Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. június 02. 09:39 - Andre Lowoa

A bölcsesség lehetővé teszi az ember számára, hogy a dolgok fölött álljon, anélkül azonban, hogy megvetné azokat; megadja, hogy a világot Isten szemével láthassuk - de az Ő szívével is egyúttal! Megtanít igent mondani Istennek, igent mondani korlátozottságainkra is, múltunkra is - számos csalódásunkkal, mulasztásainkkal és bűneinkkel együtt.

Szent II. János Pál pápa


A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.


„Az Úr azonban ezt mondta Gedeonnak: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! Ezért Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr a békesség.” (Bír 6,23–24a)

1898 őszén Wisconsin államban összetalálkozott egy szállodában két utazó üzletember. Nem ismerték egymást, de mindketten keresztények voltak, és esténként együtt imádkoztak. Isten indította őket arra, hogy társaságot alapítsanak keresztény üzletemberek számára azzal a céllal, hogy Isten igéjét terjesszék. Közös ima után a Gedeon nevet választották a Bibliából, a Bírák könyve 6–7. részéből. Gedeon olyan férfiak vezetője volt, akik készen álltak Isten szolgálatára. Isten nagy bírává tette őt, hogy szabadítsa meg Izraelt. A mai gedeoniták szállodákban, kórházakban és börtönökben több száz millió (!) Újszövetséget ajándékoztak el.
(Kőháti Dóra)



Egy Charney nevű francia férfi úgy megharagította Napóleont, hogy börtönbe csukták. Úgy tűnt, örökre elfelejtkezett róla mindenki a külvilágban. Magányosságában és elkeseredettségében kiválasztott egy követ a falban és ezt véste rá: "Senki sem törődik velem."
Egy napon egy zöld növény hajtott ki a padló kövei közül, és kezdett növekedni a cella tetején levő kicsiny ablak irányába. A fogoly naponta megtartotta ivóvizének egy részét, és ráöntötte a növény leveleire. Az addig növekedett, míg végül gyönyörű kék virágot bontott. Amikor a virágszirmok teljesen kibomlottak, a magányos fogoly áthúzta az előző időben falra vésett szavakat és föléjük írta: "Isten törődik velem."
De Isten további áldást is tartogatott e fogolynak. A férfi cellaszomszédjának volt egy kislánya, akit rendszeresen beengedtek látogatásra a börtönbe. A kislánynak tetszett az, hogy Charney annyira szereti azt a kis növényt és ezt másoknak is elmesélte. A hír eljutott Josephine császárnőhöz is, aki így szólt: "Ha egy férfi olyan nagy odaadással szeret és gondoz egy virágot, akkor nem lehet gonosz ember." Ezután meggyőzte a császárt, hogy engedje szabadon.
Charney magával vitte a virágot az otthonába, és gondosan ápolta egész életében. A virág azt tanította meg vele, hogy higgyen Istenben.

"Türelem, megértés és gyengéd figyelem napsütésnél jobban melegítenek, így nem hervad a szeretet virága, s aki ültette, örökké áldja."



Gyakran ebben az illúzióban élünk: azt szeretnénk, hogy változzon meg a környezetünk, a körülményeink, mert akkor minden jobban fog menni. Ez azonban általában tévedés. Nem a külső körülményeknek kell megváltozniuk, hanem először a mi szívünknek, amelynek meg kell tisztulnia az önzéstől, a szomorúságtól, a reménytelenségtől.
Az az érzésem, hogy az igazi élet másutt van, máshol, mint ami az én életem, ami nem igazi élet, szenvedései vagy korlátai miatt nem biztosítja számomra az igazi lelki kibontakozás feltételeit. A körülményeimnek csak a negatív oldalát látom, azt, ami hiányzik a boldogságomhoz; ettől elégedetlen, irigy, csüggedt leszek, és már nem haladok előre. Az igazi élet másutt van - mondom magamnak - és egész egyszerűen elfelejtek élni.
Pedig néha olyan kevés is elég lenne, hogy minden másképp legyen, és óriás léptekkel haladjak előre: más látásmód, a bizalom és a remény tekintete a helyzetemmel kapcsolatban, arra a bizonyosságra alapozva, hogy semmiben nem lehet hiányom.




"Gyomláld ki szívedből a gazt, mert nagyértékű magot vetnek belé. Ne burjánozzék ott semmi, ami ezt a magot elfojtaná!" - mondja Szent Ágoston. Üressé, tágassá kell lennie a szívnek, hogy ott felnőhessen és kinyílhasson a szeretet virága.
Akinek szíve saját énjével van tele, abba nem fér bele az Isten. Csak ha odaadtam mindenemet, lesz enyém a Minden. "Ha kenyeret akarsz venni, filléredet adod. Ha telket akarsz venni, tallérodat adod. Ha szeretetet akarsz venni, magadat kell adnod. A kenyér ára a fillér. A telek ára a tallér. A szeretet ára te vagy!" Nagy ár ez! De szinte semmi, ha összevetjük azzal a végtelen kinccsel, amely nélkül minden édesség keserű és minden vagyon koldusi nyomor. Aki így odaadta magát és akit így betöltött az Isten, az szabad, mint a tavaszi szél, annak testvére a nap, hold, ékes csillagok, annak nővérkéje a halál és barátja minden ember; annak öröme mások öröme, bánata mások bánata, annak élete Krisztus, halála nyereség; az nem tartozik senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel. De ezt a tartozást soha leróni nem tudja. "A pénzadósság csökken, ha leróni kezdjük. A szeretet tartozása annál inkább növekszik, mennél inkább szeretünk. Amikor adósságot fizetünk, vagyonunk kisebbedik. Amikor a szeretet tartozását rójuk le, szeretetünk egyre gyarapszik." Kifogyhatatlan, kimeríthetetlen a szeretet, akárcsak az Isten.

