Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A küzdelem haszna-Az igazság a házasságról-Bánj el vele most!-Együttérzés-Felkent vezető-Ne másokat hibáztass, ismerd el a felelősségedet!

2019. május 11. 00:52 - Andre Lowoa

A küzdelem haszna

„…hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül…” (Jakab 1:4)
Az akadályok legyőzése fejleszti ki bennünk azokat a tulajdonságokat és képességeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy betöltsük Istennek életünkre vonatkozó akaratát. Igazság szerint ez másképp nem is lehetséges. A korinthusiakhoz írt második levelében Pál kifejti, hogy milyen haszonnal jár az, ha nehéz időkön megyünk keresztül. Igen, valóban haszonnal! Szánjunk rá pár percet, és nézzünk meg néhányat ezen hasznok közül!
Először: „…hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban…” (2Korinthus 1:4). Ha az emberek tudják rólad, hogy jogod van beszélni, figyelni fognak rád. Ha viszont nincs jogod hozzászólni az adott problémához, udvariasan el fognak fordulni. Minden olyan problémádban, ami növekedésre kényszerített, benne találhatók a válaszok, amelyekre a körülötted lévőknek szükségük van! Ha azt mondod: „én már átmentem ezen”, az emberek tisztelni fognak, és odafigyelnek rád. A tapasztalat az egyik legértékesebb eszközöd, és Isten használni is fogja.
Másodszor: „…hogy ne önmagunkban bizakodjunk…” (2Korinthus 1:9). Bármi is vesz rá arra, hogy Istenhez fordulj, és egyre jobban rá támaszkodj, az hasznos. Amikor elveszítünk egy állást vagy egy szerettünket, ha tönkremegy a házasságunk vagy az egészségünk, vagy ha valamitől odalesz a lelki nyugalmunk, olyankor fordulunk Istenhez, és fedezzük fel, hogy Ő mire képes.
Harmadszor: „hogy… sokan sokféleképpen mondjanak… hálaadást” (2Korinthus 1:11). Emlékszel még, hogy milyen volt az életed, mielőtt Istennel találkoztál? A zsoltáros ezt írja: „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet” (Zsoltárok 40:3). Rajta, emeld fel a hangod, és kezdd el dicsőíteni Istent azért, amit érted tett! Végtére is, hol lennél nélküle? Nem is jó belegondolni, igaz?




Az igazság a házasságról

„Megismeritek  az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (János 8:32)

A „tökéletes házasság” elképzelése félrevezető és kiábrándító, emiatt akarunk lelépni, amikor a képzelet összeütközésbe kerül a valósággal. Márpedig ez az összeütközés mindig bekövetkezik. Csak akkor találunk tartós boldogságot a házasságban, ha elfogadjuk az igazságot a gyenge, esendő, frusztráló emberekről – amilyenek mi is vagyunk. Ezért a következő néhány napban vizsgáljuk meg a legelterjedtebb tévhiteket a házassággal kapcsolatban.

A szerelemvírus. Azt képzeljük, hogy ha a megfelelő időben, a megfelelő helyen vagyunk a megfelelő személlyel, akkor egyszerűen „elkapjuk” a szerelmet, és elindulunk egy életen át tartó boldogságba. A gond csak az, hogy amikor kimerülünk a gyermekeinkről való gondoskodás, a munka és a törlesztőrészletek miatt, a szerelemvírus eltűnik. A mindennapok darálójában, a mosogatnivaló, a pelenkák és a robotmunka között valamit fel kell adni. Így a romantika távozik a színpadról, és a realitás veszi át a helyét. Ám mivel a romantikát összetévesztjük az igazi szeretettel, tévesen azt gondoljuk, hogy a szerelem elköltözött, és nekünk követnünk kell. Valójában azonban a szerelem nem hal meg, amikor a romantika fejet hajt a valóság előtt. Ha két ember, aki szerelembe esett, kész egymás mellé állni szeretetben az élet kihívásai közepette is, a romantika újból virágzásnak indul, erősebb és ellenállóbb lesz, mint valaha. Lehet, hogy a romantikus szerelem hoz össze minket, de az önzetlen szeretet tart együtt. A Biblia azt mondja: „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (1Korinthus 13:4–8).

„Ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” (Énekek éneke 8:7)

„Ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” (Énekek éneke 8:7)

Tökéletes Úr és Tökéletes Asszony: Sokan, akik kiválóan teljesítenek hivatásukban, kínosan érzik magukat társaságban. Ez segítette elő az internetes társkeresés 21. századi jelenségének gyors elterjedését. Manapság a nyugati világban öt házasságból kettő így kezdődik. Általánosságban szólva a társkereső oldalak kialakítják az emberek profilját koruk, kinézetük, értékrendjük, ízlésük, törekvéseik és érdeklődési körük alapján, és segítenek nekik találkozni. Nos, tudod mit? A válási arány éppen olyan magas az internet segítségével összeismerkedett párok között, mint azoknál, akik hagyományos módon találkoztak. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a szerelmet nem lehet megvásárolni, nem árulják a piacon. „Ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szerelemért, csak megvetnék érte.” Amikor a szappanbuborék kipukkan, három dolog történik:

1) Sírunk, manipulálni próbáljuk a másikat, vagy nyomást igyekszünk gyakorolni rá. Amikor ez nem működik, őt hibáztatjuk, hogy megváltozott, és tönkreteszi az életünket. „Nem az, akinek hittem.” Lehet, hogy nem az, akinek hitted, de az, akivel összeházasodtál, és – néhány kivételtől eltekintve – nem egyedül ő a hibás.

2) Megállapítjuk, hogy Tökéletes Úr vagy Tökéletes Asszony valójában Rossz Úr vagy Rossz Asszony. Ezért elkezdünk keresni valaki mást, aki megfelel, vagy teljesen lemondunk az ellenkező nemről, mert csalárdnak, hűtlennek és csapodárnak tartjuk.

3) Megértjük, hogy a tartós boldogságot csak egyetlen személyben találhatjuk meg: Istenben. Ezért elhatározzuk, hogy ahelyett, hogy a megfelelő személyt keresnénk, mi magunk válunk megfelelő személlyé – azzá, akinek Isten teremtett, aki nagylelkűen engedi a másiknak, hogy valódi, korlátozott, változékony emberi lény legyen. Így boldogságunkat Istentől várjuk.

„Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38)

A házasság olyan, mint egy üres kosár: azt veheted ki belőle, amit beletettél.

A kosár. Egy hölgy semmit sem dobott a templomi perselybe. Hazafelé aztán arról panaszkodott, milyen gyenge volt a prédikáció, mire a kisfia megjegyezte: „Ez is bizonyítja, hogy ki milyen mértékkel mér, olyannal kap.” A házasság olyan, mint egy üres kosár: azt veheted ki belőle, amit beletettél. Vannak, akik azt hiszik, hogy a házasság kosarát úgy kapják, hogy az tele van romantikával és szexuális élvezettel, ráadásul mindez olyan módon tálalva, amilyenhez hozzá vannak szokva. Azt hiszik, hogy egy kifogyhatatlan forrásból mindent kivehetnek, amit csak akarnak, és azonnali, kevés erőfeszítést igénylő kielégülés garantált! Aztán egy napon, amikor a kosárba nyúlnak, kiderül, hogy az üres. Döbbenten, csalódottan, haragosan, kétségbeesetten és reménytelenül megállapítják, hogy a társuk cserben hagyta, átverte vagy elhagyta őket. Mi másért lenne üres a kosár? Akkor aztán elindulnak új kosarat keresni. Valójában a te felelősséged, hogy minden nap tegyél a kosárba eleget ahhoz, hogy garantáltan legyen belőle mit kivenni egy jó kapcsolathoz. Jézus azt mondta: „amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” Mit szeretnél találni a kosárban, és mennyit? Tegyél bele eleget ahhoz, hogy azt a mennyiséget eredményezze. J. Allan Petersen mondta: „A házasságban nincs szerelem, a szerelem az emberekben van, és ők teszik azt bele a házasságba. A házasságban nincs romantika, azt az embereknek kell beletölteni. A házaspárnak ki kell alakítania az adakozás, szeretet, szolgálat, dicséret szokását, hogy kosaruk mindig tele legyen.”

