„És mikor a hajóra szállt vala, követék Őt az Ő tanítványai. És íme nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok, Ő pedig aluszik vala.”
(Máté 8: 23-24 Károli G.)

Ha nyugtalankodni és aggódni kezdesz a helyzeted miatt, az első dolog, amit tenned kell, hogy nézz szembe a tényekkel.
Máté 8. fejezetében láthatunk egy helyzetet egészen valóságosan, amivel Jézus és a tanítványok szembe találták magukat. Amin ők keresztülmentek, nekünk is egy reális képet ad arról, hogy mivel kell szembe néznünk akkor, ha az élet másként halad, mint ahogyan mi terveztük.

1. Egy hirtelen jött viharral találták magukat szemben. Ez egy ábrázolása a váratlan problémáknak. Gyakran nem is tudjuk, hogy melyik irányból fog jönni a baj, vagy mi hol leszünk akkor, amikor az ránk tör.
Ha arra az alapelvre építed fel a hitedet, hogy minden rendben lesz ebben az évben addig, amíg semmi rossz nem szól közbe, akkor kudarcot vallasz, mert valami mindig lesz, ami rosszul fog alakulni.

2. Hullámokkal néztek szembe. A mi életünk hullámai a nyomasztó körülmények. A tanítványok esetében a vihar közepén magasabbra csaptak a hullámok, mint ameddig a csónakjuk ért. Rettenetes helyzetben voltak. Ugyanez történik velünk is. Vihar tépázza az életünket és ezekben a körülményekben azon gondolkozunk, „Hogy fogok ezzel a helyzettel szembe nézni?”

3. Volt egy csónakjuk. Ez a kép az erőforrások alkalmatlanságát mutatja be számunkra. A hajó nem volt elég nagy ahhoz, hogy ellenálljon a közeledő hullámoknak. Mi is ezzel a helyzettel állunk szemben.
Ha mi birtokolnánk az összes pénzt a Földön, minden rendben lenne. Ha mi rendelkeznénk az összes idővel a világegyetemben, minden rendben lenne. De nem mi birtokoljuk ezeket és nem mi rendelkezünk felettük. Ez a valóság, és aki mást mond, hazudik.


4. Jézus aludt a hajóban. Ott álltak a tanítványok egy vihar közepén, közel a megfulladáshoz, és Jézus, az egyetlen olyan személy, akiről tudták, hogy változást hozhat ebben a helyzetben, aludt.
Ez a kép jól bemutatja sokunk érzéseit, amikor az élet valódi problémáival kerülünk szemben. Nem tudjuk, mit tegyünk, vagy hogyan tovább, de tudjuk, hogy Isten ismeri a helyzetet, amiben vagyunk. És minél rosszabb a helyzet, mi annál jobban csodálkozunk:
Istenem, hol vagy Te ilyenkor? Miért nem lépsz közbe és változtatod meg a dolgokat? A kérdés az, hogyan tudunk távolságot tartani az aggodalmaskodástól, amikor az élet elsodor, és úgy érezzük, Isten késik a válasszal?

Az aggodalmaskodás kifáraszt és megrövidíti az életedet, de amikor nem kapunk választ, aggodalmaskodunk. Sokan azt gondolják, hogy a megfelelő válasz az aggodalmaskodásra az, hogy úgy viselkedünk, mintha nem lenne miért aggódnunk. De az egyetlen módja, hogy hatékonyan elbánjunk az aggodalmainkkal, az az, hogy szembenézünk a valósággal, és úgy döntünk, hogy mindezt hittel tesszük.

Tarts szünetet és lazíts

"Semmi haszna korán felkelni és későn lefeküdni, vagy addig dolgozni, amíg teljesen ki nem merülsz. Nem tudod, hogy örömét leli az Úr abban, hogy megnyugvást ad azoknak, akiket ő szeret?" (Zsoltárok 127:2,  MSG fordítás)

A Biblia ezt mondja a Márk 12:30-ban: "Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!" (NLT ford.) Másképpen így is mondhatnánk: szeresd Istent minden szavaddal, minden érzéseddel, minden gondolatoddal és minden cselekedeteddel. Isten úgy teremtett, hogy beszélő, érző, gondolkodó vagy cselekvő típusú ember vagy elsősorban.

A "cselekvők" az erejükkel szeretik Istent. Ők azok, akik tele vannak energiával és mindig aktívak. Különböző célok megvalósításán fáradoznak, sokat dolgoznak, és leginkább ők lendítik előre a mindennapi életben a dolgokat. 

Mi a cselevők elhívása a világban?

A világnak szüksége van olyan emberekre, akik cselekednek. Nem csak a beszélő, érző és gondolkodó típusú emberekre, hanem olyanokra is, akik elvégzik a dolgokat! Szükségünk van a cselekvő, kezdeményező, energikus és tenni vágyó emberekre.

Mindenkinek van azonban hibája, és a cselekvő típusba tartozó embereké az, hogy túlhajszolják magukat. Ők azok, akik mindig dolgoznak. Sosem állnak le, néha még gondolkozni vagy érezni se. Ők mindig elfoglaltak!

Isten azt mondja a Zsoltárok 127:2-ben "Semmi haszna korán felkelni és későn lefeküdni, vagy addig dolgozni, amíg teljesen ki nem merülsz. Nem tudod, hogy örömét leli az Úr abban, hogy megnyugvást ad azoknak, akiket ő szeret?" (MSG ford.) Ha cselekvő típusú ember vagy, ezt az igeverset kiteheted a fürdőszobában a tükörre. Isten azt akarja, hogy azok, akiket ő szeret, megkapják a megérdemelt pihenést.

