1989. augusztus 24.
Jézus?
Én vagyok. Kicsim, egyetlen kedves pillantásod, egyetlen kis mosolyod is örömmel tölti el Szívemet!
Késõbb:
Vassula áldj és dicsérj engem! Virágom, boldog vagy-e, hogy velem lehetsz? Tudj róla, hogy Nevemet ismét dicsõíteni fogják!
Igen, Uram, boldog vagyok azzal, amit nekem adtál. Áldást hoznak nekünk a Te tetteid.
Akkor, gyermekem, hirdesd az egész Földön Nevemet, hadd tudja meg mindenki, hogy az én Nevem: SZERETET!
Uram, engedd meg, hogy felolvassam Neked Dávid zsoltárát: 1 Jahvét, a királyt dicsérõ himnuszát. 2
Ezt a zsoltárt választottam, hogy felolvasd nekem. Olvasd Vassula, és tekints rám! Hallgatom.
(Felolvastam az Úrnak a zsoltárt.)
Jöjj, imádkozz, böjtölj, olvasd Szavamat, fogadj be a szentáldozásban, imádkozd a rózsafüzért, imádj engem! Mi ketten?
Mindörökre.
1989. augusztus 24.
Késõbb, aznap éjjel:
Uram, megpihennénk?
Igen, pihenjünk meg, de csak egy feltétellel, hogy én a te szívedben pihenek, és te az én Szentséges Szívemben. 3
Igen Uram! Áldott légy Jézusom!
Megáldalak, virágom. Jöjj!
1 találomra kinyitottam
2 Zsolt 145
3 Ez mosolyra indított és örömmel töltött el.
