Ajtók
„Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” Példabeszédek 14:12
Képzelj el egy hosszú, sötét folyosót, melyről mind a két oldalon ajtók nyílnak. Mindegyik ajtóra valamilyen függőség neve van írva, például alkohol, dohányzás, drogok, pornográfia, játékszenvedély stb. Tizenéves gyermekednek végig kell mennie ezen a folyosón a felnőtté válás felé haladva, és hatalmas a kísértés, hogy kinyissa ezeket az ajtókat. Hallja kiszűrődni a zene ritmusát és barátai rekedt nevetését. Óriási lehet a nyomás, hogy csatlakozzon. És igencsak nehéz feladat meggyőzni egy szórakozást kedvelő serdülőt arról, hogy a sötét, unalmasnak és cikisnek tűnő folyosón kellene maradnia. Sajnos nagy százalékban tragédia vár azokra, akik akár csak egyet is kinyitnak ezek közül az ajtók közül. Ha egy ember hajlamos egy bizonyos dologra – márpedig ezt előre nem lehet tudni –, akkor elég egy-két centiméteres résnyire kinyitnia az ajtót, a szörny máris kirohan és megragadja. Egyesek egész életükön át a szorításában maradnak. Ha egy szenvedélybetegségben szenvedővel beszélgetsz a függőségéről, valószínűleg kiderül, hogy kezdetben csak alkalomszerű volt a dolog – semmi sem mutatta, hogy az élete tragikus fordulatot fog venni. Az egész azzal kezdődött, hogy kinyitott egy ajtót. Salamon két helyen is hangsúlyozza:
1) „Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik! Ha ezt mondják: Jöjj velünk… Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre!” (Példabeszédek 1:10–11,15).
2) „Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” (Példabeszédek 14:12).
„Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus mérhetetlen gazdagságát.” (Efezus 3:8)
Egyszer a farizeusok házasságtörésen értek egy asszonyt. Mózes törvénye egyértelmű volt: meg kell kövezni. A farizeusok készen is álltak erre. Az asszony valószínűleg azt gondolta, hogy Jézus is egyetért velük, hiszen igazságos. Nem volt ügyvédje, aki megvédte volna, még mentő tanúja sem volt. De Jézus hirtelen lehajolt és írni kezdett a porba. Vannak tudós teológusok, akik azt gondolják, hogy a farizeusok bűneit sorolta fel, pontosan megjelölve a helyszínt és az időpontot is. Amikor felnézett, az asszony vádlói már mind eltűntek. Erre ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva ne vétkezz!” (János 8:11). Aznap Jézus felemelte azt az asszonyt a tagadhatatlan bűn állapotából a feltétel nélküli kegyelem állapotába. Nem érdemelte meg, nem is tudta, hogy ez lehetséges. Veled is ez történt? Egyszer Abraham Lincoln látta, hogy egy ültetvénytulajdonos licitál egy rabszolgalányra. Tudta, hogy azért akarja megvenni, hogy bántalmazhassa őt, ezért Lincoln maga vette meg a lányt, és felszabadította. „Ez azt jelenti, hogy bárhová mehetek, ahová csak akarok?” – kérdezte tőle a lány. „Igen – válaszolta Lincoln -, hiszen szabad vagy!” A lány könnyes arccal így válaszolt: „Akkor, Uram, magával megyek.” A „kegyelem” szó olyan fontos volt Pál számára, hogy háromszor annyi alkalommal használta, mint a többi szentíró. Visszaemlékezve korábbi erőszakos életére, azt írta: „nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem…” A „kegyelem” szó a kharisz görög szóból származik, ami azt jelenti: „tiszta öröm. Bár nem érdemled meg, Isten tiszta örömnek tartja, hogy megmentsen.
Meddig tart még a támadás?
