„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el…”
James Watt húsz év alatt fejlesztette ki a gőzgépet. William Harvey nyolc évig dolgozott azon, hogy bebizonyítsa a vérkeringést, és még huszonöt évébe telt, míg meg tudta győzni az akkori orvostársadalmat. Sokan alábecsüljük azt, mennyi időráfordítás kell ahhoz, hogy valamilyen maradandó értéket hozzunk létre. Hajlandónak kell lennünk arra, hogy a dolgok árát ilyen értelemben is megfizessük. A rövidebb utak keresése a türelmetlenség és a gyenge önfegyelem jele. Minden nagy áttörés titka az, hogy végigcsináljuk a dolgokat. Albert Gray mondta: „Minden siker közös nevezője az, hogy szokásunkká tesszük, hogy elvégzünk olyan dolgokat, amiket a kudarcot vallók nem szeretnek csinálni.” Ha azt veszed észre magadon, hogy folyton megadod magad az éppen aktuális hangulatodnak, meg kell változtatnod a hozzáállásodat! Fel kell állítanod mércéket, amelyek alapján elszámoltatható vagy. Semmi más nem tanít meg úgy a helyes pályán maradni, mint ha el kell szenvedned annak következményeit, hogy valamilyen kitűzött célhoz nem tartottad magad. Amint az új mércéket felállítottad, kezdj el azok szerint cselekedni, nem a hangulataid szerint; ez segít jó irányba haladni. Az önfegyelem olyan tulajdonság, amit csak gyakorlással lehet elsajátítani. A sikeres emberek megtanulták, hogy azt is meg kell tenni, amihez nincs kedvünk csak úgy magától. Hajlandóak elviselni a kényelmetlenséget, nem hagyják, hogy figyelmük elterelődjön, szembenéznek a kétségekkel, és mindennek ellenére megteszik, amit kell. R. H. Macy, a Macy’s áruházlánc alapítója, kudarcot vallott öt különböző foglalkozásban – először bálnavadász volt, majd kiskereskedő, aztán bányavadász, tőzsdeügynök, később ingatlanügynök – mielőtt rátalált arra, amiben sikert ért el. Amikor megkérdezték tőle, mi tartotta meg a sorozatos kudarcokban és a kudarcok után is, így válaszolt: „céltudatosság és kitartás.” Ez különbözteti meg azokat, akik elérnek valamit ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.
„…Törekedj viszont az igazságra…” (2Timóteus 2:22)
Red Allen komikus mondta: „Csak egyszer élünk. De ha jól csináljuk, egyszer is elég.” De hogy lehet jól csinálni? Ha minden nap a meggyőződéseid szerint élsz. Ha így teszel, kevés megbánnivalód lesz. A becsületes élet ezt jelenti: a) rendszeresen végiggondolod értékrendedet, és engeded, hogy beléd ivódjon. b) folyamatosan mérlegeled döntéseidet Isten Igéje alapján, és amikor megfelelő alkalom adódik, beszélgetsz róluk. Ez nem csupán megszilárdítja értékrendedet, hanem nagyobb biztonságot és elszámoltathatóságot is nyújt.
Bajba kerülünk, ha meggyőződéseink és ösztöneink összeütköznek. Ha minden kedvünk szerint alakul, nem nehéz meggyőződéseink szerint élni. De amikor „szorongattatások érnek”, olyankor ezek a meggyőződések megkövetelik, hogy olyasmit tegyünk, aminek ára van, vagy fájdalmat okoz. A lelki emberek azt teszik, ami helyes, nem számít, mit éreznek közben. Nem úgy van, hogy úgy érzed, kedved van megtenni, ami helyes, hanem először cselekszel, méghozzá a Szentírás irányelvei szerint cselekszel, következetesen teszed a jót – és az érzéseid majd felzárkóznak hozzá. Ez általában nem valami drámai nagy változást jelent – a legnehezebb döntéseink mindennapos döntések. A jellem úgy épül, mint egy fal, tégláról téglára. Talán úgy tűnik, mintha a kedves emberek utolsóként érnének a célba, de ez általában csak azért van, mert ők egy másik pályán versenyeznek. A jellemépítés versenyét futni azt jelenti, hogy időnként szünetet tartasz, és megvizsgálod az életed, együtt imádkozva a zsoltárossal: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24).
„… hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg…” (Ézsaiás 54:10)
John Bentley, Kínában szolgáló misszionárius kiadta Max Lucado Értékes vagy című könyvét az ottani árvaházakban lakó kisgyermekek részére. Kínában a fiúgyermekeket előnyben részesítik a leánygyermekekkel szemben. Az egészséges babákat értékesebbnek tekintik, mint a fogyatékkal születetteket. Azoknak a gyermekeknek, akik nem hallanak, vagy nem tudnak beszélni, igen kevés esélyük van az egészséges, termékeny életre. Egész történelmük és kultúrájuk azt üzeni nekik: „Te nem számítasz.” Lucado könyvének főszereplője Pancsinelló, egy fabábu, aki a fabábuk falujában lakik. Falujukban az a szokás, hogy a jól teljesítőkre csillagokat ragasztanak, a kevésbé sikeresekre pedig szürke pontokat. Pancsinellónak annyi szürke pontja van, hogy a falu lakói már csak ezért is pontot adnak neki, minden különösebb ok nélkül. Amikor azonban találkozik Éli mesterrel, aki a fabábukat készítette, Éli megerősíti őt abban, hogy értékesnek tartja, és azt mondja neki, hogy ne törődjön mások véleményével: „… értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!” Pancsinelló még sohasem hallott ilyen szavakat. Most, amikor felfogja értelmüket, a szürke pontok elkezdenek lehullani róla. Amikor a kínai árvák meghallották ezt a történetet, világuk elkezdett megváltozni. John Bentley azt mondja, hogy a történet hihetetlen hatással volt a gyerekekre. Figyelmesen hallgatták, itták minden szavát. „Amikor megértették a történet tanulságát, hogy értékesek, egészen egyszerűen azért, mert egy szerető teremtő alkotta őket… mindannyian elkezdtek sírni – még a tanárok is! Döbbenetes volt!” Ma nyisd ki a Bibliádat, hogy megtudd, mi a véleménye rólad Istennek, és építsd erre az életedet, hiszen egyedül az ő véleménye számít! „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad” (Ézsaiás 54:10).
Fogadd, szívesen a próbát!
„Isten próbára tette Ábrahámot.” (1Mózes 22:1)
A Bibliában azt olvassuk: „Isten próbára tette Ábrahámot… ezt mondta: Fogd fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórujjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahám fölkelt reggel… elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki.” (1Mózes 22:1-3). Azt kérdezed, hogy miért tesz próbára Isten? Először is, bizonyítsa: ő hűséges hozzád. Másodszor, hogy lehetőséget adjon arra, hogy te bizonyítsd: hűséges vagy hozzá. A próbák tesztek, vizsgák, melyek lehetőséget adnak, hogy Isten országában „felsőbb osztályba” léphess. Azon a napon Ábrahám bizonyította, hogy senkit sem szeret jobban Istennél. Ezen a napon mutatkozott be Isten is Ábrahámnak úgy, mint „Jahve Jire” – az Úr gondoskodik. Amikor hit által cselekszel, akkor fedezed fel Isten hűségét. Ezért teszi próbára Isten a hitünket. A próbák mindig egyre nehezebbek lesznek, ha a tét egyre magasabb, és a próba kétségtelenül azt fogja érinteni, ami a legfontosabb számodra. Miben látod a biztonságodat. Igen, olyat fog követelni tőled, amiben jobban bízol, mint benne, amíg az oltárra nem teszed azt. Ne aggódj, nem kell attól félned, hogy Isten el fogja venni azt, ami a legfontosabb számodra. De ha az ajándék fontosabbá válik számodra az Ajándékozónál, akkor éppen az a dolog, amit Isten azért adott, hogy őt szolgáld vele, aláaknázza életedre vonatkozó tervét. Ezért kell elbánnia vele.
„Megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra.”
