Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Elmélkedő gondolatok a mai napra

2020. február 11. 06:59 - Andre Lowoa

A becsület oltalmaz.


A dráma bennünk van. Mi magunk vagyunk a dráma. (Pirandello)


A kisgyerek és az öregedő ember félelmei a legfélelmetesebbek. Az öregedő embernek tapasztalnia kell, hogy a sikernek és nem a sikerült életnek van manapság becsülete. A teljesítménynek és nem a tapasztalatnak, hiszen ez utóbbi a mikroprocesszorok gyorsan fejlődő világában néhány év alatt érvényét veszti. Méltán érezheti az öregedő ember, hogy felesleges s ez a halálvágy kezdete; a legtöbb nem is a haláltól fél, hanem a meghalás hogyanjától, az elkerített kórházi ágyak hörgő hangjaitól, a kiszolgáltatottságtól, a "halálon innen, életen túl" állapottól, a hiábavalós szenvedését meghosszabbító manipulációktól. Ezért menekül előre, a halál elől, olyan sok öregember a halálba - a világon nálunk a legtöbben -, ha szemernyi hite sincs.

Boldog öregedő az, aki az örökkévalóság és nem a halál felől néz az életre, még a szenvedésre sem. Boldog homo christianus az, aki hiteles életével elpecsételt szavai által erre a látásra tudja elvezetni embertársait. Ha csak néhányat is. Ám a végső dolgokkal ne várjunk a végsőkig. Se az egyház, se a társadalom. Máris igencsak elkéstünk. Sok tennivalónk van még az öregedők védelmében és érdekében - lelki téren is.

Gyökössy Endre


Aki boldog akar lenni, ne lépjen házasságra, mert a házasság annyit jelent, mint boldogítani.


„Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült.” Mt 9.35-36
Jézushoz hasonlóan mi se keményítsük meg szívünket szükséget szenvedő embertársaink előtt. Legyünk együttérzők, gondoljuk és érezzük bele magunkat társunk helyzetébe és essen meg a mi szívünk is a rászorulókon, ahogy Jézus szíve is megesik mindnyájunkon.

Együttérző szeretet. - Hordozzuk egymás terheit, és ne csupán kényszeredetten, hanem türelemmel, megértéssel, szívbéli bizalommal. Szolgáló szeretettel forduljunk egymáshoz, hisz ki az, aki ne szorulna rá legalább egy jó szóra, megértő, bátorító mosolyra?


Az aggodalmaskodás kezdete a hit vége, és az igazi hit kezdete az aggodalmaskodás vége.


Az együttérzés a szeretet balzsama, amely gyógyítja a félelemtől vérző és ítélkezéstől tépett szív sebeit.


„Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged.” (Ézs 58,11)

Ézsaiás próféta ígérete igazi böjti ígéret. Olyan résznek a végén olvashatjuk a Szentírásban, ahol Isten a helyes böjtről tanítja a népét. Az ott elénk táruló kép teljesen idilli: jóllakásról, megerősödésről, kivirágzásról, felfrissülésről beszél az isteni szó. Mi köze lehet mindennek a böjthöz?! De nem tévedés: az Isten szerinti böjt gyümölcsei valóban ezek. Mert a böjt helyesen azt jelenti, hogy tudatosan törekszem eltávolítani az életemből mindent, ami valóban elválaszt Istentől. Aki pedig vele közösségbe kerül, az az élet forrását találja meg.
(Győri Tamás József)


Egyszer egy pap New York Bowery nevű részén járt, ahol sok a hajléktalan. Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós. Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett neki, hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé. A barátai azonban gyorsan rászóltak: „Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!” A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz. Pár szót váltott vele. Aztán rámosolygott és indult a komphoz.
Amint a beszállásra várakoztak, a hajléktalan futva odajött hozzá, és zokogott, mint egy gyerek. Előhúzott egy fegyvert, és azt mondta: „Atyám, ma reggel, mielőtt találkoztunk, arra készültem, hogy befordulok egy sikátorba, és szétloccsantom a fejemet. Amikor ön felbukkant, intettem és ön odajött. Válaszolt a hívásomra és a könyörgésemre. Aztán úgy beszélt velem, ahogy azzal beszélnek, akit szeretnek, de nem ez tartott vissza attól, amit terveztem. Távozóban a szemembe nézett, és rám mosolygott. Hét év óta ez volt az első jele az emberi szeretetnek, ami felém irányult, és el akartam mondani, hogy a mosolya visszaadta ma az életemet.” Aztán beszélgettek még egy kicsit kettesben, a pap megtudta, hogy ez az ember valamikor orvos volt a John Hopkins Kórházban. A pap megáldotta, majd folytatta útját.

Később a pap elment a kórházba, és kérdezősködött a férfi felől. Különböző orvosoknak és nővéreknek említette meg az illető nevét, és azt mondták, hogy tényleg orvos volt itt, de valami probléma miatt távozott. Senki sem tudta megmondani, hogy hol tudná megtalálni.

Három évvel később csörög a telefon, és egy kellemes hang üdvözli a papot. „Halló, itt Dr. Lawson. Emlékszik még rám? A kikötőben találkoztunk. Ismét itt vagyok a korházban. Csak azt akartam mondani, hogy milyen sok múlik egy mosolyon - néha minden egy mosolyon múlik.”


Éljünk úgy, amint a halottak élnének, ha visszatérhetnének a földre.

Augustinus


Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szonyeggel borítani az egész világot.


„Hajlékod az örök Isten.” (5Móz 33,27)

A „hajlékod” szót én itt „menedéked” szóval fordítanám, mert Istennél nemcsak otthonunk van, ahol megpihenhetünk, hanem védelmet és menedéket is találunk nála. Ki ne tapasztalta volna már meg közülünk, hogy szorult helyzetünkben, egy magunkban elsóhajtott kérő fohász után kaptuk, váratlanul kaptuk a mentő ötletet és megoldást, vagy érkezett a külső segítség? De a legkülönösebb az volt, hogy az imádságunk után belső békességünk és nyugalmunk támadt!
(Missura Tibor)


Isten nem kívánja tőled, hogy érzéseidet vizsgáld, hanem hogy bízzál az Ő szavában. (Colkey)



„Jézus ezt mondta Péternek: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”” (Mt 14,31)

Jézus a vízen jár, és odahívja Pétert. Amíg Péter az Úrra figyel, csodálatos: képes a tengeren járni! Amint a természeti körülményekre, a saját korlátaira gondol, süllyedni kezd. Azért félt, hogy elsüllyed, mert erős volt a szél, és nagyok a hullámok? Vagy mert lehetetlennek gondolta, hogy csak a hit, az erős, Jézusra ráhagyatkozó hit elég? Amikor süllyedünk, értjük-e az okát? Tudjuk-e, miben vagyunk kevesek? Nem Krisztus ereje, szeretete kevesebb, hanem bennünk történik változás! Jézus rámutat a mi süllyedésünk okára is. Ne légy kicsinyhitű. Az Úr elég erős, hogy megtartson. És hitünk növelését is tőle kérhetjük.
(Kőháti Dorottya)



Jézusnak a mennyei királyságát sokan szeretik, azonban kevesen vannak, akik vállalják keresztjének hordozását.


Naponta meg kell harcolnunk, hogy meghódítsuk a szabadságot.


Nem lehet sem látni, sem megérinteni a világ legszebb dolgait. Ezeket a szívnek kell éreznie.
komment
süti beállítások módosítása