„Csak pénzért fogadom el tőled, mert nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak.” (2Sámuel 24:24)
Dávid népszámlálást tartott, hogy felmérje hadserege erejét, ahelyett, hogy Istenben bízott volna, aki győzelmet ad ellenségei fölött. Isten ezt „arculcsapásnak” tekintette, és dögvészt küldött a népre, melyben hetvenezer ember meghalt. Ahhoz, hogy a dögvész elmúljon, Dávid parancsba kapta: „Menj, és állíts oltárt az Úrnak a jebúszi Arauná szérűjén!” (2Sámuel 24:18). Amikor Arauné egértette, mi történik, felajánlotta a szérűjét Dávidnak ajándékba, sőt még az ökreit is az áldozathoz. De Dávid azt mondta: „Csak pénzért fogadom el tőled, mert nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven sekel ezüstért. Majd oltárt épített ott Dávid az Úrnak, és égő áldozatokat meg béke áldozatokat mutatott be. Az Úr pedig megengesztelődött az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráelben.” (2Sámuel 24:24-25). Az igaz dicsőítés az, amikor valami számunkra értékeset ajánlunk fel Istennek. Isten szolgálatában, ami nem áldozat, az nem számít! Isten látja, hogy nem mindenki tud ugyanannyit adni. Nem is ugyanakkora adományt kér, hanem egyforma arányú áldozatot. A Biblia azt mondja: „tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából” (Példabeszédek 3:9). Tehát akár dicsőítesz, akár szolgálsz, akár adakozol, törekedj arra, hogy a tőled telhető legjobbat add Istennek!
A kis dolgok fontossága
„… aki bőven vet, bőven is arat.” (2Korinthus 9:6)
Jártál már úgy, hogy étterembe mentél valakivel, akinek 8 fontot [kb. 2400 Ft] kellett fizetnie az ételért, és láttad, ahogy a borravaló miatt vacillál? A visszajáró 2 font lenne, és tudja, hogy ha csak 1 font borravalót ad, akkor fukarnak tűnhet. Tehát odaadja a 2 fontot? Soha az életben! Az túl sok lenne. Ehelyett tíz percet elveszteget arra, hogy fel tudja váltatni azt a második fontot és így 1,5 font borravalót tudjon adni, megspórolva magának 50 pennyt, ahelyett, hogy nagylelkűen vetne, és egy kicsivel többet adna. Mi lett volna, ha odaadja a 2 fontot? Jó napot szerzett volna a pincérnek vagy pincérnőnek. 50 penny nem túl nagy összeg, de az üzenet, amit hordoz, egy egész világot jelenthet valakinek. Azt mondja: „Köszönöm, jó munkát végeztél, értékellek és nagyra becsüllek téged”. Lehet, hogy az üzenet elvész, lehet, hogy a felszolgáló csak besöpri a borravalót számlálatlanul, de te, aki bőven vetettél, bőven is fogsz aratni. Micsoda lehetőség! Növelhetjük mások örömét, és áldást vonhatunk magunkra némi aprópénzzel. És ez csak egy kis példa a sokféle módra, ahogy a kis dolgok, amiket teszünk, meglepően nagy utóhatást váltanak ki. Apró figyelmességek meghatározhatják az egész napunk hangulatát. Megtenni a második mérföldet – legyen az egy kicsit nagyobb borravaló, egy váratlan dicséret vagy ajándék, vagy épp csak annyi, hogy megfogod az ajtót valakinek – nagyon kevésbe kerül, de nagyon sokat hoz számodra. És még egy gondolat: lehet, hogy hegyeket mozgató hitünk van, megértjük és el tudjuk magyarázni a Biblia legmélyebb tanításait is, és a megélt vallásosságból a legjobb jegyeink vannak, de Isten Igéje azt mondja, hogy szeretet nélkül „semmi vagyok”. (1Korinthus 13:2)
Ásd bele magad Isten Igéjébe!
Az Ószövetség idején Isten rendszeresen szólt népéhez. Ebben a 39 könyvben útmutatásokat és ígéreteket adott, melyeknek feltételei vannak. Voltak emberek, akik megértették, amit Isten mondott, míg mások nem. Voltak, akik megpróbáltak aszerint élni, több-kevesebb sikerrel, míg mások nem is foglalkoztak vele, úgy döntöttek, hogy mennek a saját fejük után. Aztán Isten valami igazán hihetetlen dolgot tett: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (János 1:14). Jézus egy élő Biblia volt! János azt mondja: „Isten volt az Ige” (János 1:1), tehát minél mélyebben beleásod magad az Igébe, és minél inkább engeded, hogy áthasson, annál többet fogadsz magadba Istenből. Azt mondod, néha nem sokat értesz abból, amit olvasol? Egy jótanács: ha elkezded tanulmányozni a Bibliát, ne akarj valami újat találni benne, amit még senki nem fedezett fel. A hozzáállásod ez legyen: „Uram, mit akarsz mondani nekem?” A legtöbbünkkel nem az a gond, hogy nem tudjuk értelmezni a bonyolultabb részeket, hanem, hogy nem engedelmeskedünk azoknak, amiket megértettünk! Isten Igéje két dolgot ad:
1) Védelmet. Ahogy a zsoltáros írja: „Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem.” (Zsoltárok 119:92–93).
2) Útmutatást. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsoltárok 119:105). Szükséged van útmutatásra? Szükséged van védelemre? Vesd bele magad Isten Igéjébe!
