Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A legjobbakkal is megtörténik!-Bizalmas!-Együttműködni egységben-Isten helyre tud állítani-Kezdd újra!-Mai ige az aggodóknak-Mi tart vissza? – A sikertől való félelem-Ne a vádlóra figyelj, az ügyvédben bízz!-Ne hagyd, hogy a félelem megállítson!

2019. május 07. 00:16 - Andre Lowoa

A legjobbakkal is megtörténik!

„Mindez pedig példaképpen történt…” (1Korinthus 10:11)
Egy lelkész kerítést épített, és közben figyelte őt a szomszéd tizenkét éves fia. A lelkész rámosolygott, és megkérdezte: „Érdekel az ácsmunka?” „Nem” – válaszolt a fiú – „csak hallani szeretném, mit mond egy prédikátor, ha rácsap az ujjára a kalapáccsal!” Sokak számára te vagy az egyetlen Biblia, amit olvasnak; és figyelnek, hogy lássák, az életed összhangban van-e azzal, amit hirdetsz. Néhányan remélik, hogy Jézus életváltoztató hatalmának bizonyítékát fogják találni; mások arra keresik az alkalmat, hogy ezt mondhassák: „Lám, minden keresztyén képmutató!” Szeretnénk jó példát mutatni, de néha kudarcot vallunk. Ám bármilyen megalázó is hibázni, Isten arra használja ezeket a kudarcokat, hogy „a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Korinthus 4:7). Isten nem szépíti a leghíresebb szentek hibáit sem. „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:11), hogy ne ismételjük meg az ő hibáikat.
Ábrahám, „Isten barátja”, hazudott Sáráról, amikor eltitkolta, hogy a felesége (1Mózes 12:10-20). Mózes, a hatalmas vezér, haragra gerjedt, és engedetlen volt Istennel szemben. Dávid, az Isten szíve szerint való férfi, házasságtörést követett el, aztán megpróbálta gyilkossággal eltusolni az ügyet (2Sámuel 11:15). Péter, az egyház feje, megtagadta Jézust, nem is csak egyszer, de háromszor (Lukács 22:54-62). János Márk feladta a szolgálatot, és hazament egy missziói útról (ApCsel 15:38). Ez mind meg van írva, semmi sem maradt ki, és Pál ezt mondja: „… mi éppígy el tudjuk rontani… pont olyanok vagyunk, mint ők voltak…” (1Korinthus 10:12 TM). Tehát ne csüggedj el, ha elbotlasz! Ismerd el vétkedet, kérj bocsánatot azoktól az emberektől, akiket érint, kérd Isten bocsánatát, bocsáss meg magadnak, tanulj abból, ami történt, és lépj tovább!




Bizalmas!

„… hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.” (Zsoltárok 41:7)
Egyszer egy ember el akart mondani Szókratésznek valamilyen pletykát. A bölcs filozófus megállította, és megkérdezte: „Először is: biztos vagy benne, hogy ez igaz? Másodszor: jó hír? Harmadszor: hasznos valami módon?” Amikor a férfi azt mondta, hogy nem igazán, Szókratész azt felelte: „Nos, ha se nem igaz, se nem jó vagy hasznos, akkor miért akarsz róla beszélni?” A pletyka a közvetlenség, a bizalmas kapcsolat bizonyos formáját érezteti, de valójában hamis kötődés, aminek az indítéka a másik ember kisebbítése, és saját magunk jó színben feltüntetése. Dávid azt mondta: „… eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli” (Zsoltárok 41:7). Salamon pedig így írt: „… a rágalmazó szétválasztja a barátokat is” (Példabeszédek 16:28), és a jó hírnév elvesztését okozhatja: „… a más titkát ne fedd föl, mert aki hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza!” (Példabeszédek 25:9-10). Kevin Miller mondta: „A szolgálat legnagyobb kihívása a bizalom – mennyire lehetsz nyílt? A következő kérdések segíthetnek dönteni ebben: Azért mondod el valakinek, mert a problémával kapcsolatban segítséget, fegyelmezést vagy helyreigazítást vársz tőle? Olyasvalakivel beszéled meg, aki elég bölcs ahhoz, hogy segítsen feldolgozni érzéseidet, és elég bátor ahhoz, hogy rávegyen a helyes lépésre, hogy szembenézz a másikkal vagy bevalld hibádat? Kaptál engedélyt arra, hogy megoszd ezt a hírt, vagy visszaélsz valaki bizalmával? Ha bizalmas információt akarsz továbbadni, ezt csak és kizárólag azért teszed, mert az illető veszélyezteti valaki életét vagy saját magáét? Hajlandó vagy felfedni forrásodat, hogy leellenőrizhessék? Megszakad a szíved abba, hogy ezt ki kell mondanod? Megvizsgáltad a saját életedet, és megvallottad, ha valamilyen bűnt követtél el hasonló területen? Imádkozol azért az emberért? Nem éreznéd magad kényelmetlenül, ha valaki ugyanezt mondaná rólad?”



