„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)
A Bibliában a legnagyobb emberek nem tartották magukat alkalmasnak. Mózes azt mondta Istennek, hogy nincs szónoki tehetsége. Gedeon azt mondta, hogy nincs megfelelő családi háttere. Jeremiás azt mondta, hogy fiatalnak és tehetetlennek érzi magát. Pál úgy jellemezte magát, mint aki a bűnösök között az első és az apostolok között a legkisebb. Dávidról pedig mindenki – Sámuel prófétát is beleértve! – azt gondolta, hogy nem alkalmas arra, hogy király legyen. De Isten másképp gondolta! Úgy döntöttünk, hogy újra elmondjuk egy frissen alkalmazott utazó ügynök történetét, aki első beszámolóját küldte a központba, mert a történet igazsága időtlen. Amikor a beszámolót megkapták, a főnökei megdöbbentek. Az új ügynök a következőket írta:
„Látam ám a dógokat amit soha senki nem vesz tűlünk és elattam nekik egy csomót. Mostan Sikágóba megyek.” Mielőtt az értékesítési igazgató kirúghatta volna, már meg is érkezett a következő beszámoló: „Idegyüttem Sikágóba és egy milijónál is többet attam el nekik”. Az értékesítési igazgató nem merte kirúgni az illetőt, de attól is félt, hogy mi lesz, ha nem rúgja ki, így az egész ügyet átpasszolta a vállalatigazgatóhoz. Másnap reggel az értékesítési osztály döbbenten látta az üzenetet, melyet az igazgató tűzött ki a hirdetőtáblára az ügynök két levele mellé. A feljegyzés így szólt: „Mán túl sok időt töltünk a hejesírásal és nem eleget az eladásal. Nézék meg ezeket az eladásokat! Azt akarom, hogy mindenki óvassa el Józska két levelit, aki uton van és naccerű munkát végez értünk, és mennyenek ki és csinájják amit ő!”
Jó dolog a diploma és a magas beosztás, de ötletességgel és kezdeményezőkészséggel felfegyverkezve, és Isten segítségével – alkalmas vagy!
Az önfegyelem titka
„Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.” (Jakab 1:14)
A következő néhány napban nézzük meg, hogyan fejleszthetjük az önfegyelmünket. Íme, az első lépés: Vállald fel, hogy a te felelősséged, ha hiányzik belőled az önfegyelem! Ismerd fel a problémát! „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.” A fő indok, ami miatt megteszünk dolgokat: mert szeretjük csinálni! Ha tudod, hogy valami árt neked, és mégis teszed, az azért van, mert akarod tenni. Néha figyelmen kívül hagyjuk vagy egyenesen tagadjuk az önfegyelem hiányát: „Mi a gond? Nincs itt semmi probléma.” Vagy: „Én már csak ilyen vagyok!”; vagy; „Mindenki más is ezt teszi.” Néha másokat hibáztatunk: „Ha a szüleim másként neveltek volna…” vagy: „Az ördög szedett rá.” Amíg az energiádat kifogáskeresésre pazarolod, nem lesz javulás. Jakab rámutat, hogy hajlamosak vagyunk a legkisebb ellenállás útját választani, és általában az a legkönnyebb, ha megadjuk magunkat a kísértésnek. Az önfegyelem kifejlesztéséhez a kiindulási pont az, ha szembenézünk azzal, amit Isten már megmondott igéjében: „aki bűnt cselekszik, az a bűn rabszolgája” (János 8:34 NIV). Szeretnéd, ha nagyobb önfegyelmed lenne? Akkor ismerd el, hogy baj van, és fogalmazz konkrétan: „Ez a gondom. Ebben szükségem van segítségre.” Problémád lehet az evés, az ivás, a kábítószer, a beszéd, az indulatok, a pénz, a szex, a tévénézés, a ruházkodás vagy az időbeosztás területén – vagy bármiben, amihez önfegyelem kell. Ezért ma borulj térdre, és beszélj Istennel a problémádról, és hidd el, segíteni fog, hogy meg tudd oldani!
