Drága leányom, ma egy különleges nap van, mert végre megkaptam tőled azt az ajándékot, hogy teljesen elfogadod ezt a Küldetést.

Amikor Én megérintem egy lélek szívét, akit meghívok arra, hogy hirdesse Szavamat, akkor az egy nyomasztó érzést vált ki a kiválasztott lélekben. Jelenlétem megdöbbenti, de ugyanakkor meg is nyugtatja őt. Ez rettenetes megrázkódtatást okoz, mely teljes bizalmat követel a lélektől. Ez félelmetes mindazok számára, akik tanúi Beavatkozásomnak, mivel nagy megkülönböztető képességet követel, éppen az érzelmek konfliktusa miatt, amelyet az illető lélekben vált ki.


Az elején a lélek elgyengül a Szentlélek Jelenlétének puszta erejétől, és a test elnehezül. Az érzékek felélénkülnek, és az értelem eltompul. Nem sokkal ez után, fellép egy természetes vágy, hogy megkérdezze, mi történik, és kétségek támadhatnak benne. De a Szentlélek Jelenléte kifürkészhetetlen, és az is marad addig, amíg Akaratom be nem teljesül, mindaddig, amíg a lélek el nem fogadja, amit elvárnak tőle. Ezután a lélek tisztaság utáni vágya, a megnyugvás óhajával együtt beborítja a lelket. És miközben a lélek vigasztalást és bátorságot keres, a Szentlélek Erejét nem lehet megállítani, megakadályozni vagy feltartóztatni.

 

Az, hogy a lélek hajlandó megengedni, hogy a Szentlélek eszközévé váljon, annak érdekében, hogy az Igazságot hirdesse, azt jelenti, hogy képtelen Isten Szavát befolyásolni, meggátolni, vagy bármilyen módon meghamísítani.

Időről időre azonban az emberi értelem harcol ellene. Miközben a Szentlélek megnyugtatja a lelket, és a lélek már nem fél többé Tőle, mindig ott a remény, hogy amikor ez a Küldetés véget ér, az élete ugyanúgy fog folytatódni, mint korábban. De természetesen, ez nem mindig van így. Tehát e Küldetésemnek, melynek köszönhetően összegyűjtöm gyermekeimet, és biztonságban elviszem őket a vég nélküli Világomba, nem lesz vége. Ez a Küldetés fennmarad az utolsó Napig. Most, hogy elfogadtad ezt a tényt, és nem vágysz többé más alternatívára, végre békére találhatsz a szívedben, leányom.

Gyermekeim, csak akkor fogtok békére találni a szívetekben, ha elfogadjátok végre a világnak adott Ajándékomat: Az Igazság Könyvét. Csak akkor lesztek képesek teljesen megbízni Bennem, amikor elfogadjátok, hogy Én, a Legmagasságosabb Isten – Minden, ami Van, és ami Lesz – értekezem a világgal ebben az időben.

Arra vágyom, hogy az Igazságot ne kétséggel a szívetekben fogadjátok el, hanem szeretettel és bizalommal. Ha ezt megteszitek, akkor az Én Békémmel és Szeretetemmel árasztalak el benneteket. Csak akkor fogtok eltelni örömmel és boldogsággal. Csak akkor lesztek szabadok.

 

—–
Római katolikus:
2019-02-04

 

4. évközi hét hétfő

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Az ószövetségi hit hősei a hit erejével győzedelmeskedtek az akadályokon: velünk együtt jutnak el az üdvösségre.
Testvéreim!
Igen sokat kellene beszélnem, és kifogynék az időből, ha Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről (Izrael hőseiről), Dávid királyról, vagy Sámuelről és a prófétákról beszélnék. Ők a hit erejével országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, lángoló tüzet oltottak ki, megmenekültek a kard élétől, gyengeségből erőre kaptak, hősök voltak a háborúban, és megfutamították az ellenség táborát.
Asszonyaik feltámasztás útján visszanyerték halottaikat. Némelyek kínpadra kerültek, de nem
fogadták el a szabadságot, hogy részük legyen a dicsőségesebb feltámadásban. Mások gúnyt és megostorozást, sőt bilincseket és börtönt tűrtek el, megkövezést, kettéfűrészelést és sanyargatást szenvedtek, kardélen hulltak el, juhbőrben és kecskebőrben bujdostak, nélkülözve, üldöztetve, zaklatva.
A világ nem volt méltó rájuk. Ezért sivatagban, hegyek közt, barlangokban és a föld üregében bolyongtak. Bár hitük igaznak bizonyult, (földi életükben) mégsem nyerték el az ígéret teljesülését, mert Isten nekünk valami jobbat rendelt, hogy nélkülünk ne jussanak el az üdvösségre.
Ez az Isten igéje.
Zsid 11,32-40

