A hírnév és gazdagság hiábavalósága
„Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!” Zsoltárok 39:8
Szinte őrület, hogy a társadalom mennyire odavan a hollywoodi sztárokért és más hírességekért. Milliók bálványozzák azokat, akik hírnevet és gazdagságot szereztek, pedig a sztárság nem adja meg azt a megelégedést, amit hirdet. Marilyn Monroe tudna erről beszélni, ahogy Elvis Presley vagy Michael Jackson is. Gondolj bele, mekkora rajongótábora volt Muhammad Alinak, amikor a csúcson volt. Legyőzhetetlen bajnoknak tartották. A képe többször jelent meg a címlapokon, mint bármely más sportolóé a történelem során. Bármerre ment, kamerák követték. De gazdagságon és hírnéven nem lehet egészséget venni, és ő is a pusztító Parkinson-kór áldozata lett. Gary Smith sportújságíró eltöltött egy időt a beteg bajnok otthonában, és kérte, hadd nézze meg a trófeákat bemutató szobát. Ali a ház mellett álló sötét, dohos raktárhoz kísérte. Ott, a falhoz támasztva volt egy tábla az emlékekkel; címlapfotók és fényképek Aliról, ahogy bokszol, vagy, ahogy a feje fölé emeli az elnyert bajnoki övet. De a képeket bepiszkították a faházban lakó galambok. Ali felemelte a táblát és a fal felé fordította. Amikor kifelé indultak, Smith hallotta, ahogy Ali ezt motyogja: „Az egész világ az enyém volt, és mindez nem ért semmit. Nézzen rám most!” A zsoltáros azt írta: „Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!” (Zsoltárok 39:7–8).
„Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat.” (Róma 12:16)
Egy asszony, akinek a fia házasság előtt állt, írt Abigail Burennek, aki egy magazin levelező rovatát vezette: „A fiam ezen a nyáron elveszi a barátnőjét feleségül. Aranyos lány… máris szeretett családtagnak számít. Emlékszem, korábban megjelentettek egy imádságot, melyben egy asszony készül fel az anyósság állapotára.” Íme, az imádság: „Uram, hadd örüljek annak, hogy a fiam társat választ! Ha olyan lányt hoz haza, akinek kér feje van, akkor hadd szeressem mindkettőt egyformán. Amikor a fiam azt mondja: »Anya, meg akarok nősülni«, ne engedd, hogy azt kérdezzem: »Hány hónapos terhes a lány?« Segíts a »másik oldallal« való civakodás nélkül intézni az esküvői előkészületeket. Űzd el a fejemből azt a gondolatot, hogy ha a fiam tovább várt volna, jobbat is találhatott volna. Amikor majd nagymama leszek, emlékeztess rá, hogy a gyermekeim nem kérnek az én gyermeknevelési tanácsaimból, ahogy én sem kértem annak idején. Ha segítesz nekem mindebben, akkor talán a gyermekeim majd örömöt találnak abban, ha a közelükben vagyok, és nem kell majd levélben panaszkodnom amiatt, hogy elhanyagolnak.” Egy lelkész megjegyezte: „Az, hogy valaki nem úgy csinálja a dolgokat, ahogy én szoktam, még nem jelenti azt, hogy téved. Egyszerűen különbözőek vagyunk. Érettség kell ahhoz, hogy kijöjjünk valakivel, aki másmilyen, és türelem, hogy ne kezdjünk vitát, ne sértődjünk meg. Bármilyen nagyszerű ember is valaki, ha elég hosszú ideig vagy a közelében, akkor lesz lehetőséged arra, hogy megbántódj.” Pál azt mondja: „Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” Alázat kell ahhoz, hogy megtartsd magadnak a véleményed, és felnőtt gyermekeidet ne bombázd kéretlen tanácsokkal.
Érzelmi bezárkózás
„Jerikó gondosan bezárkózott…” (Józsué 6:1 katolikus fordítás)
A Biblia ezt mondja: „Jerikó pedig be- és elzárkózott… se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki” (Józsué 6:1 Károli). Hallottál már valaha a „Jerikó szindrómáról”?
