (Prédikátor 4:9-10). 2) Enyhíti a nyomást. Bármennyire is szeretnek és segíteni akarnak, a családtagjaink néha túl közel állnak hozzánk ahhoz, hogy objektívek maradjanak, ezért könnyebb megnyílni valaki más előtt, aki nem hozzátartozónk. Ilyen esetekre mondja a Biblia: „az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is” (Példabeszédek 27:9). 3) Megnevettet. Valaki azt mondta: „Ha nem vagy ráncos, nem nevettél eleget!” A nevetés valóságos gyógyszer, és a jó barát segít meglátni a humort a helyzetedben – általában azért, mert már ő is volt hasonlóban. Ahogy Hazel C. Lee mondja: „Ha tudunk nevetni magunkon, és tudunk együtt nevetni, az az összetartozás meglepő érzését adja.” 4) Elszámoltat. Észrevetted már, hogy milyen könnyen be tudod csapni magad, amikor Isten Igéjével ellenkező dolgot teszel? Ezért mondja a Biblia, hogy „jó szándékúak a baráttól kapott sebek” (Példabeszédek 27:6). Légy hát hálás Istennek azért, hogy vannak olyan szerető barátaid, akik őszinték hozzád, még ha az fáj is.

„Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten szent hajlékában.” (Zsoltárok 68:6)

Egy a közelmúltban elvált nő olyan városba költözött, ahol senkit sem ismert. Amikor végre összeszedte a bátorságát, hogy elmenjen egy gyülekezetbe, így imádkozott: „Uram, hadd tudjak beilleszkedni! Hadd találjak barátokat!” Tudtam, hogy aki barátokat szeretne, annak barátságosan kell viselkednie, ezért megkérdezte két hölgytől, hogy ülhet-e melléjük – és végül együtt is ebédeltek. Kiderült, hogy mindhárman egyedülállók voltak, és elszigeteltnek érezték magukat. Ezért együtt elindítottak egy bibliatanulmányozó csoportot, a jelmondatuk az volt: „Isten csodálatos szeretete éltet.” Ruth Senter mondta: „Amikor lélekben valóban egyek vagytok… akkor egymás javáért dolgoztok, és az évek során ez a kis »család« megerősödik, együtt élik meg a magaslatokat és a hullámvölgyeket, együtt imádkoznak és törődnek egymással.” Thomas Blackaby megjegyezte: „Az Istentől kapott jó dolgok egyike az istenfélő barátok. Ez az egyik módszere arra, hogy bátorítást, támogatást, tanácsot és társaságot adjon nekünk. Pál nem tudta volna túlélni sok megpróbáltatását és üldöztetését társak nélkül (ld. 2Korinthus 7:6-7). Szomorú, ha Isten emberei nem szánnak időt barátságok építésére, hanem csak a saját szolgálatukkal foglalkoznak… nem csoda, ha gyakran kiégnek… vagy csalódottak lesznek, megkeserednek, mert nem kaptak támogatást és bátorítást, amire szolgálatukhoz szükségük lett volna… Hála Istennek azokért, akiket mások bátorítására és támogatására választott. Te kinek vagy a barátja? Ki az, akit Isten a szívedre helyezett, hogy erősítsd és mellette állj? Kérd Istent, hogy segítsen hűséges baráttá válni… hogy együtt örvendezhessetek annak, amit közös erőfeszítéseitek által tesz.”




Egyszerre csak egy lépést

„Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram!” (Zsoltárok 89:15)