„De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.” (Róma 14:4)
Hagyd magad mögött a múltat! „Egyet teszek: ami mögöttem, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (Filippi 3:14). Ez az ige rámutat egy tévhitre, ami akadályoz önfegyelmed fejlesztésében; ez a tévedés pedig az, hogy aki egyszer kudarcot vallott, mindig elbukik. Talán azt mondod: „Ó, én próbáltam felhagyni ezzel a rossz szokással. Sőt, sokszor próbáltam. Azt hiszem, soha nem fogom legyőzni!” Ez tévedés! Pál azt mondja: „letipornak, de el nem veszünk” (2Korinthus 4:9). Megfigyelted már, hogyan tanulnak járni a kisbabák? Sokszor elesnek, de nem maradnak a földön. Újra meg újra próbálkoznak, míg végül sikerül nekik. Szerinted milyen messzire jutnának, ha feladnák, és azt mondanák: „vannak emberek, akik tudnak járni, és vannak, akik úgyse tanulnak meg soha”? A múlt kudarca nem jelenti azt, hogy soha nem fogsz tudni változni. De ha folyton a múlt bukásaira összpontosítasz, az garantálja, hogy megismétlődnek. Olyan ez, mintha a visszapillantó tükörbe nézve vezetnél autót. Bele fogsz ütközni abba, ami előtted van. A múltat magad mögött kell hagynod! Senki sem vallott olyan sokszor kudarcot, mint Thomas Edison. A legtöbben már feladtuk volna, de ő nem. Egyszer azt mondta: „Ne nevezzük kudarcnak, nevezzük tapasztalatnak! Most már tudom, hogy mi nem működik!” Amikor rájössz, hogy a bűn nem működik, az meghatározó pillanat, ugródeszka a győzelem felé. Azokból lesznek győztesek, akik valahányszor elesnek, mindannyiszor fel is állnak. Ezért a mai ige számodra ez: megfogsz állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.
„Isten üdvözítő kegyelme… arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban.” (Titusz 2:11-12)
Ne hagyd, hogy az érzések irányítsanak! Túl nagy hangsúlyt helyezünk az érzéseinkre. Azt hisszük, hogy mindennek jól kell esnie, ha nem, akkor nem is ér semmit. Azt mondjuk, nincs kedvünk tanulni, nincs kedvünk dolgozni, nincs kedvünk Bibliát olvasni. Vagy: „kedvem lenne meginni még egy pohárral”, vagy: „legszívesebben délig aludnék.” Ne engedj ekkora hatalmat az érzéseidnek! Az érzések szörnyen megbízhatatlanok, ha hagyod, átveszik az irányítást és manipulálni fognak. Isten nem akarja, hogy érzéseid irányítsanak, azt akarja, hogy te légy úr fölöttük. Ha Krisztus az életed Ura, akkor uralkodni tudsz érzéseiden. Nem vagy köteles engedelmeskedni nekik. Feleselj vissza! Isten azt szeretné, ha megtanulnál nemet mondani az érzéseidnek. „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban” (Titusz 2:11-12) Isten kegyelme erőt ad ahhoz, hogy azt tedd, ami helyes. Képessé tesz arra, hogy nemet mondj annak a bizonyos érzésnek, vágynak, ösztönnek. Súly problémákkal küszködsz? Mielőtt kimennél a konyhába, és kinyitnád a hűtő ajtaját, már elkezdtél magaddal beszélgetni az evésről. Ha komolyan gondolod az önfegyelem gyakorlását, akkor vitába szállsz az ételre vonatkozó tudatalatti hozzáállással. Amikor azt hallod, hogy az agyad ezt diktálja: „Csak egy kis nasit, vagy belehalok!” – azt kell mondanod: „Nem, nem fogok belehalni! Sőt egészségesebb leszek, ha nem eszem meg azt az édességet.” Ne feledd: Isten természetfeletti ereje segít úrrá lenni hangulatodon, gondolataidon és vágyaidon.
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:13)
Hidd el, hogy meg tudsz változni! A viselkedésedet a hited irányítja. A gondolkodásmódod meghatározza az érzéseidet. Márpedig, ha egy érzés elég erős, akkor meghatározza a cselekedeteidet. Annak is igaza van, aki azt mondja: „nekem ez nem megy”, és annak is, aki azt mondja: „képes vagyok rá.” A legtöbbször önmagunkat hozzuk vesztes helyzetbe azzal, amit mondunk. A szavaink megerősítik hitünket vagy tévhiteinket. Péter első levelében Isten háromszor emlékeztet, hogy legyünk józanok és gyakoroljunk önfegyelmet. Miért? Mert a józan, tiszta értelem elengedhetetlen az önfegyelemhez. Isten hatalmat adott nekünk a gondolataink felett, hogy ez által változtassunk szokásinkon. A Róma12:2 azt mondja, hogy kemény munkával vagy akaraterővel változzunk meg? Nem. Azt írja, hogy értelmünk megújulásával. Amikor önfegyelmed próba alá kerül, meg kell töltened elmédet Isten ígéretével. Íme, egy: „emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Hinned kell Istennek, amikor azt mondja, hogy van kiút a számodra! Pál azt írja: „mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Ez azt jelenti, hogy igenis meg tudsz változni. Hagyd abba, hogy eleve a kudarcra készülsz azzal, hogy kritizálod önmagad: „Én semmire se vagyok jó! Képtelen vagyok a kezembe venni életem irányítását.” A nyaggatás nem segít – sem neked, sem másoknak! Inkább mondd azt: „»minden lehetséges annak, aki hisz« (Márk 9:23), és én hiszek”!