Talán nem kellene olyan sokat dolgoznod.... Nem az Isten dolgaival kapcsolatos területen, hanem más területeken, mert így több időd jutna arra, ami igazán fontos.

A Biblia azt mondja, hogy amikor hívő leszel, Isten belülről más emberré tesz: "Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Korinthus 5:17)

Amikor hívő leszel, a múltadat megbocsátja Isten, értelmet nyer az életed, és otthonod lesz a Mennyben. Azonban a személyiséged nem változik meg, amikor Krisztushoz jössz. Isten nem lassít le, csak az irányon változtat, amerre menned kell. Sőt, fel akar ruházni mindennel, amire szükséged van ehhez. Nem szabad elfelejtened, hogy a személyiséged Istentől kaptad.

Isten nem klónokat akart teremteni, akik mind ugyanúgy dicsőítik, szolgálják és szeretik őt. Azt akarja, hogy a saját személyiségeddel szolgáld Őt. Sőt, még meg is erősíti a személyiségedet, nem pedig elfojtja. Így sokkal inkább önmagad leszel, mint bármikor azelőtt.

Beszéljetek róla:

• Te milyen típusú ember vagy: beszélő, érző, gondolkodó vagy cselekvő? Miért gondolod így?
• Hogyan nyilvánul meg a személyiséged abban, ahogy Istent dicsőíted és szolgálod? Mit gondolsz erről te? És mi mások véleménye erről?

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)


Életed minden területén biztos alapot nyújt, ha kapcsolatod van Jézussal; beleértve a fizikai erőnlétet is.

Azáltal, hogy biztos kapcsolatban vagy Vele, számtalan módon fejlődhetsz és változhatsz; sőt, olyan területeken is, amelyeken ez máskülönben lehetetlen lenne. Ha jobban meggondoljuk, Isten nélkül egyáltalán sem tudunk változtatni az egészségünkön; de igaz az, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)

Mint oly sok egyéb változás az életünkben, az is lehetetlen vállalkozásnak tűnhet számunkra, hogy egészséges életmódba kezdjünk. Valóban: könnyen kudarcot vallunk, ha a saját erőnkből próbáljuk megtenni! Alkalmatlanságunk megtapasztalásakor élhetjük át igazán, milyen tökéletesen megmutatkozik Isten ereje a hitből élők számára.

Ezért van szükség a hitre ahhoz, hogy egészségesen tudjunk élni; úgy, ahogy azt Isten szeretné. Soha nem leszünk rá képesek, hogy a saját erőnkből kitartsunk, mégpedig azért nem, mert nem így lettünk megteremtve! Bármihez, amit saját erőnkből képesek vagyunk megtenni, nincs szükségünk hitre; és megszoktuk, hogy ha egyszer nincs szükségünk hitre, akkor hit nélkül éljünk.

De ha Krisztushoz jössz, hogy beismerd gyengeségeidet, Ő gyakran a legnagyobb erőtlenséget változtatja legnagyobb erősségeddé. Ráadásul nagyon szívesen teszi ezt! Ha úgy érzed, hogy gyenge a hited, vagy nem tudsz hinni, akkor csak bízz Istenben, és hagyd, hogy a hitet a legnagyobb erősségeddé változtassa!

Ez azonban csak Isten erejével lehetséges. A Biblia mondja, hogy a hit és az erő közvetlen kapcsolatban állnak egymással. Minél több hited van Istenben, annál több az erő és az áldás az életedben.

Jézus viselkedése is alátámasztja ezt, amikor a szülővárosába, Názáretbe látogatott (ahogyan azt Máté evangéliuma 13. részében olvassuk): „Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.” (Mt 13,58)

Isten megáldja azokat, akik teljesen belé vetik a bizalmukat. Ha így teszel, Isten kiárasztja rád az erejét. Ezt olvassuk a Bibliában Ábrahámról, a hit ősatyjáról: „Nem volt hitetlen, hogy kételkedjen Isten ígéretében. Ehelyett magasztalta Istent az ígéretéért, és hite által erőssé lett.” (Róm 4,20 GW alapján).

Az Ő ereje nélkül csak lemerül életünk energiaforrása. De Ő sosem szerette volna, hogy bárkivel is ez történjen. Úgy is elképzelhetjük ezt, mintha az életünk egy laptop volna, amelyet nem csatlakoztattak a töltőjéhez: az akkumulátor előbb-utóbb lemerül, és elfogy róla a töltés.

Miért akarna bárki így élni?

Képzeljük most el: olyan ez, mintha mindenkiben lenne egy kis elem. Ha végigküzdjük az életet a saját erőnkből, akkor folyton fáradtak leszünk. Ha azonban csatlakoztatjuk magunkat Isten hatalmas energiájú áramforrásához; ha beismerjük, hogy a segítségére van szükségünk, akkor fel tudunk töltődni.

Elég egyszerű a döntés, nem?



Beszéljünk róla:

- Mikor próbáltál meg legutóbb megoldani olyasvalamit, amit csak Isten ereje tudott elvégezni? Mit tett Isten ebben a helyzetben?

- Mi a különbség aközött, hogy a saját erőnkből, vagy Isten erejéből próbálunk meg egészségesen élni?

- Milyen figyelmeztető jelek vannak az életedben, amelyek azt mutatják, hogy Isten helyett a magad erejéből próbálsz megoldani egy helyzetet?