„Feddhetetlenül él az igaz... " (Példabeszédek 20.7)
Az életedet végül egyetlen mondatban össze lehet majd foglalni. Mi lesz ez a mondat? Ha céltudatosan éltél, akkor az emberek a temetéseden nem csupán tűnődni fognak rajtad. Mindent tökéletesen csináltál? Nem. De „A jó emberek helyesen élnek, és Isten megáldja gyermekeiket, akik majd példájukat követik". Az életed a legnagyobb örökség, amit hátrahagysz, és csak egy van belőle, tehát meg kell tenned mindent azért, hogy érjen valamit. Hagyd örökül a kiválóságot! John Maxwell Leadership Gold [Aranyfokozatú vezetés] című könyvében az egyik fejezet címe: „Ne küldd a kacsáidat sas iskolába!". A fejezetben leírja, hogy: „A kacsáktól senki sem várja el, hogy sasok legyenek - ők maguk sem akarnak azok lenni. Azoknak kell lenniük, amik. A kacsáknak megvan a maguk szakterülete, abban kell tökélyre fejlődniük." Hagyd örökül a biztatást! Azt mondják: „Vannak, akik bárhová mennek, boldogságot teremtenek; vannak, akik azzal teremtenek boldogságot, ha elmennek." Olyasféle ember vagy, akit tíz vagy húsz év múlva felhív majd valaki ezekkel a szavakkal: „Köszönöm, nélküled nem lettem volna képes rá!"? Hagyd örökül a céltudatosságot! Akkor vagyunk igazán telve erővel, amikor erősségeinket és talentumainkat Istentől kapott célba fektetjük. Olyan dologra tedd fel tehát az életed, ami nagyobb önmagadnál. Nem fogsz örökké élni, de tovább élhetsz azokban, amire vagy akire hatással voltál. Hagyd örökül a szeretetet! Jon Gordon mondta: „Az édesanyám... néhány éve távozott el... nem emlékszem hibáira és tévedéseire, vagy nézeteltéréseinkre. Végül is ki tökéletes? Amire emlékszem... az a szeretete. A szeretetet hagyta rám örökül, olyan szeretetet, mely magához öleli az utánunk következő nemzedékeket is."
„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi.” (5Mózes 29:28)
A Biblia azt mondja: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5). Könnyű idézni ezt az igét, de nehéz eszerint élni, különösen akkor, ha valamilyen tragédia vagy veszteség ér az életben, és nem értjük, miért. Van, amikor imádságainkra választ kapunk Istentől, és van, amikor békességet. „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). Íme, két ige, amire ráállhatunk a fájdalom és veszteség idején: 1) „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk” (5Mózes 29:28). Ami a dolgok megértését illeti, van, amit megmutat nekünk Isten, és van, ami az ő felségterülete. Isten dönt arról, mennyit enged meglátnunk. Pál, aki az Újszövetség isteni kijelentésének felét írta, elismerte: „töredékes az ismeretünk” (1Korinthus 13:9). A saját értelmünk a legjobb esetben is mindig korlátozott lesz. 2) „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Isten néha elmagyaráz nekünk dolgokat, máskor azt mondja: „majd később megérted.” Ezért, amikor kísértést érzel, hogy kétségbeesetten széttárva karodat azt mondd: „Ki tudja?”, emlékeztesd magad: „Isten tudja!” Ma jusson eszedbe, hogy ő mindennel a te javadat és az ő dicsőségét munkálja!
