1996. január 30.

Jegyesem! 1
Ne hagyd, hogy üres kézzel térjek vissza Hozzád!
Hadd jöjjek Hozzád
tömjéntartóval és gyümölcsókosárral,
egész hadsereggel, mely kész
akaratod szerint feláldozni magát.

Áldozatom, értem élj, tõlem vedd olajodat! Figyelj, hallass örömkiáltásokat, ha valaki miattam megtámad! Vedd megtiszteltetésnek az én kedvemért! Gyenge, ó gyenge lélek, mikor tanulod ezt meg? Mikor? Miért nem táplálhatlak téged ezzel a mindennapi kenyérrel, amelyet én oly lelkesen ízleltem meg, hogy megmentselek benneteket és megdicsõítsem Atyámat? Kérned kellene, hogy még többet kapj. Kérned kellene, hogy esõként hulljon rád. Azt mondod: “Ne hagyd, hogy üres kézzel térjek vissza Hozzád”, és én így válaszolok: mennyire Igazad van, menyasszonyom, ezért fogadd el Jegyesedtõl e tanácsot: Könyörögj több szenvedésért, hozd a megígért tömjént!

Ezt kérd és ébredj fel! Ha engednéd, el tudnálak árasztani megpróbáltatásokkal, kudarcokkal és mindennel. Nem látod, mennyire kedvezek neked? Ne töprengj tovább! Maradj szemem fénylõ lángja, és ne igyekezz kioltani ezt a lángot! Téged valóban zászlóként állítottalak a világ elé, és jelemet hordozod magadon, de a világ nem akarja látni, hogy enyém ez a jel, ezért követ ragadnak, hogy zászlómra vessék… Mások úgy járnak nyomodban, mint féktelen vadászok.

Légy boldog e rád mért zsarnokságban! Nem engedem, hogy többet mérjenek rád, mint amennyi szükséges. A Mindenható mindent lát és számon tartja minden lépésedet. És ha erõsebben bántalmaznának, mint amennyi a te részed, Atyám és én enyhülést hozunk neked, örökségedbe vezetve téged. Ne gondold, hogy engem nem szúrnak át ugyanakkor, amikor téged. Amit veled tesznek, azt velem is teszik. Együtt sóhajtozom veled, benned szenvedek, engem nyomnak el benned. Nekem nem jelent nehézséget, hogy elmozdítsak egy zsarnokot… de most azt mondom, hagyd, hogy így legyen egy ideig, és bízz bennem! Most éppen egy áldozat árán szentelem meg lakóhelyemet. Maradj engedelmes azzal, hogy megtartod hûségfogadalmadat!… Visszautasították gyönyörûséges adományomat… ártatlan vért ontottak, és attól véres a kezük. IC

 


1 “Mert maga teremtõd lesz hitvesed.” Iz 54,5
Szerző: Andre Lowoa  2019.02.10. 08:00