Mielőtt bevállalsz valamit, hogyan méred fel a következményeit a döntésednek?

 „Őrültség könnyelműen fogadalmat tenni az Úrnak, mielőtt számolnál a következményekkel.” (Példabeszédek 20:25, TLB fordítás)

Amikor fontos döntés előtt állsz, a Biblia tanítása szerint számolnod kell a lehetséges következményekkel: „Őrültség könnyelműen fogadalmat tenni az Úrnak, mielőtt számolnál a következményekkel.” (Példabeszédek 20:25, TLB fordítás)

Minden egyes döntésünk árcímkézve van. Meg kell kérdezned magadtól, hogy mi lesz a döntésed ára a következő területeket figyelembe véve: idő, a pénz, energia, kapcsolatok.

Engedélyt adok neked, hogy azt válaszold, hogy „Visszatérünk rá”. Teljesen rendben van, ha mérlegeled és megvizsgálod a döntéseid árát. Ne feszengj emiatt, hiszen van az életnek egy törvénye, amelyre a Példabeszédek és a Prédikátor könyve tanít minket: mindig könnyebb beszállni, mint kikeveredni.

Sokkal könnyebb adósságba keveredni, mint abból kimászni. Könnyebb egy kapcsolatot megkezdeni, mint befejezni azt. Könnyebb feltölteni a naptárad, mint teljesíteni a vállalt időpontokat. Mindig könnyebb beszállni, mint kiszállni.

Lukács 14:28-29-ben azt olvassuk, hogy „Ha tornyot akarsz építeni, először leülsz és kiszámolod, hogy mennyibe fog kerülni, hogy lásd, hogy lesz-e elég pénzed, hogy a munkát befejezd. Ha nem így jársz el, lehet, hogy az alapot leteszed, de biztos, hogy a tornyot nem fogod tudni befejezni. És mindenki, aki látná, kigúnyolna téged.” (NCV fordítás)

Mielőtt megalakítottuk a Saddleback Gyülekezetet, át kellett gondolnom, hogy mi is lesz ennek az ára az időm, erőm, pénzem és családom tekintetében.

A gyülekezetünk első éves költségvetése mindennel együtt 60.000 dollár volt. Számtalan dolgot kellett feláldozni mindennek a kezdetén, és fel kellett tennem magamnak a kérdést: „Vajon megéri majd?” És igen – megérte. A tudat, hogy emberek ezrei lesznek a mennyben egy teljes örökkévalóságig a Saddleback Gyülekezet szolgálata nyomán minden áldozatot megér.

Ez tehát a kérdés, amelyet fel kell tenned magadnak az életben adódó nagy döntések előtt. Vajon megéri? Mindig számolj a következményekkel, mielőtt elkötelezed magad.

Beszéljetek róla:

• Mit gondolsz, miért fontos átgondolnod azt, hogy egy adott döntésed mennyi erődet emészti fel?
• Mikor kell egy döntéssel kapcsolatban azt válaszolnod, hogy "Hadd gondoljam át."? Hogyan reagál erre a környezeted?
• Mi az, ami érdemessé tesz egy ügyet arra, hogy időt, pénzt és erőt szánj rá?

„Emiatt kell most elszenvednem a fogságot, de nem szégyellem, mert ismerem őt, akiben hiszek. Meg vagyok győződve, hogy meg tudja őrizni azt a kincset, amit rám bízott, amíg elérkezik az a Nap.” (II. Timóteus 1,12, EF)


Amikor van valamid, ami nagyon értékes számodra, akár egy ritka, drága dolog, akár egy családi örökség, és nem szeretnéd, hogy ellopják, eltörjön, vagy elégjen, elviszed a bankba és egy széf biztonságába helyezed.

A bankodban lévő lezárt fióknál sokkal nagyobb az a gondviselés, amit Isten végez azzal, amit rábízol. Számíthatsz rá! Istennek van gyakorlata benne. Más embereknek talán nincs referenciája abban, hogy megőriznek dolgokat a számodra. De bármint bízol Istenre, ő gondoskodni fog róla.

Tehát, mit kell ma Istenre bíznod? Megmondom mit – bármit, ami miatt aggódsz. Bármit, ami miatt aggódsz, azt Isten szeretetének széfjére kell bíznod.

Az aggódás gyakorlatilag ateizmus, mert ez olyan, mintha nem lenne egy Atyád a mennyben, aki szeret téged, és akiben meg lehet bízni, olyan, mintha szellemi árva lennél. Az aggódás a hit hiánya, mintha azt mondanád, hogy nem hiszel a 6000 ígéretben, amit Isten tett a Bibliában.

A legnehezebb akkor Isten széfjébe tenni valamit, amikor szenvedsz. Amikor fájdalmaid vannak, nem akarsz még Istenben sem bízni. Vissza akarod fojtani, és megtartani magadnak.

Pál tudta ezt, de azt is tudta, hogy amikor szenvedsz, akkor kell leginkább Istenben bíznod. Azt mondta: „Emiatt kell most elszenvednem a fogságot, de nem szégyellem, mert ismerem őt, akiben hiszek. Meg vagyok győződve, hogy meg tudja őrizni azt a kincset, amit rám bízott, amíg elérkezik az a Nap.” (II. Timóteus 1,12, EF)

Néha beszélek emberekkel, akik azt mondják: „Félek Jézus Krisztusnak adni az életem, mert félek, hogy nem leszek képes megtartani az elköteleződést.”

Hadd legyek veled őszinte: Te nem tudod megtartani az elköteleződést. El fogod rontani! Szerencsére az üdvösség nem arra alapozódik, hogy megtartod az elköteleződésedet. Ez Kritszus ígéretének betartásán alapszik, és ő megígérte, hogy gondoskodik a te elköteleződésedről.

Beszéljetek róla:

* Mit tesz az aggódás az életeddel?
* Mit gondolsz, miért könnyebb néha a fájdalmaidhoz ragaszkodni, mint Istennek átadni őket?