Ábrahám számára Izsák Isten különleges ajándéka volt. De Isten ajándékai egyszerre csodálatosak – és veszedelmesek. Miért mondom ezt? Mert ha elkezded használni Istentől kapott ajándékaidat, egyszer csak elkezdesz jobban hagyatkozni rájuk, mint Istenre. Ezen a ponton a legnagyobb erősséged a legnagyobb gyengeségeddé válik. Isten Lucifernek gyönyörű formát és gyönyörű hangot adott. Ezeket az ajándékokat eredetileg Isten dicsőítésére használta. Aztán Lucifer elkezdett tükörbe nézegetni, és saját szépségét csodálta. Az ajándékot dicsőítette Isten helyett. Lucifer bukásának tanulsága ez: amit nem Isten dicsőítésére használsz, az büszkeséggé válik. Márpedig „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad” (Jakab 4:6). Ahelyett, hogy adottságait Isten dicsőítésére használta volna, Lucifer inkább az énjét hizlalta velük. A felmagasztalás iránti bűnös vágya vezetett bukásához. Mi a te Istentől kapott legnagyobb ajándékod? Melyek a legjelentősebb Istentől rendelt lehetőségeid? Milyen isteni mértékű álmot ültetett el szívedben a Szentlélek? Ez a te „Izsákod”. Szeresd az Izsákodat és ünnepeld, de soha ne engedd, hogy elfoglalja Isten helyét az életedben! Az Istentől rendelt álmok nem csak megszületnek, néha újjá is kell születniük. Ha fontosabbá válnak Istennél, akkor fel kell áldoznod őket lelked épsége érdekében. Oda kell tenned őket az oltárra, és fel kell emelned a kést! Néha előfordul, hogy álmodnak meg kell halnia, hogy feltámadhasson Isten dicsőségére.
„Mivel így tettél… azért gazdagon megáldalak.” (1Mózes 22:16-17)
Isten azt mondta Ábrahámnak: „mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiaidat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag” (1Mózes 22:16-17). Egy Sára nevű meddő nő és egy Ábrahám nevű terméketlen férfi egész életében Izsákról álmodott. De minél nagyobb áldással ajándékoz meg Isten, annál nehezebb elkerülni, hogy az áldás ne váljon bálvánnyá életedben. A pénz jó példa erre. Minél több pénzt keresel, annál kevésbé bízol a mindenható Istenben, és annál könnyebben bízol a pénz mindenhatóságában. Ironikus, hogy bár a dolláron az „Isteneben bízunk” felirat áll, mégis a pénzünket bízzuk legnehezebben Istenre. Ha anyagi szempontból áldott vagy, az Isten ajándéka (ld. 5Mózes 8:18). De Isten nem azért ad anyagi áldást, hogy nagyobb áldássá lehessünk mások számára (ld. 1Mózes 12:2). Igazság szerint szemében az határozza meg, hogy mit bízhat rád, hogy miről vagy kész lemondani. Azt akarja, hogy eljuss odáig, ahol identitásodat az határozza meg, hogy Kié vagy, nem pedig az, hogy ki vagy. Identitásunkat ezerféle dologra alapozhatjuk: a diplomáinkra, a pozíciónkra, a fizetésünk mértékére stb. De ha identitásodat mulandó dologra alapozod, akkor az csupán kártyavár. Egyetlen biztos alap van: Jézus Krisztus. Nos, mi az, ami Isten és közéd áll? Mi hizlalja az énedet? Miben keresed a biztonságot Istenen kívül? Ezt kell ma az oltárra tenned!
Ha feleség vagy
Vannak, akik ezt az igét arra használják, hogy a nőket lábtörlőként kezeljék, elhallgattassák őket, és ne engedjenek nekik semmilyen vezető szerepet. Olvasd csak el a Bibliát! Debóra egész Izrael bírája volt. Hulda prófétanő királyoknak közvetítette Isten Szavát. Olvassuk csak el újra a mai igeverset: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak” (Efezus 5:22). Feleségként Isten arra hív, hogy engedelmesen alárendeld magad a saját férjednek, nem az összes férfinak. Isten szemében a férfiak és a nők egyenlők (ld. Galata 3:28). Pál nem a személyedről beszél, hanem az otthonodban betöltött szerepedről. Emberi lényként egy tábornok nem fontosabb, mint egy őrmester. De ahhoz, hogy egy hadsereg jól működjön, meg kell lennie az alá- és fölérendelési viszonynak, ahol az egyikük vezet, a másik pedig követi. Isten nem akarja, hogy kínosan fészkelődj férjed vezetése alatt, azt szeretné, ha élvezettel belebújnál a biztonságba, amelyet meg kellene adnia. Lehet, hogy kiemelkedő sikereket érsz el a pályádon, attól még megengedheted magadnak, hogy élvezd, ha férjed gondoskodik rólad, szeret és megvéd. Ha helyesen értelmezik, akkor férjed szeretete és vezetése nem foszt meg erődtől, csupán egyensúlyban tart, lehetővé teszi, hogy nőiességedet is megéld. De szeretnélek figyelmeztetni is valamire: ha olyan férfit keresel, aki „a mindened” lehet, felejtsd el! Egyedül Isten az, aki minden lehet. Ha férjedtől tökéletességet vársz, akkor többet kérsz a másik személytől, mint amit te magad nyújtani tudsz. Íme, Isten terve: „És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba” (1Péter 3:7).
