„És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve [Jézus] elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.” (Lukács 24:27)
A Bibliát csak Isten volt képes összerakni. 66 könyvét 40 különböző szerző 1600 éven át írta – mégis egyetlen témájuk van.
Ez az egyik ok, amiért tudjuk, hogy a Biblia Isten szava: egyetlen, egységes témája van. A Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig arról szól, hogy Isten megmenti, megváltja az embert, ebben pedig Jézus a főszereplő, Jézus a sztár.
Az a tény, hogy a Bibliának egyetlen témája van, maga egy csoda. Az egy dolog lenne, ha egy ember írta volna a Bibliát. A Koránt egy személy írta, Mohamed. „Konfucius analektái”-t (válogatott írások) Konfucius írta. Buddha írásai Buddhától származnak. Elvárhatod tőlük, hogy egységesek legyenek.
Másrészről viszont a Bibliát 40 szerző írta, három kontinensen, különböző korokban, mindenféle élethelyzetekben. Mégis mindegyikük ugyanazt a történetet írta, Jézus történetét. Próféták, költők, hercegek, királyok, hajósok, katonák, mindegyiküknek ugyanaz a sztorija. Egyesek közülük otthonaikban írtak, mások börtönökben, megint mások hajókon utazva. Nem is lehetne összeszedni ennél különfélébb szerzői csoportot.
Mégis a történet ugyanarról szól.
Képzeld el, adnék 50 embernek egy-egy papírlapot, és azt mondanám nekik, mindenki a saját papírjából tépjen ki valamiféle alakzatot, de nem mondanám meg nekik, hogy ezt mire fogom használni. Mekkora a valószínűsége, hogy az Egyesült Államok térképét össze tudom rakni ezekből a papírdarabokból? Ennek az esélye végtelenül csekély. Ha ilyet tennék, a legtöbb ember tréfának gondolná.
Ahogyan a Biblia összeállt, az egy csoda.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az Újszövetség Jézusról szól, az Ószövetség pedig Izraelről. Ez azonban nem igaz. Lukács 24:27-ben azt mondja a Biblia: „Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve [Jézus] elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.” Az Újszövetség akkor még nem is volt megírva.
A képek, metaforák, analógiák, illúziók – az elejétől a végéig – Isten tervéről szólnak: hogyan váltja meg az embereket, hogyan építi családját az örökkévalóság számára. Ez mind Vele kezdődik. Őt láthatod mindegyik könyvben.
Ez csoda.
Beszéljetek róla:
* Tekinthető-e csodának, hogy a Biblia egységessége megváltoztatja a viselkedésedet, amint olvasod ma a csendességedben?
* Amikor beszélsz a Bibliáról vagy idézel belőle, azzal a csodálattal és tisztelettel teszed-e, amely annak a csodának a megértéséből ered, hogy a Biblia igaz?
"És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt." Kol.3,10
Jézus minden nap azt akarja, hogy egyre jobban hasonlíts rá: "És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt." Kol.3,10
Manapság a gyorsaság megszállottjai vagyunk, de Istent sokkal jobban érdekli az erő és a szilárdság, mint a sebesség. Gyors ügyintézést szeretnénk, a rövidebb utat, vagy azonnali megoldást. Rögtön meg szeretnénk oldani az összes problémát, azonnal meg szeretnénk szabadulni a kísértésektől és gyors enyhülést keresünk az összes fájdalmunkra.
De meg kell tanulnunk, hogy az igazi növekedés és a maradandó változás akkor jön el, ha a céljainkra összpontosítunk nap mint nap.
Az igazi lelki érettség soha nem egyetlen tapasztalat eredménye, még akkor sem, ha az nagyon erőteljes és megindító is. A növekedés fokozatos, de ha így folytatjuk, akkor "mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre." 2Kor, 3:18
A pokol létezik, mert a gonosz is létezik
"Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében."(I.Mózes 6,5-6, NLT ford.)
Néhány ember tagadja a gonosz létezését. Ők azt hiszik, hogy a világ tele van alapvetően jó emberekkel, olyanokkal, akik önzetlenek, kedvesek és mindig másokra gondolnak.
De van egy probléma ezzel a világnézettel: nem egyezik a valósággal. Csak kapcsoljuk be a tévét, vagy nyissunk ki egy újságot. A világ tele van tönkrement emberi kapcsolatokkal, megszegett ígéretekkel, erőszakkal, egymás kihasználásával, gyermekmolesztálással, terrorizmussal és a gonosz egyéb formáival. A gonosz mindenütt ott van.
A Biblia azt írja, hogy természetünknél fogva elsősorban önmagunkra gondolunk. Egyszerűen ilyenek vagyunk. Nem azt tesszük, ami a legjobb a világnak, ami körülvesz bennünket. Természetünktől fogva nem gondolunk arra, hogy vajon mit akar Isten tőlünk. Ehelyett arra koncentrálunk, ami könnyű, kényelmes és kívánatos.