Együttműködni egységben

„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”1Korinthus 12:27

Egyikünk sem tudja egyedül véghezvinni azt, amire együtt képesek vagyunk. Pál azt írja: „Ti pedig Krisztus teste [az Egyház] vagytok, és egyenként annak tagjai.” De tudjuk, hogy ez a test nem mindig viselkedik rendesen. Az agy leértékeli a szívet (a tudósok nem sokra tartják a dicsőítőket). A kezek bírálják a térdeket (a tettek emberei kritizálják az imádkozókat). A szemek nem hajlandók együttműködni a lábakkal (a nagyokat álmodók nem működnek együtt a kitartó munkásokkal). Ezért írja Pál: „Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rád szükségem«, vagy a fej a lábaknak: »Nincs rátok szükségem!«” (21. vers). Az óriásgyülekezeteknek szüksége van a kis gyülekezetekre. A liberálisoknak a konzervatívokra. A pásztornak szüksége van a misszionáriusra. Az együttműködés sokkal több egy jó ötletnél, ez szentírási parancs. „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Efezus 4:3). A Biblia azt mondja, hogy ha egyetértésben tevékenykedünk, akkor Isten elküldi ránk áldását (ld. Zsoltárok 133:1–3). Nem arra vagyunk elhívva, hogy egymáshoz hasonlítgassuk magunkat, nem arra, hogy versengjünk, panaszkodjunk, vagy kritizáljuk egymást. Nem, a mi hivatásunk az, hogy kiegészítsük egymást! Jézus azt mondta: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19–20). Milyen káprázatos ígéret! Ha egyetértünk, azt Jézus észreveszi. Megjelenik, meghallgatja imáinkat, és válaszol azokra.








Isten helyre tud állítani

„Olyanok vagytok a kezemben… mint az agyag a fazekas kezében.”

Jeremiás próféta azt írja: „Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen a korongon dolgozott. De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje: Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? – így szól az Úr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.” (Jeremiás 18:3-6). Három fontos tanulság van ebben a történetben: 1) Amíg formálható vagy, és együttműködsz Istennel, ő nem fog eldobni. Inkább valami olyanná alakít, amit használni tud. 2) Míg mások lenyomnak, Isten felemel. A fazekas nem nyomja le a korongon forgó agyagot, hanem folyamatosan felfelé húzza. Így formálja azt.  Isten is ezt teszi veled. Dávid azt mondta:”Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” (Zsoltárok 40:3). 3) Figyeld meg, kinek a lába forgatja a korongot. Ha tehetné, a Sátán már régen ledobott volna a korongról – de ezt nem teheti meg. Nézz csak le, és meglátod, kinek a lába forgatja a korongot: a Fazekasé! Semmi sem választhat el Isten szeretetétől (ld. Róma 8:39). A mai üzenet számodra ez: „olyanok vagytok a kezemben, mint az agyag a fazekas kezében.”



Kezdd újra!