A régi európai kolostorokban a szerzetesek úgy jártak a sötét folyosókon, hogy a cipőjük orrán egy gyertya volt, amely épp csak annyi fényt adott, hogy lássák a következő lépést. Így vezet minket Isten is. Verdell Davis tanárnő hite próbára volt téve, amikor a férje, akivel harminc évig voltak házasok, meghalt egy repülőgép szerencsétlenségben. Egész kupacnyi levéllel, biztosítási nyomtatvánnyal és számlával kellett szembenéznie. Szétterítette őket az asztalon és letakarta egy terítővel. „Ha nem látom, nem gondolok rá” – gondolta. Azt írja: „Tudtam, hogy a terítő alatti szörny meg fog támadni, ha nem én támadok először. Leültem és elsírtam a harag… frusztráció… és magányosság könnyeit. Végül felemeltem a fejem, és ezt mondtam: »Jól van, Uram. Elég okos lány vagyok. Ki fogok nyitni egy borítékot. Ha megértem, hogy mi van benne, akkor ki fogok nyitni egy másikat is. Ha nem, akkor visszateszem a terítőt… és visszafekszem.« …Még ekkora könnyelműségben is volt egy kis fény ahhoz a bizonyos lépéshez. Aztán már tudni akartam, hogy hogyan intézzek el minden részletet… kezdem magabiztosan meghozni az óriási súlyú napi döntéseket, melyekkel szembe kellett néznem… már volt némi halvány elképzelésem arról, hogy az előttem álló lépés leküzdhető. Szerettem volna jól megvilágított ösvényt… de az Úr csak gyengén pislákoló gyertyalángokat adott, hogy ezzel emlékeztessen: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz«. A zsoltáríró azt mondta: »Boldogok, akik megtanultak… jelenléted világosságában járni« (Zsoltárok 89:15). Nekem egyszerre csak egy borítékhoz, egy beszélgetéshez, egy döntéshez, egy lépéshez elegendő fényre volt szükségem.” És neked is!




Isten anyagilag is meg akar áldani

„Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk.” 2Korinthus 9:11

Ha adakozol arra, hogy az Úr imádságában kértek beteljesedjenek, „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:10), akkor Isten gondoskodni fog arról, hogy minden szükségessel rendelkezz, amikor szükséged van rá. Ez az isteni garancia el kellene, hogy űzze minden adakozással kapcsolatos félelmedet. Sőt, igazából csak egyetlen dolog miatt kellene aggódnod az adakozás vonatkozásában: nehogy bármit is visszatarts annyira, hogy Isten többé ne akarjon részt venni a pénzügyeidben. Semmit sem tehetsz azért, hogy megszolgáld vagy megérdemeld Isten szeretetét, de ha áldásaiban akarsz járni, akkor hittel követned kell útmutatásait. Ezért fel kell tenned magadnak a kérdést: „Ki tud jobban gondoskodni a szükségeimről, Isten vagy én?” Ha nagylelkűen adsz Istennek, ő gondoskodni fog róla, hogy bőven eleged legyen ahhoz, hogy továbbra is bőkezű tudj lenni. De először látni akarja, hogy befektetsz országába – nem azért, hogy cserébe megkapd tőle, amit akarsz, hanem mert az ő örökkévaló céljait nagyobbra értékeled, mint a saját érdekeidet.

Készen állsz arra, hogy hittel lépve kihasználd a vetés és aratás törvényét, és meghívd Istent a pénzügyeidben való részvételre?

Általában a pénz az utolsó ajtó, amit kinyitunk Istennek, mert azt gondoljuk, hogy a pénz képviseli biztonságunkat. Ha valódi anyagi biztonságot akarsz, amilyen gyorsan csak lehet, kérd Istent, hogy vegye kézbe pénzügyeidet! Minél hamarabb kezdesz el vetni, annál hamarabb arathatsz. És ha ez megtörténik, többé nem fogsz visszatérni a régi módszereidhez.







Ki felé vagy elszámoltatható?