„…és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6:13)
A jutalom mértéke meghatározza a küzdelem nehézségét. Az ellenség ismeri a sebezhető pontjaidat, és nyomást fog rád gyakorolni egészen a határaidig. Amikor ezt teszi, emlékezz erre: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját…” (Jakab 1:12). „Kiállta a próbát” – ez azt jelenti, hogy a győzelem feljogosít, és képessé tesz nagyobb dolgokra. „Kitart” – azt jelenti, hogy az állóképességed van próbára téve. Tehát „álljatok meg mindent leküzdve”. Azt kérdezed: „Meddig tart még ez a támadás?” A sötétség fejedelme huszonegy napig akadályozta Dániel imádságát (Dániel 10:13). Góliát negyven nap és éjszaka hívta párbajra és gúnyolta Izráel seregeit (1Sámuel 17). Az ellenséged hajthatatlan, neked is annak kell lenned. Ha az imádságról van szó, akkor a te kitartásod le fogja győzni az ő ellenállását. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:36). Dávid nem került bajba Betsabéval, amíg el nem hagyta a csatateret. Számunkra a csatatér a legbiztonságosabb hely. Tehát maradj ott, harcolj tovább, és Isten segítségedre fog jönni. Amikor Józsuénak több időre volt szüksége, hogy le tudja győzni az ellenséget, megállt a nap. Isten azt mondta: „Amíg nem megy le a nap, addig ti sem fogtok földre kerülni, mert ugyanaz az erő, amely a napot feltartja, az tart fenn titeket is.” Hát nem nagyszerű? Jézus különböző módokon gyógyította az embereket. Egyeseket a szavával, másokat az érintésével. Egy nap azt mondta tíz leprásnak, hogy menjenek el, és mutassák meg magukat a papoknak. És a Biblia azt mondja: „…és amíg mentek, megtisztultak” (Lukács 17:14). Valószínűleg azon tűnődtek: „Mikor fog megtörténni? Hogyan fog megtörténni?” A hit nem követel részletes magyarázatot, csak engedelmesen továbbmegy, miközben hiszi, hogy Istentől jó eredményt várhat!
„…legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak…”(Efezus 4:32)
Egy lelkigondozó írja: „Mindannyian sebeket hordozunk. Ki sebzett meg? Azok, akiket szeretünk, és azok, akik szeretnek minket. Amikor elutasítottnak, elhagyatottnak érezzük magunkat, ha bántalmaznak, akaratunk ellenére rávesznek valamire, vagy megsértenek, ezt általában olyanok követik el, akik közel állnak hozzánk: szüleink, barátaink, házastársunk, gyermekeink, tanáraink, lelkészeink. Ez teszi a megbocsátást olyan nehézzé. Mert a szívünket érte seb! Felkiáltunk: »Tőled azt vártam volna el, hogy mellettem állj, és cserbenhagytál. Hogyan tudnám ezt valaha is megbocsátani neked?« Bár a megbocsátás lehetetlennek tűnik, Isten, aki bennünk él, megadja kegyelmét arra, hogy túllépve sebzett énünkön, kimondhassuk: »A Krisztus nevében megbocsátok neked«. Ám ne feledd, a megbocsátásnak két oldala van: adni és elfogadni. Első látásra megbocsátani tűnik nehezebbnek, gyakran azonban azért nem vagyunk képesek bocsánatot kínálni másnak, mert mi magunk nem fogadtuk el teljesen a bocsánatot. Csak, ha mi magunk már megízleltük, milyen öröm bocsánatot nyerni, akkor találunk belső indíttatást arra, hogy bocsánatot adjunk. Miért olyan nehéz elfogadni a bocsánatot? Mert nehéz elismerni, hogy ha nem bocsátasz meg, akkor még mindig hat rám mindaz, ami kettőnk között történt. Segítened kell abban, hogy újra szabad és egészséges legyek. Ehhez nem csupán azt kell elismernünk, hogy bántás ért. Alázatra is szükség van ahhoz, hogy elismerjük, éppen attól az embertől függünk, aki megbántott. Mégis, csak ha el tudjuk fogadni a bocsánatot, akkor tudjuk igazán kiterjeszteni azt másokra is.”
Ezért mondja a Biblia: „Szabaduljatok meg minden keserűségtől… legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”
„a kétlelkű és minden útján láthatatlan ember” (Jakab 1:8)
Ellenállhatatlan kényszert érzel arra, hogy minden problémára megoldást találj, és mindent irányításod alatt tarts? Mindig van egy B terv arra az esetre, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szerinted kellene? Észrevetted már, hogy minél inkább igyekszel rendbe hozni, megjavítani a dolgokat, annál többet aggódsz és idegeskedsz? A Biblia azt mondja: „Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség” (Róma 8: Károli). A „majd én rendbe hozom” a bizalom ellentéte. Természetesen Isten nem azt akarja, hogy ne gondolkodj, és tanácstalan, tehetetlen legyél; csak azt akarja, hogy hit által és ne pusztán az értelmedre támaszkodva élj. Ha megtanulsz bízni Istenben, és megtanulsz a „Lélek gondolata szerint” élni, akkor békességet fogsz találni, bármilyen nehéz körülmények között vagy is. Az emberi értelem egyik csapdája a kétségeskedés. „…aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt… a kétlelkű mindenben állhatatlan, megbízhatatlan és bizonytalan” (Jakab 1:6,8 AMP). A te lelkivilágod milyen? Ahelyett, hogy mindig megpróbálnál mindent megérteni, tanulj meg megnyugodni akkor is, ha nem tudsz valamit, és bízz Istenben, aki viszont tudja. Döntsd el, hogy minden alkalommal, amikor aggódni kezdesz, megállsz, és így imádkozol: „Uram, nem fogok azzal próbálkozni, hogy magamtól megértsem ezt; hozzád hozom, rád bízom, tőled várom a választ.” Ha többé már nem küszködsz a mikor, hol, miért és hogyan miatt, elkezded érezni Isten békességét úgy, ahogyan soha azelőtt. Sőt, ekkor kerülsz olyan helyzetbe, ahol Isten közbe tud lépni az érdekedben. Hagyj fel tehát azzal, hogy mindent te akarsz irányítani!
