Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A Bibliában megtalálod a választ-A hízelgés nem segít-Isten időzítése-Két kérdés-Minden erővel, törekedj a győzelemre!-Tanulj úgy élni, mint Jézus!

2019. április 14. 00:58 - Andre Lowoa

 

A Bibliában megtalálod a választ

„Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket.” (Zsoltárok 19:8)
 

Lehet, hogy világi értelemben sikeres vagy, mégis üresnek érzed magad, van azonban valami, ami biztosan feltölt: „Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket.” Terveid dugába dőltek? Sikerült jól összekuszálni az életedet? Útmutatásra van szükséged? Olvasd el ezt: „Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt” (Zsoltárok 19:8). Amiről azt hitted örömet fog okozni, végül bánathoz vezetett? Olvasd csak: „Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet” (Zsoltárok 19:9). Nem találod az utat, azon töprengsz, merre menj tovább, mihez kezdj az életeddel? Olvasd: „az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket” (Zsoltárok 19:9 Károli). A Bibliában megtalálod a választ minden kérdésedre. Dávid nagyszerű harcos volt, népszerű király, és olyan ember, aki hozzájuthatott minden gazdagsághoz, amit ember csak kívánhatott. Mégis arra jött rá, hogy ezek a dolgok nem hoznak tartós örömet. Ehelyett felfedezte, hogy: „Az Úr félelme tiszta, megmarad örökké. Az Úr döntései igazak, mindenben igazságosak, kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.” (Zsoltárok 19:10–12). Mi volt Dávid gondja? „A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg! A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.” (Zsoltárok 19:13–14). Milyen megoldást talált Dávid? Naponta olvasta Isten Igéjét, azzal táplálta lelkét, és annak tanítása szerint élt.




A hízelgés nem segít

„Senkinek nem fogok hízelegni.” (Jób 32:21)

Stephen Spielberg vékonyka tizenévesként hamar céltáblája lett kötekedő osztálytársainak. Amikor elege lett az állandó zaklatásból, amit később pokolként jellemzett, úgy döntött, hogy hízelegni fog az őt leginkább terrorizáló fickónak azzal, hogy azt mondja, hasonlít John Wayne-re, és főhőst kellene alakítania abban a második világháborús filmben, amit forgatni készül. Az addigi zsarnok elolvadt, mint a vaj, amikor megkapta a hősies szakaszvezető jelmezét. A Spielberget terrorizáló fiúval ellentétben az érzelmileg egészséges emberek csak az őszinte dicséretet értékelik, amit valóban megérdemeltek. Megérzik, ha a dicséret mögött hátsó szándék vagy hízelgés van. Érdekes paradoxon, hogy a legtöbb ember hajlamos rosszallóan fogadni az indokolatlan dicséretet. Elíhú – Jób egyik barátja – azt mondja: „Nem leszek elfogult sem erre, sem arra, senkinek nem fogok hízelegni. Nem is értek én a hízelgéshez, meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.” (Jób 32:21-22). A zsoltáros pedig így ír: „Vágja ki az Úr mind a hízelgő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond” (Zsoltárok 12:4 Károli). A hízelgés elvág Isten áldásaitól, mert amikor másnak hízelegsz, vagy jólesik fogadni mások hízelgését, az nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy nem hiszed, hogy Isten másokkal együtt téged is kitüntet kegyével. Isten azoknak kedvez, akik jó kapcsolatban vannak vele. „Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint a pajzzsal!” (Zsoltárok5:13).