„Jobban boldogul kettő, mint egy…” (Prédikátor 4:9)
1995. február 26-án a Barings bankház, Nagy-Britannia legrégebbi kereskedelmi bankja csődöt jelentett, miután több mint egymilliárd dollárt veszített. 1994 vége felé a Barings szingapúri irodájának vezető tőzsdeügynöke nagy összegeket fektetett a japán Nikkei tőzsdébe. Aztán beütött a katasztrófa. 1995. január 23-án földrengés rázta meg Japánt, és a Nikkei több mint 1000 pontot esett, a Barings pedig rengeteg pénzt vesztett. De ahelyett, hogy megpróbálta volna csökkenteni a veszteségeket, a Barings szingapúri ügynöke megduplázta a befektetését, abban a reményben, hogy a Nikkei talpra fog állni. Ám ez nem történt meg. A Barings londoni irodája letétbe helyezett közel egymilliárd dollárt, hogy a szingapúri befektetés miatti ingatag pozíciója helyreálljon. Végül elfogyott a tőkéjük, és csődöt jelentettek. Íme a nagy kérdés: hogyan volt képes egy huszonnyolc éves szingapúri tőzsdeügynök elveszíteni csaknem egymilliárd dollárt, és tönkretenni egy 233 éves bankot? A TIME magazin szerint a probléma gyökere az elszámoltathatóság hiánya: „London engedélyezte [a szingapúri ügynöknek], hogy mind a kereskedést, mind az elszámolási funkciókat irányítsa Szingapúrban. Ez olyan átfedés, ami káros lehet – és ebben az esetben az is volt. Ha egy ügynök a saját könyvelését kezeli, az olyan, mintha egy diák maga osztályozná le a dolgozatait. A csalásra való kísértés túlságosan nagy lehet, különösen, ha a tét is elég nagy.” Gondolkoztál valaha azon, Jézus miért kettesével küldte ki tanítványait, és nem egyenként? Azért, mert ha a megfelelő ember bástyaként mellettünk áll, azzal támogatást, biztatást és védelmet kapunk. Mi ellen védenek? Saját magunk ellen! Ha komolyan gondolod, hogy győzelmes életet akarsz élni, akkor az elszámoltathatóság olyan lépés, melyre hajlandónak kell lenned. Nos, te ki által vagy elszámoltatható?



Maradni, amikor menni szeretnél

 

„Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza.” (Márk 10:9)
 

Nem minden kapcsolatot lehet megmenteni. Ha fizikai bántalmazás vagy lelki terror fenyegeti gyermekedet, vagy saját biztonságodat, akkor talán kénytelen vagy elmenni. Ha ezt nem teszed, az tragédiához vezethet. De ahol lehet találni működőképes megoldást, ott egy gondokkal küszködő házasságból is lehet közös öröm és beteljesedés forrása.

Íme, néhány megoldás, ami miatt érdemes lehet maradni: Tedd magadévá Isten bűnhöz való viszonyulását – a saját bűnöd és házastársad bűne tekintetében is. Az egyik legnagyobb probléma, hogy osztályozzuk a bűnöket – különösen a másikét. Te érthető módon túlterhelt és ideges vagy, mert ő javíthatatlan és önző. Ő szándékosan követte el a bűnt – te a megsértett szent vagy. Rajta nem ártana generáljavítást elvégezni, és te úgy érzed, erről neked kell gondoskodnod. A kritizálás, zsörtölődés és irányítás talán kis dolgoknak tűnnek egy káromkodó, iszákos vagy pornót néző házastárshoz viszonyítva. Isten szemszögéből nézve azonban a bűn bűn – a tiéd is és az övé is! Mindegyik árt a kapcsolatnak.

Hagyj fel a bűn osztályozásával, és próbáld felfedezni, hogy milyen kapcsolatátformáló erő rejlik abban, ha a helyzetet a Jézustól tanult módon kezeled.Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.(Máté 7:4–5). Meg fogsz lepődni Isten munkáján, ahogy elvégzi házastársadban, hogy beismerje és kezelje problémáját, ha te is őszinte vagy a sajátodat illetően, és elbánsz azzal!


„… hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” (2Korinthus 2:10)
 

Ismerd fel, hogy ki a házasságod valódi ellensége! Azokon a napokon, amikor úgy gondolod, képtelen vagy akárcsak egy percet is eltölteni tovább ebben a kapcsolatban, könnyen megesik, hogy szem elől téveszted az összképet, és csupán a rossz dolgokra összpontosítasz. A házasság Isten ötlete volt. Ő tervezte el, mint földi országának alapját. Ezért aztán a házasság a sátán egyik elsődleges célpontja. Ezért mérgezte meg és zavarta össze az első házaspár gondolkodását. Félrevezette Ádámot, hogy Évát tartsa a probléma forrásának, és a bukásért őt hibáztassa (ld. 1Mózes 3:12). Pedig mindkettőjüket a „hazugság atyja” (János 8:44) szedte rá. A sátán tudta, hogy aláaknázhatja Isten tervét azzal, ha éket ver az első emberpár közé; ha ellentétet szít, ha sikerül rávennie őket, hogy egymást hibáztassák és csak az önérdekkel törődjenek. Módszerei azóta sem változtak. Ezért vezetünk magunkban listát a másik gyengeségeiről, ezért tekintjük párunkat a problémának, és ezért nem gyakorlunk iránta kegyelmet. Pál segít megérteni, hogyan győzhetjük le a sátán praktikáit: „Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2Korinthus 2:10–11). További tanácsot is ad: „A szeretet… nem rója fel a rosszat” (1Korinthus 13:4–5), vagyis nem vezet nyilvántartást mások bűneiről. Ez nem azt jelenti, hogy a szeretet letagadná a bűnt vagy szemet hunyna felette, nem, a szeretet úgy dönt, hogy önmegtagadást gyakorol. Tehát ahelyett, hogy listát vezetnél házastársad rossz tulajdonságairól, keresd inkább benne a legjobbat, és mutasd ki, hogy értékeled őt! Semmi sem szünteti meg úgy a neheztelést és olvasztja el a zordságot, mint ha kifejezzük egymás felé nagyrabecsülésünket.


„Ti tehát így imádkozzatok… legyen meg a te akaratod…” (Máté 6:9–10)
 

Íme, további két hasznos módszer, ami segít megoldani a házassági konfliktusokat:

1) Engedd, hogy Isten irányítsa imádságaidat. Az imádság lehet lezárt, de lehet nyitott is. Amikor azt hisszük, hogy a mi látásmódunk a helyes, akkor lezárt imádságokat mondunk, arra kérve Istent, hogy oldja meg problémáinkat úgy, ahogy mi jónak látjuk, mert azt hisszük ez az egyetlen lehetséges megoldás. Csakhogy az ilyen zárt imádságokkal két gond van. Először is megmerevedett gondolkodásmódban tart, és vakká tesz más lehetőségekre. Másodszor akadályozza, hogy Isten szemszögéből nézzük a helyzetet, pedig egyedül ez segítene a kapcsolat gyógyulásához és helyreállásához. A nyitott imádság azt kéri, hogy Isten az ő módszereivel oldja meg a problémát. „Ti tehát így imádkozzatok… legyen meg a te akaratod…” (Máté 6:9–10). Kérd Istent, hogy mutassa meg mindkettőtöknek akaratát, várj arra, hogy ezt megtegye, és imádkozz ezzel összhangban! A Biblia azt mondja: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.(1János 5:14–15).

2) Szeretetedet ne kösd feltételekhez! Nehéznek tűnik? A szeretet bibliai parancs, nem pedig önhatalmú érzelem. Isten nem azt kéri, hogy meleg vagy bizsergető érzéseid legyenek; azt kéri, hogy viselkedj szeretetteljesen. Nem lenne ez képmutatás? Nem, ez a neheztelésen, megbántottságon és félelmen való felülemelkedés, az igazi hit gyakorlása. Azt jelenti, hogy megkérded magadtól: „Mit tennék most, ha feltétel nélkül szeretném őt? Hogyan reagálnék a viselkedésére?” Aztán tedd meg. A Biblia azt mondja, hogy „a szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korinthus 13:8 NIV). A szeretetteljes cselekedetekkel olyan úton jársz, melyek mind téged, mind társadat újraéledő, sőt új, mélyebb érzésekhez vezethetnek.


Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23)
 

Tedd házasságodat Isten kezébe! Az utolsó szó minden kérdésben Isten Szava legyen! Szakértő segítőhöz fordulni hasznos dolog, de amíg nem adtátok át házasságotok tulajdonjogát Istennek, addig nem használtátok ki a legjobb lehetőséget. Mit jelent átadni a házasságunkat Istennek gyakorlati értelemben? Két dolgot:

1) Többé nem te döntesz, hanem Isten. Neked pedig félre kell állnod az útjából, hogy akadálytalanul tehesse dolgát. Önérdekednek és irányításkényszerednek meg kell hajolnia az ő akarata előtt. Amíg ragaszkodsz ahhoz, hogy igazad van, és helyre akarod tenni a házastársadat, addig te magad is a probléma része maradsz. Ám ha átadod a problémát Istennek, akkor tud rajta ő – nem te – dolgozni!

2) Tanulj meg hitben járni, nem látásban (ld. 2Korinthus 5:7)! Amikor úgy tűnik, a dolgok kicsúsztak a kezed közül, akkor kényszerét érzed, hogy visszavedd az irányítást. Ne tedd, vagy az eredmény csak még több nem működő dolog lesz! Újítsd meg döntésedet, hogy átadtad Istennek az irányítást, hogy ő formálja mindkettőtök szívét. Hitben járva élj, ne érzéseidre alapozva! A zsoltáros ezt így fogalmazta meg: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!

Ha rábízod Istenre a helyzet kezelését, három dolog történik:
a) megnyugszol, békességre találsz;
b) valószínűleg csökkenni fog párod ellenállása, mert már nem piszkálod folyton;
c) Isten dolgozni kezd, és ő, „aki elkezdte bennetek a jó munkát, el is végzi azt…” (Filippi 1:6 ESV).

Vesd az Úrra terhedet...





Miről fognak emlékezni rád?

„Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” (Dániel 12:3)

Dr. James Kennedy írta: „Gondoljunk csak a gízai nagy piramisra, a világ egyik legmasszívabb épületére. Valaki azért építtette, hogy emléke fennmaradjon… Hufu fáraó – nem éppen ismerős név! Indiában Gzsahán sah felesége emlékének tiszteletére építtette a Tádzs Mahalt, de munkája hiábavaló volt, végül is ki ismeri Ardzsumand nevét? És ami a helyzet a kínai nagy fallal? Még az űrből is lehet látni, de senki sem emlékszik arra, hogy Csin Si Huang volt, aki elindította azt a munkát, melynek eredménye a világ legnagyobb építménye lett. Bár ezek az emberek mind feledésbe merültek, te nyomot hagyhatsz magad után a világban. Hogyan? Úgy, hogy Krisztushoz vezetsz másokat!” A Bibliában olvassuk: „Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké.” Louis Pasteur, az immunológia úttörője olyan korban élt, amikor minden évben ezrek haltak meg a veszettség következtében. Évekig dolgozott a vakcina előállításán, és már éppen ott tartott, hogy magán próbálja ki, amikor egy Joseph Meister nevű kilencéves kisfiút megharapott egy veszett kutya. A fiú édesanyja könyörgött Pasteurnek, hogy a fiún próbálja ki a vakcinát. Ezért Pasteur tíz napon át injekciózta a fiút – és a gyerek életben maradt. Évtizedekkel később Pasteur sokféle sírfeliratot választhatott volna, de ő azt kérte, hogy sírkövére ezt véssék: JOSEPH MEISTER ÉLETBEN MARADT! A legnagyobb örökség, amit hagyhatsz, azok az embereke, akik örök életet nyertek, mert beszéltél nekik Krisztusról. Jézus azt mondta: „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet” (János 6:33). Mi indítja meg a szíveket? Mi változtat életeket?




