A hátországban
„De támasztok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és lelkem szerint cselekszik.” (1Sámuel 2:35)
Izráel főpapjának lenni tekintélyes állás volt, és úgy tűnt Éli alkalmas is erre a tisztségre. Otthonában azonban csúfos kudarcot vallott. „Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot” (1Sámuel 8:3). Ezért Isten azt mondta Élinek: „minden időkre szóló ítéletet tartok háza népén azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket” (1Sámuel 3:13). Szülőként és vezetőként fel kell tenned magadnak ezt a kérdést: Ha Isten elém is ezt a mércét állítja, mint Éli elé, vajon megfelelek-e? Éli végül hitelét vesztette, sőt, elvesztette fiait, hivatását és végül életét is. Célt tévesztett, mert néhány kritikus hibát vétett. Nézzük meg ezeket, és lássuk, mit tanulhatunk belőlük:
1) Szavának nem volt súlya. Hirdette Isten Igéjét a gyülekezetének, de nem hangsúlyozta azt saját gyermekeinek.
2) Téves elvárásai voltak. Azt gondolta, hogy gyermekei tudják, mit kell tenni, elvégre az ő fedele alatt élnek, és a szentélyben dolgoznak. Ez azonban nem így működik.
3) Rossz példát mutatott. Éli nem úgy élt otthon, mint amit tanított munkája során. Hivatása gyakorlásában éleslátó volt, de családja vonatkozásában vak volt saját gyengeségeire.
Otthonunkban a vezetés nem a hatalomról és uralkodásról szól, hanem arról, hogy odaadjuk magunkat azoknak az embereknek, akik a legjobban számítanak (ld. Efezus 5:25). Nos, nálad mi újság a hátországban?
„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent!” (Filippi 2:14)
Ha valaki 500 forintot adna neked, valahányszor panaszkodsz, és visszavenne belőle, amikor hálás vagy valamiért, akkor gazdag lennél vagy szegény? Azt mondod: „Ha neked is olyan problémáid lennének, mint nekem, akkor te is panaszkodnál”. A Biblia azt mondja: „zúgolódás nélkül tegyetek mindent”, mert minél többet panaszkodsz, a dolgok annál rosszabbak lesznek. Jegyezd meg: 1) A panaszkodás függőséget okoz. A kör bezárul: van egy problémád, panaszkodsz miatta és így beleragadsz, rosszul érzed magad, ezért még többet panaszkodsz, ezzel csak még több stresszt okoz, és nem hoz megoldást. Ostobaság, nem? 2) A panaszkodás megfoszt Isten áldásaitól. Ahelyett, hogy elköteleznéd magad Istennek, kételkedsz bölcsességében és gondviselésében. Isten 23 000 izráelitát küldött ezért a halálba. „De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez… figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:10-11). Ne csak ellenőrizd a viselkedésed – változtasd meg! 3) A panaszkodás kihat az egészségedre. „A nyugodt, csendes szív és elme a test élete és egészsége…” (Példabeszédek 14:30 AMP). Őszintén, hány nyugodt és csendes panaszkodót ismersz? Panaszkodás helyett dolgozz a hozzáállásodon! Kezdd el számlálni az áldásaidat! Egy bölcs ember egyszer ezt mondta: „Panaszkodtam amiatt, hogy nincs cipőm, míg egyszer találkoztam egy emberrel, akinek lába nem volt”. Hallgasd meg, miről írt Barbara Johnston: „Egy kézzel írt levélke volt a telefonpóznára szögezve, a következő állt rajta: »Elveszett háromlábú, egyik szemére vak kutyám. Az egyik füle hiányzik, a farka letört, és nemrég ivartalanították. A Szerencsés névre hallgat.«” A Biblia azt mondja. „Mindenben (figyeld meg, nem azt mondja, hogy mindenért, hanem azt, hogy mindenben!) hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata” (1Thesszalonika 5:18 Károli).
Hogyan légy jó vezető?
„Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!” Példabeszédek 9:9
Akár a gyülekezetben hívott el vezetőnek Isten, akár az üzleti életben, akár a családodban, íme, két fontos alapelv, melyet mindig gyakorolnod kell:
1) Keress olyan embereket, akik fejlesztően hatnak rád! Salamon azt mondta: „Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!” Sokat elárul arról, hogy merre tart az életed, ha megnézed, kikkel töltöd az idődet és kikkel osztod meg gondolataidat. Az ő értékrendjük kihat a te gondolkodásmódodra és tetteidre. Ha pozitív beállítottságúak, és elkötelezettek a növekedésre, értékrendjük téged is bátorítani fog, és erősíti benned is a növekedés iránti vágyat. Nem mindig kényelmes olyan emberek társaságában lenni, akik előtted járnak a növekedésben – de mindig hasznos. Ezért próbálj olyan emberekkel kapcsolatot tartani, akik növekedésre ösztönöznek. De ne csak arra gondolj, te mit nyerhetsz a kapcsolatból, te is adj bele valamit! Ne feledd, csak a kölcsönösen egymás javát szolgáló kapcsolatok tartósak!
