Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Elmélet vagy igazság?-Harag-Ismerd fel a bántalmazókat!-Jézus az egyetlen út-Jó halál-Támogasd a házastársadat!

2019. április 19. 00:10 - Andre Lowoa

 

Elmélet vagy igazság?

„Hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt.” (1Thesszalonika 4:14 NIV)

Nézzünk meg néhány elméletet, amelyet azok gyártottak, akik megpróbálták tagadni a feltámadást. Egyesek azt mondják, hogy mivel az evangéliumot két-háromszáz évvel az események után írták, az elbeszélést vagy meghamisították vagy megszépítették. A régészet azonban ennek ellenkezőjét bizonyítja. Manapság már tudjuk, hogy az evangéliumokat valóban azok a szerzők írták, akiknek a nevét viselik, és a feltámadásról szóló tanúságtételük ugyanarra az évtizedre datálható, amikor az megtörtént, tehát nem volt idő legendál kialakulására. Vannak, akik azt állítják, hogy a tanítványoknak látomásaik vagy hallucinációik voltak, mert Krisztus megígérte, hogy feltámad a halálból, és ők teljes mértékben erre számítottak. A hallucinációk történetében azonban még soha nem volt olyan eset, amikor ötszáz különböző hátterű ember ugyanazt a látomást látta volna egyszerre. És mi a helyzet a két emmausi tanítvánnyal, akik az úton találkoztak Krisztussal a feltámadás után, együtt mentek vele, beszélgettek vele, sőt együtt is vacsoráztak vele (ld. Lukács 24:13)? Talán ők is hallucináltak? Amikor Péter pünkösd napján erről a „nagy jóhallucinációról” prédikált, mindössze tíz percnyi távolságra volt a sírhelytől (ld. ApCsel 2:24). Ezrek hittek neki, míg mások, akik hallották, nem hittek. Egyetlen embernek sem jutott eszébe, hogy odasétáljon és megnézze? Az összeesküvést szövő szadduceusok bizonyára minden lehetőséget kihasználtak volna, hogy bizonyítsák: mindez csak hallucináció. A partvonalak mentén lévő világítótornyok a hajók biztonságát szolgálják, fényük azonban odavonzza a madarakat is, melyek belerepülnek és megsebesülnek vagy elpusztulnak. Hasonló helyzetben vannak azok is, akik tagadják Krisztus feltámadását.

 

„Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” (János 2:19)

Egy másik elmélet azoktól származik, akik elutasítják Krisztus testi feltámadásának igazságát. Ez a „tetszhalott” elmélet. A The Passover Plot [ A páska-összeesküvés] című könyvében Hugh J.Schonfield azt feltételezi, hogy Jézus csupán elájult, és amikor levették a keresztről, halottnak hitték. A sírbolt hűvösében azonban feléledt, előjött, és meggyőzte a tanítványait arról, hogy valóban a halálból támadt fel. Ez felvet néhány érdekes kérdést: Hogy lehet, hogy a keresztyénség csaknem két évezredes története során ezt korábban sem a keresztyénség támogatói, sem az ellenzői soha nem feltételezték? Mi a helyzet a római századossal, aki dárdáját beleszúrta Krisztus oldalába, ahonnan vér és víz folyt: a vér alkotóelemeire bomlásával bizonyítva a halál beálltát? Mit kezdjünk annak a századosnak a vallomásával, akit Pilátus küldött: ennek az embernek a halálosztás volt a hivatása, a kivégzést vezetőnek tudnia kellett, hogy Jézus halott. Aztán ott van a halotti leplek kérdése. Zsidó szokás szerint a holttesteket halotti leplekbe burkolták, a balzsamozáshoz használt, száz fontnyi kenettel átitatott textíliák légmentesen lezárták a testet, mint egy múmiát. Ugyanígy jártak el a fejjel is. Hogyan kapott volna Jézus levegőt? És hogyan tudta volna egy ilyen legyengült állapotban levő ember elhengeríteni a sírbolt elől a lepecsételt követ, hogyan tudta volna legyőzni a sírt őrző katonákat? Több hit kell ahhoz, hogy efféle teóriákat elhiggyünk, mint ahhoz, hogy elhiggyük az igazságot, ami valóban megtörtént! Krisztus feltámadt!

