Állhatatosságért.


A mai nap imádsága:

Uram! Erőddel segíts meg, hogy Benned élhessek, s Hozzád juthassak! Ámen

Mert akik test szerint élnek,
azok a testiekre törekszenek,
akik pedig Lélek szerint,
azok a lelkiekre törekszenek.
Róma 8,5
Aki csak előre néz, de a horizontig soha, az nem érti mi a távlat, s azt sem hogy a horizonton túl is világok vannak. Ahogyan nem létezik élvhajhász aszkéta, ugyanúgy lelki ember sincs, aki a test megkötözöttségében él. A testnek kívánsága testi, a lélek vágyódása pedig a láthatatlan felé vonzódik.
Test és lélek összhangját csakis az Isten teremtheti meg. Ha Ő nincs, akkor nincs titok sem, csak a kiábrándító racionális valóság. A szenvedés kínja éppen arra alapozódik, hogy belátjuk: értelmetlen a szenvedés. Az érthetetlenséget, az emberi szemmel nem látható célokat egyedül az Isten tudja létünkbe úgy "belegyúrni", hogy azok előre vigyenek és emeljenek, ne pedig vissza és lefelé húzzanak.
A testiekben gondolkodó ember létének nyomorúságával akkor szembesül, amikor életének második szakaszába kerül, amikor is már nem "befelé", hanem "kifelé" halad... Ekkor derül ki, hogy a testi dolgok múlandóak - ha akarjuk, ha nem - Isten visszaveszi tőlünk az erőt és az egészséget, a mobilitás gyönyörűségét s az ismeretlennel való megbírkózás életpezsdítő vadságát is. Amikor elkezd életünk a sír felé görbülni - mint az elnyíló virág -, akkor válik igazán nyilvánvalóvá, Isten előtt csak egyetlen magatartás a releváns: az alázat.
A test akarása a kárhozatot munkálja, a léleké az üdvösséget. Nincs alternatíva vagy köztes megoldás, melyben a test is megkapja maradéktalanul a magáét és a lélek is teljességre jut.
Bizony a testünk feletti uralkodást életünk végéig tanulnunk kell, s ez a kísértés/próba az utolsó lehelletig tart.
Isten nélkül elveszünk ebben a próbában, ezért valljuk: egyedül nem megy, szükségünk van a Megváltóra...


Gonoszság...


A mai nap imádsága:

Uram! A hitetlenség, a reménytelenség, a szeretetlenség hályoga homályosítja el sokszor látásunkat... Gyógyíts meg Uram mindnyájunkat, hogy Neked tetszően éljük életünket, s tükröződhessen rajtunk kegyelmed, lelkünk megnyugvására! Ámen