2) Ismerd fel az elengedhetetlen velejárókat! Ahogy a kötelezettség növekszik, a jogok csökkennek. Mai világunkban, ahol a béren kívüli juttatások és egyéb kiváltságok gyakran együtt járnak a sikerrel, kevesen gondolnak bele a felfelé tartó út kötelezettségeibe. Ahogy ifj. John D. Rockefeller mondta egyszer: „Minden jog felelősséggel jár; minden lehetőség kötelezettséggel; minden vagyon kötelességgel.” Jézus így fogalmazza meg ezt a vezetési alapelvet: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” (Lukács 12:48).
„Ne feledkezzetek meg… a gyötrődőkről” (Zsidók 13:3)
Imádkoztál már valaha a más országokban élő üldözött keresztyénekért? Meg kellene tenned, hiszen ők a lelki családod. János azt írja: „…láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért, amelyet megtartottak” (Jelenések 6:9). Világszerte egyre növekvő számban adják hívők az életüket Krisztus ügyéért és bizonyságtételükért, amit megtartottak az ellenségeskedéssel szembenézve is. „Most azt próbálod elérni, hogy rosszul érezzem magam?” – kérdezed. Nem, csupán azt, hogy: 1) Légy imádkozóbb! „Ne feledkezz meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a gyötrődőkről, mint kik magatok is testben vagytok.” Legközelebb, amikor véletlenül ráütsz az ujjadra a kalapáccsal, és az egész tested belesajdul, emlékezz erre az igei igazságra, és imádkozz a hívők világméretű testéért, azokért a sokakért, akiket bántalmaznak, bebörtönöznek, kínoznak, sőt meg is ölnek Krisztus nevéért. 2) Légy hálásabb! Azt kérded, miért légy hálás? Azért, mert hited olyan hatékony, hogy ott vagy a „veszélyes személyek listáján” a Sátánnál; hogy fenyegetettségnek tekint birodalmára és terveire nézve. 3) Légy hívőbb! Richard Wurmbrand, a Megkínozva Krisztusért című könyv írója mondta: „Az ember nem abban hisz igazán, amit hitvallásában mond, hanem amiért meghalni is hajlandó.” Nos, neked valószínűleg sohasem kell Jézusért mártírhalált vállalnod. A kérdés azonban ez: ha nem vagy hajlandó meghalni érte, mennyi az esélye annak, hogy valóban érte élj? Mielőtt erre válaszolnál, meg kell kérdezned magadtól: „Mennyit fektetek az időmből, a javaimból, a tehetségemből az Ő országába?”
„Az igazságosság felmagasztalja népedet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.” (Példabeszédek 14:34)
Madalyn Murray O’Hair, híres ateista egyszer azt mondta: „A kereszténységből soha semmi jó nem származott. Márpedig ha a kereszténység nem jó, és nem hozott létre semmi jót, akkor el kell utasítanunk.” Krisztus maga is ezt mondta: „gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Máté 7:16). De Krisztus minden szava életeket változtatott meg, és hihetetlen hasznot hozott a társadalomnak. Vegyük például a tudományt. Egy szakértő egyszer rámutatott, hogy a tudomány semmilyen más kultúrában nem fejlődhetett volna ennyire. Nem eredhetett volna a muszlim kultúrából, mert ez a fatalizmusra alapuló hitvilág teljes mértékben meggátolja a tudományos fejlődésnek még csak a gondolatát is. Nem indulhatott volna ki a buddhizmus vagy a hinduizmus világából sem, mert ők azt hiszik, hogy az anyagi világ nem valóság, hogy semmi sem létezik, csupán Isten, és minden más csupán emberi képzelet. A tudomány csak a keresztyénségben fejlődhetett. Vagy gondolj azokra, akik elmentek a nyomornegyedekbe, hogy megmentsék az elhagyottakat, mint például az Üdvhadsereg, a YMCA vagy más missziós szervezetek. A keresztyének odaadták magukat ezeknek az embereknek a szolgálatára. Manapság azzal, hogy a Szentírást eltávolítottuk kultúránk nagy részéből, mindenhol hanyatlást és romlást látunk. Mi a megoldás? Jézus azt mondta: „ti vagytok a föld sója” (Máté 5:13). Fogd hát magad, és kezdd el sózni a világot Isten Igéje életváltoztató igazságának hirdetésével! Jézus azt is mondta: „Ti vagytok a világ világossága” (Máté 5:14). Az egész világ sötétsége sem tudja kioltani egyetlen apró gyertya lángját. Világíts hát!
Légy jobb hallgatóság!
„…legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra…” (Jakab 1:19)
Jó vezető akarsz lenni? Légy jobb hallgató! Íme, két történet, ami bármikor megtörténhet, ha nem szánunk időt a valódi odafigyelésre. Az első egy fiatal egy nőről szól, akit a főnöke megbántott azzal, hogy gyakran végig sem hallgatta. „Azt vártuk volna tőle, hogy végighallgat, és válaszol a munkánkkal kapcsolatos komoly kérdésekre. Sokszor elsétált még a mondat közepén, mintha semmit sem hallott volna.” A másik egy gyülekezeti ifjúságvezető, akit elbocsátottak a szolgálatból. „Miután már két éve szolgáltam itt az Urat, behívtak egy vezetőségi megbeszélésre. Készítettek egy listát mindarról, amit rosszul csináltam az elmúlt két évben. A legtöbb dolog, amit mondtak igaz volt, hiszen ezen a területen teljesen kezdő voltam. Ezután megkértek, hogy mondjak le.