 

Halálra adatott a bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.” (Róma 4:25)

A Nagy Houdini megígérte, hogy visszatér a halálból és beszél a barátaival. Voltak, akik médiumok segítségével próbáltak meg üzeneteket kapni a síron túlról – de nem kaptak! Egyetlen személy volt, aki megígérte, hogy feltámad a halálból, és ígéretét meg is tartotta: Jézus! Azért tette ezt, hogy minket Isten igaznak tekinthessen. A bibliai időkben az üzleti ügyeket nem bonyolították túl. A vevő letette a kívánt összeget, az eladó pedig felvette, és ezzel a dolog el volt intézve. Nagypénteken Jézus letette az árat, húsvét-vasárnap pedig Isten felvette, és ezzel az üdvösség ki lett fizetve. A feltámadás legnagyobb bizonyítéka a megváltozott életek szerte a világon. Az énekíró ezt így fogalmazta meg: „Kérded, honnan tudom, hogy él? Mert él a szívemben!” Az egyik utolsó megjelenésekor, ami a Jelenések könyvében van feljegyezve, Jézus kijelentette: „én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké” (Jelenések 1:17-18); ő mondta ezt is: „aki ék, és hisz én bennem, az nem hal meg soha” (János 11:26). Krisztus ma ott áll a szíved ajtaja előtt, és zörget: „ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jelenések 3:20). Ha nem ismered Krisztust személyesen, mint Megváltódat, akkor nincs reményed sem e földi életre, sem az ezutánira. Krisztus feltámadása az egyetlen reményed. Enélkül nem várhatsz semmit a jövőtől, csak egy gödröt a földben. Ezért ma bánd meg bűneidet, és bízz benne, aki meghalt és feltámadt érted!



Harag

„Nem tudják, mit cselekszenek!” (Lukács 23:34)

Max Lucado írja: „Apró cseppel kezdődik… Valaki elfoglalja a parkolóhelyedet, valaki eléd vág az úton, a pincérnő túl lassú, mikor te nagyon sietsz, odaég a pirítós… ha sok összegyűlik a látszólag ártatlan haragcseppekből, máris egy vödörnyi düh fortyog bennünk… Senkiben sem bízunk… vicsorítunk arra, aki közel merészkedik… két lábon járó időzített bombává válunk, amely bármikor robbanhat, ha a feszültség és a félelem eléri a kritikus határt… Nem tagadhatjuk, a harag létezik. Hogyan fékezhetjük meg? Jézus azt mondta az őt keresztre feszítő tömegről: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!« (Lukács 23:34). Ezt a vérszomjas, halálát kívánó tömeget nem gyilkosoknak, hanem áldozatoknak látta… Arcukon nem gyűlöletet, hanem zavart látott… Nem harcias csőcseléknek látta őket, hanem pásztor nélküli juhoknak (ld. Márk 6:34). »Nem tudják, mit cselekszenek!« Gondolj bele: halvány fogalmuk sem volt róla… Egy feltüzelt tömeg voltak, haragudtak valamire, amit nem láttak, ezért töltötték ki haragjukat pont Istenen. Nem tudták, mit tesznek, és legtöbbször mi sem tudjuk. Bármennyire nehezünkre is esik elismerni: pásztor nélküli juhok vagyunk… az örökkévalóság egyik pontján megszülettünk, és félelmetesen közel vagyunk a másik pontjához… Nem tudjuk megválaszolni a szeretetre és szenvedésre vonatkozó kérdéseinket… nem tudjuk megfejteni az öregedés rejtélyét… nem tudjuk meggyógyítani saját testünket, nem tudunk kijönni társainkkal… A lényeg ez: a fékezhetetlen harag nem fogja jobbá tenni világunkat, arra csak az együttérző megértés képes. Ha cselekedeteink nem a harag, hanem az együttérzés alapállásából indulnak ki… akkor megértjük, hogy kialudt a lámpa, és sok ember botorkál a sötétben… tehát gyertyát gyújtunk.”





Ismerd fel a bántalmazókat!