„…Jézus… megmutatta nekik a kezét…” (János 20:19-20)
Dr. Paul Brand, egy zseniális sebész, aki az indiai Vellore Keresztyén Orvosi Egyetemén dolgozott, ezt írta: „ Majd minden nap csodálatos kezekkel dolgozom… ám az évben egy nap különleges jelentéssel bír… Amikor az egész világ a Nagyhetet ünnepli…. én kezein gondolkodom… azok a kezek, amelyek annyi jót tettek, egy napon át lettek szegezve egy durva vassal… a római kivégzőosztag emberei keresztülszúrták a csuklón, épp a kéztőcsontnál, ahol az ujjakat mozgató inak haladnak és az ideg… ez a kezet megbénította, és karomszerűen összerántotta, Jézus pedig nem kapott semmilyen fájdalomcsillapítót… Később az egész testsúlya kezeire nehezedett, így még több szövet roncsolódott, és még több vért veszített. Volt vajon valaha ennél kétségbe ejtőbb kép? A tanítványok, akik abban reménykedtek, hogy ő a Messiás, elbújtak a sötétben és szétszéledtek.” Ám nem ekkor láttuk utoljára Jézus kezeit! A Biblia azt mondja: „…amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: »Békesség nektek!« És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.” Dr. Brand így folytatja: „Jézus úgy döntött, hogy kezein lévő sebei örökre emlékeztessék az itt töltött időre. Ezért hiszem, hogy Isten hallja, és megérti fájdalmunkat… mert megtartotta azokat a sebhelyeket, mint a megsebzett emberiség maradandó képmását. Ő tudja, hogy milyen az élet a földön, mert járt itt. A kezei bizonyítják.” Vidd hát sebeidet ma Jézushoz, és engedd, hogy meggyógyítsa testedet és lelkedet!
„Ne legyetek pénzsóvárak…” (Zsidók 13:5)
A mohóság a sóvárgással kezdődik, aztán hozzá társul, hogy összejátszol másokkal is annak érdekében, hogy megszerezd, amit annyira akarsz. Ákán, Aháb, Anániás és Szafira képesek voltak lopni, hazudni és még ölni is, hogy megszerezzék, amire annyira vágytak. „Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: »Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.«” (Zsidók 13:5). Ez az ige azt jelenti, hogy amivel Krisztusban rendelkezünk, sokkal nagyszerűbb bárminél, amink nincs! A mohóság azt jelenti:
1) Pozíciót szeretnénk, de szolgálni nem akarunk; irányítani szeretnénk, hogy mi lehessünk a középpontban; gazdagságot szeretnénk, de csak magunknak akarjuk megtartani; arra vágyunk, hogy mások dicsőítsenek. 2) Jó dolgokat szeretnénk, de rosszak az indítékaink. „…ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván” (1Timóteus 3:1). Jó dolog az, ha hatással szeretnénk lenni másokra, de csak akkor, ha helyesek az indítékaink. Ha elismerésre vagy mások feletti hatalomra vágysz, akkor bizony ez mohóság. 3) Jó dolgot kívánunk, de rossz időpontban. Egy fiatal pár azt mondja: „Szeretjük egymást. Néhány hónap múlva össze fogunk házasodni. De most szeretnénk lefeküdni egymással.” Jó dolgot szeretnének, jó okkal, de rossz az időzítésük. Ez mohóság. 4) Jó dolgot kívánunk, de nem egészséges mennyiségben. A mohóság többet kíván, mint amennyi szükségeink kielégítésére és Istentől való rendeltetésünk betöltésére kellene. Értsd meg: bármennyit is szerzel valamiből, ami nem Isten akarata szerint való, az sosem fogja meghozni azt az elégedettséget, ami iránti vágyakozol. Csak akkor találsz igazi és tartós boldogságot, ha ezt elismered.
„Ne kívánd…!” (2Mózes 20:17)
Miért adjuk meg magunkat újra és újra a bűnös vágyaknak? Két okból. 1) Mert az újjászületés nem törli el azonnal automatikusan a régi természetünket. Olyan ez, mint mikor két autó különböző irányból egyszerre érkezik egy kereszteződésbe, mindig fennáll az ütközés veszélye. 2) Mert ha elég sokáig időzünk egy vágynál, akkor csupán idő kérdése, és megadjuk magunkat neki. Előfordult már veled, hogy odamentél a hűtőhöz, pedig nem is voltál igazán éhes, de valahogy nem is voltál jóllakott, és keresgéltél valami harapnivalót. Ez sem túl hasznos, de sokkal rosszabb, ha az életet is így éled. Olyan ez, mint a viselkedési lehetőségek között válogatni, valami olyat keresve, ami boldogabbá tenne, mint amilyen az adott pillanatban éppen vagy. Amikor megkívánsz valamit, akkor kiszínezed, megszépíted, ezzel a kívánság tárgya még vonzóbbá lesz, és könnyen hozzáférhetőnek tűnik. Egyéjszakás kaland? Te azt mondod rá: „Senki sem fogja megtudni.” A Biblia viszont azt mondja: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7). Ahogyan az elvetett magból aratás lesz, ugyanígy döntéseid is következményekkel járnak. A mohóság megnöveli a vágyat és minimálisnak láttatja a veszélyt. Ha elég sokáig időzünk egy vágynál, előbb-utóbb találunk valamilyen megmagyarázhatónak tűnő utat az eléréséhez. Olyan ez, mint amikor elkezdik a visszaszámlálást egy űrsikló kilövésénél, az indulás csupán idő kérdése. Ha tehát elidőzöl egy vágynál, elkerülhetetlenül meg fogod adni magad neki. Mi a megoldás? Fordítsd a figyelmedet másra! „Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival” (Róma 8:5).
„Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.” (Zsoltárok 106:15)
Figyeld meg, hogyan ismétlődött mindig ugyanaz Izráel népe életében! Amikor rabszolgák voltak Egyiptomban, azért imádkoztak, hogy Isten szabadítsa meg őket. Ő pedig megtette. Aztán az Ígéret földje felé tartó vándorlásuk idején a pusztában azt mondták: „Meg fogunk itt halni. Jobb volt nekünk Egyiptomban! Ott legalább volt élelmünk, amennyit csak akartunk.” Isten erre kenyeret küldött nekik a mennyből. Még azt is megtette, hogy a lábuk elé hullott. Olyan tökéletes étrend volt, hogy „… nemzetségeikben nem volt beteges” (Zsoltárok 105:37 Károli). Most végre boldogok voltak? Nem. Azt mondták: „Elegünk van ebből az izéből, húst akarunk.” Isten erre azt mondta: „Jól van, adok én nektek húst, és ehettek… míg csak ki nem hányjátok, és míg meg nem undorodtok tőle” (ld. 4Mózes 11:18-20). A mohóságra haragszik Isten, mert az a büszkeségben gyökerezik, ami ezt mondja: „Én jobbat érdemlek”, és a hálátlanságban, ami ezt mondja: „Mást akarok, mint amivel eddig megáldottál.” Van egy mondás: „Vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még megkapod!” Izráel népe azt hitte, hogy valami más majd megelégedést ad nekik, úgy, ahogyan Isten nem tud, ezért Isten „Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük.” Istennel nagyon kevés is megelégít. Nélküle bármit szerzel is meg és bármit érsz is el, belül üres maradsz. Mi után vágyakozol? Mi miatt olyan az életed, mintha örökös várólistán lenne? Mi az, amiért folyton könyörögsz Istenhez? Semmi sem elengedhetetlen az életben, csupán Isten. Az anyagi dolgok sosem fogják tudni betölteni az ő helyét. Mi kell ahhoz, hogy eljuss erre a megelégedett állapotra, amikor életed központi vágya ez lesz: „Istenem, csak téged akarlak még jobban!”
„… érjétek be azzal, amitek van…” (Zsidók 13:5)
Ha céljaid Isten-központúak, ő segíteni fog elérni őket. Ha azonban csak azért kérsz valamit, mert a szomszédodnak is van, csalódás fog érni. A Biblia azt mondja: „… Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:12). Amikor Isten valamit megtagad tőled, bízz benne: ő tudja, mit csinál! Isten túlságosan szeret ahhoz, hogy megadjon valamit, amire nem állsz készen, nem tudsz kezelni, ami nem illik bele az életedre vonatkozó tervébe, ami leszívná energiádat vagy elpusztítana. Amikor megkívánsz valamit, azt hiszed, hogy az elengedhetetlen a boldogságodhoz, és könyörögsz Istennek, hogy adja meg neked, ezzel tulajdonképpen azt kéred, hogy önmagát valami mással helyettesítse, amit te nála fontosabbnak tartasz. Ha így teszel, Isten lehet, hogy megengedi, hogy megtapasztald ugyanazokat a következményeket, amik miatt Izráel is szenvedett. „Teljesítette ugyan kérésüket, de csömört támasztott bennük” (Zsoltárok 106:15). Ne úgy érj életed végére, hogy bánkódnod kelljen egy összetört házasság, elidegenedett gyermek, vagy rossz lelkiismeret miatt, esetleg azért, mert fájdalmasan felismered, hogy kihagytad a legjobbat, amit Isten tartogatott számodra. Nem az a gond, mintha nem akarnánk Istent, hanem, hogy szeretnénk őt is – és még egy tengerparti házat, jó karriert, tökéletes párt, vagy bármi mást, ami megragadja képzeletünket. Ezért mondta Jézus: „… Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Lukács 12:15). Az élet nem a birtokolt dolgokra, hanem a kapcsolatokra épül. A legfontosabb kapcsolat pedig, amit ápolnod kell, az Istennel való kapcsolatod.
