Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A vesztesek a kudarcra néznek-a győztesek túllátnak rajta!-Hála Istennek a Vérért!-Keresd a mézet!-Ne kételkedj magadban!-Ne rohanj bele egy kapcsolatba!-Pánikroham kezelése-Tudd, hogy mire hívott el Isten!

2019. február 20. 00:53 - Andre Lowoa

A vesztesek a kudarcra néznek-a győztesek túllátnak rajta!

„Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!" (Példabeszédek 4:25)

Minden sikertörténet mögött ott találod a következőket: az álom beteljesüléséhez hozott áldozatokat; az elveket, melyek irányítják az életet a nyilvánosság előtt és a magánéletben is; a képességet, amely egyetlen győzelemből sikerek sorozatát képes kovácsolni, és végül a folytonos törekvést a személyes növekedésre. Egy bibliatanító ezt írja: „Kisgyermek koromban szerettem nézni, ahogy az idős emberek dámáznak.* Egy napon egyikük hívott, hogy játsszak vele. Először könnyűnek tűnt. Elkaptam egyet, majd egy másikat is korongjaiból. Aztán hirtelen ő vette le az én egyik korongomat, és sajátjával végigugrálva a táblán így kiáltott fel: „Dáma!" Ezzel a dámával folytatva a játékot, leradírozott a tábláról. Aznap megtanultam valamit a távolba látásról. Senki sem bánja, ha elveszít néhány korongot, miközben az előrelépés felé tart!"

Mi tartotta életben Mózest a pusztában? A látomása! „...kitartott, mint aki látja a láthatat­lant" (Zsidók 11:27). Az Istentől kapott látomás mozgásban tud tartani akkor is, amikor már semmi más. A Biblia azt mondja: „Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! Ügyelj, hogy merre tart a lábad... Ne térj le se jobbra, se balra..." (Példabeszédek 4:25-27). Mit látsz a jövődben? Sohasem tudod megragadni, amíg nem látod meg! Tehát írd le magad­nak a látomásod, mindazokat az okokat, melyek miatt be akarod teljesíteni, és azt is, mire vagy hajlandó, min vagy kész keresztülmenni azért, hogy elérd. Aztán írj le minden kihívást, amiről úgy gondolod, hogy le kell küzdened a beteljesedés érdekében. Ha ezt megteszed, sok mindenre felkészülhetsz, ami rád vár. A győztesek és a vesztesek közti különbség az, hogyan tekintenek a kudarcra. A vesztesek a kudarcot látják, a győztesek túllátnak rajta!

* A dámában bábuk helyett korongok vannak, csak átlósan lehet haladni és csak előre. Sem lépni, sem ütni nem lehet hátrafelé. Ha egy korong eléri a tábla túlsó felét, akkor „dáma" lesz. A dáma már bármerre léphet és üthet.




Hála Istennek a Vérért!

„…nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg… hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:18-19)
A megváltás története az Édenben kezdődött, amikor Isten egy állat vérét ontotta, hogy eltakarja Ádám és Éva mezítelenségét, és a Mennyben fog véget érni, amikor egy soknemzetiségű kórus ezt fogja énekelni: „…megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből” (Jelenések 5:9). Jézus Krisztus vére két dolgot jelképez:
1) Bűneid árát. Krisztus vállára nehezedett minden vétked súlya, amit valaha is elkövettél a bölcsőtől a sírig. Tartsd ezt észben, amikor legközelebb kísértésbe esel, hogy megszegd Isten Igéjét, és a saját fejed után menj!
2) Bűneid gyógymódját. Megváltásod nem közös erőfeszítés eredménye volt. Egyetlen fillérrel sem járultál hozzá, hiszen lelkileg teljesen csődbe jutottál. „…megváltattál [kivásároltak a rabszolgaságból, és szabadon engedtek]… Krisztus drága vérén…” (1Péter 1:18-19 NIV). A vérről szóló igehirdetés meg fogja botránkoztatni azokat, akik rejtegetik bűneiket, akik erkölcscsősz énjüket védik, vagy akik olyan evangéliumot hirdetnek, miszerint a megváltás jócselekedetekkel és szociális evolúcióval elérhető. Jézus vére nem csupán megmenti azt, aki megbánja bűneit, de ugyanakkor el is ítéli azt, aki ellenszegül, mert „…vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9:22). A csapások és az apokaliptikus jégeső nem tudta kiszabadítani Isten népét a fáraó vasmarkából. Mi szabadította meg őket? A vér. Semmi más, csak a vér! A vér pedig soha nem veszti el az erejét. Képes a) meggyógyítani a fájdalmas emlékeidet; b) megtisztítani és megszabadítani a bűnödtől, amelyről még beszélni sem mersz; c) védelmezően betakarni; d) határt húzni, melyen az ellenség nem mer átlépni. Ma tehát köszönd meg Istennek a vért!




Keresd a mézet!

