Dicsőítsd Istent!
„Hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek” (2Thesszalonika 1:12)
Bach 256 kantátát komponált, ezek közül talán a leghíresebb a 147. kantáta egyik korálja, melynek szövege: Jézus nékem drága kincsem, Ő a szívem öröme. Három évszázaddal később is az egyik legnépszerűbb esküvői bevonulási zene. Azért érinti meg ennyire a lelket, mert lélekből jött. Tudtad, hogy Bach kantátái eredetileg nem zeneszámok voltak, hanem imádságok, mielőtt énekek lettek? Mielőtt elkezdett írni egy művet, a kottalap legtetejére két J betűt kanyarított a Jesu, Juva rövidítéseként, ami azt jelentette: „Jézus, segíts!” Amikor pedig elkészült a művel, a lap aljára ezt írta: SDG. Soli Deo Gloria – egyedül Istené a dicsőség. Az ő élete különleges példája volt ennek az egyetlen motivációnak. Legyen ilyen a te életed is! Senki sem tudja úgy dicsőíteni Istent, mint te, és senki sem tudja helyetted dicsőíteni Istent, mert a te életed egyedi darab. A Soli Deo Gloria azt jelenti, hogy egy személyből álló közönségért élsz, hogy a helyes dolgot teszed helyes okból. Hogy az átszegzett kezek tapsáért élsz, hogy kijelented, számodra Jézus a minden. Csak Jézus. Nem több, nem kevesebb, semmi más. Pál ezt írja: „mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan, hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őbenne a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből” (2Thesszalonika 1:11-12).
„Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Ézsaiás 6:3)
Különbséget tenni a szent és a profán között hamis felosztás. Mindent Istent teremtett, és minden Istenért teremtetett – nincs kivétel. Minden hang a zenében, minden szín a palettán, minden íz, mely megcsiklandozza ízlelőbimbóinkat. Arnold Sommerfeld, német fizikus és zongorista megfigyelte, hogy egyetlen hidrogénatom, mely száz frekvenciát bocsát ki, sokkal muzikálisabb, mint egy hangversenyzongora, mely csupán nyolcvanhét frekvenciát. Tehát minden egyes atom az imádat egyedülálló kifejezése. Leonard Bernstein zeneszerző szerint az 1Mózes 1:3 legjobb fordítása nem az, hogy „mondta Isten”, úgy vélte, hogy jobb fordítás az „énekelte Isten.” A Mindenható minden atomot énekével hívott létre, és minden atom ezt az eredeti háromszólamú – Atya, Fiú, Szentlélek – dallamot visszhangozza azóta is. Szuperérzékeny hangeszközök felfedezték, hogy a földigiliszták halk staccato hangokat adnak ki, a bálnák dala pedig több ezer kilométert tud utazni az óceánok vizében. Lewis Thomas ezt így fogalmazta meg: „Ha jobb hallásunk lenne, és meg tudnánk különböztetni az egyes madárfiókák csicsergését, érzékelnénk a halrajok mozgásának ritmusát, és még a napsütötte rét fölött köröző legyek zümmögését is hallanánk, ez az összhang teljesen levenne a lábunkról.” Egy napon ez meg fog történni. A megdicsőült test dobhártyái hallani fogják, ahogy beteljesedik az írás: „És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!” (Jelenések 5:13). Ma az legyen a célod, hogy dicsőítsd Istent mindenben, amit teszel!
„Mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Korinthus 10:31)
Két hasonló igevers van a Szentírásban, az egyik a Kolossé 3:23: „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek.” Életcélunknak kellene lennie, hogy szeressük, amit csinálunk, hogy olyan munkát végezzünk, amiben örömünket leljük. Ez azonban nem minden életszakaszra adatik meg. Előfordulhat, hogy jó munkát kapsz egy nem túl jó cégnél, vagy olyan helyen, ahol a főnökkel nem jössz ki, vagy a fizetéssel nem vagy elégedett. Adj hálát Istennek, hogy van munkád, amiből megélhetsz, sok munkanélküli cserélne veled. A másik igevers: „Akár észtek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Korinthus 10:31). Hogyan lehet Isten dicsőségére enni és inni? Pál azért említi ezeket a mindennapos tevékenységeket, hogy rámutasson: még a leghétköznapibb tevékenységek is csodálatosak. Naponta körülbelül huszonháromezerszer veszünk levegőt, de mikor volt a legutóbbi alkalom, hogy megköszönted Istennek az egyik levegővételedet? Hajlamosak vagyunk hálát adni Istennek a lélegzetelállító dolgokért. Ez rendben is van. De talán hálát kellene adnunk Istennek az egyszerű lélegzetvételekért is! A céltudatos élet jól összefoglalható a Westminsteri Katekizmus szavaival: „Az ember fő célja, hogy dicsőítse Istent és élvezze örökkévaló társaságát.” Ezt nem is lehet ennél egyszerűbben vagy jobban megfogalmazni. Létezésünk egyetlen oka és célja, hogy Istent dicsőítsük és neki örüljünk örökké. Te is erre kaptál elhívást, bármilyen körülmények között vagy is. Bármikor, bárhol, bármit úgy tégy, hogy az isten dicsőségét szolgálja!
„Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte” (Filippi 1:29)
Gondolj a Gecsemáné kertjére, ahol Jézus küzdött, hogy teljesíteni tudja Isten akaratát. „Vedd el tőlem ezt a poharat” (Márk 14:36) – kérte Isten haragjának poharára utalva. Jézus tudta, hogy ki kell innia az utolsó cseppig. De mielőtt megtette, megkérdezte Atyjától: elvenné-e, lenne-e valamilyen más út? Kérését végül a teljes önátadás imája módosította: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd” (Lukács 22:42). Imádságainkban hajlamosak vagyunk a külső körülményekre összpontosítani a belső hozzáállásunk helyett, mert jobban szeretnénk, ha Isten a körülményeinket változtatná meg, nem minket. Ez a könnyebik út. De így pont a lényeget nem értjük meg. Gyakran a legrosszabb körülmények hozzák ki belőlünk a legjobbat. Márpedig ha a rossz dolgok jót formálnak ki belőlünk, akkor talán azok a rossz dolgok a teljes képet tekintve jó dolognak számítanak! Hiszen bizonyságot tenni is csak akkor tudunk másoknak, ha előtte megpróbáltatás ért. Igen, meg lehet térni szenvedés nélkül is, de a lelki érettségre nem lehet eljutni, a szolgálatra nem lehet felkészülni enélkül. Ez nem azt jelenti, hogy keresnünk kellene a szenvedést, de azt igen, hogy annak lássuk, ami: lehetőségnek Isten dicsőítésére. Pál, aki sokat szenvedett, ezt írta: „mert nektek megadatott az a kiváltság… hogy szenvedjetek érte.” (Filippi 1:29 NLT). Honnan volt ehhez ereje Pálnak? „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk” (Róma 8:18). Ezért a mai ige számodra ez: törekedj arra, hogy minden körülmények között Istent dicsőítsd!
Érted tette
„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” 2Korinthus 5:21
Igaz, hogy a római katonák szögezték Jézust a keresztre, de mi tartotta őt ott? A Biblia megadja a választ: az, hogy Isten Krisztust, „aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” Jézus – bár megtehette volna – nem hívott angyalokat felmentő seregnek, mert inkább lemondott a saját életéről, minthogy rólad mondjon le. Nehezen értünk meg ekkora szeretetet, mert semmihez sem tudjuk hasonlítani. Soha senki nem szeretett minket úgy, mint Jézus, és soha senki nem is fog! Az ő kereszthalála teszi lehetővé, hogy bizalommal jöhetünk „a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16).
W. A. Criswell írja: „Álmomban láttam a Megváltót. Háta le volt meztelenítve és egy katona már felemelte a rettenetes korbácsot, hogy lesújtson vele… Felpattantam, és megragadtam a karját, hogy visszatartsam. Amikor ezt tettem, a katona döbbenten megfordult és rám nézett. Ahogy az arcába néztem, felismertem – önmagamat.”
