Adni vagy elvenni?
Adni szeretsz inkább, vagy kapni? Ha nem tudod, mit válaszolj erre a kérdésre, gondolj bizonyos televíziós személyiségekre. Bár valóban tehetségesek, a fő mozgatórugóik a nézettség, az imázs, az emberek elismerése és a profit. Nézd meg, milyen háttérből jöttek! Az a kislány, aki azelőtt szürke egér volt, egyszer csak azt mondta: „Nézzetek rám!” Szereplésével a tömeg tetszését keresi, sőt, azért él. Vagy a kissrác, aki azt kiabálta: „Tarzan vagyok”, most úgy jár-kel, mint akinek kijár minden földi jó. János apostol ír egy Diotrefész nevű emberről a gyülekezetben, aki „elsőségre vágyik” (3János 9). Dan Reiland vezetési tanácsadó jegyezte meg: „Ha a médiasztárok csak saját szükségük kielégítésére tájékoztatnak minket, ha saját bizonytalanságuk, egójuk vagy épp kötelességük az indító ok, akkor valójában nem adnak. Ők akarnak kapni a nézőktől, igénylik a dicséretet. A bizonytalan ember helyeslésre és elfogadásra vágyik, és ezt a közönségtől várja. Az egoista azt akarja, hogy felmagasztalják; felsőbbrendűségre vágyik, hogy csak egy kicsivel jobbnak tűnjön, mint mindenki más – és ezt az igényt megint csak a nézőknek kell kielégíteniük. Még az is, akit a kötelességtudata hajt, azt szeretné, ha elismernék munkájáért, hogy megbízhatónak tartsák. Kik? Természetesen a nézők. Sokak számára a fentiek jelentik a belső hajtóerőt, bár nincsenek ennek tudatában. De vannak valódi adakozók is. Az ilyen ember belső indítékai a szeretet, a nagylelkűség, a hála, az együttérzés; amit tesz, azt szenvedélyesen, túláradóan teszi. Ezek az adás üzemmódjai. Az ilyen módon működő szívek nem várnak a nézőktől semmit – csak adni akarnak. Így az adás valóban ajándékká lesz. Betölt és megújít.” Kérd ma Istent, formálja át a szívedet, hogy ne kapni akarj, hanem adni tudj!
„Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.” (Zsoltárok 5:4)
Időbe telik ugyan, de végül a juhok megtanulják felismerni pásztoruk hangját, és megtanulnak bízni benne, hogy megad nekik mindent, amire szükségük van. Hogyan tanulhatod meg te is felismerni Isten hangját? Íme, néhány ötlet:
1) Add Istennek első gondolataidat, amik rögtön ébredéskor jönnek! Amikor fejed még a párnán nyugszik, és szemed még csukva van, napod első pillanatait ajánld Istennek! Mondd: „Köszönöm az éjszakai pihenést. Ma is a tiéd vagyok.” C. S. Lewis írta: „Amikor reggel felébredsz… napod minden óhaja és reménye rád zúdul, mint valami rohanó állatcsorda. Minden reggel az az első feladat, hogy visszaverjük őket; ha arra a másik hangra figyelünk, az ő nézőpontját választjuk, azzal engedjük, hogy az a másik, nagyobb, erősebb, nyugalmasabb élet beáradjon.” 2) Add Istennek a várakozások közbeni gondolataidat! Az érett házaspárok megtanulták már értékelni a közös csendeket; nem érzik szükségét, hogy folytonos beszélgetéssel telezsongják. Elég nekik az, hogy együtt vannak. Próbálj meg csendben lenni Istennel. „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11). Isten hangját csak úgy tudjuk meghallani, ha előtte elcsendesedtünk Isten előtt. Jézus így imádkozott: „hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy higgyen a világ…” (János 17:21 NIV). Mikor voltál olyan mélyen tudatában Krisztus jelenlétének „benned” úgy, ahogy Ő ígérte? Mennyire tudatosan hívtad be őt, hogy legyen egyre inkább otthon a szívedben? Hogyan tudtad mélyíteni az Istennel való bensőséges kapcsolatodat az utóbbi években?