„…én adok nektek szájat és bölcsességet…” (Lukács 21:15)
Isten nem ad ki új törvényeket és szabályokat minden percben, ehelyett ellát olyan útmutatásokkal és alapelvekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy jó döntéseket hozz. Azért van ez így, mert az Őt dicsőíti, ha úgy döntünk, hogy meghallgatjuk tanácsát, bízunk benne, és engedelmeskedünk neki. Jakab azt írja: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek…” (Jakab 1:5). Nem éltél még igazán, amíg nem tanultad meg, hogyan táplálkozz Isten bölcsességéből. Ha megteszed, el fogsz csodálkozni azon, hogy milyen világossá válnak a dolgok. Isten bölcsességével együtt jár a félelem feltűnő hiánya. Többé nem rémítenek meg a körülmények vagy mások véleménye. Elveszíthetjük az állásunkat, vagy előléptethetnek, de egyik sem fog kizökkenteni minket. Lehet, hogy váratlanul mélységbe jutunk, vagy a siker csúcsán szárnyalunk, de mindkét helyzettel jól meg tudunk birkózni, mert Isten bölcsessége egyensúlyt, éleslátást és stabilitást ad nekünk. Ezek egyike sem természetes tulajdonságunk, hanem az Istentől jövő bölcsesség velejárója. Nem kapjuk meg egyszerűen azért, mert keresztyének vagyunk. Nem, csak akkor kapjuk meg, ha kérjük. Isten bölcsessége biztosítja nekünk azt a hatodik érzéket, amelyre szükségünk van a zavaros szituációkban, és azt az erőt, amellyel bátran tovább tudunk haladni a megválaszolatlan kérdések ellenére is. Szükséged van ma bölcsességre? Tölts időt Vele, aki azt mondja: „Én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem” (Lukács 21:15). Ez pedig így működik: ha Jézust teszed életed urává, akkor hozzáférésed lesz Isten bölcsességéhez. Isten Fiával jön Isten bölcsessége, mert ez a lehetőség része a csomagnak.
Kerüld a viszályt és a viszálykodókat!
„De az Úr szolgája ne viszálykodjék…”2Timóteus 2:24
Gondoljuk csak végig, miért viszálykodnak az emberek:
1) Mert veszekedős családban nőttek fel, és úgy gondolják, ez a normális. Lehet, hogy ez természetes, de biztosan nem krisztusi. A Biblia azt mondja: „távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik” (Példabeszédek 20:3).
2) Mert ez emeli az önértékelésüket. Vannak, akik csak akkor érzik értékesnek magukat, ha mások véleményének vagy hitének értékét támadják, és a másikat védekezésre kényszerítik. A viszálykodó célja nem az, hogy a másik ember életét értékesebbé tegye azzal, hogy rámutat tévedéseire, egyszerűen csak meg akarja mutatni, hogy ő tudja a tutit.
Salamon azt mondja: „a viszály kezdete olyan, mint amikor megindul az árvíz, azért tartsd távol magad a perpatvartól, mielőtt kitör” (Példabeszédek 17:14). Azt jelenti ez, hogy ne állj ki valamiért, amiben hiszel? Nem, ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnod kifejezni egyet nem értésedet úgy, hogy közben nem leszel ellenszenvessé. Ha gonosz szándék vezet, akkor többet ártasz, mint amennyit használsz. Benjamin Franklin híres volt a különleges diplomáciai érzékéről: „Ebben a pontban egyetértek. De, bocsásson meg, a másikban tehetnék ellenvetést?” Ha hajlamos vagy a vitatkozásra, ne feledd, hogy semmibe sem kerül tisztelni a másik ember véleményét – különösen olyan dolgokban, melyeknek nincs örökkévaló következményük. Ezért mondta Pál Timóteusnak: „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez” (2Timóteus 2:24). Will Rogers ezt így fogalmazza meg: „az emberek véleménye megfigyelés eredményeként változik meg, nem vita által.” Ezért a mai ige számodra ez: ne veszekedj, és kerüld a veszekedős embereket!
„A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel.” (Példabeszédek 17:4)
Amikor valaki elkezd mondani neked valami pletykát, állítsd meg, és kérdezd meg tőle: „Miért kell tudnom erről? Beszéltél már azzal az emberrel, akiről most beszélsz?” Légy bölcs, a pletykás emberekben nem lehet megbízni! A Biblia azt mondja, hogy ha pletykára hallgatsz, akkor bajkeverő vagy, mert „a bajkeverők hallgatnak a bajkeverőkre” (Példabeszédek 17:4 CEV). Júdás pedig hozzáteszi: „Ezek szakadásokat támasztanak, testi emberek, akikben nincsen Szentlélek” (Júdás 19). Ezek bizony komoly vádak. Az internet pedig tovább súlyosbítja a problémát, mert így már gyorsabban és szélesebb körben lehet terjeszteni a pletykát, akár névtelenül maradva is. Pál beszél azokról, akik felemésztik egymást [és az egész gyülekezetet] (ld. Galata 20:19). Azt mondja, hogy az ilyen embereket kerülni kell, sőt meg kell fegyelmezni őket. Mikor láttad legutóbb, hogy ilyen fegyelmezés történt a gyülekezetedben? Salamon azt mondta: „A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz!” (Példabeszédek 20:19). Más szavakkal: „Maradj távol tőlük!” A leggyorsabb módon úgy szabadulhatsz meg a pletykától, ha szembesíted azokat, akik terjesztik. A gyülekezet nem egy kibeszélő-show, ahol az emberek minden szennyesét kiteregetik az egész világ szeme láttára. Éppen az ellenkezője: „Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály” (Példabeszédek 26:20). Jézus tanított arról, hogyan kezeljük a fegyelmezést igénylő helyzeteket: 1) „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt” 2) „Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert” 3) „Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek” (Máté 18:15-17). Ez a krisztusi módszer, és nekünk is eszerint kell eljárnunk.