És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre.
Jel 20,1-3
Sokan vallják, hogy a 20. század volt az, amit "kikért" magának a Sátán... Tény, hogy ez a század telve volt pusztító "izmusokkal"! Hitler és Sztálin diktátori tevékenysége következtében mintegy 64 millió(!) ember pusztult el a II. világháborúban, a kommunizmus számlájára írható maoizmus áldozatainak számát legkevesebb 80 millióra(!) becsülik a kínai történészek... és most tekintsünk el attól a rettenetes veszteségtől, amit kulturális veszteségként szenvedett el a világ mindezek következtében. Mintha egy kis időre tényleg eloldoztatott volna az ősi kígyó. Könnyű lenne jajveszékelni, hogy itt a vég, de az ember még messze nem aknázta ki gonoszságra való készségének tárnáját.
Az azonban bizonyos, hogy fordulóponthoz érkezett a világ. Gyakorlatilag a férfiak-vezette politika és gazdaság teljességgel csődöt mondott. S ahogyan a megbillent költségvetésű családban utolsó esélyként a nők veszik kezükbe a pénzkezelést, talán valami hasonló kezdődhet el most is a világban. (A nők ugyanis mindenütt ezen a kerek Földön nem a háborúnak, hanem a békének szülik gyermekeiket.) Nagy kérdés, hogy a hatalmunkat egyre veszejtő férfiak ezt hogyan tudják "feldolgozni" a nők józanságának térnyerését a társadalomban - de ez egy másik kérdés. A változás oka igen egyszerű: soha nem volt még lehetőség arra, hogy a média-irányította "megmondóemberek" kijelentéseinek valóságtartalmát ilyen gyorsan és hatásosan ellenőrizzék az emberek: igen, az internet segítségével! Nem véletlenül kívánják ellenőrizni az egész világon a teljes adatforgalmat - bírói engedély nélkül!!! -, hivatkozva terrorelhárításra, illegális zenei letöltésre, pedofíliára, államhatalom megdöntésére - amikor az állam lassan csak egy nagy adóbehajtó üzleti vállalkozás -, s ki tudja még mire nem, legvégül a személyiségi jogok védelmére hivatkozva blokkolják az információk valóságtartalmának ellenőrzéséhez való alapvető emberi jogot...
Ördögi világ, ahol az ember "istent játszik"! Mindent kontrollálni... s ehhez mesterségesen fenntartják a munkanélküliséget, a szegénységet. Pedig hány felújítandó műemlékház van csak székes fővárosunkban, hány kijavítandó út Európában, s mennyi járdát, bicikliutat lehetne még építeni a világban!!! Lenne itt munka, de a Sátán szolgálatóban álló emberek azt hitetik el a modern emberrel, hogy mindent a pénz mozgat - pedig nem! Azok a gondolatok motiválnak minket igazán, amik a szívünkben vannak: ha istenesek, akkor a jót tesszük, ha önzőek, akkor megcselekedjük a rosszat...
Az Írás arra tanít minket, hogy az a Nagy (népeket) Megtévesztőnek "el kell oldoztatnia", de az evangélium az, hogy "csak egy kis időre". Az idő számlálása és számolgatása nem a mi gondunk, hanem Azé, aki az időt is teremtette. A mi dolgunk, hogy a kapott időt, s talentumokat úgy használjuk fel, forgassuk, hogy közben tudjuk: ezt tenni felelősségteljes kiváltság, s Isten egyszer mindent számon kér nemcsak másokon, de rajtunk is...



Hitélet...
 

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy lélekben és igazságban tudjalak imádni! Ámen


Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele: mennyei jelt követeltek tőle, kísértve őt. Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: "Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek." ...Jézus figyelmeztette őket, és így szólt: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!" Erre tanakodni kezdtek arról, hogy nincs kenyerük. Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek?
Mk 8,11-12; 15-18 Sám 2,3

"Ember tervez - Isten végez" - tartja a mondás, s aki ennek igazságát nem veszi figyelembe, az bizony sok fájdalmat él át élete folyamán. Nagyszerű dolog, hogy az ember terveket készíthet, fantasztikus álmokat valósíthat meg, mindazonáltal az ember csak részlegesen ura a világnak... Az egész világmindenség a JóIstené, s amit sajátunkként birtokolhatunk belőle, azon is osztoznunk kell egy másik "tulajdonossal" - az enyészettel! Hiába a csillogó új autó, az már megvétele pillanatában is megosztott: nem csak az enyém, de a rozsdáé is! Ugyanígy vagyunk az életben mindennel, még saját testünkkel is. Azt gondoljuk, ennek a csodálatos "masinának" urai mi magunk vagyunk, korlátlanul rendelkezhetünk felette, s aztán egyszer hirtelen kiderül: nagyon is sebezhetőek vagyunk, még egy kis vírus is könnyen végzetes kontrollja alá helyezheti esendő testünket.