Azt nevezik így, amikor érzelmileg teljes bezárulsz. Félsz attól, hogy közeledj mások felé, vagy hogy bárkit is közel engedj. Falat építettél, így többé nem tudnak bántani. Vigyázz, mert ez a fal be is börtönözhet téged, és mindenki mást az életedben. Házasodhatsz Jerikóban, kimondhatod az esküt, viselheted a ruhát, felhúzhatod a gyűrűt, elmehetsz nászútra, de még mindig ott magasodnak a falak. Így talán arra gondolsz: „Ha elhagy, akkor sincs nagy baj. Van egy bankszámlám, amiről nem tud. Van egy tartalék tervem arra az esetre, ha ez nem működne.” Jézus azt mondta: „a férfi… összekapcsolódik feleségével” (Máté 19:5 NLT). De hogyan tudnál összekapcsolódni, ha nem vagy elérhető a keserűség, félelem és bizalmatlanság fala miatt? „A szeretet… türelmes… nem rója fel a rosszat… A szeretet soha el nem múlik…” (1Korinthus 13:4-8) A szeretet nem fog működni, ha aszerint a filozófia szerint élsz: „Keresd a legjobbat, de számíts a legrosszabbra”. Itt az ideje egy ördögűzésnek! Ki kell űznötök a múlt kísérteteit, ha szeretnétek, hogy legalább valami reménye legyen az igazi közös jövőtöknek. Megbocsátani, amikor mélyen megbántottak, az egyik legnehezebb dolog, de meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a neheztelés többé már nem uralkodik rajtad.
Péter azt kérdezte Jézustól: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” (Máté 18:21-22). Ne emlegesd fel többé a múltat, hanem add az Úrnak! Ő a falak lebontója, a kommunikáció helyreállítója, a tisztelet felépítője és a megtört szívek és megtört kapcsolatok gyógyítója.
Ha engeded, Ő segíteni fog, hogy újra élj, és újra szeress.
„mert aki szeret az Úr, azt megfenyíti…” (Zsidók 12:6)
A Biblia azt mondja: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyüm9lcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” (Zsidók 12:5-11)
Éppen Isten fegyelmezése alatt vagy? Ha igen: Először is örülj! Ez azt jelenti, hogy valóban gyermeke vagy, és neki terve van az életeddel. Másodszor: térj meg, és a fegyelmezés ideje lerövidül. Harmadszor: ismerd el, hogy Isten fegyelmezése a javadra, nem pedig ártásodra van. Egy kisfiú engedetlen volt, és az édesanyja ezt mondta neki: „Azért fenekellek el, mert szeretlek.” A kisfiú sírva így válaszolt: „Bárcsak elég nagy lennék ahhoz, hogy viszonozzam a szeretetedet!” Ne neheztelj, ha isten fegyelmez, és ne állj ellen! Ismerd el, hogy a javadat szolgálja! És még egy gondolat: ne engedd, hogy valami jó szándékú ember „megmentsen” Isten kezéből. Isten azért fegyelmez minket, „hogy szentségében részesüljünk.”
Isten végzi munkáját benned
Pál arról írt a Filippiben élő hívőknek, hogy Isten munkálkodik mindegyikőjükben. Milyen csodálatos igazság ez! Azt írta: „… imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására” (Filippi 1:9–11). Azt mondod, ez elég nagy feladat? Igen, nem is lehet véghezvinni akaraterővel, jó szándékkal, emberi erőfeszítéssel. Isten útmutatását kell kérni hozzá, és mindenben neki kell engedelmeskedni, belőle kell erőt meríteni. Ha önerőből próbálod véghezvinni, amit egyedül Isten tud megtenni, az olyan, mintha a hajadnál fogva próbálnád kihúzni magad a mocsárból – nem fog működni! Istenre kell bíznod, hogy felkészítsen a munkára, amire ő hívott el. Igen, neked is meg kell tenned a magad részét, de ne próbálkozz Isten részével! „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre” (2Korinthus 3:18). Hogyan formálódunk át? Az Úr Lelke által. Ő veszi el a feszültséget, ő szabadít meg a stressztől és a szorongástól, amit oly gyakran érzünk, amikor saját erőnkből próbálunk változni.
