Jézus idejében, ha egy ács befejezte a munkáját, az volt a szokás, hogy megmosta a kezét, megtörölte egy vászondarabba, a vásznat összehajtogatta, és letette a befejezett munkájára. Ez a szövetdarab volt a védjegye; ha valaki meglátta, tudhatta róla, hogy a munka készen van. Húsvét vasárnapján „… Péter… bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is… és látott, és hitt.” (János 20:6-8). A tudósok megdönthetetlen bizonyítéknak azt tartják, ha az ismételt kísérletek mindig ugyanazt az eredmény adják, és ezt többszörösen meg tudják erősíteni. Íme, öt megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy Jézus feltámadt a halálból. Először: a magdalai Mária találkozott vele. Másodszor: az asszonyok, akik kimentek a sírhoz, látták őt. Harmadszor: az emmausi tanítványok beszéltek vele. Negyedszer: az apostolok találkoztak vele. Végül: egyszerre ötszáz ember találkozott vele. „Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól” (ApCsel 1:3). Krisztus feltámadása megváltásunk alapja, ez az a reménység, melyen örök életünk nyugszik (ld. Róma 10:9-10). Pál azt írja: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért… Eltemették… feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek… Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig… megjelent nekem is.” (1Korinthus 15:3-8)
Egy húsvéti istentiszteleten egy bangladesh-i gyülekezet sírt, amikor a Jézus-filmben a keresztrefeszítési jelenetet látták. Hirtelen egy kisfiú felpattant az egyik hátsó padból, és így kiáltott: „Ne izguljatok, fel fog támadni! Én már láttam!” Örvendezz, ma húsvét van! Ő feltámadt – és mi is fel fogunk!
„Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszter 4:14)
Bízz Isten hűségében!
„Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.” 1Thesszalonika 5:24
Úgy érzed, Isten egy bizonyos dolgot kér tőled, vagy egy bizonyos irányba vezet, de te nyugtalan vagy, mert sok a megválaszolatlan kérdésed? Akkor olvasd el ezt:
„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy.” (Zsidók 11:8).
Neked is ezt kell tenned! Nemcsak, hogy nem fogsz választ kapni minden kérdésedre, de néha még szeretteidnek sem tudod megmagyarázni, miért teszed, amit teszel. Isten Igéje azt mondja:
„Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.”
Ezért te is mondhatod: „Nem ismerem a részleteket, nem tudom, hogy fog ez az egész működni, de tudom, hogy Isten megígérte, hogy hűséges lesz, és ez nekem elég.” Másként fogalmazva: a hit az, hogy bízol Isten hűségében. Ez a legjobb, amit tehetsz!
„Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért…” (1Királyok 8:56).
Még ha botladozol is a siker felé vezető úton, a Biblia azt mondja:
„Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja” (2Timóteus 2:13).
Fog támadni a Sátán? Igen.
„De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól” (2Thesszalonika 3:3).
Ennek tudatában a hozzáállásod legyen ez:
„A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsidók 10:23).
Ma tehát bízz Isten hűségében!
„Azt tette, ami tőle telt.” (Márk 14:8)
Jézus egyik legnagyobb dicséretét egy utcanőnek mondta, aki alabástrom edényből drága kenetet öntött a fejére. „Azt tette, ami tőle telt.” Isten nem vár tőlünk többet, és nem érdemel kevesebbet. 1837-ben egy este Florence nevű hölgy hallotta Isten hangját, amint egy különleges küldetést bíz rá. Kilenc évvel később ez a küldetés elkezdett kiformálódni, amikor egy barátja üzenetet küldött neki egy poroszországi diakonisszaképző intézetről. Florence odautazott, és ott elkezdte tanulni a betegekről való gondoskodást. 1853-ban főnővér lett egy nők számára fentartott londoni kórházban. 1854-ben önként jelentkezett a krími háborúban megsérült brit katonák ápolására, és Isztambulba utazott. Törökországban őt nevezték ki egy katonai körház ápolószemélyzetének vezetőjévé. Ez férfiak uralta terep volt, és az orvosok ellenségesek voltak vele szemben. A kórház nyomorúságosan piszkos volt, de ő makacsul hozzálátott a munkához, gondoskodott a betegeiről. Először a magával hozott ellátmányt használta fel, majd levelezésbe kezdett, hogy a kórháznak további ellátmányt biztosítson. Órákat töltött minden egyes kórteremben, minden egyes sebesülthöz odament. A vigasztalás, melyet éjszakai körútjain nyújtott nekik, ragasztotta rá „a lámpás hölgy” nevet. Ki volt ő? Florence Nightingale. Az egyik leghíresebb mondása ez volt: „Sosem kerestem kifogásokat, és soha nem is fogadtam el kifogást.” Ne arra összpontosíts tehát, hogy mihez nincs tehetséged vagy anyagi forrásod, használd azt, amid van, amit már megkaptál Istentől.
KÍSÉRTÉSBEN VAGY?
„… hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:16)
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)
„… amit hallottunk… láttunk… megtapintottunk…” (1János 1:1)
Közelebb kerülhetsz az Úrhoz, ha valóban akarod. Közvetlen ismeretségben lehetsz vele. Nem kell megelégedned vasárnap reggeli ige-morzsákkal, másodkézi információkkal vagy távkapcsolattal. Egészen közeli, meghitt kapcsolatba kerülhetsz vele. János azt írja: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről” (1János 1:1). Ahhoz, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, az kell, hogy érzékenyebbek legyünk jelenlétére. Ez három nagyszerű haszonnal jár: 1) Barátság. Egyetlen ember sem lehet, bármilyen csodálatos, mindenné, amire szükséged van. Az Úr azonban igen. A Szentírás azt írja róla: „…olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Példabeszédek 18:24). Ki fog tartani melletted az élet minden időszakában, a rossz időkben és a jó időkben egyaránt. Az Egyesült Államok tengerészgyalogosainak jelszava, a „Semper Fi”, a latin „semper fidelis” [örökké hűséges] kifejezésből ered. Istenre még inkább igaz ez; még amikor mi nem is vagyunk hűségesek hozzá, ő hűséges hozzánk. 2) Együttérzés. Fiatal tanítványként János tüzet akart kérni az égből arra a falura, ahol nem adtak szállást Jézusnak és tanítványainak (ld. Lukács 9:54). Miután azonban egész életét Krisztus követésében élte le, ezt írta: „aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet” (1János 4:8). 3) Bátorság. Bármit is hoz az élet, kezelni tudod, ha erődet és bátorságodat Istenből meríted. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13).