„… és mert erősebb volt nála, erőszakot követett el rajta” 2Sámuel 13:14

Amnon and Tamar

Az egyik dolog, ami sok nőt különösen is sebezhetővé tesz mindenféle bántalmazással és manipulációval szemben, az az Istentől kapott anyai ösztönük. A nők gondoskodni akarnak, ezért segítenek a szükségben lévőkön, szeretik őket, és gondoskodnak róluk. Például az anyák szívesen gondozzák a tehetetlen kis csecsemőket. De ezeket az egészséges vágyakat túl sokszor kihasználják azok, akik saját vágyaikat akarják kielégíteni. Néha úgy tűnik, minél tehetetlenebbül viselkedik egy férfi, annál jobban előjön a nőből az anyai ösztön. A gonosz férfiak ezt kihasználják azért, hogy elérjék, amit akarnak. Ezért olyan fontos a lelkek megkülönböztetésének ajándéka (ld. 1Korinthus 12:10).

Sok csodálatos férfi él a világon. De vigyázz, vannak olyanok is, akik Dávid Amnón nevű fiával egyívásúak. Sámuel második könyvének 13. fejezete tragikus példája ennek az alapelvnek, amikor beszámol arról, hogyan használta ki Amnón féltestvérét, Támárt. Amnón veszélyes ember volt, és vannak még hozzá hasonlók.

A családon belüli erőszak riasztó mértékben nő. Mindez megnyilvánulhat bántalmazásban, szexuális erőszakban, lelki zsarolásban, fenyegetésben, állandó követésben és anyagi függőségbe kényszerítésben. A bántalmazás lényege mindig az a vágy, hogy hatalmat gyakoroljunk a másik ember felett. Nőként különösen is fontos, hogy ne engedd, hogy a magányosság vagy a gondoskodási ösztön olyan helyzetbe kényszerítsen, ahol sebezhető vagy egy másik Amnónnal szemben. Ha ilyen helyzetben vagy, azonnal szólaltasd meg a vészcsengőt, leplezd le a bántalmazót, és kérj segítséget!




Jézus az egyetlen út

„Jöjjetek énhozzám… tanuljátok meg tőlem…” (Máté 11:28-29)
Képzeld el, hogy gyermek vagy, aki csillagászatot tanul. Elolvasod az első holdraszállás történetét, és elkezdesz mindenféléket kérdezni a tanárodtól az űrutazásról. „Milyen érzés a Holdon lenni?” A tanár erre így válaszol: „Nos… azt hiszem…” vagy: „Szerintem talán…” vagy: „Lehet, hogy olyan, mint…”. Hiszen ő még sohasem volt ott. De másnap Neil Armstrong asztronauta lép be az osztályterembe. „Most feltehetitek a kérdéseiteket” – mondja a tanár, és Armstrong biztosan válaszol mindegyikre. Ő ismeri a Holdat, már járt ott. Nincs feltételezés és bizonytalanság – ő meggyőződésből beszél. Így tett Jézus is: „…úgy tanította őket, mint akinek hatalma van…” (Máté 7:29). Jézus ismeri a Menny dimenzióit. Tudja annak az éneknek a szövegét, melyet az angyalok kórusa énekel. Vitathatatlan ismerete van Istenről – és meg akarja osztani tudását veled: „…senki sem ismeri igazán az Atyát, csak a Fiú, és azok, akiket a Fiú kiválaszt, hogy kijelentse nekik őt” (Máté 11:27 NLT). De figyeld csak, hogyan folytatja Jézus: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és nehéz terheket hordoztok… Hadd tanítsalak titeket… és megnyugvást találtok lelketeknek” (Máté 11:28-29 NLT). Húzd alá ezeket a szavakat: „Hadd tanítsalak titeket”! „Hadd tanítsalak meg, hogyan kezeld a pénzedet, a házasságodat és a hangulatváltozásaidat. Hadd tanítsalak meg, hogyan élhetsz helyesen a földön, és hogyan juthatsz a mennybe, ha meghaltál.” Talán nincs szükséged tanulásra? Az információk kora a zavarodottság kora is: túl sok tudás a „hogyanról” de alig valami a „miértről”. Válaszokra van szükségünk. Olyan válaszokra, melyeket csak Jézus adhat meg. „De bízhatok-e Benne?” Csak egy mód van arra, hogy kiderítsd!





