Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. június 06. 07:59 - Andre Lowoa

A békés ember az, aki a jót jóval viszonozza, és lehetőség szerint senkinek sem okoz kárt. A türelmes ember a rosszat nem viszonozza rosszal, és képes elviselni azt is, aki terhére van. A békességszerzők viszont a rosszat jóval viszonozzák, és készek arra is, hogy segítségére legyenek azoknak, akik a terhükre vannak.



A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest.

Charles Dickens


A csend gyümölcse az ima.
Az imádság gyümölcse a hit.
A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a szolgálat.
(Teréz anya)


A kegyelem adományai azért nem áradhatnak reánk, mert háládatlanok vagyunk alkotójuk iránt, s nem viszünk mindent eredeti kútforrásukra vissza. (Kempis Tamás)



Aki másokat győz le, mindig beszennyeződik. De aki önmagán győzött, megtisztul általa.

Örkény István


Általában óvakodjunk az elhamarkodott véleménynyilvánítástól: a látszat alapján mi másként láthatunk.


Ami a szívből jön, az a szívhez szól.

Jeremiah Burroughs



Az aztán a "híres" békesség, amelyet a mások igaztalansága vagy sérelem azonnal felborít. Az ilyen békesség elvesztése felett nem is érdemes sajnálkozni, hiszen egy fabatkát sem ér.

Trudel


Az Imádság olyan valóságos erő, mint a földi gravitáció…. Az egyetlen erő a világon, amely úgy tűnik, hogy legyőzi az úgynevezett természeti törvényeket is. (Alexis Korel



Az ismert költőről, Rainer Maria Rilkéről olvastam egy kis történetet, amely szerint párizsi tartózkodása idején naponta elhaladt az utcán egy koldusasszony mellett, aki mindig ugyanazon a helyen várta az emberek adományát. Ha a járókelők közül valaki pénzt dobott kis dobozába, ő mozdulatlanul ült tovább, nem látszott rajta nagy öröm, csupán egy alig észrevehető fejbiccentéssel fejezte ki köszönetét. De azt is teljes közömbösséggel szemlélte, hogy az emberek többsége adakozás nélkül ment tovább és sokan észre sem vették. Mosolyt soha senki nem látott az arcán, de hát milyen érzelmeket is várhatunk egy sanyarú helyzetben élő koldustól?
A költő egy reggelen egy szál virágot adott a koldusasszonynak, akinek ebben a pillanatban felragyogott az arca, talpra ugrott és lelkesen megszorította az adakozó kezét. A váratlan adomány váratlan cselekedetre indította őt. A költő mosolyogva ment tovább, s hátrapillantva még látta, hogy az asszony összepakolja holmiját és elindul haza, pedig még csak reggel volt. A koldus aztán néhány napra eltűnt, csak egy hét múlva tűnt fel újra megszokott helyén. Úgy tűnik napokig tartott öröme és boldogsága, mert olyan dolgot kapott, ami többet ér a pénznél.


„Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket. Uram, siess segítségemre!” ((Zsolt 40,13–14) **Ha vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus.** 1Jn 2,1)

Bűneink, mint a csahos kutyák, utánunk jönnek és belénk marnak. A sok hárítás, elfojtás, mellébeszélés után ideje lenne megszabadulni. Egyéni és közösségi életünket is beborítják a bűnök. Látjuk-e, érezzük-e, hogy így nem mehetnek tovább dolgaink, ügyeink? Akin bűn uralkodik, annak prédikálása, vallásossága erőtlen, hiteltelen, nem sokat ér. Testvér, kiálts a Mindenhatóhoz, Megváltóhoz teljes szívvel: Uram, siess segítségemre! Bocsásd meg bűnömet, hogy nélküled éltem, és ebből sok baj és nyomorúság következett. Köszönöm, hogy értem is meghaltál a kereszten. Szabadításodra vágyom, Uram!
(Szeverényi János)


„Ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Kor 13,2)

Erich Fromm A szeretet művészete című könyvében vallja: a szeretés művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban legyőzzük, leküzdjük az elkülönültséget, a magányt. A gyerek az anyai szeretetet éli meg először, amikor megérkezik a világra, és ez az élmény egész életén át elkíséri. A szeretet forrásához kellene megérkeznie a léleknek, ahol az teljesen, bőségesen és változatlanul van jelen, s amelyből feltöltődve mi is szeretni tudunk. Amikor olvassuk az evangéliumokat, azt látjuk: Jézus nem a szeretet szó használatával, hanem a belőle áradó szeretet megnyilvánulásaival, a gyengéd, odafigyelő, lehajoló cselekedetben megmutatkozó szeretettel szerette övéit. Ilyen az Isten, benne láthatjuk igazán: ekkora a szeretet.
(Kőháti Dóra)



„Így szólt Jézus: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el.”” (Mt 26,52)

Karddal az ember hatalmat szerezhet magának: győzhet a másik ember felett, leigázhat népeket, uralma alá hajthatja a természetet, a világot, fogcsikorgató engedelmességre kényszeríthet mindenkit. De egyre soha nem lesz képes. A szíveket soha nem tudja átformálni. Ahhoz a kardnál lényegesen nagyobb erő, nagyobb hatalom szükséges: Krisztus szeretetének ereje, keresztjének bűnön és halálon győztes hatalma, mely a kőszívet hússzívvé teszi, a gyűlöletet szeretetté, a hitetlenséget bizalommá magasztosítja. Ezért a tanítvány fegyvere: a szeretet, a megbocsátás és az áldozatos élet.
(Isó Dorottya)



Ismerjük fel, hogy szavainknak, és tetteinknek messze ható befolyásai lehetnek!


“Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.” Máté 16:26-27

komment
süti beállítások módosítása