„…méz volt ott! Kiszedte a markába…” (Bírák 14:8-9)

Dan Sullivan és Catherine Nomura a The Laws of Lifetime Growth [Az élethosszig tartó növekedés törvényei] című könyvükben kifejtik: „A folyamatos tanulás nélkülözhetetlen az élethosszig tartó növekedéshez. Lehet, hogy jó sok tapasztalatod van, mégsem okultál azokból, amiket tettél, láttál vagy hallottál. A tapasztalat önmagában nem garancia az egész életen át tartó növekedésre. De ha rendszeresen átalakítod az élményeidet új leckékké, akkor életed minden napját a növekedés forrásává teszed. Azok az emberek a legokosabbak, akik még a legkisebb eseményt vagy helyzetet is képesek úgy kezelni, hogy áttörést hozzanak gondolkodásukban és tetteikban. Tekints az egész életre iskolaként, és minden tapasztalatra leckeként, így tudásod mindig nagyobb lesz, mint a tapasztalatod.”

Egy régi képregényben Charlie Brown a tengerparton egy pompás homokvárat épít. Valóságos műremek. Ahogy hátrébb lép, hogy megcsodálja, egy nagy hullám hirtelen lerombolja. Az utolsó képkockában Charlie ezt mondja: „Ennek biztosan van valami tanulsága, de életemre mondom, nem tudom, mi az”. Sokan érzünk így egy potenciálisan értékes tapasztalat után. Átéljük, de nem növekszünk. Részt veszünk olyan összejöveteleken, amelyek arra szolgálnak, hogy segítsenek minket a tanulásban, aztán semmit sem kezdünk azzal, amit hallottunk, miután becsuktuk a jegyzetfüzetünket. Ne a képzések iránt lelkesedj, hanem a tanulás iránt! És amíg nem alkalmaztad, addig nem tanultad meg igazán.

Néhány nappal azután, hogy megölt egy oroszlánt, Sámson visszatért győzelme helyszínére, és két dolgot fedezett fel a tetemben: a) méheket, amelyek megcsípnek, és b) mézet, ami édes. És azt kiszedte a markába. Az életben lépj túl a fájdalmon, és keresd a mézet!




Ne kételkedj magadban!

„…erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.” (Efezus 6:10)
Ne lepődj meg, amikor Isten arra hív, hogy hitben elindulj, és megtegyél valamit, amire úgy érzed, nem vagy alkalmas. Pont ez az ő szokásos munkamódszere. Azért teszi, hogy őrá egyre jobban támaszkodj, magadra pedig egyre kevésbé. Azt jelenti ez, hogy nem fogsz hibázni? Nem, azt, hogy valószínűleg fogsz. Ám ahelyett, hogy elcsüggednél, a hibáidat a tanulási folyamat részének fogod látni, és tovább fogsz haladni nagyobb dolgok felé. Gyakran előfordul, hogy egy feladatra tekintve ezt gondoljuk: „Kizárt dolog, hogy ezt meg tudjam csinálni.” Várj csak! Fordítva tartod a távcsövedet! Magadra nézel ahelyett, hogy Istenre néznél. Amikor Isten elhívta Józsuét, hogy vegye át Mózes helyét, megígérte neki: „Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam…” (Józsué 1:5). Márpedig, ha Isten megígérte, hogy veled lesz, akkor veled is lesz, és ez minden, amire szükséged van. Az ő ereje éppen a te erőtlenséged által mutatkozik meg (ld. 2Korinthus 12:9). Bármiben is van hiányod a látható világban, meríthetsz a szellemi világban lévő számládról. „…erősödjetek meg az Úrban [erősödj meg a vele való kapcsolat által] és az ő hatalmas erejében [meríts erőt az ő erejéből, melyet végtelen hatalma biztosít].” Milyen hatalom áll a rendelkezésedre? Végtelen hatalom! Honnan merítheted? Az egyetlen igazi forrásból: Istenből! Ha vele munkálkodsz, rendelkezni fogsz minden szükséges erővel és felszereltséggel, tehát ne becsüld alá magad! Az ő erejével felfegyverkezve sokkal többre vagy képes, mint gondolod, és sokkal többre, mint amennyit valaha is véghezvittél a múltban. Vesd hát bizalmad Istenbe, és ne kételkedj magadban!




Ne rohanj bele egy kapcsolatba!

„Az emberből kivett bordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez.”
(1Mózes 2:22)