A Biblia azt mondja: „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13). Százegy dolog próbálja kiszorítani Istent az életünkből, és mi hajlamosak is vagyunk engedni nekik, ezért teremtett Isten belénk egy belső késztetést, hogy vágyjuk tenni az ő akaratát. Amikor vágyakozol Bibliát olvasni, Isten az, aki erre ösztönöz. Amikor imádkozni szeretnél, Isten indít erre. Ha adakozni támad kedved, Isten az, aki erre biztat. Jézus azt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni… Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.” (János 15:5,7). „Énbennem marad” – ez azt jelenti, hogy benne él, beköltözik, ott lakik. Ha szoros kapcsolatban vagy Krisztussal, akkor olyan vágyak fogannak meg benned, amelyeket ő tud betölteni. Ha úgy érzed, hogy Isten bizonyos vágyakat helyezett a szívedbe, akkor nagyon fontos, hogy imádságban kérd el azokat a dolgokat. Ha nem vagy biztos abban, hogy a vágyaid Istentől valók-e, akkor imádkozz így: „Uram, azt hiszem, hogy ezt a vágyat te adtad a szívembe, ezért kérlek, hogy te teljesítsd be! De az sem veszi el az örömömet, ha nem válik valóra, mert veled boldog vagyok. Rád bízom, tégy úgy, ahogy te akarod.”
Eljutottál már odáig, hogy ilyen kapcsolatod legyen Istennel?
„Jobban boldogul kettő, mint egy…” (Prédikátor 4:9)
1995. február 26-án a Barings bankház, Nagy-Britannia legrégebbi kereskedelmi bankja csődöt jelentett, miután több mint egymilliárd dollárt veszített. 1994 vége felé a Barings szingapúri irodájának vezető tőzsdeügynöke nagy összegeket fektetett a japán Nikkei tőzsdébe. Aztán beütött a katasztrófa. 1995. január 23-án földrengés rázta meg Japánt, és a Nikkei több mint 1000 pontot esett, a Barings pedig rengeteg pénzt vesztett. De ahelyett, hogy megpróbálta volna csökkenteni a veszteségeket, a Barings szingapúri ügynöke megduplázta a befektetését, abban a reményben, hogy a Nikkei talpra fog állni. Ám ez nem történt meg. A Barings londoni irodája letétbe helyezett közel egymilliárd dollárt, hogy a szingapúri befektetés miatti ingatag pozíciója helyreálljon. Végül elfogyott a tőkéjük, és csődöt jelentettek. Íme a nagy kérdés: hogyan volt képes egy huszonnyolc éves szingapúri tőzsdeügynök elveszíteni csaknem egymilliárd dollárt, és tönkretenni egy 233 éves bankot? A TIME magazin szerint a probléma gyökere az elszámoltathatóság hiánya: „London engedélyezte [a szingapúri ügynöknek], hogy mind a kereskedést, mind az elszámolási funkciókat irányítsa Szingapúrban. Ez olyan átfedés, ami káros lehet – és ebben az esetben az is volt. Ha egy ügynök a saját könyvelését kezeli, az olyan, mintha egy diák maga osztályozná le a dolgozatait. A csalásra való kísértés túlságosan nagy lehet, különösen, ha a tét is elég nagy.” Gondolkoztál valaha azon, Jézus miért kettesével küldte ki tanítványait, és nem egyenként? Azért, mert ha a megfelelő ember bástyaként mellettünk áll, azzal támogatást, biztatást és védelmet kapunk. Mi ellen védenek? Saját magunk ellen! Ha komolyan gondolod, hogy győzelmes életet akarsz élni, akkor az elszámoltathatóság olyan lépés, melyre hajlandónak kell lenned. Nos, te ki által vagy elszámoltatható?
Miért fogad el Isten?
„…hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Korinthus 5:21)
Isten egyformán szeret és elfogad téged a rossz napjaidon ugyanúgy, mint a jókon. Teljesítményközpontú világunkban ezt könnyen elfelejtjük. Pedig nem szabadna! Isten elfogadásának alapja az, hogy Krisztusban vagyunk, nem pedig a pillanatnyi állapotunk. „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). Gondolj a keresztre úgy, mint egy csere színhelyére. Ott Isten elvett minden bűnt, amit valaha elkövettél, és Krisztusra helyezte. Abban a pillanatban, amikor bizalmadat Krisztusba helyezed, Isten veszi Krisztus igazságát, és rád teríti, beöltöztet abba. Attól kezdve csak egy módon tekint rád: Krisztuson keresztül. Micsoda felszabadító tudat! Felszabadító, mert most már tudod, hogy értékességed nem azon alapul, amit teszel vagy nem teszel, hanem azon, hogy milyen kapcsolatban vagy Krisztussal. Sőt Isten már eleve értékesnek tartott, amikor megengedte, hogy Jézus meghaljon érted. „De akkor Istent nem is érdekli, hogy mit csinálok? Ezt azért nem hiszem!” – mondod, és igazad van! A mennyei jutalmadat az határozza meg, hogy földi életeddel hogyan gazdálkodtál. Isten azt akarja, hogy jó dolgokat tegyél, de nem akarja, hogy jócselekedet-függőségben élj, azt akarja, hogy Krisztus iránti szeretetből tedd őket. Ha egyszer megérted, hogy mit jelent számodra, hogy Krisztusban vagy, akkor helyes indítékból fogod tenni a jó dolgokat.