Próbálkozz tovább!
„…Jól van, jó és hű szolgám…” (Máté 25:23)
A Discipleship [Tanítványság] című folyóiratban Paul Thigpen azt írja: „Emlékszem, hogy egyik délután arra érkeztem haza, hogy a konyhát, amit alig pár órával azelőtt nagy fáradozások közepette takarítottam ki, rettenetes állapotban találtam. Kislányom nekilátott „főzni”. A hozzávalók, a piszkos tálak és háztartási eszközök szanaszét hevertek a pulton és a padlón. Nem örültem a helyzetnek. Majd, ahogy közelebbről néztem az összevisszaságot, észrevettem egy aprócska cédulát az asztalon ákombákom betűkkel és csokoládés ujjlenyomatokkal összemaszatolva. Az üzenet rövid volt – „Csináltam neked valamit, apu” – és az aláírás: „angyalkád”. A rendetlenség közepén minden ingerültségem ellenére, hirtelen öröm költözött a szívembe, édes és tiszta öröm. A figyelmem átterelődött a problémáról a kislányomra, akit szeretek. Ahogyan rábukkantam abban a rövidke üzenetben, örömem leltem benne. Az ő egyszerű jóságára összpontosítva örülni tudtam annak, hogy látom keze munkáját abban a helyzetben, amely egyébként katasztrofálisnak tűnt.” A talentumokról szóló példázatában Jézus rámutat arra, hogy a két szolga, aki befektette és megsokszorozta amit rábíztak, a Mester legnagyobb elismerését kapta: „Jól van, jó és hű szolgám”. Míg az a szolga, aki inkább elásta talentumait, mintsem kockáztassa elvesztésüket, a Mester legkeményebb ítéletét kapta: „Te gonosz és rest szolga…” (26. vers). Te dicséretet vagy ítéletet fogsz kapni? Isten nem mondja, hogy: „ha nem tudod jól csinálni, ne csinálj semmit.” Nem, ő akkor elégedett, ha megpróbálod, hibákat követsz el, tanulsz belőlük, és növekedsz. Tehát próbálkozz tovább!






Van-e jobb mód rá?

„…futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Filippi 3:14)
Soha nem szabad felhagynod azzal, hogy feltedd a kérdést: „Van-e jobb mód rá?” Nem teheted meg, hogy imádkozol a fejlődésért, közben küzdesz a változás ellen. 1829-ben Martin Van Buren New York állam kormányzója levelet írt Andrew Jackson elnöknek, hogy figyelmeztesse a jövőt illetően: „Jackson Elnök Úr! A vasutak elterjedése fenyegeti az ország csatornarendszerét. Meg kell védenünk a csatornarendszert a következő okok miatt:
1) Ha a csatornai hajózást kiszorítja a vasút, annak komoly munkanélküliség lehet a következménye. Kapitányok, hajószakácsok, karbantartók és zsilipkezelők maradnak munka nélkül, nem is említve a farmereket, akik most abból élnek, hogy takarmányt termelnek a lovaknak.
2) A hajóácsok szenvedni fognak, az ostor- és lószerszámkészítők nyomorogni.
3) A csatornai hajózás elengedhetetlenül szükséges az Egyesült Államok védelmében. Anglia esetleges támadása esetén az Erie-csatorna maradna az egyetlen lehetőség, amelyen a modern hadviseléshez szükséges ellátmányt szállítani tudnánk. Mint azt bizonyára ön is jól tudja, Elnök Úr, a vasúti szerelvényeket a mozdony hatalmas, 15 mérföldes óránkénti sebességgel húzza [kb. 24 km/h], így veszélyezteti a testi épséget; ráadásul a földeket is telefújja füsttel, kiszálló szikráival felgyújtja a terményt, ráijeszt az állatokra, és megrémíti a nőket és gyermekeket. Biztos vagyok benne, hogy a Mindenható sohasem akarta, hogy az ember ilyen nyaktörő sebességgel utazzon.” Szegény Martin Van Buren mit gondolna, ha tudná, hogy 10 000 méter magasan repülünk, és 800 kilométer per órás sebességnél kávét kortyolgatunk, miközben a hordozható számítógépünkön pötyögünk? Isten a szerzője minden valódi haladásnak, ezért nem szabad soha felhagynunk a kérdésfelvetéssel: „Van-e jobb mód rá?”