„…Márk… hasznomra van a szolgálatban.” (2Timóteus 4:11)
Pál, aki százszázalékos elkötelezettséget követelt meg önmagától, és munkatársaitól is, haragudott Márkra, amikor szabadságot akart kivenni, hogy hazamenjen egy időre családjához. Később azonban, amikor újra átgondolta a dolgot, adott neki még egy esélyt, ezt mondva: „… hasznomra van a szolgálatban.” Isten meglátja a lehetőséget az emberekben hiányosságaik ellenére is – nekünk is meg kellene látnunk! Ha hiszünk bennük és bátorítjuk őket, akkor előre tudnak lépni a veszteség rovatból a nyereség rovatba. Sok évvel ezelőtt egy skóciai iparvárosban egy fiatal hölgy összeszedett egy csapat utcagyereket, hogy Isten Igéjét tanítsa nekik. A gyülekezet lelkésze, mindegyiküknek vett egy új öltözet ruhát, hogy ezzel is bátorítsa őket arra, hogy továbbra is járjanak a bibliaórákra. Néhány héttel később azonban Bob, a legkevésbé ígéretes fiú nem jött többé. Amikor a tanítónő elkezdte keresni, piszkos és tépett ruhában talált rá. A lelkész ismét új ruhákat vásárolt neki, és újra hívta a gyülekezetbe. Néhány héttel később a fiú ismét kimaradt a vasárnapi iskolából. A tanítónő megbotránkozva le akart mondani róla, de a lelkész azt mondta: „Veszek neki még egy rend ruhát, ha megígéri, hogy mostantól rendszeresen fog járni.” Bob megígérte. Be is tartotta ígéretét, hűségesen járt a vasárnapi iskolába, átadta életét Krisztusnak, és végül lelkésznek tanult. Az a kedvét vesztett, szánalmas megjelenésű, rongyos lógós utcagyerek Robert Morrison volt, Kína nagy misszionáriusa, aki a Bibliát kínaira fordította, megnyitva ezzel a mennyek országát az ott élő milliók számára.
Te kiről készülsz lemondani? Ne tedd! Adj neki és Istennek még egy esélyt!
Állva maradni, mikor körölöttünk minden összeomlik
„Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Korinthus 10:12)
A Sátán szertejár, hogy kísértsen, csapdába ejtsen és elbuktasson. Az egyik kedvenc hazugsága az, hogy úgysem eshetsz el. Az önérzetedre próbál hatni: „Te összeszedett vagy lelkileg; erősebb vagy annál, semhogy elesnél. A gyengébb emberek nem tudnák ezt kezelni, de te igen." Ez a hazugság arra szolgál, hogy túlzottan magabiztossá tegyen, hogy arra indítson, amit Jeremiás így fogalmaz meg aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve" (Jeremiás 17:5). Arra tervezte, hogy alábbhagyjon a figyelmed, gyengüljön az elővigyázatosságod, így sebezhetővé válj cselszövéseivel szemben. Ne játssz a kezére! Légy bölcs: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság" (Példabeszédek 16:18). Élj imádságban! Erősítsd magad Isten Igéjével! A Sátán másik kedvenc hazugsága, hogy úgysem tudsz megállni. Ez a mélyen benned lévő méltatlanság és alkalmatlanság érzésére és félelmedre hivatkozik. Azt suttogja: „Nézd csak meg az eddigi utadat! Hasonlítsd össze a gyülekezetedben lévő rendes emberekével! Te nem vagy méltó arra, hogy keresztyénnek nevezzenek. Add fel!" A Sátán el akar terelni attól, „...aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel" (Júdás 24). Azt akarja, hogy negatívumaidra összpontosíts, hűtlen barátaidra gondolj, vagy nagy lelki emberekre, akik elbuktak, és aztán azt mondja, ha nekik sem sikerült, akkor neked semmi esélyed. Hibáid listáját újra meg újra feleleveníti, hogy elcsüggesszen. Ne dőlj be neki! A Sátán „..hazug, és a hazugság atyja" (János 8:44). Ha hiszel neki, az áldozatává válsz. Ne hagyd, hogy a büszkeség vagy épp az alkalmatlanság érzése legyőzzön!