„…Jób állhatatosságáról hallottatok…” (Jakab 5:11)

Ezékiel könyvében Isten emberének négy arca van: egy oroszlán, egy sas, egy ember és egy ökör. Az utolsó arc, az ököré, a kitartásról beszél. Az ökör igavonó állat. Szánt napkeltétől napnyugtáig. Vidd be az istállóba, etesd meg, és másnap ismét szántani fog némán cammogva, amíg a feladatát el nem végzi. Nem fogja feladni. Nézd csak meg Jóbot, amint tíz gyermekének temetésén vesz részt, elveszti vagyonát és egészségét, kénytelen meghallgatni egy olyan feleséget, akinek a nyelve éles, akár egy sövénynyíró. De még az ő mogorva szavai sem érik el, hogy Jób feladja. Tanulj tőle! „Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr”. Jób a végső célra összpontosított, nem a közvetlen körülményekre. A mi problémánk az, hogy mindent azonnal akarunk. Egy hirdetőtáblán ez olvasható: „Régiségek – elkészülnek, amíg várakozik”. Az élet nem így működik! Vannak idők, amikor jó ötletnek tűnik az, hogy feladjuk; a vereség elkerülhetetlen, és a visszavonulás az egyetlen lehetőség. A kérdés az, hogyan birkózol meg az ilyen időkkel? David Ben-Gurion mondta: „A bátorság különleges tudás: hogyan féljünk attól, amitől félni kell, és hogyan ne féljünk attól, amitől nem kell félni. Ez a tudás belső erőt ad, amely arra ösztönöz, hogy továbbra is szembenézzünk a nagy nehézségekkel. Ami lehetetlennek tűnik, az gyakran lehetséges, ha bátrak vagyunk.” Tehát bármilyen nehézséggel nézel is szembe ma, vedd igénybe Isten kegyelmét, és próbáld újra! A hegyek csak a völgyből tűnnek olyan nagynak. A sikerhez vezető út hegynek felfelé vezet, ne akarj sebességrekordokat megdönteni! Amikor minden más kudarcba fullad, újra kell kezdeni!





Mai ige az aggodóknak

„Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz” (Lukács 10:41)
Az aggodalom úgy viselkedik, mint egy tolvaj: elrabolja az örömöt, amit Isten szeretne nekünk adni minden egyes napon. Az aggodalom alapvetően két formában érkezik: nem fogjuk megkapni, amire szükségünk van, vagy elveszítjük, amink megvan. Márta aggodalmaskodó volt, ez meg is mutatkozott, amikor Jézus vacsorára jött hozzájuk. Márta keményen dolgozott a konyhában, míg testvére, Mária leült Jézust hallgatni. Márta keserű csalódottsággal kérdezte: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban?” (Lukács 10:40). Az aggodalom elfeledteti velünk, hogy ki a szolga, és ki az Úr. Figyelj meg három dolgot ebben a történetben: 1) Mártát nagyon lefoglalta a szolgálat, de nem élvezte. Kétségtelen, hogy szeretett volna Jézus kedvében járni; csak annyi volt a baj, hogy engedte, hogy az Úrért való szolgálat fontosabb legyen számára, mint az Úrral való kapcsolat. Történt már veled is ilyen? 2) Nem a Sátán vitte ki Mártát a konyhába, csupán elrabolta a konyhában végzett munka célját. A Sátán nem fog az egyház ellen fordítani, de rávesz, hogy csak magadra összpontosíts. Nem fog kivenni a szolgálatodból, csak elcsüggeszt azzal, hogy túlterhelt vagy és nem is értékelnek. 3) Isten szemében többet számít a hozzáállásod, mint a tetteid. „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14). A rossz hozzáállás elrontja az ajándékot, amit Istennek ajánlasz fel. Jézus azt mondta: „Márta…csak egy dologra van szükség. Mária azt választotta” (Lukács 10:42 NIV). Mit választott Mária? Ő leült Jézus lábához. Jézus mindig többre becsüli az őszinte szív csendes odaadását a zajos panaszkodásnál. Gondolkodj el ezen!




Mi tart vissza? – A sikertől való félelem

 

„Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét.” (Zsoltárok 78:41)
 