„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Galata 6:2)
Légy elszámolható! Az anonim alkoholisták között működik egy rendszer, amelyben mindenkinek van egy barátja, akit bármikor felhívhat, ha úgy érzi, egyre nagyobb a nyomás rajta, hogy visszatérjen régi, káros szokásához. Ennek szentírási alapja van: „egymás terhét hordozzátok” (Galata 6:2). Talán nem tetszik ez a lépés, de ha vesztésre állsz a csatában, akkor szükséged van rá. Keress valakit, aki számon kér, imádkozik érted és bátorít azokon a területeken, ahol nagyobb önfegyelemre van szükséged. „Ha az egyiket támadják, ketten állnak ellent” (Prédikátor 4:12). Minden gyülekezetnek szüksége van ilyen baráti-hálózatra, melyben az emberek számon kérhetik egymást; olyan kapcsolatokra, ahol az emberek bátorítják egymást az Úrban. Nehezünkre esik felhatalmazni valakit arra, hogy számon kérjen minket, de a dolog működik. Mire kell figyelned, amikor ilyen barátot választasz? Először is legyen azonos nemű! Nincs szükséged arra, hogy egyik kísértést egy másikkal helyettesíts, amikor személyes problémáidról beszélsz. Másodszor olyan valakit keress, akire számíthatsz, aki elkötelezetten kitart melletted ebben a helyzetben, aki hűséges barát. Harmadszor olyat válassz, aki megbízható, aki megőrzi titkaidat. Ne válassz olyan embert, aki kibeszélőnek ismernek! Negyedszer, hatalmazd fel barátodat arra, hogy rendszeresen ellenőrizzen, és megkérdezze: „Hogy boldogulsz a problémád kezelésével?” A tudat, hogy valaki rá fog kérdezni, segít, hogy ne add meg magad a kísértésnek. Talán épp csak erre a plusz lökésre van szükséged ahhoz, hogy elindulj a győzelem és az önfegyelem útján.
„Helyet se adjatok az ördögnek.” (Efezus 4:27)
Kerüld a csábító dolgokat! Tartsd távol magad az olyan helyzetektől, melyek gyengítik az önuralmad! Ha nem akarod, hogy megcsípjenek, óvakodj a méhektől! Tervezz előrelátóan, hogy el tudd kerülni azokat a helyzeteket, melyekről tudod, hogy kísértésbe ejthetnek! Ne tárolj csokoládét a konyhaszekrényben, ha diétázni akarsz! Ne legyen hitelkártyád, ha hajlamos vagy a meggondolatlan vásárlásokra! Ha a pornográfiával küszködsz, telepíts szűrőprogramot, ami gátolja a hozzáférést! Ha tizenéves vagy, ne akkor kezdj gondolkodni az önmérsékleten, amikor már egy autó hátsó ülésén ülsz valakivel, akitől teljesen beindulsz. Kérdés: Neked mit kell kerülnöd? Mitől kell megszabadulnod? Magazinoktól? Könyvektől? DVD-ktől? Egy ártalmas kapcsolattól? A Biblia azt mondja: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” (1Korinthus 15:33). Kerüld azokat az embereket és helyzeteket, melyek kísértésbe ejthetnek! Lehet, hogy új munkahelyet kell keresned, mert a mostani közösség ártalmas számodra. Ez drasztikus lépés, de lehet, hogy ilyen radikális változtatásra van szükség ahhoz, hogy el tudd kerülni azt, ami kísértés számodra. Ha évek óta újra meg újra kudarcot vallottál, akkor itt az ideje őszintének lenni – és alázatosnak. Ideje, hogy így imádkozz: „Uram, nem vagyok elég erős, hogy egyedül ellen tudjak állni ennek a kísértésnek. Kérlek, segíts!” Ő segíteni fog! „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.” (Zsoltárok 40:2-4)
„Intelek titeket, a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.”