Nem csoda hát, ha az ember szeretné valahogyan "bebiztosítani" magát, hiszen az Élet bizony "veszélyes üzem"! A régi- és modern farizeusi elképzelés szerint, ha minden törvényt betart az ember, akkor az Istennek "nem marad hátra más, nincs más feladata" mint hogy Ő is teljesítse a maga részét... Isten azonban nem szerződéses ügyfél, Akit csak úgy kényszeríteni lehetne kötelezettségei teljesítésére! Isten az Isten, szuverén hatalom, emberi akarástól független Teremtő Erő. Befolyásolni nem lehet Őt emberi teljesítménnyel: Őelőtte hasztalan a böjt, az öngyötrő állhatatosság, az aszkéta élet! Sokan hiszik, hogy ez az az út, amin járnia kell a hívő embernek, s ezért térdepelnek órákat - morzsolgatva kezükben a rózsafüzért -, de ugyanilyen haszontalan, amikor szószaporító testvérek imaórákon hosszú-hosszú perceken át érthetetlen/értelmezhetetlen mondatokban ömlengenek - sokszor elfelejtve azt is, hogy Teremtő URukhoz imádkoznak, s hálaadásukat/kérésüket összekeverik önszuggeszztiós monológjukkal - s vélik foglalatosságukat kegyes gyakorlatnak.

"Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek?" - kérdezi a Mester. Még mindig olyan kemény a szívetek? Az Isten tisztelete nem rítusokhoz kötött, aki teljesíti az én Mennyei Atyám akaratát - azaz szeretetben él - az imádja Őt úgy, ahogyan illik! A Mester tanítványain számonkéri, miért nem emlékeznek? Aki visszatekint életébe, s mégsem látja meg benne Isten gondviselő jóságát - annak az élete hiábavaló, mert pontosan azt nem vette észre benne, amiért lejött erre a világra: hogy ti. megismerje az Isten szeretetét jóban és rosszban is, hiszen az ÚRIsten azért Mindenható, mert amit mi földbedöngölő csapásnak vélünk, Ő azon keresztül is képes emelni...



Szenvedélyek...
A mai nap imádsága:
URam! Dicsőség nevednek a közösségért, amiben engem is hordozol! Add, hogy akaratod betöltőjeként, engedelmes eszköként örömmel tudjalak szolgálni Téged! Ámen
    
Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak.
Lk 4,18
(Szürkével jelölt szöveg az igehely szerves része, Útmutatónk azonban csak a fekete szöveget ajánlja meditációs alapnak. Ez egyrészt könnyebbség, másrészt az igei üzenet hangsúlyának szerkesztői áthelyezése is, amely nem veszteség, éppen ellenkezőleg: tovább gazdagíthatja gondolatainkat!)
Rabságban élni alapvetően ellentétes azzal, amire teremtettünk... A szabadság ugyanis elengedhetetlen része emberi méltóságunk megélésének. Őszinte, szép érzéseket ugyanis csak a szabadság kelthet életre, aki fogságban van, attól a kiteljesedés lehetőségét vonták meg. Ezért a szabadság olyannyira fontos számunkra, hogy ha kell, akkor a barikádra is megyünk érte - lásd forradalmak!
Egészen más a helyzet, ha nem mások rabjai, hanem valaminek a fogjai vagyunk. A skála igen széles, hiszen az élet minden területén bilincsbe verődhetünk: dohányzás, evés, ivás; gyakorlatilag minden szenvedéllyé válhat: emberi kapcsolataink (szex/társfüggőség) a játék, a hatalom, a munka stb. Ha valaki valaminek a rabja, akkor az azt jelenti, hogy az adott dolog "megfogja" megkötözi őt: korlátozza szabadságában és deformálja emberi méltóságát. A dohányosnak az természetes, hogy kávéja mellé elszív egy-két cigarettát, az alkoholistának az a természetes, hogy egy-két felessel kezdi a napot, ahogyan minden másban is az ember természetszerűleg, automatikusan keresi a maga számára boldogságot jelentő helyzeteket.
Az, hogy van másfajta boldogság, nagyobb perspektívája is az örömnek, azt csak egészséges társas-kapcsolatainkban fedezhetjük fel. A "galeri"-, a "banda"-közösség, nem ilyen, az ugyanis hierarchiájában kihasználja a másikat, míg az igazi, a "normális" közösség hordoz, védelmet nyújt, s emberségünkben emel. Sajnos manapság, amikor a közösségek válságban vannak - a családi, a kisközösségi éppen úgy, mint az össztársadalmi -, akkor különösen is nehéz megtalálni az eszményközelit. Ami az ember számára lehetetlen, Isten számára lehetséges! Lehetséges élni az isteni szeretet tisztaságában a családban, ahogyan be lehet tartani a tízparancsolatot is az emberi kapcsolataink szövevényes rendszerében is. Sajnos sok keresztény "elspiritualizálja" a törvényt, s józanságukat veszejtve, az evangéliumot felejtve törvényeskednek a hit dolgaiban.
Bilincsből csak a filmvásznon szabadul meg a főhős, a valós életben nem így "működnek" a dolgok. Ugyanígy (meg)kötözöttségeinkből is csak mások segítségével szabadulhatunk! Sajnos vannak olyan élethelyzetek, sorsok, ahol már csak az evangélium segíthet, s a normális életbe való visszatérés örökre vágyálom marad. Ami ugyanis eltörött, azt már csak összeragasztani lehet, amit a múlt kútjába ejtettünk, az ottmarad örökre... Veszteségeinket mindvégig hiányként éljük meg, mert az áldozatok erre az életre nem, csak az örökre támadnak majd fel! Krisztus evangéliuma, hogy Ő rajtunk keresztül ma is munkálkodik felebarátaink között, hiszen ha Rátalálunk, akkor mi vagyunk az Ő szemei, fülei és kezei, melyek segítségével bűnök, vétkek, mulasztások bilincsét oldhatjuk. Ennél nagyobb kiváltság nincs, hogy az Isten munkálkodó kegyelmének részeseivé válhatunk - akár ezen a mai napon is....