„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)
Add Istennek elsuttogott gondolataidat! Az évszázadok során a keresztyének megtanulták a rövid, egymondatos fohászok értékét. Ezek olyan imák, amiket bárhol, bármilyen körülmények között el lehet suttogni. Frank Laubach úgy ápolta töretlen kapcsolatát Istennel, hogy kérdéseket tett fel neki. Két-három percenként így imádkozott: „Akaratodban járok, Uram? Tetszésedre vagyok?” Képzeld el, hogy minden szabad percedet arra használod fel, hogy Istennel közösségben töltsd! Életünk során legalább hat hónapot töltünk közlekedési lámpáknál várakozva, nyolc hónapot azzal, hogy postánkból kiválogatjuk a kéretlen reklámújságokat, másfél évet fordítunk arra, hogy eltűnt dolgokat keresünk, és öt évet állunk sorban különböző helyeken. Miért ne adhatnánk ezeket a perceket Istennek? Ha ilyenkor neki adjuk elsuttogott gondolatainkat, a szokványos rendkívülivé válik. Az olyan egyszerű mondatok, mint: „Köszönöm, Uram”, vagy: „Ráállok Igédre”, vagy: „Arra vágyom, hogy tetszésedre legyek” a napi munkába járást zarándoklattá teszik. Nem kell kimenned az irodából, nem kell letérdelned a konyha közepén, csak imádkozz ott, ahol éppen vagy. Hadd legyen a konyhád katedrálissá, az osztálytermed kápolnává. Add Istennek utolsó gondolataidat! A nap végén engedd, hogy elméd nála nyugodjon meg. Zárd a napot úgy, ahogy kezdted: Istennel beszélgetve! Köszönd meg neki napod jó részeit! Kérdezd meg őt a nehézségekről! Kérd kegyelmét! Keresd az erejét! Amikor becsukod a szemed, találj biztonságérzetre az ígéretben: „Bizony nem szunnyad, nem alszik, aki [reád] vigyáz!” (Zsoltárok 121:4 NIV). Ne aggódj amiatt, hogy esetleg elalszol imádság közben! Mi jobb helyet találhatnál az elszenderedésre Atyád ölelő karjánál?
Jézus hallja kiáltásodat
Lefoglalják az otthonodat? Jézusnak nem volt hová lehajtani a fejét. Valaki kihasznált? Jézus egy elnyomott nép fia volt, és adót fizetett egy idegen császárnak. De mi van akkor, ha a problémád ennek épp az ellenkezője, ha egy sikeres üzletember vagy? Ebben is van hasonlóság közted és Jézus között? Igen. Ő követőket toborzott és felügyelt egy szervezetet: hetven férfi és jó néhány nő támogatta őt anyagilag és várt tőle vezetést. Te vagy a felelős a költségvetés elkészítéséért vagy a munkaerő-felvételért? Jézus tudja, hogy a vezetés nem könnyű feladat. Követőinek csoportjába tartozott egy zélóta, aki gyűlölte a rómaiakat, és egy adószedő, aki viszont nekik dolgozott. És mi van a családon belüli feszültségekkel? „Amikor ezt meghallották a rokonai, odamentek, hogy megfogják őt, mivel azt mondták: megzavarodott” (Márk 3:21 RÚF). Valaki igazságtalanul vádolt? A halála előtti éjszakán az emberek „igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák” (Máté 26:59). Jézus az emberi élet minden részletét megtapasztalta, minden fájdalmat, minden megpróbáltatást (ld. Zsidók 2:18).
Max Lucado írja: „Jézus elég haragos volt ahhoz, hogy megtisztítsa a templomot; eléggé zaklatott volt ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt sírjon; szeretett szórakozni, annyira, hogy iszákosnak nevezték; olyan kedves és megnyerő volt, hogy a gyermekek szerettek vele lenni; annyira szegény volt, hogy kölcsön kellett kérnie egy pénzérmét, amikor valamit szemléltetni akart tanításában; olyannyira radikális volt, hogy emiatt elűzték a városból; eléggé kötelességtudó volt, hogy gondoskodjon édesanyjáról; elég kísértést szenvedett ahhoz, hogy felismerje a Sátán bűzét; és eléggé félt, annyira, hogy vért izzadt miatta.” Nos, miért vállalta Jézus a világ legnagyobb szenvedését? Hogy kétséged se maradjon afelől: „mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsidók 2:18).
Jézus ma a te kiáltásodat is meghallja.
Mindig azt tedd, ami helyes!
„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr!” (Mikeás 6:8)