Az igazság az, hogy az állva maradás nem szükségszerű, de lehetséges! Abban a pillanatban, hogy odaszánod életed Jézusnak, hadba lépsz a Sátán ellen. Vele szembeszállni azt jeleni, hogy fegyverzetet kell viselned. „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben... hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok" (Efezus 6:11,13). A háború sebesülésekkel jár; ugyanannyira komolyan kell venned, mint amennyire az ellenség komolyan rászánta magát, mert a Biblia azt mondja, hogy „ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1Péter 5:8). Légy résen, de ne ess pánikba! „Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el" (Zsoltárok 91:7). A harcban vannak, akik megállnak, vannak, akik elesnek. Az a különbség, hogy akik megállnak, azok az Urat tartják oltalmuknak, a Felségest hajlékuknak (Id. Zsoltárok 91:9), míg azok, akik elesnek, testi erőre támaszkodnak (Id. Jeremiás 17:5). Egy másik igazság az, hogy az elesés nem mindig megelőzhető, de mindig leküzdhető! Nem csak a gyengék és erőtlenek esnek el. A Sátán haditerve mindenki ellen irányul, az igazak és a nem igazak ellen, a legsebezhetőbbek és a legkevésbé sebezhetőek ellen egyaránt - a magas rangú tisztek ellen is. „Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel..." (Példabeszédek 24:16). Nos, ha az igaz is ilyen gyakran elesik, mire számíthat mindenki más? A háborúban senki sem kap garanciát arra, hogy sértetlen marad a harcban. De „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja." (Zsoltárok 37:23-24). Ne a gyengékre vagy a harcképtelen hadirokkantakra összpontosíts, hanem Krisztusra, aki mindenre ad erőt!
„Nekem… adatott az a kegyelem, hogy… hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát.” (Efézus 3:8)
Amikor John 11 éves volt, az édesapja, aki tengerész volt, a fiút a Brit Haditengerészethez íratta be. De Johnból hiányzott a fegyelem. Bár letartóztatták dezertálásért, lefokozták és megkorbácsolták, ő gúnyolódott felettesein és csúfolta a legénység keresztény tagjait. Egy éjszaka arra ébredt, hogy a kabinjába víz ömlik; a hajó oldala beszakadt. Ilyen mértékű sérülés általában percek alatt elsüllyeszti a hajót, de mivel olyan rakományuk volt, ami fennmaradt a vízen, ez adott nekik némi időt. John hallotta, hogy egy másik tengerész így kiált: „Mindannyian el vagyunk veszve!”, és lepergett előtte az egész élete. Ebben a pillanatban megbánta bűneit, és átadta szívét Krisztusnak. Ezt az imát könnyen elfelejthette volna, ugyanis a hajó nem süllyedt el azon az éjszakán. Ő azonban emlékezett rá még jóval azután is, hogy otthagyta a tengerészetet – hogy lelkész és költő legyen. Pál azt mondja: „Őbenne van… bűneink bocsánata… kegyelme gazdagságából” (Efézus 1:7). John Newton Pállal együtt elmondhatta: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy… hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát”.
Kis történetek nagy történeteket mondanak el, és a nagy történet itt az a himnusz, amit Newton írt, elmondva benne megtérését Krisztushoz. Bizonyára már te is énekelted néhányszor. „Az Úr irgalma végtelen, Ezt folyton érzem én; Habár nincs semmi érdemem, Ő mégis hord kezén. Sok itt a bűn és küzdelem, Az orkán zúgva dúl, De minden vészben, tengeren Megtart, megvéd az Úr.” (Az „Amazing Grace” kezdetű ismert angol keresztyén ének magyar műfordítása. – ford.) Az a kegyelem, mely megmentett minket, felfoghatatlan. Soha nem fogjuk megérteni. Ezért mondja az ének utolsó versszaka ezt: „Amikor már tízezer éve ott leszünk, fényesen ragyogva, mint a Nap; nem lesz kevesebb napunk arra, hogy Isten dicséretét énekeljük, mint amikor elkezdtük.”
Légy kegyelmes, mert neked is szükséged van kegyelemre!
„Ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.” (Galata 2:21)
A kegyelem senkit nem jogosít fel arra, hogy úgy éljen, ahogy neki tetszik; az ítélkezés viszont – amikor elvárjuk, hogy mások a mi mércénk szerint éljenek – kimondhatatlan károkat okoz. Chuck Swindoll írja: „A törvényeskedés bénító méreg… vakká és érzéketlenné tesz, büszkeséget gerjeszt a szívben… a szeretet beárnyékolja a kívánalmak képzeletbeli listája, melyhez másokat mérünk… a barátságot hamarosan szétzúzza az ítélkező lelkület és a bíráló tekintet. És mielőtt azt mondanád, hogy te ebben nem vagy bűnös, vizsgáld csak meg a reakciódat, amikor más hívővel találkozol, aki nem úgy gondolkodik, viselkedik vagy öltözködik, ahogy te szoktál. Még ha azt gondolod is, hogy eléggé kifinomult vagy ahhoz, hogy elrejtsd valódi érzéseidet azok előbukkanak egy szúrós tekintetben vagy szenteskedő viselkedésben.” Jézus azt mondta: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.” (Lukács 6:37). Az ítélkező keresztyén úgy viselkedik, mintha azzal, hogy elfújja más lámpását, az övé fényesebben ragyogna. Pedig nem. Pál azt írja: „ha a törvény által van megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg” (Galata 2:21). Azt kérded, mi van akkor, ha valaki letér az útról és szándékosan vétkezik? A Biblia azt mondja: „Testvérem, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!” (Galata 6:1). Ha felhatalmazod magad arra, hogy mások fölött ítélkezz – akkor azt a kegyelmet tagadod meg tőlük, amire egyszer neked is szükséged lehet.
Mit tegyünk krízisben?
„… rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele.” Apostolok cselekedetei 27:15
Ne sodródj! Jellemzően azon a háromféle módon reagálunk a krízisre, ahogy a tengerészek tették a hajón, melyen Pál utazott: „… szélvihar csapott le a tengerre. Mikor az magával ragadta a hajót, úgyhogy nem tudott a széllel szemben haladni, rábíztuk a hajót, és sodortattuk magunkat vele.” (ApCsel 27:14–15).
Az élet viharai először is hajlamosak rávenni, hogy sodródjunk. Elveszítjük szemünk elől a célt, és elfelejtjük, hová tartunk. Nem törődünk értékeinkkel, és letérünk a pályáról.
Mivel nem volt iránytűjük, a csillagokat pedig a vihartól nem látták, a tengerészek a sötétben tapogatóztak. Ez egy kérdést vet fel: Te jellemzően hogy reagálsz egy sötét helyzetre, amikor nem látod a csillagokat és nincs iránytűd? Sodródsz? Oda mész, ahová a hullámok visznek? Engeded, hogy a gondjaid lesújtsanak és ide-oda taszigáljanak? Az élet erős áramlatai elcsüggeszthetnek, és elérik, hogy azon tűnődj: „Mi értelme? Miért küzdjek ellene?” Így végül sodródsz az árral.
De most itt az ideje az ellenkezőjét tenni! Kapaszkodj erősebben a hiteddel! „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett… Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” (Zsidók 10:23, 35–36).
Figyeld csak meg: „hű az, aki ígéretet tett.” Kérdés: cserben hagyott valaha Isten? Válasz: nem, soha! És nem is fog. „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett”, és ő át fog segíteni ezen a krízisen is.
„Harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel.” Apostolok cselekedetei 27:19
Ne dobd el, ami fontos! A dolgok cseppet sem javultak Pál apostol Róma felé tartó utazásán. „A vihar hevesen hányt-vetett bennünket, ezért másnap kidobálták a hajóterhet, harmadnap pedig a hajó felszerelését dobálták ki saját kezükkel.” (ApCsel 27:18–19 RÚF).
Figyeld meg, mit dobtak ki:
a) a rakományt – ami fontos és értékes;
b) a hajó felszerelését – pont, ami stabilizálhatta volna őket;
c) az élelmet – amire pedig szükség lett volna a létfenntartáshoz;
d) magukat – végül mindannyian kiugrottak, és megpróbálták úszva elérni a partot.
Amikor krízishelyzetbe kerülünk, kísértésbe esünk eldobni azokat a dolgokat, melyekre a legnagyobb szükségünk van, melyek fontosak számunkra, olyan értékeket, melyekhez jobb időkben ragaszkodunk. Ha nyomás alatt vagyunk, mindettől meg akarunk szabadulni. Kényszeresen cselekszünk. Feladjuk álmainkat. Elmenekülünk kapcsolatainkból. Eldobjuk a gyermekkorunkban tanult fontos alapelveket. Józsué azt mondta Izráel fiainak: „Ragaszkodjatok viszont Istenetekhez, az Úrhoz, ahogyan a mai napig tettétek!” (Józsué 23:8). Ahelyett, hogy kételkednél Isten ígéretében, állj rá még szilárdabban! Ahelyett, hogy lemondanál életedre vonatkozó tervéről és kitűzött céljáról, kapaszkodj bele szorosabban! „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.” (1Korinthus 15:58). „Akármi történik is, a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek” (Filippi 1:27 NIV). Így élheted túl – sőt, gyarapodhatsz a krízisben.