Tanítványság...

 

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy minden nap legyen annyi erőm, hogy valamit meg tudjak cselekedni szeretet-akaratodból! Ámen

 

„Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”
Jn 8,31b-32

Az evangéliumok tanúsága szerint Jézusnak nem csak tizenkét tanítványa volt. Az ún. "hetvenes kör" (72 tanítvány) is az elkötelezett követők közé számítható, s ahogyan a legújabb kutatások is megerősítik, Jézus tanítványi köre nem csak férfiakból állt... (Aktualitás: Ma van a Nők Világimanapja!)

Jézus világosan beszél: Nem azok a tanítványok, akik naphosszat elmélkednek a Tóráról (lásd a farizeusokat!), s mereven betartják az összes vallásos előírást - s ha kell, mert a délidő őket az utcasarkon éri, akár a tűző napon is megállnak és hosszasan imádkoznak -, hanem azok, akik megtartják az Igét!

De mit jelent ez valójában: "megtartani az Igét?" Nemde azt, hogy betartom a vallási előírásokat/parancsokat?! Aki csak ezeket teszi, az lehet kegyes, az lehet buzgó vallásos, de még nem tanítvány! Sok mai "fotel-kereszténynek" lehet ez intő jel, akik távol a világtól, elszöszmötölnek a maguk kényelmes, tét-nélküli vallásosságával, s építgetik, csiszolgatják gondolatrendszerüket az Istenről, világról, emberekről és önmagukról... Az "ige megtartása" az mindig aktív cselekvést jelent! Ezért mondja Jézus URunk: "Menjetek, s tegyetek...!" A legjobb, leghatásosabb tanítás ugyanis az, ha valaki, amit tanít, ugyanazt éli is. Aki mást tanít, mint amit megél, arra mondják: "bort iszik, s vizet prédikál".

Aki megismerte az Isten igazságát - Krisztus azért jött ebbe a világba, hogy megismertesse velünk az IGAZSÁGOT(!) -, az szabaddá vált. A szabadság azonban nem szabadosságot jelent, hogy akkor gyakorlatilag mindent (felelőtlenül!) megtehetek, mert az isteni kegyelem gyógyító balzsama majd úgyis mindent helyrehoz - éppen ellenkezőleg! Az Istentől kapott szabadság azt a felismert tudást képviseli, hogy az ember útja, mely egyedül Istenhez vezet, csakis a szereteté. Minden más vargabetű, minden más múlandó, hiábavaló próbálkozás...