Egy kísérletben békákat helyeztek el külön-külön lezárt üvegedényekben. Eleinte a békák megpróbáltak kiugrani, de minden alkalommal beverték a fejüket a tetőbe. Harminc nap után valami döbbenetes történt. A kutatók levették a fedeleket a befőttesüvegekről, de a békák nem ugrottak ki, pedig könnyen megtehették volna. Miért? Mert kialakult bennük egy hit arról, hogy az üveg tetejénél feljebb nem juthatnak – ez a korlátolt szemlélet tartotta őket fogva, nem az üveg! Az izraelitákkal is ezt történt: „Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból…” (Zsoltárok 78:41–42). Te is valamilyen korlátozott elképzeléshez ragaszkodsz, pedig az már nem érvényes, és szabotálja a jövődet? „Túl fiatal vagyok, túl öreg vagyok, nő vagyok, a nemzetiségem korlátoz, nem vagyok elég képzett, nincs hozzá tehetségem, nincsenek összeköttetéseim, kudarcot vallottam, csúnyán elbuktam stb.”
A sikertől való félelem a következőkből ered:
1) Félünk attól, hogy nem vagyunk méltók a sikerre.
2) Félünk attól, hogy nem leszünk képesek teljesíteni a sikerrel járó elvárásokat és kötelezettségeket.
3) Félünk, hogy el fognak utasítani azok, akik nem örülnek sikerünknek.
4) Félünk, hogy az életünk irányítása kicsúszik a kezünkből, és nem lesz egészséges magánéletünk.
5) Félünk nemet mondani barátainknak és családtagjainknak, akik feljogosítva érzik magukat, hogy beleszóljanak dolgainkba.

Szabadulj meg a korlátolt szemlélettől! Isten nem csupán sikert tud adni, de megadja a kellő erőt és ügyességet ahhoz, hogy kezelni is tudd!


„Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja.” (Zsoltárok 35:27)

 

A sikertől való félelmet hat viselkedésmód jellemzi, nézd meg, ismerős-e valamelyik közülük:
1) Halogatás.
2) Alulteljesítés.
3) Ha azokra összpontosítasz, akik elutasítanak, ahelyett, hogy azokra figyelnél, akik elfogadnak.
4) Ha engeded, hogy jelentéktelen dolgok eltereljék figyelmedet, így sosem tudsz az igazán fontosra összpontosítani.
5) Ha csak beszélsz arról, amit „majd egy napon” tervezel megtenni.
6) Ha úgy érzed, hogy másik megérdemlik a sikert, de te nem.

Kérdés: Az Urat szolgálod? Akkor ez feljogosít a sikerre! „Magasztalják az Urat, aki örömét leli szolgája boldogulásában!” (Zsoltárok 35:27 NKJV). Igen, Isten megsegít, ha szükségben vagy. De azt is szeretné, ha sikeres lennél, hogy te segíthess másokon, akik szükséget szenvednek. Isten két dolgot mondott Ábrahámnak. Először megígérte, hogy gazdagon megáldja. Másodszor megígérte, hogy áldássá teszi mások számára (ld. 1Mózes 12:2). És ez meg is történt! Salamon azt írja: „… de pénz kell mindehhez!” (Prédikátor 10:19). Mit értett ezen? Pénzzel iskolákat, templomokat és kórházakat lehet építeni. A pénz elűzi a szegénységet és az írástudatlanságot. Kutatásokat támogat, melyek halálos betegségek ellenszerét keresik. De sokan annyira csak a mennyei arany utcákra összpontosítanak, hogy nem látják a földi utcákat, melyek tele vannak szenvedéssel és betöltetlen szükségekkel. Értsd meg ezt: Isten a mások felé végzett szolgálatod alapján jutalmaz. „A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Máté 25:40).


„Hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat.” (Példabeszédek 8:21)

 

Ha le akarod győzni a sikertől való félelmet, és szeretnél olyan helyzetbe kerülni, ahol áldás lehetsz mások számára:

1) Nézz szembe a félelmeddel! Isten igéje azt mondja, hogy ő azt akarja, hogy sikeres légy (ld. Józsué 1:8). A kérdés az, hogy kész vagy-e Igéje szerint cselekedni? Azt gondolod, hogy másoknak joguk van a sikerre, de neked nem? Úgy gondolod, hogy egy bizonyos határig sikeres lehetsz, de a túl nagy siker nem tetszene Istennek? Szembe kell nézned ezekkel a nézetekkel, és szembesítened kell őket a Szentírás igazságával!

2) Azonosítsd be minden önértékelésedre vonatkozó téves felfogás forrását! Íme, néhány terület, amit érdemes megvizsgálnod: szeretteid elutasító magatartása; másokhoz való hasonlítgatás; sztereotípiák és a média által sugallt képek; elutasításról és kisebbrendűségről szóló szavak, melyek állandóan ott kattognak a fejedben, mintha megakadt volna a tű a lemezen. Önértékelésednek nagy szerepe van abban, hogy mit akarsz elérni az életben és mennyi sikert engedsz magadnak, ezért változtass az önmagadról alkotott véleményeden! Amit magadról gondolsz és mondasz, legyen összhangban azzal, amit Isten mond rólad! „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! … drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek… Ne félj, mert én veled vagyok!” (Ézsaiás 43:1,4–5).