Ezért Isten, amikor lenézett a földre Noé idejében, ezt mondta: "Micsoda felfordulás! Mit csináltak az emberek önmagukkal, egymással és a földdel, amit nekik adtam! Mindent elrontottak." A Biblia azt mondja, hogy "ez összetörte a szívét." (I. Móz. 6,6)
Ez az, amit Isten a világ mai állapota miatt érez. Össze van törve a szíve.
A gonosz létezik, ezért szükségszerűen a pokol is létezik. A mennyország tökéletes, és mivel mi mindannyian örök életre vagyunk teremtve, de egyikünk sem tökéletes, kell lennie egy helynek, ahol a gonosz az örökkévalóságot töltheti.
Ez a hely a pokol.
De van egy más lehetőség is. A Biblia szerint nem vagyunk tökéletesek, de Jézus kifizette a bűneink árát, ezért az örökkévalóságot Jézussal tölthetjük, és nem Isten nélkül a pokolban.
A pokol valóságos, ezt soha ne felejtsd el! Úgy élj, hogy tudd, hogy van pokol, és ez meg fogja változtatni az életed.
Beszéljetek róla:
- A Biblia arról beszél, hogy mi természetünknél fogva önzőek vagyunk. Alá tudod támasztani ezt azzal, amit magad körül látsz az embereken?
- A pokol valósága hogyan változtatja meg a kapcsolatodat azokkal az emberekkel, akik még nem hisznek Istenben?
- Miért találjuk olyan nehéznek, hogy másokkal a pokolról beszéljünk? Hogyan osztanád meg ezt a mostani üzenetet azokkal a barátaiddal és családtagjaiddal, akik még nem ismerik Jézust?
„Ments meg a sérelmektől, melyektől félek, … engedelmeskedni akarok parancsaidnak ... Mutasd meg, Uram, mennyire szeretsz engem, és szabadíts meg, ahogyan megígérted. Ezután majd válaszolni fogok azoknak, akik gyaláznak engem.” (Zsoltárok 119:39-42. - GNT fordítás)
Az elutasítástól való félelem jöhet minden irányból: házastársadtól, családodtól, szüleidtől, az iskolából, a munkahelyről, korábbi barátaidtól, csalódásokból, kritikákból, még egy tekintetből is. Láttál már olyat, hogy egy pillantás megöl valakit? Láttál már olyat, hogy egy szülő a szemöldökének felvonásával irányít egy gyermeket?
Ez az elutasítástól való félelem! Ez pedig sokféleképpen akadályozhatja az életed.
Az elutasítástól való félelem meggátol abban, hogy szeretetet adjunk és elfogadjunk. A múlt sebei gátolják a jövőbeni kapcsolatokat. Azt mondja a kis srác: „Egyszer már megégettem magam a forró kályhával, soha többé nem fogom megérinteni.” Az emberek ugyanezt mondják a kapcsolatokról: „Egyszer már megégettem magam egy házasságban, soha többé nem fogok megházasodni!” A probléma az, hogy az emberek nem kályhák. Meg tudnak változni.
Az elutasítástól való félelmednek két dolog az alapja, két dologban gyökerezik. Az egyik az a gondolat, hogy mindnyájunknak szüksége van szeretetre. Ez tény. Az életünkben mindannyiunknak végzetesen szüksége van hatalmas adag szeretetre ahhoz, hogy egészséges legyen a személyiségünk.
Isten azt mondja: „Én szeretni akarlak téged!” Isten a szeretet. Szükséged van a szeretetre. Ez egy mélységesen mély szükségleted. Ami azonban az elutasítástól való félelmet okozza, az a téves gondolat, hogy azt hisszük, a másik embernek kellene teljes mértékben betölteni ezt a szükségletet az életünkben. Amikor valaki mástól várod, hogy teljes mértékben betöltse a szeretet iránti szükségletedet, akkor bajt hozol magadra. Sérülésnek teszed ki magad. Elutasításnak teszed ki magad.
Istent kell tenned az első helyre, mert egyedül csak ő az, aki a legteljesebb mértékben be tudja tölteni a szükségleteidet.
Használ valamikor Isten más embereket is? Hogyne! Van, amikor Isten más embereken keresztül szeret minket? Természetesen! Akarja Isten, hogy mi szeressünk más embereket? Igen! Akar használni minket, hogy szeretetének csatornái legyünk? Feltétlenül!
Azonban sohasem fogja betölteni minden szükséged egyetlen ember, vagy embercsoport. Isten sohasem akarta, hogy ez így legyen. Nekik egyszerűen nincs elég szeretetük. Az emberi szeretet korlátozott. Isten szeretete azonban korlátlan és feltétel nélküli. Nem számít mennyire mélyen van rá szükséged, ő be tudja tölteni. Az ő szeretete sosem fogy el.
Gondolatébresztőnek:
* Kitől vagy mitől függ a te szeretet igényed betöltése?
* Engeded, hogy emberekkel való próbálkozás elhomályosítsa az utadat, vagy elfogadod Isten szeretetét?
* Mi az a szükséged a mai napon, amit csak Isten szeretete képes betölteni?