„… végül elveszett megmenekülésünk minden reménye.” Apostolok cselekedetei 27:20
Ne ess kétségbe! „Mivel pedig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak több napon át, és erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye” (ApCsel 27:20). Amit legutoljára kidobunk a fedélzetről, ha krízissel nézünk szembe: a remény. Márpedig, ha azt eldobjuk, akkor lényegében végünk van.
Valami olyan problémával küszködsz, ami újra meg újra támad? Odáig jutottál, hogy már mindent eldobtál, és a kétségbeesés határán vagy? Emlékezz, Pál hajóján a tengerészek azért adtak fel végül minden reményt, mert elfelejtették, hogy a dolgokat Isten irányítja. Elfelejtették, hogy Istennek terve van. És azt is elfelejtették, hogy ő tud reményt önteni a teljesen reménytelen helyzetbe is.
Amikor a Biblia reményről beszél, nem szerencsére, esélyre vagy véletlenre gondol. Nem, a remény összpontosított hit! „Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!” (Zsoltárok 31:25). „De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.” (Zsoltárok 33:18–21). „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsoltárok 42:12). „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk” (Róma 15:4). A mai ige tehát számodra ez: Ne ess kétségbe, bízz Istenben!
„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:22)
Amikor az aggodalom kopogtat az ajtódon, állítsd meg a küszöbön, és ne engedd bejönni, különben beköltözik, és befészkeli magát. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). Isten törődik azokkal a dolgokkal, amelyek aggasztanak, és nem hagyják nyugodni gondolataidat. Sokkal jobban törődik velük, mint te magad. Egyetlen gyötrő, fájdalmas, nyugtalanító, idegőrlő, vérnyomás-emelő gondolat sem kerüli el a figyelmét. Mivel „személyes érdekeltsége” vagy, éjjel-nappal figyel rád. Mi minősül aggodalomnak? Bármi, ami megrabolja az örömödet, amin nem tudsz változtatni, amiért nem te vagy a felelős, bármi, amit nem tudsz az irányításod alá vonni, ami kínoz, ami ébren tart, amikor aludnod kellene. Mindezeket a dolgokat át kellene helyezned az aggodalomlistádról az imalistádra. A Biblia azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). Add át szép sorban minden egyes aggodalmadat Istennek! Minél többször gyakorlod ezt, annál érdekesebbé válik számodra az Istennel való járás. Csodálkozni fogsz azon, hogy milyen könnyedén elbánik a rád zúdult dolgokkal. Emlékeztesd magad arra, hogy Isten képes kezelni mindezt, szívesen is vállalja, csak arra vár, hogy átadd neki. „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Azok élnek gondtalanul, akik terheiket újra és újra az Úrra vetik, amíg ez annyira természetessé nem válik számukra, mint a lélegzetvétel!
Nem vagy hajlandó pihenni?
„Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.” (Márk 6:31)
Ha Jézust követed, annak energiával kellene feltöltenie, nem pedig teljes kiégéshez vezetnie. Jézus olyan embereknek prédikált, akik olyan vallásos szabályok szerint éltek, melyek nem igazán hagyták, hogy elengedjék magukat, és megtapasztalják Isten szeretetét és kegyelmét. Ezért mondta nekik Jézus: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28-30). Jézusnak sokkal több dolga volt, mint bármelyikünknek valaha is, mégsem ártott soha Atyjával való életadó kapcsolatának, és soha nem tartotta vissza attól, hogy szeretettel forduljon valaki felé, akinek arra szüksége volt. Rendszeresen visszavonult a mindennapok versenyfutásától azért, hogy imádkozzon. Amikor tanítványai szolgálatuk sikerétől fellelkesülve tértek vissza, akkor is azt mondta nekik: „jöjjetek velem… és pihenjetek meg egy kissé”, mert ahogy Márk feljegyzi: „olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük” (Márk 6:31). A folyamatos rohanás annak a jele, hogy felborult a fontossági sorrend életedben. Isten nemcsak azt parancsolta, hogy minden hetedik napon pihenjünk, hanem azt is megparancsolta a zsidó földműveseknek, hogy minden hetedik évben a földet is hagyják pihenni, hogy aztán jobb termést hozhasson. Az a baj, hogy mi instant érettséget szeretnénk… a bölcsességet lecseréljük információra, a mélységet szélességre – de ez nem működik. A mélységet lassan lehet elérni. Jézus követése nem rövidtávfutás, nem rohanhatsz gyorsabban, mint ahogy Mestered vezet.