Mit tudtam meg ebből?
a) Egész idő alatt senki sem törődött velem annyira, hogy tanítson vagy vezessen.
b) Nekem fogalmam sem volt arról, hogy rosszul csinálom, és senki sem figyelmeztetett.
c) A gyülekezet vezetői sosem barátkoznak a beosztottaikkal.”
Miért esik nehezére a vezetőknek, hogy meghallgassanak? Mert a vezetők szeretnek beszélni, és ahogy nő a tekintélyük, fennáll a veszélye annak, hogy azt gondolják, kevesebb okuk van hallgatni. A vezetők természetüknél fogva hajlamosak arra, hogy a csatamezőn ne az első sorban álljanak. Ahhoz, hogy győzhessenek, folyamatosan figyelniük kell azokra, akik a lövészárkokban vannak, mert a tőlük kapott információkra támaszkodva tudnak bölcs döntéseket hozni. Mielőtt Ezékiel prófétává lehetett volna, és elkezdhette vezetni Isten népét, az írja: „…ott ültem közöttük hét napig összetörve. Hét nap múlva… szólt hozzám az Úr igéje” (Ezékiel 3:15-16).
„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.”
(Ézsaiás 40:29)
Egy kisfiú lebénult, és az orvosok azt mondták, semmit nem tehetnek érte. Ezért az édesanyja fogott egy gyümölcsösládát, beletette a gyermeket, egy kötelet kötött a ládára, és a kötél másik végét derekára kötötte, így húzgálta magával miden hová a fiát. Egy idő után a kisfiú felvett egy olyan szokást, amit az anyja nem szeretett: elkezdte rázni a ládát. Néha olyan erősen rázta, hogy a láda felborult, és ő kiesett a ládából. Akárhányszor tette is vissza az édesanyja, mindig újrakezdte. Végül addig rázta a ládát, amíg kijuthatott belőle. Aztán mindenki csodálkozására megtanult járni, és nagyszerű élete lett. Ez a kisfiú elért valamit, amiről az orvosok nem gondolták, de még az édesanyja sem hitte, hogy lehetséges. Nem volt hajlandó leélni az életét egy ládában, amibe valaki belerakta. Téged is beskatulyáztak? Ha igen, akkor rázd a ládát, amíg ki nem szabadulsz! Vannak emberek, akik önjelölt szakértők abban, hogy megmondják nekünk, mire vagyunk képesek, és mire nem. Nem mindig örülnek annak, ha valaki a megszokottnál eltérően gondolkodik. A Biblia egy legnagyszerűbb ígérete az, hogy Isten „erőt a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” Kezdd el olvasni a Szentírást, keress „ládarázó” szakaszokat! Íme, egy: „Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal” (Míkeás 3:8). Van egy másik „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek miden lehetséges” (Máté 19:26). Ma jelentsd ki: „Uram, te megígérted, és elhiszem, és ez elég!”
Tanulj meg nevetni!
„A vidám szív a legjobb orvosság…” (Példabeszédek 17:22)
Ha szemléletmódod folyton negatív, akkor valami baj van. „…megvan az ideje a nevetésnek…” (Prédikátor 3:4). Azt mondod: „Most épp semmit sem látok, amin nevetni lehetne”. Akkor figyeld meg, hogyan kezdi a zsoltáros a 124., a 125. és a 126. zsoltárokat: „Ha nem lett volna velünk az Úr…akkor elevenen nyeltek volna el bennünket…” (Zsoltárok 124:1-3). „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll” (Zsoltárok 125:1). „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr… megtelt a szánk nevetéssel…Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr!” (Zsoltárok 126:1-3).
Amikor a bajok között is örvendezni tudsz, az emberek tudni akarják majd, hogy mi a titkod. És mindig fogsz találni okot az örömre, ha emlékszel arra, Ki áll a te oldaladon. Az orvosok megerősítették, amit a Biblia tanít: a nevetés oldja a stresszt és erősíti az immunrendszert – „a vidám szív a legjobb orvosság”; továbbá a pozitív hozzáállás jóindulatot és együttműködést hoz számodra. Ha egy krízisben tovább fokozod a feszültséget és a zavart, az emberek nem bíznak többé abban, hogy képes leszel nyomás alatt is kezelni a helyzetet. De ha nyugodt maradsz, és megőrzöd humorérzékedet, amikor a dolgok szétesnek, akkor jobb munkával és nagyobb hűséggel mutatják ki megbecsülésüket. Természetesen vannak komoly problémák, de semmire sem mégy azzal, ha mindig zord az arcod. Tedd a problémákat Isten kezébe, és figyeld meg, mi lesz az eredmény! Jób ezt mondta: „[Isten] Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással” (Jób 8:21). Nos, ha Jób ezt tudta mondani, akkor biztos, hogy te is kimondhatod!
