Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A hit nem tagadja le a valóságot-Amikor nem fogadod el magad, Isten művét utasítod el-Az élet viharaiban szükséged van a család támogatására-Engedd, hogy Isten Isten legyen gyermekeid életében

2019. május 11. 10:51 - Andre Lowoa

A hit nem tagadja le a valóságot

Ezért nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis ami látható, az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan, örökké megmarad.” (2Korintus 4:18)

A hit nem tagadja le a valóságot. Nem tesz úgy, mintha nem lennének problémáid. A hit nem mondja azt, hogy „nincsenek fájdalmaim”, amikor vannak. Nem mondja, hogy „nem fáj”, amikor valójában fáj. Nem mondja, hogy „boldog vagyok”, amikor igazából belül szomorú vagy. Ez nem a hit, hanem egy hamis képzet! A hit szembenéz a tényekkel, anélkül, hogy azok elcsüggesztenének, mivel tudod, hogy Isten hatalmasabb a problémáknál.

Manapság van egy olyan irányzata a keresztyénségnek, amely lényegében azt mondja, hogy „Tagadd le az összes problémádat. Csak pozitívan nyilvánulj meg róluk. Nevezd meg őket és várd, hogy minden jóra fordul.” Ez a fajta gondolkodásmód azonban nem Jézustól származik. Ez egyfajta hamis képzet, s ez a hamis képzet nem egy igazán jó teológus.

A hit szembenéz a valósággal anélkül, hogy az elcsüggesztené. Tudod, hogy Isten meg tudja változtatni a helyzetet. Hitre alapozva tudsz alapítani családot, egy képzetre azonban nem. Fel tudsz építeni egy vállalkozást hitre alapozva, egy képzetre építve azonban nem. Hitre alapozva le tudsz élni egy életet, de egy képzetre alapozva nem.

Az a lényeg, hogy a körülmények mögé láss. „Ezért nem a látható dolgokat tartjuk szem előtt, hanem a láthatatlanokra figyelünk. Ugyanis ami látható [a problémák], az hamar elmúlik, ami pedig láthatatlan [Isten hatalma], örökké megmarad.” (2Korintus 4:18).

Ha a világra nézel, el fogsz keseredni. Mindenhol csak a problémák vannak! Ha a dolgok mélyére nézel, le fogsz hangolódni, mert rengeteg olyan dolog van az életedben, amit meg kellene változtatni. Azonban ha Jézus Krisztusra nézel, akkor nyugalmat találsz. Minden attól függ, hogy mire összpontosítasz.

A körülmények olyanok, mint egy matrac: kerülj fölé és akkor könnyedén meg tudsz pihenni. Azonban ha alá kerülsz, akkor megfulladsz tőle. Ha a problémáidra tekintesz, akkor elsüllyedsz. Azonban ha Jézusra tekintesz – ha a Szabadítódra nézel a nehézségek helyett – akkor túl fogsz jutni rajtuk.

 Beszéljetek róla:

  • Milyen helyzetekben építetted az életedet inkább egy képzetre, mert féltél szembesülni a valósággal?
  • Ha egyszer már szembenéztél a tényekkel, mit gondolsz, mit szeretne Isten, ha tennél?
  • Mit jelent Jézusra fókuszálni?



Amikor nem fogadod el magad, Isten művét utasítod el

„Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” (Róma 9:20)

A szíved,
Lelki ajándékaid,
Karaktered,
Adottságaid,
Tapasztalataid - ez az öt dolog az, ami Téged azzá tesz, aki vagy - ez a Te ALKAT-od.

Elfogadni a saját ALKAT-odat – azt, amilyennek Isten megformált, hogy dicsőséget szerezz neki – azt jelenti, hogy elhiszed, hogy Isten mindent jobban tud. A lényeg, hogy bízz Istenben. Szerinted Isten hibát követett el, amikor megalkotott Téged? Vagy bízol Istenben, és tudod és hiszed, hogy terve van az életeddel?