(Galata 5:16)
Támaszkodjatok Krisztus erejére, ő segít! „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.” Nagyon fontos ebben az igeversben a sorrend: „a Lélek szerint éljetek” – ez az első rész, és aztán jön, hogy a „test kívánságát ne teljesítsétek.” Figyeld meg, nem azt mondja, hogy nem lesznek kívánságaid. A Lélek által betöltött embereknek is vannak testies vágyaik, csak nem elégítik ki azokat. Mi általában felcseréljük a sorrendet. Azt mondjuk: „Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy Isten Lelke jelen legyen az életemben. Majd ha összeszedem magam, akkor engedem, hogy a Szentlélek irányítsa az életemet.” Isten nem azt mondja, hogy: „Szedd össze magad, és aztán majd segítek.” Ő azt mondja: „Engedd, hogy Szentlelkem irányítson, miközben ezzel a problémával küszködsz. Én majd segítek változni.” A helyes sorrend döntő. Olyat sem szoktunk mondani, hogy: „előbb jobban leszek, aztán majd elmegyek orvoshoz.” Ez abszurd! Most van szükséged Krisztusra! Neki van hatalma, hogy segítsen megváltozni. „De én szeretem ezt tenni!” – mondod. Igen, mert a bűn ideig-óráig gyönyörűséget okoz (Id. Zsidók 11:25). Egyikünk sem vétkezne, ha a bűn miatt azonnal nyomorúságosan éreznénk magunkat. Ne várd, hogy Isten eltörli a bűn vonzerejét, kérj tőle erőt ahhoz, hogy ellen tudj állni ezeknek a vonzerőknek! „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13). Meg fogod kapni tőle a vágyat és az erőt ahhoz, hogy azt tedd, ami helyes.
Cselekedj!
Ne nézd tétlenül, ha valaki, akit szeretsz, olyan helyzetbe keveredik, ami ártalmára lehet! Cselekedj! A Biblia azt mondja: „Tegyetek különbséget, egyesekkel legyetek együtt érzők; míg másokat rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből” (Júdás 22–23 NKJV). A görög szöveg itt a megmentésre egy olyan szót használ, ami azonnali, sorsdöntő, ugyanakkor folyamatos cselekvést jelent. A „rettentéssel” pedig olyan figyelmeztetésre utal, ami jogos félelmet kelt valami emberéletet fenyegető, veszélyes, riasztó dologgal szemben. A „kiragadva őket a tűzből” pedig azt jelenti, hogy nincs vesztegetni való idő, azonnal cselekedni kell. Ég a ház, ők pedig alszanak. Törd be az ajtót, és rángasd ki őket, ha kell, de mentsd meg őket! Menj utána azoknak, akik a rossz utat választották! Ne ülj ölbe tett kézzel, azt mondva: „Nem az én dolgom.” Igenis a te dolgod! A jó pásztor otthagyta a kilencvenkilenc juhot, hogy elmenjen az egy elveszett után – és nem állt meg, míg meg nem találta. Akkor a vállára vette, és úgy vitte vissza a karám biztonságába. Megeshet, hogy félreértenek, bírálnak vagy elutasítanak? Persze, de ahogy Pál mondja: „… a Krisztus szeretete szorongat [késztet, kényszerít, sürget] minket” (2Korinthus 5:14 NCV). Ha szereted azokat az embereket, akiket Jézus szeret, akkor nincs más választásod! Nem tudod, mit mondj? Akkor imádkozz így: „Uram, segíts, hogy pontosan tudjam, mit kell mondanom és mit kell tennem! Adj bölcsességet és bátorságot, hogy kimondjam, amit ki kell mondani! Segíts, hogy szeressem őket eléggé ahhoz, hogy megmondjam nekik az igazságot, amíg még van idő! Használj kegyelmed eszközeként, hogy elérjem őket, mielőtt túl késő lenne! Jézus nevében, ámen.”
„Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat... " (Ézsaiás 45:3)
Néha Isten nem ad választ miértjeinkre, mert azt akarja, hogy azt tudjuk, ki Ő. A 23. zsoltárban Dávid onnan indul, hogy Istenről beszél: „Az Úr az én pásztorom", majd Istennel kezd beszélni: „Te velem vagy". Mi történt közben? Dávid megtanulta, hogy nem számít, milyen sötét az út, Isten ott van, hogy vezessen minket. Felfedezte, hogy jobb átmenni a völgyön Istennel, minta hegytetőn állni egyedül. Isten nem mindig világítja meg az ösvényünket előre, de megígéri, hogy: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el..." (Ézsaiás 43:2). Amikor úgy érzed, hogy elvész lábad alól a talaj, vagy átcsapnak a fejed felett a hullámok, hivatkozz az ígéretekre! Jóbnak sok megválaszolatlan kérdése volt, de amikor elkezdte megérteni a különbséget a magyarázat keresése és az Istennel való kapcsolat között, akkor azt mondta Istennek: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak" (Jób 42:5). Amikor nem találsz magyarázatot, bízz a kapcsolatban! Isten nem fog cserbenhagyni.