Ha férj vagy
„Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.” (Efezus 5:25). Sok férfinak okoz nehézséget az, hogy fél gyengédségét kimutatni. A férfiak érzelemnyilvánítása a huszonegyedik század „Pandora szelencéjévé” vált. Nem tudjuk, mi minden rejlik benne, de valahogy úgy érezzük, jobb, ha nem nyitjuk ki. De ha valódi énünket elrejtjük feleségünk elől, akkor csak azt fogják szeretni, amit teszünk – nem azt, akik vagyunk! Férjként nem kell „tízesnek” lenned, csak légy Isten embere! Istennek erős férfiakra van szüksége, akik vezetni tudnak, nem gyengékre, akik csak követnek. Egyetlen nő sem akar engedelmeskedni olyan férfinak, aki nem rendelte alá magát Istennek, és akit nem a Szentlélek vezet. „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Galata 5:22–23). Egy nő olyan férfival érzi biztonságban magát, akiben megvannak ezek a tulajdonságok, és neki örömmel mondja: „Mutasd az utat!” A férfiak szakértők abban, hogy dolgokat ajándékozzanak. Nagy gondban vannak azonban, ha önmagukat kell odaadniuk! Jézus Krisztus, aki a világtörténelem során a legnagyobb szeretetet tanúsította, nyíltan és szégyenkezés nélkül ajándékozza magát nekünk. Születése is szemlélteti szeretetét, de annak teljességét a halálában látjuk. Az igazság az, hogy feleségednek nincs szüksége több dologra – csak arra van szüksége, hogy teljesen neki add szeretetedet. Jézust a Jelenések könyve egyaránt nevezi Oroszlánnak és Báránynak (ld. Jelenések 5:5–6). Ez egyszerre jelképezi az erőt és a gyengédséget, erre van szüksége a feleségednek is tőled. Azt kérded, mennyi időre van szükség, hogy ezt a feladatot végrehajtsd? Egy egész életre, úgyhogy kezdj hozzá!
Hogyan őrizhetjük meg a békességet?
„Törekedj békességre, és kövesd azt!” (Zsoltárok 34:15)
Megőrizheted lelki nyugalmadat, bárhová mégy és bármit teszel. Azt kérded, hogyan? A Biblia azt mondja: „Törekedj békességre, és kövesd azt!” Ahhoz, hogy nyugodt életet élhessünk, először fel kell ismernünk, mi rabolja el a békességünket. A Sátán sokszor ugyanazt a taktikát használja mindenkinél, de mindegyikünknek van valami egyedi problémája. Például valakit zavar az, ha két-három dolgot kell egyszerre csinálnia, míg másokat kifejezetten energiával tölt fel, ha több dologgal foglalkoznak egyszerre. Különbözők vagyunk, meg kell ismernünk önmagunkat. A Sátán alaposan tanulmányoz minket, és tudja, mikor melyik gombot nyomja meg. Egy bibliatanító ezt írja: „Sokkal jobban elviselem a dolgokat, amikor nem vagyok fáradt… ezért a Sátán vár a támadással, amíg kimerülök. A békességre törekedve megtanultam, amit a Sátán már tudott rólam, most vigyázok arra, hogy ne fárasszam ki magam túlságosan, mert tudom, hogy azzal ajtót nyitnék neki. Gyakorlatilag lehetetlen nyugodt életet élni, ha nem tanulmányozod önmagadat, és nem tudod, hogy a saját életedben mik a »békerablók«. Írj listát mindarról, ami felzaklat. Kérdezd meg magadtól, hogy mi okozta a problémát, és írd le a választ. Légy őszinte magaddal, különben sohasem szabadulsz meg.” Az élet viharaiban Isten békessége lehet a horgonyunk. De ez nem pottyan az ölünkbe, nekünk is meg kell tennünk a magunk részét. Keresnünk kell a békességet, törekednünk kell rá, és követnünk kell azt. Ezért, ha ma elveszítetted a békességedet – indulj, keresd meg, és szerezd vissza!