Tartsd életben a tüzet!
„Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk…?” (Lukács 24:32)
Feltámadása után Jézus találkozott két tanítványával, akik látták keresztre feszítését, de nem tudták, hogy feltámadt a halálból. Később, amikor együtt vacsorázott velük otthonukban, érdekes dolog történt: „megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?” (Lukács 24:31–32 RÚF). Ez a történet sok mindent megtanít arról, hogyan tartsuk életben a Krisztus iránti szeretet és odaadás tüzét szívünkben. Ha Jézussal jársz, és időt töltesz jelenlétében, ő szól hozzád, és kijelenti magát a Szentírás által. Mind tudjuk, hogy a tűz életben tartásához az kell, hogy tápláljuk, időnként megkotorjuk, és folyamatosan őrizzük. Miért van az, hogy egyesek magasabbra jutnak el, és nagyobb mélységeket élnek meg az Istennel járásban, míg mások, úgy tűnik, csak köröket rónak, és nem jutnak sehová? Mert az első csoport elkötelezte magát arra, hogy addig keresi Istent, amíg jelenléte mindennapi valóság nem lesz életükben, míg a másik csoport ezt nem teszi. Ilyen egyszerű. Kérdés, hogy te melyik csoportba tartozol? Ha langyos a hozzáállásod és csak fél szívvel követed Uradat, akkor ma ezt mondja neked: „Térjetek meg hozzám… és én is hozzátok térek!” (Zakariás 1:3). Vagy hétköznapibb nyelven fogalmazva: „Fordulj meg, és gyere vissza! Itt fogsz találni, ahol hagytál.” A mai üzenet tehát számodra ez: tartsd életben a lángot!
„… akik az Úrra várnak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:31, angolból)
Isten általában nem mondja el nekünk, hogyan fog válaszolni imáinkra, sem azt, hogy mikor. De egy dolgot megígér azoknak, akik rá várnak – erőt. A Szentírásban itt egy olyan héber szó szerepel a várakozásra, amit a kötélkészítésre használnak. Minden kötél fonálként indul, és minden hozzáadott szál növeli az erejét. Tehát minden alkalommal, amikor vársz az Úrra, egy újabb szálat adsz a köteledhez, egy kicsivel erősebb leszel, egy kicsit jobban meg tudsz birkózni a dolgokkal. Úgy érzed, hogy ma csak egy fonál tart? Tölts több időt Isten jelenlétében és Isten Igéjével, és figyeld meg, hogy lesz kötél a fonaladból! De a várakozás nem mindig passzív; van, amikor aktív cselekedet – mint mikor az eladó a vásárlóra vár, és gondoskodik róla, hogy annak minden szüksége be legyen töltve. Ebben az esetben a várakozás nem annyira állapot, hanem inkább összpontosítás.
A Biblia azt mondja: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik” (Ézsaiás 26:3, Károli). Akár imádságban töltöd az időd Isten jelenlétében, akár aktívan végrehajtod az Ő akaratát, Isten biztosít arról, hogy erőd meg fog újulni.
Ha már fogytán van a türelmed, ragadd meg ezt a három ígéretet:
1) „Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat!” (Zsoltárok 27:14)
2) „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.” (Zsoltárok 62:5)
3) „Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, míg meg nem könyörül rajtunk.” (Zsoltárok 123:2)
Több erőre van szükséged? Várj az Úrra!