A Passió című film világszerte felkavarta és megindította a nézőket a keresztre feszítés szörnyűségének ábrázolásával. A történet mögött két fontos üzenet rejtőzött:
1) Ekkora árat kellett fizetni megmentésünkért. Akkora árat, amit egyedül Jézus tudott megfizetni.
2) Erre kellene gondolnunk minden alkalommal, amikor kísértést érzünk a bűnre, és nem akarunk engedelmeskedni Istennek.
„…Halál van a fazékban!...” (2Királyok 4:40)
A Biblia azt mondja: „Amikor Elizeus visszatért Gilgálba, éhínség volt az országban. A prófétatanítványok ott ültek előtte, ő pedig így szólt a szolgájához: Tedd föl a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a prófétatanítványoknak! Egyikük kiment a mezőre, hogy valami zöldségfélét szedjen. Talált is a mezőn egy indás növényt, és teleszedte a ruháját vadtökkel. Hazaérve belevagdalta a fazékba főzeléknek, mert nem tudták, mi az. Azután kimerítették a férfiaknak, hogy egyenek; de amikor enni kezdtek a főzelékből, így kiáltottak föl: Hozzatok lisztet! Beledobta azt a fazékba, és így szólt: Merítsd ki a népnek, hadd egyenek! Akkor már nem volt semmi rossz a fazékban.” (2Királyok 4:38-41). Figyeld meg, mit dobtak a fazékba, hogy közömbösítse a mérget: lisztet, ami Isten Igéjét jelképezi, ami ’az élet kenyere”. Ne engedd, hogy a csalódottság keserűvé tegyen, inkább vedd kezedbe, és olvasd a Szentírást! Ne engedd, hogy a neheztelés kihasson a viselkedésedre, inkább fordulj a Szentíráshoz, és engedd, hogy Isten megmutassa, hogyan győzheted le a neheztelést! Ne engedd, hogy a rossz tapasztalatok rossz szájízt hagyjanak benned! Kik voltak veszélyben aznap? „A prófétatanítványok”, azok az emberek, akikben nagy lehetőség rejlett, akiket Isten használni akart. Hogyan őrizheted meg szívedet a helyes úton, hogyan védheted meg a jövődet? Jézus így válaszol: „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek” (János 15:3).
„…és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Máté 6:4 Károli)
Dr. Tony Campolo írja: „Ismerek egy embert, aki szereti arra használni a pénzét, hogy másokon segítsen, úgy, hogy azok sohasem tudják meg, hogy ő segített. Amikor egy diákról beszéltem neki, aki lelkész szeretett volna lenni, de úgy nézett ki, hogy ki fog maradni az iskolából pénzügyi okok miatt, ez az ember felvette a kapcsolatot az iskolával és rendezte a fiú számláit. A fiú az egyik legjobb prédikátor lett a felekezetünkben. Százak jöttek Krisztushoz az ő vezetésével, ezrekre hatottak prédikációi – és sohasem jött rá, hogy ki adta a pénzt! Mindezek mögött állt egy olyan ember, akinek megvoltak a megfelelő forrásai, és benne élt az a vágy, hogy tegyen valamit, ami tovább fog élni. Meglepő számomra, hogy miért nincs több ilyen ember. Sokan tartják elrejtve a pénzüket, és amikor meghalnak, olyanokra hagyják, akiknek nincs igazán szükségük rá. Micsoda pazarlás, ha belegondolunk, hogy mekkora hatással lehetnének sokak életére!” Ha elveszítjük az adakozás lehetőségét, akkor annak lehetősége is elvész, hogy kapjunk valamit, mert „a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván”. Képzeld csak el, milyen lesz az utolsó ítélet napján, ha Atyád megmondja valakinek, akin névtelenül segítettél, hogy az te voltál. Jutalmak lesznek kiosztva olyan embereknek, akik talán már nem is emlékeznek arra, hogy tettek valamit, amiért most jutalmat kapnak. Mondjuk elintéztek egy telefonhívást, amivel valakit álláshoz juttattak, kifizették valaki számláit, bátorítottak valakit, aki épp mélyen volt, vagy egy csomag élelmiszert hagytak valakinek az ajtajában. Még ha azok, akik kaptak tőled valamit, el is feledkeznek jóságodról, Isten emlékezik, feljegyzi és megjutalmazza. Jézus azt mondta, hogy ha csupán annyit tudsz tenni, hogy valakinek egy „pohár friss vizet” adsz, jutalmat fogsz nyerni (Máté 10:42).
