Anyagi biztonság
„Megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét.” (2Korinthus 9:10 RÚF)
Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten ellenzi azt, hogy pénzünk legyen, vagy nem akarja, hogy valakinek túl sok legyen belőle. A Biblia azt mondja, hogy „Isten megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre…” (2Korinthus 9:10-11). Szeretnél egy jó tanácsot? Vond be Istent a pénzügyeidbe, és engedd, hogy benne is maradjon! Ez olyan terület, ahol interaktív kapcsolatod lehet vele, de neked kell őt behívnod. Gondolj bele, hallottál már valaha valakit így imádkozni? „Uram, sok éven át visszatartottam tőled, ami megilletett volna, és a saját fejem után mentem. Végül teljes anyagi csődbe jutottam. De még mindig úgy gondolom, hogy az én tervem működhet. Majd egyedül megoldom a dolgokat, te pedig nyugodtan segíthetsz addig másoknak.” Nem, amikor anyagilag összeomlunk, akkor igenis szeretnénk Istent bevonni pénzügyeinkbe, és arra összpontosítani, hogy meggyőzzük őt, jöjjön a segítségünkre. Ilyenkor imádságunk S.O.S. jellegű. „Segíts, Uram! Csinálj valamit! Bármit!” Eljutottunk arra a pontra, amikor végre hajlandóak vagyunk elismerni, hogy mindent Isten irányít. Többé nem szégyelljük kérni, hogy tegye meg, amiről mindig is tudtuk, hogy képes rá: küldjön pénzt, vagy enyhítsen az anyagi nyomáson. Akkor mi akadályoz abban, hogy most vond be Istent – mielőtt még a csőd beütne? Nem lenne észszerűbb, ha olyan helyzetben lennél, hogy isteni közbeavatkozása gyorsan és gyakran megtörténhessen?
Az odaföntiekre összpontosíts!
Manapság azt tartjuk fontosnak, hogy vágyainkat azonnal kielégítsük, és arra törekszünk, hogy minél több dolgot megszerezzünk. A „földi dolgok” azonban elveszítik vonzerejüket, amint benyújtják értük a számlát, a hitelkamatok pedig egyre csak nőnek. Amikor ez megtörténik, amit áldásnak hittünk, átokká válhat, és megfoszt az életörömtől. Egy lelkipásztor ezt így fogalmazta meg: „A materializmus nem elégít ki, mert zsarnoki, mi, emberi lények pedig szabadságra születtünk… Rájövünk, hogy nem mi birtokoljuk a házunkat, hanem a házunk birtokol minket. Házasságot kötünk a jelzáloghitellel. Rabszolgái leszünk mindenféle kütyüknek vagy ruhadaraboknak. Amint megvettük, hazahoztuk és beszereltük, mi csak egy rövid ideig élvezzük, de azok továbbra is uralnak, diktálnak és követelnek: »Kapcsolj be! Törölj le! Fényezz ki! Fess át! Javíts ki!” Életünk legszebb éveit azzal töltjük, és rengeteg pénzt arra fordítunk, hogy megszerezzünk dolgokat… míg nem marad időnk az élet valóban élvezetes pillanataira, mint: meglátogatni barátainkat, jól érezni magunkat, istentiszteletre menni… Nem marad időnk jót cselekedni, eljutni szép helyekre, vagy találkozni olyan emberekkel, akik belső örömöt adnak. Pál azt mondja: »Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel« (1Timóteus 6:6). Ahhoz, hogy ezt az elégedettséget megtapasztaljuk, naponta össze kell számolnunk áldásainkat, és hálát kell értük adnunk Istennek, aki mindezt lehetővé tette.” Jon Walker írja: „Tételezzük fel, hogy van egy képzeletbeli vonal, ami elválasztja azt, amit láthatunk attól, amit nem láthatunk – vagyis a múlandót az örökkévalótól. Jézusban az a célunk, hogy az „odafennvalókra” (a vonal felettiekre) nézzünk, így megérthetjük, hogy amit látunk és érzékelünk, az csupán része a teljes isteni valóságnak. Az emberek örökkévaló lények, ezért azok a döntések, melyek most jelentéktelennek tűnnek, a teljes valóságot tekintve örökkévaló jelentőséggel bírnak.”