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek. (Vö. 25. vers)
Előénekes: Mily nagy a te jóságod, Uram, * melyet a téged félőknek tartogatsz,
amelyet azoknak készítettél, akik benned bíznak, * minden ember szeme láttára.
Hívek: Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek.
E: Arcod oltalmába rejted el őket * az emberek zaklatása elől.
Sátradban adsz nekik biztos helyet * a rágalmazó nyelvek elől.
H: Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek.
E: Legyen áldott az Úr az erős városban, * csodálatosan megmutatta nekem irgalmát.
H: Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek.
E: Én pedig ijedtemben már azt mondtam: * „Elvetettél engem szemed elől!”
De te meghallgattad könyörgő szavamat, * amikor hozzád kiáltottam.
H. Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek.
E: Szeressétek az Urat, ti összes szentjei, † a hűségeseket az Úr megvédi, * de bőven megfizet a gőgösöknek.
H: Legyetek bátor szívűek, * mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek.
Zsolt 30,20.21.22.23.24

ALLELUJA
Nagy próféta támadt köztünk: * Isten meglátogatta az ő népét. Lk 7,16 – 2. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus kiűzi a tisztátalan lelket a megszállott emberből.
Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére.
Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát.
Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!”
Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.
Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak.
Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most
felöltözve, ép ésszel ül előttük.
Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból.
Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!”
Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 5,1-20″

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-02-04

——
Görög katolikus:

 

Tettek nélkül a hit halott

14 Testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hisz, de ez a tetteiből nem látszik meg, akkor annak az embernek a „hite” nem ér semmit! Vajon az ilyen „hit” által megmenekülhet-e? 15 Ha például valamelyik testvéreteknek — akár férfinak, akár nőnek — nincs rendes ruhája, és nincs mit ennie, 16 akkor hiába mondjátok neki: „Isten veled, remélem, nem fogsz fázni, és lesz mit enned.” Ha nem adtok neki ruhát és ennivalót, ugyan mit érnek a szavak? Bizony, nem érnek semmit! 17 Ugyanígy van a hit is: ha nem következnek belőle tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nem hatékony.

18 Valaki esetleg így érvelhet: „Vannak, akiknek hitük van, másoknak meg jó tetteik.” Erre azt válaszolom, hogy nem tudod megmutatni a hitedet, ha nem teszel semmit — én viszont éppen azzal bizonyítom be a hitem valódi voltát, amit a hitem alapján teszek!

19 Hiszitek, hogy csak egyetlen Isten van? Helyes! De gondoljátok meg, hogy ezt a gonosz szellemek is hiszik — és reszketnek a félelemtől!

20 Ó, ti ostobák! Bebizonyítsam nektek, hogy az a hit, amelyből nem következnek tettek, nem jó semmire? 21 Ábrahám, ősapánk is azzal vált Isten számára elfogadhatóvá, amit tett: felajánlotta Istennek az oltáron a fiát, Izsákot. 22 Ebből láthatjátok, hogy Ábrahám hite és a tettei összhangban voltak. A hite azzal vált tökéletessé, amit a hite alapján tett. 23 Így teljesedett be, amit az Írás mond: „Ábrahám hitt Istennek, és bízott benne. Ennek a hitnek és bizalomnak az alapján Isten pedig elfogadta Ábrahámot”,[a] és a „barátjának” nevezte.[b]

24 Látjátok tehát, hogy az embert a tettei teszik valóban elfogadhatóvá Isten számára. Pusztán a hite által ez nem lehetséges.

25 Ugyanerre példa a prostituált Ráháb esete is. Ő is a tettei alapján lett Isten számára elfogadhatóvá, amikor házába fogadta az izráeli kémeket, és segített nekik, hogy másik úton meneküljenek el az üldözők elől.[c]

26 Ahogyan az ember teste halott a szellem nélkül, ugyanúgy a hit is halott, ha nem tesz semmit.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=James+2:14-26&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

 

 

Bartimeus visszanyeri a látását

46 Ezután Jerikóba mentek. Jézus, a tanítványai, meg az őket körülvevő nagy tömeg már kifelé haladt a városból, amikor egy vak koldus mellé értek, aki az út szélén ült. Bartimeusnak hívták — ez azt jelenti: Timeus fia. 47 Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy arra, kiabálni kezdett: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

48 Sokan rászóltak, hogy maradjon csöndben, de ő annál jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”

49 Jézus megállt, és azt mondta: „Hívjátok ide!”

Szóltak a vaknak, és így biztatták: Bátorság! Kelj fel, mert Jézus hív!” 50 Ő még a köpenyét is ledobta magáról, felugrott, és Jézushoz sietett.

51 Jézus ezt kérdezte tőle: „Mit tegyek veled? Mit kívánsz tőlem?”

„Mester, hogy újra lássak!” — válaszolt a vak.

52 Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a hited meggyógyított.” A férfi azonnal visszanyerte a látását, és csatlakozott a Jézust kísérő csoporthoz.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mark+10:46-52&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

Szerző: Andre Lowoa  2019.02.03. 19:12