Ellentétben azzal, amit esetleg gondolsz, a sötétség nem mindig az ellenség műve. Néha ez Isten legjobb oktató eszköze. „... a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük... Amikor meglátták őt... szerfölött csodálkoztak magukban" (Márk 6:48-51). Úgy ismered meg Istent, ha viharokon mész át vele. A zsoltáros azt mondja: „A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, minta világosság" (Zsoltárok 139:12 Károli). Tehát ahelyett, hogy elfutnál a problémák elől, kérd Istent, hogy fejlessze ki az éjszakai látásodat, hogy megmutathassa neked a „a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat..."
„Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz, aki leírtam ezt a levelet.” (Róma 16:22)
Pál olyan emberekkel vette körül magát, akik hajlandóak voltak odaszánni az életüket érte (ld. Róma 16:3-4). Vannak köztük olyanok, akik szinte ismeretlenek. Hallottál valaha Terciuszról? Ő jegyezte le Pál gondolatait, így ma mi is olvashatjuk. Mindannyian tudjuk, ki volt Timóteus, de tudjuk-e, hogy ki volt Gájusz? „…Gájusz, aki vendéglátóm nekem és az egész gyülekezetnek” (Róma 16:23). Sokan szolgáltak a háttérben, hogy Pál dolgozhasson a reflektorfényben. Sajnos sok vezető, amikor megérkezik a csúcsra, idejét arra fordítja, hogy másokat letaszítson onnan. Kiskirályokká lesznek éretlenségük, bizonytalanságuk vagy versengő beállítottságuk miatt. Ez talán működik egy ideig, de tartósan nem. Ha az a célod, hogy másokat kiüss, akkor időd és energiád arra megy el, hogy figyeled azokat az embereket, akikről azt feltételezed, hogy ők is ezt szeretnék tenni veled. Nyomorúságos élet ez, és azoknak sem túl szórakoztató, akik kénytelenek együtt dolgozni veled.
Jules Ormont mondta: „A jó vezető sohasem helyezi magát követői fölé, kivéve a felelősségvállalásban.” Ha vezetői pozícióban vagy, ne számíts arra, hogy majd a rangod meggyőzi az embereket, hogy kövessenek! Építs kapcsolatokat! Nyerd meg az embereket! Ha nem szereted az embereket, akkor csupán egy lépés választ el attól, hogy manipulálni kezdd őket. Ha ez megtörténik, minden felborul. Néhány évvel ezelőtt a három nagy tenor, José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti, közös koncertet adtak. Amikor egy riporter igyekezett megtudakolni, hogy vajon volt-e rivalizálás a három szupersztár között, Domingo így válaszolt: „Nem, nincs rivalizálás olyankor, amikor együtt dolgozunk azért, hogy a zene megszólaljon.”
„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23)
Egy képregény egyik szereplője egyszer ezt mondta: „Találkoztunk az ellenséggel, mi vagyunk azok.” A világon a legnehezebben vezethető ember te magad vagy. Emberi természetünkkel úgy tűnik, együtt jár az a képesség, hogy mindenkit mérlegre teszünk, magunkat kivéve. A zsoltáros egy diadalmas Góliát-epizód, és egy lesújtó Betsabé-történet után ezt írja: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24). Ezt az imát neked is el kell mondanod minden nap, mert mindannyian két problémával küzdünk. Mivel? 1) Nem úgy látjuk magunkat, ahogy másokat látunk. Ha nem nézünk szembe magunkkal őszintén és reálisan, sosem fogjuk megérteni, miben gyökereznek személyes nehézségeink. Ha pedig nem látjuk őket, nem tudjuk hatékonyan irányítani önmagunkat. Állítólag Nagy Frigyes porosz király egyszer találkozott egy öregemberrel, aki peckesen jött vele szembe. „Ki vagy te?” – kérdezte tőle Nagy Frigyes. „Én egy király vagyok” – felelt az öreg. Frigyes felnevetett. „És milyen országon uralkodsz?” Az öreg büszkén így felelt: „Önmagamon.” 2) Másokkal szigorúbbak vagyunk, mint önmagunkkal. Másokat tetteik szerint ítélünk meg, míg önmagunkat szándékaink szerint. Ha valami helytelent teszünk, azzal mentegetjük magunkat, hogy azért indítékaink jók voltak. A gond csak az, hogy képesek vagyunk ezt újra és újra megtenni, anélkül, hogy elvárnánk magunktól a változást!
„Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.” (Példabeszédek 18:15)
Egyszer két ember vadászni ment, amikor egyikük összeesett. Úgy tűnt, nem lélegzik, és a szeme fehérje is kifordult. A másik előkapta mobiltelefonját, és felhívta a 112-t. Kétségbeesetten mondta a segélyhívó kezelőjének: „Robert meghalt! Most mit csináljak?” A segélyszolgálati munkatárs ezt mondta: „Csak nyugalom! Először győződjünk meg róla, hogy valóban halott-e?” Kis csend után egy lövés hallatszott. Majd a férfi újból beleszólt a telefonba: „Rendben, halott. Akkor most mit csináljak?” Amikor nyomás alatt vagyunk, előfordulhat, hogy nem azt halljuk, amit mondanak nekünk, és ez végzetes lehet. Tehát:
1) Ahhoz, hogy vezetni tudd az embereket, először meg kell értened őket. Bele kell látnod az emberi szívbe. Ki kell fejlesztened magadban egy olyan érzéket, amellyel felismered az emberek reményeit és álmait, mert e nélkül nem tudsz kapcsolatba kerülni velük, és nem tudod ösztönözni őket. 2) A másik meghallgatása segít megelőzni, hogy a problémák még nagyobbá nőjenek. A jó vezetők a kis dolgokra is odafigyelnek. Hallgatnak a megérzéseikre. Nemcsak azt hallják meg, amit mások kimondanak, hanem azt is, amit nem. Nem féltik biztonságukat attól, hogy őszinte visszajelzést kérjenek, és ha ilyet kapnak, nem válnak azonnal védekezővé. 3) A másik meghallgatása megalapozza a bizalmat. Dr. David Burns, a Stanford Egyetem orvosi kara pszichiátriai tanszékének tanára mondta: „Amikor megpróbálunk valakit meggyőzni, a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az, ha a beszélgetésben saját ötleteink és érzéseink kifejezése kap elsődleges fontosságot. Pedig az emberek igazából azt várják, hogy meghallgassák, tiszteljék és megértsék őket. Ha ezt érzik, könnyebben motiválhatóvá válnak, és megértik a mi nézőpontunkat is.”
„…hallgass a szavamra, tanácsot adok neked…” (2Mózes 18:19)
Vezetőként a te felelősséged, hogy a dolgok el legyenek végezve. Ám ahogy a munka terhe sokasodik, keresned kell olyan embereket, akiknek szintén megvannak a szükséges talentumaik a feladathoz, különben te magad sem fogsz növekedni. Mégis mi tart vissza minket attól, hogy megkeressük a megfelelő embereket, és rájuk ruházzunk feladatokat?
1) Múltbeli sérelmek. Valaki valamikor cserbenhagyott, ezért senkiben sem merünk bízni. 2) Büszkeség. Nem akarunk mással osztozni a dicsőségben. 3) Tökéletesség-mánia. Nem merjük megkockáztatni, hogy azok, akik még csak most tanulnak bele a munkába, valamit elrontsanak, pedig ezzel saját terveink megvalósulását akadályozzuk, és minden zátonyra fut. Mózes hasonló helyzetben volt Izráel népével. Ő így oldotta meg: „Ekkor azt mondta Mózesnek az apósa: Nem jól csinálod a dolgot. Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked ez, nem tudod egyedül elvégezni. Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked… Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé… De szemelj ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, hűséges embereket… és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött. Ezek tegyenek igazságot a nép között minden időben. Minden nagyobb ügyet vigyenek te eléd, minden kisebb ügyben pedig tegyenek igazságot ők. Így könnyítenek terheden, mert veled együtt hordozzák. Ha így cselekszel… akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére. Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki.” (2Mózes 18:17-24). Ha jó vezető akarsz lenni, kövesd a példáját!
Nézd csak meg még egyszer!
Mit értett azon Pál, hogy: „mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint”? Egyszerűen ezt: ahelyett, hogy egy másik hívő gyengeségeire és hibáira összpontosítanánk, próbáljunk úgy tekinteni rájuk, hogy egy újjászületett lélek él egy újjá nem született testben. Tény, hogy Isten szemében már igazságot nyertek Krisztus által (ld. 2Korinthus 5:21), és így lehetőségük van nagyszerű dolgokat véghez vinni. Nem kérdés, hogy ha kapcsolatok kialakításáról van szó, akkor szükség van éleslátásra. A nem megfelelő emberek árthatnak neked, a megfelelőek pedig segíthetnek. De nem a te dolgod, hogy „lekáderezd” az embereket saját korlátozott ismereteid alapján. Ha Isten szemével tudnád nézni őket, és tudnád, mit tervezett számukra, akkor talán kevésbé bírálnád őket és nagyobb tisztelettel bánnál velük. Ahelyett, hogy lenéznéd őket, inkább felnéznél rájuk! Időt, szeretetet, energiát áldoznál rájuk. Miért? Mert Istennél nagyon is működik a viszonzás elve: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efezus 6:8).