A türelem olyan készség, amit nehéz gyakorolni a kapcsolatok vonatkoztatásában. Különösen akkor, ha magányosnak, üresnek és nem egésznek érezzük magunkat. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elhamarkodni a dolgokat, és döntéseinket korlátozott látásunkra alapozzuk ahelyett, hogy a teljes képet néznénk, amit megláthatnánk, ha több információt  igyekeznénk szerezni, és türelmesen várnánk. Íme, néhány fontos lépés, ami megóv attól, hogy elkövess egy olyan hibát, ami egész hátralévő életedre negatívan hathat: 1) Fel kell tenned a megfelelő kérdéseket. Légy kíváncsi, érdeklődő, igyekezz megtalálni és összerakni a kirakós minden darabját. Kérdezz, kérdezz, kérdezz! 2) Ki kell derítened a választ ezekre a kérdésekre! Szűrd ki a felszínes benyomásokat mindabból, amit látsz és hallasz, és hamarosan tisztább lesz a kép. Ennek a képnek összhangban kell lennie két dologgal: a) azzal, hogy milyen mértékben vagy benne ebben a kapcsolatban; b) Isten életedre vonatkozó tervével. 3) Cselekedned kell, amikor eljön a megfelelő idő, és tudnod kell, hogy a megszerezhető legbiztosabb információ alapján cselekszel. Ha ez nem működik, megnyugodhatsz abban a tudatban, hogy te minden tőled telhetőt megtettél annak érdekében, hogy bölcs döntést tudj hozni. A statisztikák szerint napjainkban a házasságoknak körülbelül a fele válással végződik. De ha megteszed ezeket a lépéseket, akkor a másik félbe fogsz tartozni. Sőt, még ha tönkremegy is a kapcsolat, a tapasztalatot, melyet belőle szereztél, felhasználhatod egy új kapcsolatban. Isten az asszonyt „odavitte az emberhez” – Isten tudja, hogy mire van szükséged, hát keresd az ő útmutatását!






Pánikroham kezelése

„Ne félj a hirtelen való félelemtől.” (Példabeszédek 3:25 Károli)

A Biblia a pánikrohamot hirtelen rettegésnek nevezi. Ilyenkor az ember nem kap levegőt, a tenyere izzad, a mellkasát mintha szorítaná valami, és gyengének érzi magát. Ha valaha is átéltél már pánikrohamot, akkor felismered ezeket a tüneteket. Az orvosok szerint mai, stresszel teli világunkban körülbelül az emberek egyharmada él át pánik rohamot legalább egy évben egyszer. Ha te is egy vagy közülük, íme, néhány dolog, ami segíthet: 1) Lélegezz mélyeket!  A pánik miatt a lélegzetvételed rövid, kapkodó lesz, a mélylélegzet viszont segít megnyugodni, ellazulni. Ezért ha úgy érzed, hogy túl nagy nyomás nehezedik rád, állj meg, vegyél egy nagy levegőt, és sóhajtsd el Jézus nevét! Próbáld ki, működik! 2) Beszélj magadhoz! Mondd azt: „Isten kegyelméből megbirkózom ezzel” (Id. 2Korinthsu 12:9). Ha tovább stresszeled magad, azzal csak még nagyobb bajba kerülsz. Engedd meg magadnak a pánik érzését, de ne reagálj rá – ez először nehéznek tűnik, de segít megszakítani a kört, és visszavenni az irányítást gondolataid felett. 3) Csinálj valami megnyugtatót! Valószínűleg ehhez van ilyenkor legkevésbé kedved, mert a pánikroham közben ösztönösen olyan gondolataid támadnak, melyek a félelmedet táplálják. Mégis szánj egy percet arra, hogy elsuttogj egy imát, elmondj egy igeverset, hallgass Istent dicsőítő zenét, vagy beszélj egy baráttal. Ha pánikrohamok folytatódnak, akkor ne szégyellj szakemberhez fordulni! Végtére is az orvosoknak is Isten adta a képességet és szakértelmet, amivel segíthetnek. Íme, egy ige, ami minden ilyen helyzetben jól jöhet: „Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem lefekszel, és édesen alszol. Nem kell attól félned, hogy hirtelen fölriadsz, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.” (Példabeszédek 3:24-26)




Tudd, hogy mire hívott el Isten!

„Ki vagy?” (János 1:22)
Amikor bemerítő Jánostól megkérdezték, hogy „Ki vagy?” (János 1:22), ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak…” (János 1:23). Miután egy darabig Jánost hallgatták, tanítványai otthagyták őt, és Krisztust kezdték követni. Jánosnak ez nem esett rosszul, mert tudta, hogy az ő elhívása mire szólt. Te tudod? Enélkül csak próbálkozol dolgokkal. Egyszer el kell jutnod odáig, hogy felfedezed, mire hívott el Isten, aztán pedig teljesen bele kell adnod magad. Úgy tűnik, Pál nem volt különösebben nagyszerű szónok: „És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok…” (1Korinthus 2:3-4). Ám ami hiányzott Pálból szónokként, azt bőven kiegyenlítette íróként. Olyan ihletett írásai voltak, melyek másokat képessé tettek az igehirdetésre!
Pál írásaiból valami olyan hatalmas erő áradt, hogy még mikor börtönbe zárták is, nem ügyvédet vagy rendes ételt kéretett, hanem papírt, hogy tovább tudjon írni. Egészen élete végéig írt. Ennek köszönhetően ma is megváltoznak életek. Micsoda hagyaték! Mindez azért, mert egy ember felfedezte elhívatását, és odaszentelte magát rá. A kérdés az, te felfedezted-e már elhívatásodat, és odaszántad-e magad rá? George Bernard Shaw írta: „Az élet számomra nem egy kurta gyertya. Inkább egyfajta fényes fáklya, amit néhány percig kezemben tarthatok, és azt szeretném, hogy olyan ragyogóan égjen, amennyire csak lehet, mielőtt továbbadom a következő generációnak.”
komment
süti beállítások módosítása