 




Bánj el vele most!

„Nem lesz menekvése a gyorslábúnak, a bátor is hiába feszíti meg erejét, a vitéz sem menti meg életét.” (Ámósz 2:14)
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a problémák nem oldódnak meg csak úgy maguktól, mintegy varázsütésre, ha nem vagy hajlandó foglalkozni velük. Igazából ilyenkor csak megsokszorozódnak, és nem menekülhetsz el előlük, bármilyen gyors vagy is. Kristin Armstrong mondja: „Hozzászoktunk a futáshoz… megpróbálunk elmenekülni a fájdalom elől, a múltunk elől, a problémáink elől. A gond csak az, hogy nem futhatunk, nem bujkálhatunk örökké, nem söpörhetjük félre a dolgokat. Végül úgyis elfáradunk… és le kell lassítanunk. Ilyenkor aztán minden szemét, amit magunk mögött görgettünk… teljes sebességgel felénk tart. Amíg menekültünk, a sok szemét csak gyűlt és gyűlt, mint egy hógolyó… mérete és lendülete egyre csak nőtt. Ha nem vagyunk elég bátrak szembenézni vele, amikor még »kicsi«, végül letarol minket. Most van itt az ideje, hogy elbánjunk vele… teljes erőből, amilyen gyorsan csak tudunk, mert ezt nem lehet sokáig halogatni.” Mi az a probléma, ami elől ma menekülsz? Milyen gondok veszik el az erődet? Döntsd el, hogy most rögtön megállsz, és elbánsz velük! „Helyet se adjatok az ördögnek” (Efezus 4:27) még egy napnyi meneküléssel. Nem számít, milyen csúfos kudarcot vallottál a múltban, „… Jézus… vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1:7). Akár egy makacs szokás ellen küzdesz, akár félsz valakivel konfrontálódni, tedd meg a szükséges lépést! Azok a dolgok, amik üldöznek, el fogják veszíteni erejüket, ha szembenézel velük Jézus nevében. Pál azt mondja: „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok” (Efezus 6:13). Erre a magunk erejéből nem vagyunk képesek, csakis Isten erejével.




Együttérzés

„… velem nem tettétek meg.” Máté 25:45

Krisztust szolgálni

Számon van tartva minden alkalom, amikor jót teszel egy szükségben lévővel, csakúgy, mint azok az esetek, amikor behunyt szemmel elfordulsz. Mindezekről számot kell adnod az ítéletkor (ld. 2Korinthus 5:10). Jézus egyesével fel fogja sorolni őket – azokat a tetteket, melyekkel másokon segítettél, még ha apróságok voltak is. Sőt, minden, amit itt Jézus említ, apróságnak tűnik:

„éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám(Máté 25:35–36).

Az ókori egyházatya, Aranyszájú Szent János rámutatott: „Nem azt halljuk: »beteg voltam, és meggyógyítottatok«, vagy »börtönben voltam, és kiszabadítottatok.«” Nem hozhatjuk hát fel kifogásként, hogy nem tudunk meggyógyítani egy beteget vagy kiszabadítani egy rabot. Jézus azt mondta: „beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” Az irgalmasságnak ezek a cselekedetei egyszerű tettek, mégis ezekben az egyszerű tettekben Jézust szolgáljuk. Elképesztő igazság: Krisztust szolgáljuk azzal, ha szükségben lévő emberek felé szolgálunk. Vannak, akik a dzsungelben élnek, és alig találunk el hozzájuk, vannak, akiknek a nevét nem tudjuk kiejteni; mások kartondobozokban élnek a nyomornegyedekben, vagy a testüket árulják az utcán. Néhányan maguk tehetnek sanyarú sorsukról, mások ezt a helyzetet örökölték a szüleiktől. Nem tudsz mindannyiukon segíteni, de néhányukon igen! És ha megteszed, azzal Jézust szolgálod. Erről fog Jézus beszélni veled, amikor egy napon majd előtte állsz.