Amikor azt mondod: Uram, vannak olyan dolgok, amiket nem szeretek magamban. Bárcsak más színű lenne a hajam vagy a bőröm színe! Bárcsak magasabb, alacsonyabb vagy vékonyabb lennék! Bárcsak tehetségesebb lennék! Bárcsak képes lennék „ezt” vagy „azt” csinálni! Bárcsak olyan lennék, mint ő! Bárcsak olyan okos lennék, mint Ő! És így tovább. Ha így gondolkozol, akkor tulajdonképpen ezzel azt mondod Istennek, hogy hibát követett el, amikor téged olyanná formált, amilyen vagy.

Amikor nem fogadod el magad, akkor lényegében Istent nem fogadod el, ugyanis Ő a te Teremtőd. Amikor nem fogadod el magad, lázadsz Isten ellen. Azt mondod, „Uram, jobban tudom, mint Te! Másmilyennek is alkothattál volna engem, más erősségekkel és más gyengeségekkel."

De Isten azt mondja: „Én pontosan olyannak teremtettelek meg, amilyen vagy, mert azt akartam, hogy Te önmagad légy – az erősségeiddel és a gyengeségeiddel együtt. Mind a kettő dicsőséget szerezhet nekem, ha végre elkezded azt tenni, amire megteremtettelek, ahelyett, hogy megpróbálsz olyan lenni, mint valaki más."

Valójában nagyképűség nem elfogadni saját magadat. A Biblia a Róma 9:20-ban ezt mondja: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?”

Amikor kételkedünk Isten szeretetében és bölcsességében, mindig bajba kerülünk. Minden problémád gyökere onnan ered, hogy nem bízol Istenben. Nem hiszed, hogy Isten valóban szeret téged. Nem hiszel abban, hogy a legjobbat akarja neked. Azt kívánod, bárcsak másnak teremtett volna, ezért sokszor keserűség van benned és frusztrált vagy, és ez megakadályoz abban, hogy az legyél, akit Isten akar, hogy legyél.

A Jób könyve 10:10 ezt mondja: „Te irányítottad az én fogantatásomat, Te formáltál engem anyám méhében.” Isten akart téged és szeret téged. Ezt hidd el és fogadd el!

Beszéljetek róla:

• Hogyan változtatja meg az önmagadról kialakított képedet az, hogy elhiszed, Isten valóban szeret Téged?

• Mi az, amit mindig is meg szerettél volna változtatni magaddal kapcsolatban? Szerinted hogyan tudja Isten pontosan ezt a tulajdonságodat felhasználni arra, hogy neki dicsőséget szerezz?

• Hogyan használja Isten a gyengeségeidet arra, hogy neki dicsőséget szerezz?




Az élet viharaiban szükséged van a család támogatására


"Jobban boldogul kettő, mint egy... Ha az egyik elesik, a másik fel tudja segíteni. De ha valaki egyedül van és elesik, az elég rossz, mert nincs aki segítsen rajta." (Préd 4:9-10 TEV fordítás)

A családok viharkabátok az élet viharaiban. Van amikor a gyerek megy át egy viharon. Van amikor az anya megy át egy viharon. Van amikor az apa megy át egy viharon. Bármelyik családtag megy át a viharon, segítenünk kell neki. Igazi családok óvják egymást a viharban.


Prédikátor könyve 4:9-10-ben olvassuk: "Jobban boldogul kettő, mint egy... Ha az egyik elesik, a másik fel tudja segíteni. De ha valaki egyedül van és elesik, az elég rossz, mert nincs aki segítsen rajta."

Háromféle vihar van, amiben vigyáznunk kell családtagjainra. Az első a változás. A második úgy hívom, hogy káros eszmék.

A legfájdalmasabb azonban az összes életviharból az elutasítás. Amikor a gyermekek, a férj vagy feleség úgy érzi, hogy elutasítják, a családnak köré kell sereglenie, és úgy legyenek mint a viharkabát a viharban.

Sohasem felejtem el, amikor évekkel ezelőtt legidősebb gyermekem Amy középiskolás volt. Vezérszurkoló szeretett volna lenni. Edzésről edzésre járt. Az ő barátját felvették de őt elutasították, azzal, hogy "túl belevaló" és ez őt nagyon elszomorította. Amikor hazajött, beszaladt a szobájába, bebújt a ruhásszekrényébe és zokogott.