Isten időzítése

„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” (Lukács 21:19) Amikor Isten várakoztat – tovább, mint szeretnéd – akkor türelemre tanít. Érzelmeid olyanok, mint a vadlovak, meg kell zabolázni őket. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:36). Türelmetlenséged csak neked és környezetednek árt, Istent nem fogja sietségre bírni. Ő saját tervei és időzítése szerint dolgozik: „…a maga idejében aratunk majd…” (Galata 6:9). A „maga idejében” Isten időzítését jelenti, nem a tiédet. Te kapkodsz, ő nem. Ő rászánja az időt, hogy rendesen elvégezze a dolgokat. Lehet, hogy te nem tudod, de ő tudja, hogy mit csinál. Ezzel meg kellene elégedned. Isten időzítése az ő dolga. Ő soha nem késik, de általában nem is jön idő előtt. Minden lehetőséget megragad arra, hogy megérlelje benned a türelem gyümölcsét. Eközben pedig más gyümölcsök is kifejlődnek benned. Sok mindennek kell egyszerre odaérnie a célvonalba ahhoz, hogy megnyerd a versenyt. Fejlett képességek jellem nélkül nem dicsőítik Istent. Ha sikeres ember lennél, de közben öntelt és durva másokkal, az nem lenne kedvére Istennek. Ha tehát egyik területen leelőzöd magad, ő gyengéden, de határozottan utadat állja ott, míg jellemed más részei felzárkóznak. Egyikünknek sem tetszik ez, amikor épp megtörténik, de később rájövünk, micsoda zűrzavart okoztunk volna, ha a dolgok a mi időzítésünk szerint történek volna Isten időzítése helyett.




Két kérdés

„Mindnyájan, akik erre jártok, nézzetek ide, és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam?” Jeremiás siralmai 1:12

John Griffin, aki egy vasúti felvonóhidat kezelt a Mississippi folyó felett, egy napon magával vitte kisfiát is a munkába. Miután a hatalmas hidat felemelte, Griffin ebédelni ment, ám hirtelen meghallotta a Memphis Expressz füttyét, ahogy az átkelő felé robogott. A megfigyelőpontról leugorva az irányítókarhoz rohant. Lepillantva elállt a szíve dobbanása! Kisfia leesett a fogaskerekek közé, és az egyik lába beszorult. Kétségbeesetten próbált kitalálni valamilyen mentési tervet, de már nem volt idő. A fia ott volt lent – de négyszáz utas volt a vonaton! Griffin tudta, mit kell tennie. Arcát eltakarta, a másik kezével pedig megrántotta a kezelőkart, még éppen idejében ahhoz, hogy a híd leereszkedjen, mire a vonat átrobog rajta. Aztán felemelte a fejét, és könnyes szemmel nézett be az előtte elhaladó vonat ablakain. Üzletemberek közömbösen újságot olvastak, hölgyek kávét kortyolgattak, gyerekek fagylaltot ettek. Senki sem nézett a hídfelügyelő házikójára, senki sem pillantott le a vezérlőmű fogaskerekei közé. Griffin gyötrődve kiáltott fel: „Feláldoztam a fiamat értetek, emberek! Hát nem törődtök vele?” De a vonat dübörgése elnyomta a hangját, senki sem hallotta meg a szenvedő apa szavait.

Ma, nagypénteken, amikor a keresztre gondolunk, ahol Isten feláldozta az ő fiát értünk, ő is azt kérdezi: „Hát semmit nem jelent nektek ez az egész? Csak továbbmentek?” Van egy másik kérdés is: „Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” (Máté 27:22). Az egyetlen jó válasz erre a kérdésre: „Még ma elfogadlak Megváltómnak és Uramnak!”



Minden erővel, törekedj a győzelemre!