Nemeshegyi Péter S.J.


„Isten lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” (Kol 2,15)

Erről nem szeretünk beszélni, agyonhallgatjuk a személyes gonosz létéről, romboló munkájáról szóló kijelentést. Úgy is nézünk ki, hiszen sokszor a hazugság, gyűlölet, félelem igazgat, mozgat. De ő azért jött, hogy lerontsa életünkben az ördög munkáját, felépítményét. Kiálthatunk ma is: Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtunk! Szabadíts meg a gonosztól, mert elveszünk!
(Szeverényi János)



Kudarc? Azt sem tudom, mi az. Mindig csak pillanatnyi megtorpanásokkal találkoztam. (Dottie Walters)



Még ha mindenki esélytelennek tart is, ne add fel...



„Nem vagyunk egyformák” - állítják magukról az emberek. Hogy a kecskék és farkasok mit állítanak magukról, nem tudjuk. De, hogy ők sem egyformák, az biztos. Igazolja ezt a következő történet:

Ez úgy kezdődik, hogy a kecskének sikerült fölmenekülnie a farkas elől a háztetőre. És miután már biztonságban érezte magát odafönn, elkezdte ócsárolni a farkast. Ez a farkas azonban nem gurult dühbe. Legalábbis nem mutatta. Leült a hátsó lábára, és nézte mereven a kecskét. Egy hangot sem adott ki a száján. Ez viszont a kecskét ingerelte föl.
- Megkukultál farkas koma, hogy egy szót sem szólsz? Jobban is teszed, ha hallgatsz, mert ha kinyitod a szád, lemegyek, és ellátom a bajodat.
A farkas meg se moccant. A kecske pedig tovább ingerelte - a farkas helyett - önmagát: - Tudod mi vagy te? Egy gyáva, csavargó, báránytolvaj. Akadtál volna csak velem össze ott lenn a pataknál, elvettem volna a kedved a húsevéstől!
A farkas ült tovább mozdulatlanul. A kecske pedig már kezdte elhinni, amit a farkasnak odakiáltott. Hogy erősebb nála és nem is érti, miért futott el előle. Egyre jobban megerősödött benne ez a tudat. Roppant erősnek érezte itt fenn magát. Mintha összenőtt volna a házzal, és a ház minden ereje és szilárdsága az ő tagjaiba szállt volna. Lenézett a farkasra, és most már teljesen elvesztette józanságát. Hogy merészel ez így bámulni rá, mint vadász a zsákmányra?
- Ha el nem takarodsz innen, azonnal lemegyek és eltaposlak, mint egy férget - kiáltotta magán kívül, és el is indult a háztetőn lefelé a farkas irányába.
A farkas csak ült mereven, mozdulatlanul. A kecske pedig már nem tudott megállni, még ha akart volna sem. A következő pillanatban nagyot huppant a földön, és ott állt a farkas előtt. A farkas fölállt ültéből. Szemében a győztesek lángja lobbant föl. Kitátotta száját, és elővillantak hatalmas fogai. A kecske megrettent. Már abban a pillanatban, amint lába a földet érintette, megváltozott körülötte minden. Ismét a félénk, ijedős káposztaevő volt, akinek legszörnyűbb ellensége a farkas. Egyetlen gondolata maradt csak: menekülni. Késő volt. A farkas villámgyorsan csapott le rá.

Farkasok és kecskék. Különfélék, akár az emberek. És az életük sem egyforma, akár az embereké. De a tanulság, amit levonhatunk: ugyanaz. Aztán, hogy megtörténik -e a tanulság levonása, ismét kérdéses. Mert nem vagyunk egyformák.



Önmagadra szegezd tekintetedet, és mások megítélésétől óvakodjál. Mások megítélésében sokszor tévedünk, de aki önmagát vizsgálja meg, mindig hasznosat cselekszik.



Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted megvalósul.

II. János Pál pápa


„Szenvedése után Jézus sok bizonyítékkal megmutatta az apostoloknak, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.” (ApCsel 1,3)

A szív gyenge, csüggedt és elkeseredett Jézus nélkül. Mert ilyenkor az ember csak maga van, és az Istennel való közösség hiányában nincs élet benne. Az apostoloknak a halálon győztes, feltámadott Jézus megjelent, így erősítette a szívüket, és élettel töltötte meg. A mi szívünket is erősíti jelenlétével az oltáriszentségben láthatóan és a hallhatóan hirdetett igéjében. Így tölt el bennünket is el nem múló élettel.
(Isó Zoltán)



Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon. (Goethe)


„Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?” (Lk 18,7)

A hamis bíró példázatában Jézus arra tanít minket, hogy legyünk kitartóak az imádságban, ne csüggedjünk el. Ha az istentelen hivatalnok, megelégelve az asszony könyörgését, végre elintézte ügyét, mennyivel inkább törődik velünk a mi mennyei Atyánk! Isten nem közömbös szenvedéseink iránt. Egyszerűen az ő órája másképp jár, mint a miénk. Ő tudja, mikor jön el a segítség ideje. Bízzunk benne, hogy bölcsen dönt. (Gerőfiné dr. Brebovszky Éva)



komment
süti beállítások módosítása