A világ azt mondja, értékünk azzal függ össze, hogy mit teszünk. Gyermekkorunktól fogva folyton hasonlítgatnak minket másokhoz. Ha megkérdezik, hogy miért nem vagyunk olyan jók, miért nem tanulunk olyan jól, miért nem vagyunk olyan ügyesek, mint a bátyánk vagy a nővérünk, akkor nem tudunk mit felelni, hiszen úgy érezzük, hogy mi igazán megtettünk minden tőlünk telhetőt. Elhatározzuk tehát, hogy még jobban próbálkozunk, de bármennyire erőlködünk is, mindig lesz valaki, aki elégedetlen. Továbbra is ezt az üzenetet kapjuk: „Valami nincs rendben veled.” Ettől aztán kiégünk, összezavarodunk, és feladjuk, közönyössé válunk. Sokan lelkigondozókhoz, tanácsadókhoz fordulnak ilyenkor, miközben egyetlen dologra van csupán szükségünk: megerősítésre, hogy Isten feltétel nélkül szeret minket.
A rossz viselkedés nem fog megváltozni, amíg meg nem érted, hogy Isten szeret, nem számít, mit csinálsz. Ezért halt meg Jézus a kereszten. Miért olyan fontos ezt elhinni? Mert amíg meg nem érted, ki vagy Krisztusban, folyton botladozni fogsz, mert azt hiszed, Isten a teljesítményedre alapozva értékel. Igaz, Isten értékítélete valóban teljesítményen alapul, de nem azon, amit te tettél, hanem azon, amit Krisztus! Jézus feltétel nélkül szeret, és elkötelezte magát arra, hogy veled munkálkodjon. A legjobb ebben az, hogy közben nem ítél el! Megérti vérmérsékletedet, küzdelmeidet, még az önértékelésed hibás alapját is. Nem csupán megért – tényleg törődik is veled. Ha személyes kapcsolatod van Krisztussal, ő elindítja azt a folyamatot, ami enyhíti fájdalmaidat, megmutatja valódi értékedet, és munkába állítja ajándékaidat. Lépésről lépésre helyreállít mindent, amit a sátán ellopott tőled. És miközben ez történik, te folyamatosan egy védett helyen: Krisztusban vagy. Ezért van az, hogy ő mindig elfogad.
Nekifeszülve
„Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van,
annak neki feszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:14)
A hit fejlesztése olyan, mint az úszás. Figyeld meg: 1) A félelem olyan, mint a víz – ha hagyod, lehúz a mélybe. 2) Ha csak össze-vissza kapálódzol, előbb-utóbb megfulladsz. 3) Ha elérsz egy bizonyos pontot, onnan már nincs visszaút. 4) A hit olyan, mint a levegő a tüdőben – ha elengeded magad, megtart a víz színe fölött. Megfigyelted már a gyakorlott úszókat? Egyik karcsapással a másik után azt, ami előttük van, hátra tolják, és ez löki előre a céljuk felé. „Fogják” azt, ami köztük és a céljuk között van, és arra használják, hogy előrejussanak. Néha kétségbeesésünkben azt mondjuk: „alig tudok felszínen maradni” – ez nem baj, ha közben azért kitartóan teszed egyik karcsapást a másik után. Amikor sarokba szorítottnak érzed magad, és semerre sem látsz kiutat, kapaszkodj a hitbe, amit Isten helyezett beléd, és továbbra is tarts ki! Jézus azt mondta: „a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni” (Máté 11:12). Az „erőszak” szót itt eltökéltségre , szenvedélyességre és megfeszített erőre utal. Hajthatatlannak kell lenned, eltökélten kell küzdened, tudva, Isten melletted áll (Id. Zsoltárok 56:10). Nem a körülötted lévő víz határozza meg a sorsodat, az vagy a hátán visz, vagy lehúz a mélybe. A haladáshoz a hit kell. Ha feladod, Isten sem tehet érted semmit! Ezért ma akár mellúszással, akár hátúszással haladsz, akár valami olyan technikával, amiről soha senki nem hallott – csak ússz tovább!