Mindannyian a családban hallottuk, ahogy Amy sírt. Akkor sorban, egyenként, besétáltunk a szobájába, bebújtunk a ruhásszekrényébe és együtt sírtunk vele.

Nem adtunk neki semmilyen tanácsot. Nem volt szüksége tanácsra. Nem mondtuk azt : "Ugyan már, felejtsd el! Nem olyan nagy ügy." Nagy ügy volt. Nem mondtuk: "Ne sírjál". Ostobaság ilyet mondani annak, aki szomorkodik. Nem. Mi csak ott ültünk vele fél óráig, és együtt sírtunk.

A mi családunk sohasem fogja elfelejteni ezt az esetet. Miért?  Mivel akkor, abban a helyzetben, mi voltunk a viharkabát. Mi voltunk a villámhárító. Mi voltunk a védelmezői. Valakit a mi családunkban megbántottak, és mi nem értékeltük le. Mi nem magyaráztuk ki magunkat belőle. Nem akartuk őt megvigasztalni. Mi csak sírtunk vele együtt.

Az igazi családok óvják egymást a viharban.

Beszéljetek róla:

  • Miért kell az embereknek a legnagyobb támogatottságot a családjukban érezniük?
  • Általában mit mondasz a gyerekednek, aki elutasítást tapasztal? Mit gondolsz mi a szeretetteljes, biblia szerinti reakció?
  • Hogyan próbáljuk meg kimagyarázni ha valakit elutasítottak? Mi a veszélye ennek ?



Engedd, hogy Isten Isten legyen gyermekeid életében

"Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba" (Jn. 17:18)




Jézus útnak eresztette tanítványait, hogy Isten céljait szolgálják.

Szülőként az én felelősségem védelmezni gyermekeimet míg fel nem nőnek, de ez nem jelenti azt, hogy meg kell óvnom őket attól, hogy kockázatot vállaljanak Isten dicsőségéért. Annyira túlságosan védelmezőkké válhatunk, hogy nem engedjük, hogy gyerekeink érzelmileg, vagy még inkább fizikailag is megtehessék, amit Isten kér tőlük.

Azt mondod: "Persze, azt akarom, hogy gyerekeim Istent kövessék, amennyiben a közelemben maradnak," vagy "Igen, azt akarom, hogy gyerekeim azt tegyék, amit Isten elvár tőlük. Követhetik az Ő tervét és céljait életükben, de csak ha itt, a közelemben élnek. Bármit megtehetnek, amit Isten mond nekik, amennyiben nem csinálnak valami veszélyeset, amiben megsérülhetnek vagy meghalhatnak."

Természetes, hogy szülőként nem akarod, hogy gyermeked megsérüljön. De hadd tegyem fel ezt a teljesen őszinte kérdést: Hajlandó vagy engedni, hogy Isten legyen gyermekeid életében az Isten?

Vagy, még mindig te próbálsz Isten lenni az életükben? Engedned kell őket elmenni. Láttam már szülőket, akik megpróbálták irányítani gyermekeik életét, még azután is, hogy azok megházasodtak, férjhez mentek. Pedig a Biblia azt tanítja a házasságról: "...a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek egy testté." (1Móz. 2:24)

A lényeg a következő: Isten tervének része, hogy a gyermek elhagyja szüleit, és nekünk szülőknek tanítanunk kell őket, amíg velünk vannak, de azután engednünk kell, hogy elmenjenek Isten célja szerint szolgálni.

Jézus mondta: "Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldöm őket a világba." (Jn 17,18) A szülői gondoskodás célja, hogy végül is elengedd gyermekeidet. Attól a perctől kezdve, hogy megszülettek, arra készíted fel őket, hogy elinduljanak a világba, s nem pedig arra, hogy beléjük kapaszkodj, vagy hogy irányítsd az életüket a te életed hátralevő részében.

Beszéljetek róla

* Beszéljétek meg, mit gondoltok erről az állításról: Isten tervének része, hogy a gyermek elhagyja szüleit, és nekünk szülőknek tanítanunk kell őket, amíg velünk vannak, de azután engednünk kell, hogy elmenjenek Isten célja szerint szolgálni.
* Te hogyan készíted fel gyermekedet arra, hogy útnak induljon a világba?




komment
süti beállítások módosítása