Sajnos a kereszténység csak a huszadik században fedezte fel azt, amit Jézus kétezer évvel korábban már kinyilvánított, hogy ti. a tanítványság nem nemiséghez kötött... Ha a nőknek nagyobb szerep jutott volna az Egyházban, a kereszténység gyaníthatóan nem lett volna ennyire férfiközpontú - ahogyan a katolicizmusban (egyelőre!) még ma is az -, akkor talán kevesebb vallásháború és boszorkány-égetés kormolta volna be az Egyház Krisztustól kapott dicsőségét!

Az igazság az, hogy az ember igazsága mindig csak viszonylagos, de az Istené mindentől függetlenül teljes. Éppen ezért az emberé emberi távlatokkal bír, az isteni igazság azonban túlmutat ezeken. Ezért mondhatjuk: a Krisztus igazsága nem csak megszabadít, de itt a földi életünkben kiteljesít, s az ígéreteket pedig (a földi utáni létben) - hitünk és reménységünk szerint - be is teljesíti...



Veszteségeink...


A mai nap imádsága:

Uram! Köszönök Neked mindent, amivel elhalmoztál eddig is! Köszönöm Neked mindazokat, akiket mellém rendeltél, s hogy rajtuk keresztül megtapasztalhattam gondoskodó szeretetedet! Bocsásd meg türelmetlenségemet és szeretetlenségemet, s növelj alázatban, hogy hálaadással élhessem nekem ajándékozott napjaimat! Ámen


   

Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!
Jób 1,21b

Legnagyobb tragédiánk a halál, de életünket sok más veszteség is kíséri. Vannak sebek, amik soha nem gyógyulnak be teljesen: ilyen a gyermek vagy az életre szóló társ elvesztése, hiszen velük együtt a jövőnk is meghal. Sokan igyekeztek már megoldást találni a szenvedések kiküszöbölésére, az igazság mégis az, hogy végleges megoldást senki sem talált. Hiába a bölcselkedés, 'az idő majd minden sebet begyógyít' - bizony ez csak részben igaz.

A veszteség veszteség marad mindörökre. Ha a test elveszít egy testrészt, azt újjal pótolni nem lehet. Lehetséges, hogy a genetikusaink idővel persze még erre is képesek lesznek, de az a "kinövesztett" új már nem a régi elválaszthatatlan része: egy új folt csupán a régi megkopott zsákon... Sokan szenvednek megromlott, elveszített egészségük miatt, s olykor a betegség hordozásában kiderül az is, bizony vannak elkerülhető betegségek.

Hogyan kerülhetünk egyensúlyba önmagunkkal, s a JóIstennel, ha Ő visszavesz valamit, ami eddig a mienk volt? Csakis úgy, ha meg- és belátjuk: semmi sem a mienk, minden az Istené. Nekünk adta az időt, az életünket, de visszaveszi... Azért, mert rendelkezési jogunk van egy darabig felette, még nem a mienk, hanem az Övé! Mondhatni: használatra adta kölcsön, de a "tulajdonjogáról" nem mondott le. Ezért illik is, meg kell is, hogy ha valamit visszakér a Teremtő - bármennyire is fájdalmas az -, akkor azt hálaadással adjuk vissza. Köszönjük meg, hogy eddig is hűséggel szolgáltak fogaink, szemeink, füleink, s ha van lehetőség a korrekcióra, akkor éljünk azzal is hálaadással.

Legvégül mindent vissza kell adnunk, ha akarjuk, ha nem. Egyszer megszűnik engedelmeskedni testünk mintegy ötvenbillió sejtje, s azt mondják e csodálatos zenekarnak (testünk) a tagjai: Nem bírom tovább, elfáradtam... Hiába nyüszítünk és üvöltözünk, az élet nekünk nem jár, hanem ajándékba kaptuk. Ha pedig nem úgy éljük az életünket, ahogyan azt Isten törvénye szívünkbe-lelkünkbe plántálta, akkor a következmények miatt ne síránkozzuk, mert az önsajnálatnál nincs szánalmasabb dolog a világon...
Szerző: Andre Lowoa  2019.03.07. 05:58