Jó halál

„Nincs itt, hanem feltámadt.” (Lukács 24:6)
Krisztus, a keresztyénség alapítója volt az egyetlen, aki képes volt arra, hogy halála előtt tett ígéretét halála után is betartsa. Jézus azt mondta tanítványainak: „… miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába” (Máté 26:32), és ezt valóban meg is tette. Ha meglátogatod a világ nagy vallásalapítóinak sírját, ott fogod őket találni bennük. Ha azonban Jézus sírjához mész, azt üresen fogod találni, és hallani fogod, ahogy az angyalok szava ma is visszhangzik: „Nincs itt, hanem feltámadt.” (Lukács 24:6). Ezek a szavak minden keresztyén temetést ünneppé változtatnak. Jézus megígérte: „… mert én élek, ti is élni fogtok” (János 14:19 Károli). Végül te is meg fogsz halni valahogyan, a kérdés: hogyan lehet jól meghalni? Két helyes válasz létezik: 1) Előre felkészülve. Nagyon is emberi érzésekről árulkodik az a sírkő, melyre ezt vésték: „Számítottam erre, de még nem most.” Hogyan lehet felkészülni a halálra? „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz” (Róma 10:9). 2) Elvégezve a megbízatást, amit életedre kaptál. Jézus azt mondta: „Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem” (János 17:4). A végső elszámoláskor ott fogsz állni Isten előtt, és ő azt fogja kérdezni: „Mihez kezdtél az ajándékokkal, amiket tőlem kaptál? Elvégezted feladatodat, amit rád bíztam a földön?” Abban a pillanatban semmi sem lesz fontosabb annál, mint hogy mit válaszolsz erre a kérdésre.





Támogasd a házastársadat!

„Ura szívből bízik benne…” (Példabeszédek 31:11)
Egy költő így fogalmazott: „A szeretet a szívedben nem azért van, hogy csak úgy ott legyen. A szeretet nem szeretet, amíg nem adod tovább.” El tudjuk viselni az elutasítást, akárhány embertől is ér, mindaddig, míg hazaérve találunk valakit, aki szeret. Időnként az élet földre dönt, ezért tedd otthonodat szentéllyé! Íme, egy történet, amely segíthet megmutatni, hogyan.
A férfi végül úgy döntött, hogy fizetésemelést kér. Mielőtt elindult munkába, elmondta ezt a feleségének. Az asszony egész nap nyugtalan volt. Végül, késő délután a férfi összeszedte bátorságát, hogy megkérdezze főnökét. Nagy örömére megkapta a kért fizetésemelést. Diadalittasan hazatérve gyönyörű terített asztal fogadta, a legjobb étkészletükkel és égő gyertyákkal. Megérezte a különleges étel finom illatát is. Azt gondolta, hogy valaki az irodából felhívta a feleségét, és szólt neki. Az asszonyt a konyhában találta, és rögtön elújságolta a jó hírt. Megölelték egymást, majd leültek elfogyasztani a finom ételt. A tányérja mellett egy kis kártyát talált, melyre ez volt írva: „Gratulálok! Tudtam, hogy meg fogod kapni az emelést. Ez a vacsora azért van, hogy megmutassa, mennyire szeretlek.” Később, amikor kiment a konyhába, hogy segítsen behozni a desszertet, egy másik kis kártyát talált, amely a felesége zsebéből esett ki. Felvette a földről, és ezt olvasta rajta: „Ne aggódj amiatt, hogy nem kaptad meg a fizetésemelést. Az biztos, hogy megérdemelnéd. Ez a vacsora azért van, hogy megmutassa, mennyire szeretlek.” Szeretet! Elfogadás! Ez a feleség a férje mellett állt, bármi is történjen – hogy tompítsa az ütéseket, begyógyítsa a sebeket, hogy higgyen benne. Ez a mai ige számodra is: támogasd a házastársadat!
komment
süti beállítások módosítása