„…ha Isten vezetői képességet adott…” (Róma 12:8 NLT)
Tisztelt Lelkipásztor, biztosan rájössz, hogy nehéz napod van, ha a gyászjelentéseket olvasva végre eszedbe jut annak az embernek a neve, akinek megígérted, hogy meglátogatod a kórházban; ha a bibliaórán nem találod Abdiás könyvét; ha a gyülekezet pénztárosa képeslapot küld Genfből; ha tudomásodra jut, hogy az ifjúsági csoport fémszálas szivacsot használt az autómosáshoz; ha egy esküvőn a vőlegényt a menyasszony ex-barátjának nevén szólítod; ha a parkolóhelyedet áthelyezik – egy félmérföldnyire lévő étterem elé; ha a második vasárnap is ugyanazt prédikálod, és ez senkinek sem tűnik fel; ha a gyülekezet megszavazza, hogy a szabadnapod vasárnapra essen.
Félretéve a tréfát: ha Isten vezetői képességet adott, emlékezz arra, hogy mi tesz valakit jó vezetővé: Először, a jó vezető elindító, elősegítő. Felismeri, hogy senki sem válik azzá, amivé válhatna, amíg nem teszi meg azt, amit tennie kell. Elhívatásodat úgy tudod betölteni, ha segítesz másoknak felfedezni és betölteni az ő elhívatásukat. Másodszor, a jó vezető figyelmes és tisztelettudó. Soha nem néz le senkit, és nem beszél lekezelően. Nincs külön magatartásformája a fontos emberek számára, és másfajta a kevésbé fontosak számára. A jó vezető számára mindenki fontos, hiszen mindenki rendelkezik Istentől kapott lehetőségekkel, éppen csak elő kell hozni ezeket. Harmadszor, a jó vezető határozott, döntésképes. Ha vezető vagy, két dologról fognak rád emlékezni: a problémákról, amiket okoztál, és a problémákról, amiket megoldottál. Igen, biztosan fogsz hibákat elkövetni, ezért tanulj alázatot, törekedj a személyes növekedésre, meríts erőt Istenből, és remélhetőleg legközelebb jobban fogod csinálni.
Örülj, Jézus eljön érted!
„… ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket…” (János 14:3)
Jézus azt mondta: „… elmegyek helyet készíteni a számotokra… És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:2-3). Olyan ígéret ez, amilyet a vőlegény tesz a menyasszonynak. Krisztus korában, ha egy fiatal pár mindkét oldalról megkapta a család engedélyét a házasságkötésre, a vőlegény visszatért családja otthonába, és ott épített egy külön házat, ahová majd jövendőbelijét viszi, ahol majd együtt fognak lakni. Azzal, hogy Jézus ugyanezt ígérte nekünk, a temetéseket felemelte olyan szintre, amilyen reményt esküvők hordoznak. Az ő szemszögéből nézve a temetőbe vezető út ugyanolyan izgalmas és lelkesítő, mint amikor a menyasszony a templomban végigmegy a padsorok között előre az oltárhoz. Mindkettő egy új korszakot, egy új nevet, egy új otthont ünnepel. Örülj, mert a mennyei Vőlegény el fog jönni érted, hogy magával vigyen! Úgy gondolod, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen? Ellenőrizd le a feljegyzéseket! Ha találsz egyetlen helyet a Biblia hatvanhat könyvében, ahol Isten nem tartotta be az ígéretét, akkor van okod kételkedni ebben. A földi életre vetett utolsó pillantásod a Jézussal való találkozás első pillanatához vezet. Krisztus sírja üres – ez bizonyítja, hogy amit mondott, nem üres ígéret. Kétezer évvel ezelőtt megígérte, és azóta is az új otthonodon dolgozik. El tudod képzelni, milyen lehet? János, a Jelenések szerzője egy Patmosz nevű kis, kopár szigeten ezt írta: „és a tenger sincs többé” (Jelenések 21:1). János minden reggel arra ébredt, hogy tenger veszi körül; ez volt a gát, mely elválasztotta őt szeretteitől és a szárazföldtől. Gondolj bele: mennyei otthonodban nem lesznek gátak, elválasztó falak, nem lesznek korlátok.
