1991. november 13.

Jahve szeretlek,
Jahve imádlak.
Jahve, égi Szerelmem,
tudom, hogy velem vagy.
Jahve, én Atyám és Abbám,
mondd meg Fiadnak,
akit annyira szeretsz,
hogy szívem egyedül csak Õérte él.
Mondd meg Neki,
hogy Õ a levegõ, amelyet belélegzek.
Õ az én életem.
Mondd meg neki, hogy kedvéért
oly messzire fogom hallatni hangomat,
amilyen messzire csak tudom,
hogy hirdessem kívánságait
és az emberek iránti izzó szeretetét!
Mondd meg Neki Atyám,
hogy senki és semmi nem állhat soha
e szeretet elé, amelyet iránta érzek!
Mondd meg Neki,
hogy Õ az én mosolyom,
örömöm és reménységem!
Mondd meg Megváltómnak,
mennyire vágyakozom utána,
és mennyire emészt a szeretet érte
éjjel és nappal.

Leányom, Lelkem kedvese, nem tudtad?
Nem tudtad, hogy Lelkem a te semmiségeden pihen? Nem hallottad, hogy gyönyörûségemet lelem abban, ha Arcomat teljesen felfedem a gyermekek elõtt? Nem olvastad:

“Ki nem keresett, rám talált,
fölismert, ki utánam nem járt.”¹

- Teremtõd a te örömöd,
- Felkented a te Szerelmed
- Szentlelkem a te Fáklyád.
Váljék javadra, gyermekem, mindaz az adomány, amelyet neked adtam, és állítsd helyre házamat!
Amikor egyszer egy folyó mellett jártam, megpillantottam egy víz hozta fát², amelyet a világi áramlat sodort magával. Fölé hajoltam és kiemeltem a folyóból. Hazavittem és elültettem gyönyörûségem kertjében.
Egy száraz fadarabból, belõled, fát alkottam. Így szóltam: “Növekedj! Növekedj és verj gyökeret kertemben, az én birtokomon. Bimbóidból árassz illatot, mely megenyhíti igazságosságomat.” Így szóltam: “Gyümölcsfürtöket teremsz minden hónapban és leveleid sokak gyógyítására szolgálnak.” Idõnként kedvem szerint megnyeslek.
Gyönyörûségemre szolgál, ha látom, miként bimbóznak virágaid, és hogyan növekednek folytonosan gyümölcseid.
Egyedül csak a szentélyembõl³ folyó Víz ⁴ segítheti növekedésedet és adhat neked életet. Én, Jahve vigyázok rád, hogy növekedj. Kedvemre van, hogy olykor felszedjek víz hozta fákat⁵. Életet tudok adni mindazoknak, akiket utamon felszedek.