Lemondunk emberekről, mert nem látjuk, amit Isten lát, nem értjük, amit Isten tesz. Isten azt nézi, amit ő helyezett el bennük, valami olyat, amit te nem látsz. Még nem fejezte be munkáját rajtuk, ezért bánj csínján az ítélkezéssel és bírálattal! Mi lenne, ha Isten téged írt volna le hibáid miatt? Ne a legrosszabbat keresd az emberekben, hanem a legjobbat! És ha megtalálod, tápláld azt, és segíts kiaknázni! Másként fogalmazva: vess rá még egy pillantást!
„A szem előtt valókra néztek?” 2Korinthus 10:7 Károli
Pál világosan rámutat, hogy bizonyos tulajdonságokat még nem fedeztünk fel, nem láttunk meg a körülöttünk élő emberekben. Legtöbb következtetésünk korlátozott, sőt, gyakran hibás információn alapul.
Isten olyan tulajdonságokat látott Dávidban, amit még saját családja sem vett észre. Számukra csak egy pásztorfiú volt. Sőt, amikor megjelent a csatatéren, és felajánlotta, hogy megküzd Góliáttal, a legidősebb bátyja, Eliáb azt mondta neki, hogy menjen haza és törődjön a saját dolgával. Dávid mégis legyőzte Góliátot néhány órán belül, és neve közismertté lett egész Izráelben.
Józsefre testvérei nehezteltek az Istentől kapott álma miatt, és azért, mert apjuk kivételezett vele. Mégis ő lett Egyiptom kormányzója, és egész családjáról ő gondoskodott az éhínség idején.
A tanulság mindebből ez: vigyázz, hogy bánsz azokkal az emberekkel, akiket bosszantónak találsz! Tanulj meg túllátni a külső megjelenésen!
Emlékszel Ruthra, aki kalászt szedegetett a mező szélén – és végül a földbirtokos felesége lett? Lehet, hogy egy hozzá hasonló valakitől fogod egyszer a fizetésedet kapni, ezért bánj vele jól, és mondj rá áldást! Tanulj meg túllátni a szépség figyelemelterelésén is!
Emlékezz Eszterre, és gondolj bele, mennyire alábecsülte az ostoba Hámán a király mellett ülő szép lányt! Eszter tudott valamit, amit Hámán nem, Isten olyan tudást bocsátott a rendelkezésére, amellyel megmenthette népét és Hámán vesztét okozta. Csak idő kérdése volt.
A lényeg: sosem tudhatod igazán, mi van a másik ember fejében. Ezért ne írd le elhamarkodottan, vess rá még egy pillantást!
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” 1Sámuel 16:7
Nézd csak meg még egyszer azt a helyzetet, amit nem értesz! Képzeld el Máriát, Jézus szűz anyját. Nemsokára világra hozza Isten Fiát, aki egy napon megváltja a világot. Szállásra van szüksége éjszakára. Valaki számára élete legnagyobb lehetősége jött el! Sajnos, a történelem mégis ezt jegyzi fel: „nem volt számukra hely” (Lukács 2:7). A lehetőség kopogtat, de a fogadósok túl elfoglaltak ahhoz, hogy ajtót nyissanak, és megragadják! Nézd csak meg újra ezt a reménytelennek tűnő helyzetet! Gondolj a kisfiúra a Jézust követő tömegben. Látod őt ott a sarokban? Nézd csak meg újra! Uzsonnás csomagjában öt kenyér és két hal van – egy embernek is éppen csak elég. András megkérdezi Jézust: „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” (János 6:9). Ám amikor az Úr megáldotta, bőven elég volt arra, hogy jóllakasson ötezer embert. Ahogy az egyik ének is mondja: „a kevés is sok, ha Isten benne van.” Nézd csak meg még egyszer azt az ellenséget, aki úgy tűnik, soha meg nem változik. Tarzuszi Saul támad. Miért? Mert még nem történt meg az egész életét megváltoztató találkozása Jézussal a damaszkuszi úton. Isten még nem fedte fel neki, amit neked már megmutatott, ezért szenvedélyesen teszi a rosszat. Ne viszonozd a támadást, de ne is mondj le az emberről! Isten nagyszerű dolgokra készül vele – és általa. Az emberek ritkán olyanok, amilyennek első látásra tűnnek. Senkinek sem kell ugyanolyannak maradnia, amilyen most. Bármely ismerősöd élete 180 fokos fordulatot vehet – akár huszonnégy órán belül –, ha Isten munkába fog.