Felkent vezető

 

„… arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt.” (2Mózes 34:29)

 

A Biblia azt mondja: „Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál… Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről. A bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt. Amikor Áron és Izráel fiai meglátták… féltek közel menni hozzá. Mózes azonban hívta őket, és akkor Áron meg a közösség vezetői mind visszatértek hozzá, Mózes pedig beszélt velük. Azután közel mentek hozzá Izráel fiai is mind, ő pedig megparancsolta nekik mindazt, amit az Úr meghagyott neki a Sínai-hegyen.” (2Mózes 34:28–32). Az izraeliták meglátták Mózes arcán, hogy előtte Isten jelenlétében volt. Ez látható és érzékelhető volt. A Biblia erre használja a „kenet” szót (ld. 1János 2:27). Egyszerűen fogalmazva a felkenetés az, amikor Isten felkészít és ellát minden szükséges eszközzel és erővel ahhoz, hogy sikert érj el abban, amire elhívott. 

A felkent vezetőnek mindig ez a négy ismérve:

1) Elhívás. A felkent vezető közelében az emberek érzik, hogy valóban Isten bízta meg ezt a személyt, és adott neki ajándékokat arra, hogy egy bizonyos célt betöltsön.

2) Jellem. A felkent vezetőben az emberek Isten természetét látják, ezért megbíznak benne.

3) Hozzáértés. A felkent vezető rendelkezik azokkal a képességekkel, melyek a feladat elvégzéséhez szükségesek. Az eredmény igazolja elhívását.

4) Meggyőződés. Az elhívott vezető nem jellegtelen, szilárd erkölcsi meggyőződése van, és kiáll az igazságért. Ez a négy ismérv jellemzi az Isten által elhívott vezetőt, és ha benned is ezeket látják az emberek működni, akkor követni fognak.

 

Ne másokat hibáztass, ismerd el a felelősségedet!

„Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem.” (1Mózes 3:12)

Ádám és Éva bukásának története két fontos dologra tanít minket Istenről: 1) Ő nem fogad el kifogásokat. 2) Nem engedi, hogy másokat hibáztassunk. Ragaszkodik hozzá, hogy vállaljuk tetteinket. Amíg ezt nem tesszük, nem tud úgy megáldani, ahogy szeretne. Ez azt jelenti, hogy el kell döntened, hogy többé nem a múlt vétkeiben turkálva fogsz élni – legyenek azok akár  a saját bűneid, akár másokéi. Ahelyett, hogy folyton a visszapillantó tükörbe tekingetnél azt nézegetve, hogy mi történt és ki tette, arra kell összpontosítanod, merre tartasz és mit szeretnél, hogy történjen. Ideje kézbe venned a dolgokat! Hogyan? a) Állítsd le magad, amikor másokat kezdenél okolni! b) Határozd meg, mi lenne számodra a siker, és nevezd meg, mit szeretnél, hogy megtörténjen! c) Oszd ki, hogy kinek mi a feladata annak érdekében, hogy ez megvalósuljon, és jutalmazd azokat az embereket, akik egy szebb jövő felé segítenek! d) Ismerd fel, hogy csak az elérhető célok megvalósíthatók. Ha egy kapcsolat bajban van, a feleknek kétségbeesett szükségük van jó hírekre, ezért tűzz ki elérhető célokat, és adj lehetőséget mindenkinek arra, hogy valamit megünnepelhessen. Nem kell, hogy ez a végső cél legyen, mint a háború megnyerése, elegendőek kis sikerek, az egyes csatákban aratott győzelmek. Az így felépített terv visszaadja az erejét az embereknek, mert így láthatja az előrehaladást.  Ez eltereli a figyelmet mások hibáztatásáról, és irányvonalat ad a fejlődéshez. Ez nem engedi, hogy a múltban ragadj, amin már senkinek sincs hatalma változtatni, akárki volt a hibás. Továbbá az építő erőfeszítés, míg a hárítás pusztító.