Megbántottak a keresztyének?
Volt már olyan, hogy megbántott egy keresztyén ember, aki elítélt ahelyett, hogy együtt érzett volna veled és segített volna? Vagy nem törődött veled valaki, akinek fel kellett volna keresnie, akinek azon kellett volna igyekeznie, hogy lelkileg helyreállj és visszajuss jogos helyedre Isten családjában?
A legtöbb ember, akit egy másik keresztyén részéről bántás ért, gyorsan meg tudná győzni az esküdtbíróságot arról, hogy ennek sohasem lett volna szabad megtörténnie. Valóban így van, nem lett volna szabad. De megtörtént – és semmin sem változtat az, ha felemlegetjük. Téged viszont megváltoztat – és nem a jó értelemben. Állj meg, és gondolkodj el: ha az utcán kirabolnak, és kórházba kerülsz, nem azzal fogod tölteni egész napodat, hogy megszállottan csak azzal az emberrel foglalkozol, aki megtámadott. Nem, az elsődleges célod az lesz, hogy amilyen gyorsan csak lehet, meggyógyulj és továbblépj. Milyen furcsa, hogy fizikai sebeinkkel azonnal segítségért fordulunk, de érzelmi sérülések esetén hajlamosak vagyunk inkább a problémára, mint a megoldásra összpontosítani. Nos, mit fogsz tenni? Íme, a lehetőségek:
1) Felemlegeted, újraéled. Azzal, hogy folyton arról beszélsz másoknak, mi történt, felerősíted és életben tartod a fájdalmat.
2) Elnyomod. Dávid ezt tette: „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett… erőm ellankadt, mint a nyári hőségben” (Zsoltárok 32:3–4).
3)Feldolgozod. Ez azt jelenti, hogy hajlandó vagy feltárni azokat a területeket, ahol sérülés ért, és megnyitod magad Isten kegyelme előtt. Ekkor felfedezed, hogy ő „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:3).
4) Megosztod másokkal. A Biblia azt mondja: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:16).
Ha bölcs vagy, a hármas és négyes lehetőséget választod.
Az életben elkerülhetetlenül kapunk sebeket, de sérültnek maradni a mi választásunk. Maradhatunk áldozatok, folyton azon rágódva, hogy minek hogyan kellett volna történnie, vagy felhasználhatjuk a tapasztalatot növekedésünkre. A Bethesda tavánál Jézus találkozott egy harmincnyolc éve béna emberrel. Mikor megtudta, milyen régóta van ott, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” Harmincnyolc év után ez az ember betegségét már identitása részének tekintette. Olyan régóta volt mozgásképtelen, hogy áldozatként gondolkodott: „Uram, nincs emberem, hogy… beemeljen a medencébe” (János 5:7). Magyarul: „Senki sem törődik velem.” De Jézus törődött vele, megparancsolta neki, hogy keljen fel, és járjon. Hit kellett ahhoz, hogy ez az ember legyőzze a tehetetlenség és önsajnálat régi beidegződéseit, de amikor engedelmeskedett Jézusnak, azonnal meggyógyult. Isten soha nem erőlteti rád a gyógyulást, még akkor sem, ha fáj valamid. A gyógyulást akarnod kell, és hinned, hogy Isten kegyelméből meggyógyulhatsz.
Nézzünk szembe vele: az egyház gyarló emberekből áll, akik néha meggondolatlanul beszélnek, és ezzel megbántanak másokat. Ez azonban nem ok arra, hogy elhagyd a gyülekezetet! „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben.” (Kolossé 3:13–15). A testből kiszakadva nem tudsz működni: nem lesz tápanyagellátásod, nem fogsz beteljesedést érezni, és lelkileg haldoklani kezdesz. Igazság szerint ugyanannyi erőfeszítés kell a gyógyulás választásához, mint a tehetetlenség melletti döntéshez – de az eredmény nagyon is különböző! Az egyik esetben az események megbénítanak, a másik viszont reményt ad a jövőre.