Ismerd fel magadban az önsorsrontó viselkedésmintákat, és kötelezd el magad arra, hogy leállítod őket! Ne várj egy „jobb lehetőségre” vagy „megfelelő időpontra”! Isten azt mondja: „veled vagyok”, tehát bízd rá az időzítést és a körülményeket, és indulj el bátran!


„Látta az ura, hogy vele van az Úr, és mindazt eredményessé teszi az Úr, amihez hozzáfog.” (1Mózes 39:3)

 

Ahhoz, hogy le tudd győzni a sikertől való félelmet, a következő hat dolgot kell tenned:

1) Adj magadnak bőven elegendő időt azokra a fontos feladatokra, melyeken sikered múlik!

2) Őrizd a már folyamatban lévő sikert, és ne kezdj semmi olyanba, ami azt meghiúsítaná! Például ha egy kisebb üzleti vállalkozásra gyűjtesz, ne költsd el a felhalmozott tartalékot piackutatás és reklám helyett ruhákra!

3) Ápold a kapcsolatot olyan kulcsfontosságú személyekkel, akik hatással lehetnek a sikeredhez fontos dolgokra. Ne gondold, hogy nem vagy méltó a figyelmükre, vagy hogy nincs idejük olyasvalakire, mint te! „Ha látsz ügyesen dolgozó embert, az a királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában” (Példabeszédek 22:29). Boáz nem csupán földbirtokosa volt annak a mezőnek, ahol Ruth az elhullott kalászokat szedegette, de bele is szeretett az asszonyba és feleségül vette. Ma is vannak olyan emberek, akik figyelik, hogy dolgozol, és áldássá lehetnek számodra.

4) Olyan emberekkel társulj, akik célorientáltak, akik elintézik a dolgokat, akik végigcsinálják, amit rájuk bíztak, és akik közben nem feledkeznek meg a helyes értékrendről! Figyeld meg, hogyan dolgoznak, és kövesd Istent tisztelő magatartásukat!

5) Gondolj bele, mennyi jót tehetnél sikeres emberként! Mennyi önzetlen segítséget nyújthatnál, mennyi szolgálatot és jó ügyet támogathatnál, ha nagyobb vagyonnal rendelkeznél, mint amennyi a saját szükségeidre kell.

6) Értsd meg, a siker Isten ötlete, és azért adja meg nekünk, hogy megvalósíthassuk az ő céljait. Amíg az indítékod az, hogy Isten tetszésére légy és teljesítsd az ő akaratát, addig bízhatsz Igéjében: „mindazt eredményessé teszi az Úr, amihez hozzáfog.”






Ne a vádlóra figyelj, az ügyvédben bízz!

„Levettetett testvéreink vádlója.” (Jelenések 12:10)

János apostol ezt írja: „Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket.” (Jelenések 12:10). A Sátánnak egy célja van, „hogy lopjon, öljön és pusztítson” (János 10:10). Elrabolja a lelki nyugalmadat, megöli az álmaidat, lerombolja a jövődet. Ráadásul egész hordányi simabeszédű démon áll a rendelkezésére, hogy ebben támogassák. Embereket is besoroz arra, hogy mérgét terjesszék. Barátaid előássák a múltadat. Prédikátorok folyton bűntudatot keltenek, és a kegyelemről nem szólnak. Szülők akár a nap huszonnégy órájában képesek erre. Már rég a saját életed éled, de még mindig hallod a hangjukat: „Miért nem tudsz felnőni?!” „Mikor lehetek végre büszke rád?” Mi a megoldás? Jézus! Ő az, „aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk” (Róma 8:34). Engedd, hogy szívedbe vésődjön a tudat! Jézus Krisztus ott van Isten jobbján, és ellentmondva a Sátánnak védelmedre kel. Magára veszi a pap szerepét: „és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismeretektől” (Zsidók 10:21-22). Tiszta lelkiismeret. Tiszta lap. Tiszta szív. Minden vádtól, minden kárhoztatástól mentes. Nem csupán a múlt hibáitól, de a jövőbeliektől is: „hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értünk” (Zsidók 7:25). Ezért ne a vádlóra figyelj – bízz a védőügyvédben!

„Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít.” (Róma 8:33)

Pál azt írja: „Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik értünk.” (Róma 8:33-34). A Sátán vádjai kipukkannak és lezuhannak, mint egy leeresztett léggömb. Akkor ugyan miért halljuk még mindig őket? Miért érezzük mi, keresztyének még mindig bűntudatot? Nem minden bűntudat rossz. A megfelelő adagban Isten arra használja, hogy ráébresszen bűneinkre. Tudjuk, hogy a bűntudat Istentől való, ha „buzgóságot keltett bennetek, sőt mentegetőzést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyódást, sőt ragaszkodást, sőt a vétkes megbüntetését” (2Korinthus 7:11). Az Isten által keltett bűntudat megbánásra késztet, hogy megváltozzunk. A Sátán keltette bűntudat azonban a bánkódás rabszolgaságába ejt. Ne engedd, hogy rád rakja bilincseit! Ne feledd: „a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben” (Kolossé 3:3). Amikor Isten rád néz, először Jézust látja. A kínai nyelvben az „igaznak nyilvánítottság” kifejezés két írásjegyből áll össze: az egyik egy bárány figurája, a másik egy emberé. A bárány van felül eltakarva az embert. Isten is ezt látja, valahányszor lenéz rád: a tökéletes Isten Báránya eltakar téged. A Szentírás csak egy helyen említi, hogy Jézus írt valamit. Amit írt, a porba írta, a vádlottnak pedig azt mondta, hogy bűne bocsánatot nyert: „Én sem ítéllek el  téged,  menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János 8:11). Ezért a mai ige számodra ez: ne a vádlóra hallgass, bízz az ügyvédedben!




Ne hagyd, hogy a félelem megállítson!

„Féltem…” (Lukács 19:21)
Kérdezd meg magadtól: „Mit mernék megpróbálni, ha nem félnék a kudarctól?” Jézus elmondott egy történetet egy emberről, aki üzletét három kulcsemberére bízta. Az elsőnek öt tálentumot adott, a másodiknak kettőt, a harmadiknak egyet. A Bibliai időkben egy tálentum körülbelül tizenöt évnyi keresetnek felelt meg, szóval képzeld csak el, mekkora lehetőség volt ez! Ez meghatározó pillanat volt, amely mindegyikőjüknek lehetőséget adott arra, hogy teszteljék képességeiket, fejlesszék kezdeményezőkészségüket, gyakorlatra tegyenek szert jó ítélőképességből, és profitáljanak befektetésükből. Az első két ember pontosan ezt tette, megkétszerezték befektetésüket. A harmadik viszont annyira félt a kudarctól, hogy inkább elásta tálentumát. Jézus úgy írta le ezt az embert, mint „gonosz szolga”, és azt mondta, hogy el kell venni tőle a tálentumát, és annak adni, aki a sajátját haszonnal tudta forgatni. Nem azért ítélte el, amit tett, hanem azért, mert semmit sem tett.
Az emberektől, a kudarctól és az elutasítástól való félelem arra kísérthet, hogy elásd a tálentumodat. Ne tedd! Ha nincs bátorságod elkezdeni – már be is fejezted! Amikor Isten elhívott olyan embereket, mint Mózes, Gedeon, Debóra és Eszter, mindannyiuknak le kellett győzniük természetes félelmeiket – neked is ezt kell tenned. A pusztai vándorlás során a nélkülözéstől való félelem arra késztette az izráelitákat, hogy vissza akarjanak menni az egyiptomi rabszolgaságba. Az üldözéstől való félelem miatt a tanítványok elhagyták Jézust legnehezebb órájában, a félelem miatt Péter megtagadta őt – háromszor is. Ne engedd, hogy a félelem megállítson! A lehető legnagyobb fontossággal bír az, hogyan használod a tálentumodat. Az igazság az, hogy ezen alapul, hogyan fog Isten végül megítélni és megjutalmazni téged.
komment
süti beállítások módosítása