„A megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet.” (Róma 5:3-4)

Michael Phelps megszerezte hazája számára az aranyat a 2008-as pekingi olimpián, méghozzá nem is egyet, hanem nyolcat, és ebből hetet világcsúccsal nyert meg. De nem csupán az elnyert aranyak száma miatt emlékezünk rá, hanem legyőzhetetlen kitartása miatt, mely megmutatkozott, amikor a 200 méteres pillangóúszás futamában a dolgok ellene fordultak. Amikor megérintette a medence falát, megnyerte a versenyt, senki sem tudta, hogy min ment keresztül ennek eléréséért. Amikor Phelps levette az úszószemüvegét, akkor láthatták csak a nézők döbbenten, hogy abból víz folyt ki. Csaknem vakon úszta le a 200 métert. Az ilyen helyzetektől az úszók rettegnek. Számolta a karcsapásokat, kétségbeesetten keresett valamilyen jelet a medence alján, míg végül megérintette a falat. Ez ám az olimpiai bajnok, minden értelemben! Phelps a frusztrációját arra használta, hogy fokozza kitartását és győzelem iránti eltökéltségét. Pál azt mondja: „dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg” (Róma 5:2-5). Micsoda felsorolása ez az Istentől kapott kiváltságoknak, melyekre építhetünk, amikor problémákkal szembesülünk! Állhatatosság: elkötelezettség arra, hogy Isten kegyelméből merítve kitartunk minden körülmények között. Kipróbáltság: jellemszilárdság, belső erő, mely becsületes jellemen alapszik. Biztos remény: mély belső meggyőződés, hogy bármibe is kerül, végül mégis sikerülni fog. Mindezt pedig megkoronázza, hogy garantáltan sikerül elvégeznünk Istentől kapott feladatunkat, mert ez „a reménység nem szégyenít meg”! Ha nem látod tisztán, mi vár rád, csak nyújtsd ki a kezed még egy karcsapásra – a cél ott van közvetlenül előtted!




Tanulj úgy élni, mint Jézus!

„…tanuljatok tőlem… és megnyugvást találtok lelketeknek.” (Máté 11:29)

Észrevetted már, hogy velünk ellentétben Jézus nem szenvedett a kudarctól való félelemtől? Ez azért volt így, mert őt sosem foglalkoztatta az a gondolat, hogy nem képes valamit megtenni, ami felől Atyja már biztosította, hogy képes rá. Nem félt a hiánytól sem. Bár egyszerűen élt, vállalta a felelősséget azért, hogy gondoskodjon magáról és más emberek egy csoportjáról. Hogyan csinálta? Sokat imádkozott, és összhangban volt Mennyei Atyjával. Így tehát tudta, hogyan lehet halat fogni, ha egész éjszaka nem volt kapás, hogyan lehet pénzt találni az adóra egy hal szájában, ha szüksége van rá (igen, Jézus befizette az adóját!). Nos, Isten talán nem ilyen módon lát el téged, de megígérte, hogy gondoskodni fog rólad (1Péter 5:7). Ma Jézus azt mondja neked: „Gyere hozzám… tanulj tőlem… és megnyugvást találsz lelkednek [érzéseidnek és értelmednek].” (ld. Máté 11:28-29) A stresszt az idézi elő, hogy mindenáron előre akarunk tudni mindent, mert irányításunk alatt akarjuk tartani a dolgokat. Még akkor is, ha már imádkoztunk és állítólag Istenhez fordultunk a helyzettel, mégis kigondolunk egy „B tervet” arra az esetre, ha Isten nem úgy kezelné a dolgokat, ahogy szerintünk kellene. Te is így szoktál tenni? Pedig ha a pénzedet a bankba teszed, akkor nem maradsz ébren egész éjszaka azért, mert aggódsz, hogy mi lesz vele. Legyen legalább ennyi bizalmad Isten felé is! Minden egyes alkalommal, amikor belekezdesz a lefelé tartó spirálba, hogy: „Hogyan? Mit? Mikor? Hol?”, állj meg és add vissza Istennek! Nem a te értelmed kicsi Istene, hanem a hatalmas Isten az, akinek eddigi cselekedetei önmagukért beszélnek, akinek a hűsége sohasem hagy cserben, és aki kiérdemelte a jogot, hogy azt kérdezhesse tőled: „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” (1Mózes 18:14). Más szavakkal: tanulj meg úgy élni, mint Jézus!
komment
süti beállítások módosítása