 

„Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem.” (1Mózes 3:13)

Ádám azt mondta Istennek: „Éva vett rá”; Éva pedig azt mondta Istennek: „az ördög szedett rá.” A kifogáskeresés és mások hibáztatása beépült a DNS-ünkbe, és amíg nem lépünk túl rajta, nem tudunk előre haladni az életben, és nem találjuk meg az igazi boldogságot. Íme, egy megállapítás, amin érdemes elgondolkodnunk: mi vagyunk az, akire vártunk – senki más nem fog jönni! Ha hajlandó vagy vállalni a felelősséget életedért, akkor felfedezed, hogy nem számít, mit tesznek, vagy nem tesznek mások veled vagy érted, te csak önmagadnak tartozol elszámolással. Te döntöd el, hogy reagálsz. Te döntesz arról, hogy továbbmész-e az álmaid felé vagy sem. A Szőke Herceg nem vár rád, a következő kanyaron túl. Ha tétlenül vársz a dolgok kedvezőbb alakulására, vagy arra, hogy forduljon a szél, nem valószínű, hogy megnyered életed főnyereményét. Mit tehetsz tehát? Ha valaki fájdalmat okozott, két választásod van: a) Üldögélhetsz, mint egy leprás, és meghalsz a mások hibáztatása és a panaszkodás kapujában (Id. 2Királyok 7:3). b) Előállsz egy tervvel, ami segít azt mondani: „Én túl értékes vagyok ahhoz, hogy meghaljak, elég kitartó vagyok ahhoz, hogy ne várjak mások könyörületére, és elég kreatív vagyok ahhoz, hogy ne tekintsem a sorsomnak azt, hogy mások elutasítanak.” Isten csak akkor fog erőt adni a dolgok megváltoztatásához, ha kész vagy felhagyni önmagad és mások hibáztatásával, és vállalod a felelősséget életedért és helyzetedért. Ez a hozzáállás lehetővé teszi, hogy elérd a termosztátot, és kezedbe vedd az irányítást. Ahelyett, hogy halálra fagynál vagy agyonizzadnád magad, beállíthatod az életed hőmérsékletét, és megváltoztathatod a jövőd feltételeit.

 

„Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előtte van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé.” (Filippi 3:14)

Bármilyen is volt a múltad, Isten jobb jövőt tartogat számodra. De mielőtt el tudnál indulni felé, meg kell bocsátanod azoknak, akik ártottak neked, meg kell bocsátanod magadnak is, és el kell engedned a dolgot. Ha ezt megteszed, valószínűleg sokféle érzés fog elönteni. Lehet, hogy haragot érzel, azt gondolva, hogy az élet igazságtalan volt veled, nem olyan lett, amilyennek szeretted volna. Mindig úgy képzelted, hogy lesz egy férjed vagy feleséged, aki gondoskodik rólad. Nem számították arra, hogy a saját életedért neked kell vállalnod a felelősséget. Talán félelemet érzel, hogy nem leszel képes erre – és ha kudarcot vallasz, nem hibáztathatsz mást, csak magadat. Talán bosszúsnak érzed magad, hogy most már más fényben, más szempontból kell megvizsgálnod az életedet. Talán szomorú leszel amiatt, hogy a múltban másokat hibáztattál, mélyen belül tudva, hogy az életed a saját döntéseid miatt halad más irányba, mint amerre szeretted volna. Talán szégyent érzel múltbéli hibáid miatt, és nem vagy biztos benne, hogy fel tudod vállalni a felelősséget és előre tudsz haladni. Bármilyen érzés jön elő, akár jó, akár rossz, tudd, hogy ez teljesen természetes olyankor, amikor jelentősen változtatsz életeden. Bárhogy is érzel, ne ostorozd magad! Ismerd el érzéseidet, és kérdezd meg magadtól, hogy gondolataid ésszerűek-e, vagy ez csak a félelem hangja. Ragaszkodj ahhoz, amire elkötelezted magad: hogy nem hibáztatsz többé másokat, és vállalod a felelősséget az életedért! A mai ige számodra ez: „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé.”

 

komment
süti beállítások módosítása