Nos, melyiket választod?
„…a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.” (Prédikátor 7:9)
A harag nagy veszedelem. Amikor elveszíted a higgadtságodat, mást is elveszíthetsz, például az emberek tiszteletét vagy az építő megoldás lehetőségét. Van olyan eset is, amikor a harag nem csupán helyénvaló, hanem cselekvésre is késztethet, például, ha valakit szenvedni látsz. Pál azt írja: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek…” (Efezus 4:26 Károli). Egy kínai mondás szerint: „A harag olyan szél, mely elfújja az értelem gyertyáját.” Tehát: 1) Sétálj egyet, mielőtt reagálnál! A mozgás elégeti a fölösleges adrenalint, sokkal hatékonyabb, mint magadban fortyogni. Abban is segít, hogy világosabban tudj gondolkodni, és úgy tudd kezelni a dolgokat, hogy azt később se kelljen bánnod. „A hirtelen haragú bolondságot követ el…” (Példabeszédek 14:17). 2) Ismerd el, hogy bizonyos dolgok felett nincs hatalmad! Nem tudod befolyásolni mások viselkedését és tetteit, nem tudsz irányítani előre nem látható dolgokat, például egy repülőjárat törlését vagy egy forgalmi dugót. „Akkor mit tehetek?” – kérdezed. Vedd számba a kapott áldásokat, főleg azt, hogy van Istened, üdvösséged, egészséged, családod, munkád, sőt még autód is, amivel eljuthatsz a munkahelyedre. 3) Vigyázz, hogy ereszted ki a gőzt! Egy dolog haragosnak lenni, de egészen más kitörni, mint egy vulkán! „Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti” (Példabeszédek 29:11). Elmondhatod érzéseidet valakinek, akiben bízol, és aki nem haragod célpontja, de vigyázz, szavaid visszaüthetnek, mint a bumeráng! 4) Tartsd távol magad a haragos emberektől! A Biblia azt mondja: „Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel” (Példabeszédek 22:24). A harag fertőző – éppúgy, mint az öröm vagy a hála –, tarts tehát távolságot!
Tényleg ilyennek születtél?
„Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.” (Zsoltárok 51:7)
Akármi is a problémád, alkohol-, kábítószer- vagy szexfüggőség, harag, pletyka, meg nem bocsátás, lopás, hazugság vagy játékszenvedély, egy dolog biztos: mindannyian úgy születtünk, hogy hajlamosak vagyunk bizonyos viselkedésmódra. Ez nem genetikai kérdés, ez spirituális kérdés. Ez nem a tudomány szakterülete, ez a bűn. Bármelyikünk életében előjöhet az egyikkel vagy másikkal való küzdelem – nem azért, mert erre hajlamosító gént örököltünk, hanem azért, mert fogantatásunk pillanatában Ádám bukott természetét örököltük. Dávid azt mondta: „bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem” (Zsoltárok 51:7). Salamon pedig azt mondja, hogy nincs kivétel: „Bizony nincs olyan ember, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne” (Prédikátor 7:20). A válasz tehát ez: igen, mindannyian így születtünk. Ezek a viselkedésmódok nem azért olyan természetesek számunkra, mert „nem tehetünk róla, ilyenek vagyunk”, hanem azért, mert bűnös természetünk erősebb, mint az a vágyunk, hogy Isten tetszésére legyünk. Bármennyire próbálkozunk is, időnként elveszítjük a harcot. Pál, az egyik legnagyobb keresztyén maga is elismerte, hogy nem mindig sikerül a jót tennie: „az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt” (Róma 7:18). Ha tehát így születtünk, mi ebben a jó hír? Pál így fogalmazta meg: „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Róma 7:24-25 ÚF). Amikor születtél, Ádám romlott természetét kaptad, de az újjászületésben megkaptad Krisztus bűnt legyőző, életet megváltoztató, igaz természetét!