Milyen a lelki étvágyad?
„Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé, szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!” Zsoltárok 27:8 RÚF)
Ha minden nap órákat töltesz tévézéssel, de nem tudsz néhány percet szánni imádságra és bibliaolvasásra, akkor lelki étvágytalanságban szenvedsz – és erre oda kell figyelni!
David Brainerd, aki a tizennyolcadik században misszionárius volt az indiánok között, azt írta naplójába: „Nagy nyugalomban vonultam vissza szokott pihenőhelyemre. Csak arra vágytam, hogy tökéletesen alkalmazkodjak Istenemhez mindenben. Olyan drága volt ő számomra, hogy a világ, minden élvezetével együtt végtelenül rútnak tűnt. Nem vágytam jobban az emberek jóindulatára, mint a kavicsokra. Délben epedő vágyat éreztem Isten után, olyat, mint még soha életemben. Titkos pihenőhelyemen semmi mást nem tudtam tenni, mint elmondani az én drága Uramnak édes nyugalomban, hogy nem vágyom semmi másra, csak rá, semmi másra csak a szentségre, tudom, hogy ő adta nekem ezeket a vágyakat, és egyedül ő tudja megadni azt, amire vágyom. Soha nem éreztem ennyire, hogy eltávolodom önmagamtól… és teljesen Istennek szentelem magamat. Szívem a nap nagy részében elmerült Istenben.”
A zsoltáros valami hasonlót érzett: „Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! … nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak.” (Zsoltárok 73:25–28).
Lelki egészségedet azon tudod lemérni, hogy mekkora az étvágyad Isten dolgai iránt.
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet…” (Példabeszédek 4:23)
Jézus azt mondta: „…aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében” (Máté 5:28). Miért mondta ezt Jézus? Mert minden parázna pillantás rombolja a házasságod kötelékét. Minél kevésbé kívánod a házastársad, annál inkább fogsz olyan dolgokat keresni benne, amelyekkel igazolhatod a fantáziáidat. És ami a legszomorúbb ebben, sohasem fogod megtudni, milyen jó lehetett volna a házasságod. Ahhoz, hogy győzni tudj, egyszer s mindenkorra el kell döntened, hogy teljesen elkötelezed magad Istennek. Íme három ige, melyekre szükséged van, hogy így élhess: 1) „Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen kéjvággyal…” (Jób 31:1 NIV). Mielőtt Dávid bajba került volna Betsabé miatt, ezt olvassuk: „…meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött… kérdezősködött az asszony felől… és magához vitette őt…” (2Sámuel 11:2-4). Figyeld meg jól a folyamatot: „meglátta”, „kérdezősködött”, „magához vitette”. Ha az, amire nézel, nem a tiéd, azonnal fordítsd el a tekinteted! 2) „Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:5). Tartsd fenn a rendet az elmédben! Ahelyett, hogy megadnád magad az álmodozásnak, az internetnek, a magazinoknak vagy bármi másnak, töltsd meg az elmédet Isten Igéjével és a házastársaddal töltött legszebb pillanatok emlékeivel! „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltárok 119:11). 3) „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet!” Dolgozz azon, hogy erősödjön a házastársad és közötted lévő kötelék! Dönts a szeretet mellett, ha nem is érzel így, és szereteted kivirágzik! És ha szükséged van rá, keress valakit, aki segíteni tud. „A barát testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17 KJV). Néha a győzelem és a vereség közötti különbség olyan kicsi, mint ötpercnyi telefonbeszélgetés és együtt imádkozás valakivel, aki megért.