Próbálj türelmesebb lenni!
„Legyetek türelmesek mindenkihez.” (1Thesszalonika 5:14)
Bizonyára hallottad már a viccet a hölgyről, aki így fogalmazott: „Uram, adj nekem türelmet, de most rögtön%” Nem annyira vicces azonban, ha ez jellemzi a te életedet is. Ha bosszant az, ha bármire is várnod kell, akkor a türelmetlenségeddel önmagadnak árthatsz. Isten az egyetlen személy, aki el tudja intézni, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogyan ő akarja. De még ő is nagylelkű, kegyelmes, tiszteletben tartja akaratunkat, és megvárja, míg összhangba kerülünk az ő akaratával. Mivel pedig te nem vagy Isten, gondolj bele, milyen ostobaság haragudni a pénztárosra vagy az előtted csigalassan haladó autó sofőrre. Jézus azt mondta. „állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket” (Lukács 21:19). A lélek szó itt az emberi pszichére utal, akaratunkra és érzelmeinkre. Jézus lényegében azt mondja: „Legyetek türelmesek, uralkodjatok érzéseiteken, és viselkedjetek krisztusi módon.” Örömöd és békességed mélységét az határozza meg, mennyire vagy képes kezelni a késedelmedet, a csalódottságodat és a kitérőket. Ha rájössz, hogy nem tudod irányítani azt, ami körülötted történik, határozd el, hogy irányítani fogod azt, ami benned zajlik. A türelmetlenség legyőzéséhez három dolog kell: 1) Ismerd el a problémát! Nem fogsz növekedni, amíg megmagyarázod vagy igazolni próbálod a dolgot. 2) Kötelezd el magad, hogy engeded a Szentléleknek, hogy megteremje benned a türelmet! A türelem nem az újévi fogadalmakból születik, vagy abból, hogy elszámolsz tízig. A türelem a Lélek gyümölcse, ami a te együttműködéseddel növekszik (ld. Galata 5:22). 3) Határozd el, hogy mindig az adott pillanatot fogod megélni, és nem azzal foglalkozol, minek kellene következnie!
Tudd, hogy miért küzdesz!
Nem az a legszegényebb ember a földön, akinek nincs pénze, hanem az, akinek nincs Istentől kapott életcélja. Ennek meglátásához hit kell – és összpontosítás. Ha nem tudod, hogy miért érdemes küzdeni, azzal kockáztatod, hogy:
1) Olyan dolgokért harcolsz, melyekért nem kellene.
2) Nem a megfelelő időben vívod a csatát.
3) Olyan csatába keveredsz, melybe nem kellene.
4) Azért harcolsz, mert győznöd kell ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben.
5) Tovább küzdesz akkor is, amikor a csata már elveszett, de büszkeséged nem engedi, hogy beletörődj.
A legfontosabb az, hogy ne téveszd szem elől a célt, melyet Isten adott eléd. John Mason mondta: „Az ördög örül annak, ha rendeltetésünk beteljesedése késedelmet szenved.” Ha a sátán nem tud szemtől szemben legyőzni, akkor megpróbálja elterelni a figyelmedet lényegtelen dolgokkal, vagy megpróbál kizárni a versenyből azzal, hogy rossz döntésekre vesz rá. Akár így, akár úgy, ő győz, és te veszítesz. Lehet valami jó, de ez még nem jelenti, hogy számodra is megfelelő. Ha már bőven elég dolgot teszel, amivel Isten bízott meg, tanulj meg nemet mondani minden másra! Ha ezt meg tudod tenni, felszabadítod magad az emberek elvárásai alól, és többé nem fogod kényszeresen keresni mások elismerését. Azt se feledd, hogy a „nem”, nem jelenti feltétlenül azt, hogy „soha”, gyakran csak azt, hogy „most nem”. Ha ezerfelé szakadsz, akkor mindenben csak középszerű leszel, és semmiben sem leszel igazán hatékony. Ha egyszerre akarsz harcolni minden fronton, hamar kimerülsz, és nem fogsz tudni győzni ott, ahol igazán számít. Nincs értelme olyan harcot vívni, ahol nem várható zsákmány; olyan ez, mint vizet locsolni egy égő kalyibára – ha emberélet nincs veszélyben, valószínűleg nem éri meg oltani. Tartalékold erődet arra, amikor valami igazán fontos forog kockán!