„...tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt..." (Filippi 4:6)
Egy Afrikában szolgáló misszionárius család négyéves fia meglátott egy magazinban egy kis rózsaszín dinoszauruszt ábrázoló képet, és nagyon szeretett volna egyet. Édesanyja tudta, hogy lehetetlen ilyet beszerezni (az újság három évvel azelőtti volt), de a gyermek egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy Isten elintézi neki. Tíz hónappal később, karácsony estére csomag érkezett otthonról. Első pillantásra úgy tűnt, hogy mindenki talál benne magának valami különleges ajándékot - kivéve a négyéves kisfiút. Aztán döbbenten nézték, amit a doboz legalján találtak. A hölgynek, aki a csomagot küldte, fogalma sem volt arról, hogy Isten őt használja arra, hogy megválaszolja egy kisfiú imádságát. Mielőtt leragasztotta volna a dobozt, az utolsó pillanatban beledobott valamit, amit a szülők képtelenek lettek volna beszerezni - valami jelentéktelen dolgot, amiért egyetlen józan felnőtt sem imádkozott volna soha... egy kis rózsaszín műanyag brontoszauruszt, egy gyorsétterem reklámfiguráját!
Néha úgy érezzük, hogy ostobaság Istentől kis dolgokat kérni, pedig nem kellene így gondolnunk. A Biblia azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt" (Filippi 4:6). Istent életed minden apró részlete érdekli, ha valami neked fontos, az neki is fontos. A bibliai időkben két verebet lehetett venni egy fillérért (sőt akciós áron ötöt két fillérért!), Jézus mégis ezt mondta: „...és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva" (Máté 10:29-30). Ha megtanulsz bízni Istenben a kis dolgokban, akkor képes leszel bízni benne a nagy dolgokban is.
„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)
Egy utcai evangélizáción az Üdvhadsereg egy fiatal dobosa bizonyságot tett a múltjáról. „Mielőtt keresztyén lettem, ittam és szerencsejátékoztam, de már nem teszem többé. Káromkodós voltam és nőztem, de többé már ezt sem teszem. Gyere, és gondolkodj el rajta… most már csak annyit teszek, hogy itt állok minden nap ugyanezen az utcasarkon, és verem ugyanezt a régi dobot!” Éreztél már valaha így? Felkelsz, munkába mégy, hazajössz, vacsorázol, tévét nézel, beesel az ágyba, másnap újra felkelsz, és kezded elölről az egészet? Salamonhoz hasonlóan néha talán te is úgy érzed: „minden hiábavalóság…” (Prédikátor 12:8). De nem kell így lennie!
Francis Schaeffer mondta: „Az embernek célja van; az, hogy kapcsolatban legyen Istennel… amikor elfelejti a célját, elfelejti azt, ki is ő, és mit jelent az élet.” Az élet több annál, mint ugyanazt a régi dobot ütni nap nap után. Jézus azt mondta: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, és teljes életet éljenek” (János 10:10 NIV), és az első lépés ehhez elfogadni, hogy Ő azért halt meg, hogy megmutassa az utat vissza Istenhez. A második lépés felismerni, hogy szükséged van a személyes kapcsolatra Vele. A harmadik lépés, hogy a Bibliát használod tervrajzként a célodhoz és annak beteljesítéséhez. Ez az egyetlen könyv, amely választ ad azokra a fontos kérdésekre, mint: „Ki vagyok én?” és „Miért vagyok itt?”. Nem egy „hiba” vagy, mint ahogy egyszer egy nő mondta, aki megtudta, hogy az anyja megpróbálta elvetetni őt. Isten szemében nagy érték vagy, és ma felajánlja neked a bővölködő életet.
„A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.” (1Királyok 19:12)
Egy nagyra becsült író írja: „Biztonságos követési távolságot tartva vezettem az előttem haladó autó mögött, amikor a sofőr a fékbe taposott. Gyorsan megálltam, de a mögöttem haladó autó túl közel volt, és nekihajtott a dzsipemnek. Tulajdonképpen nem keletkezett kár, de ahogy továbbhajtottam, valami a balesettel kapcsolatban nem hagyott nyugodni. Pár héttel később a gyorsforgalmi úton mentem. Mögöttem egy autókat szállító kamion volt… előttem jónéhány autó… jóval előrébb pedig egy iskolabusz. Hirtelen észrevettem, hogy az előttem haladó autók féklámpái felvillannak. Az iskolabusz megállt, mert egy gyerek leszállt. Lefékeztem az előttem lévő autó mögött; aztán eszembe jutott a korábbi baleset tanulsága. Előfordulhat, hogy én biztonságosan meg tudok állni, de a mögöttem jövő autó nem. Amikor a visszapillantó tükörbe néztem, láttam, hogy az autókkal megrakott kamion kétségbeesetten próbál megállni. Lehúzódtam a leálló sávra, hogy még egy autóhossznyi helyet hagyjak neki, és az csikorgó fékekkel megállt, éppen az előttem lévő autó mögött. Ha nem figyeltem volna, mind egymásnak ütközünk.”
Egy frissen megtért lányt lelki növekedésének a titkáról faggattak. A válasza ez volt: „Figyeljétek a jelzéseket!” Többek között azért nem értjük jobban Istent, mert nem figyelünk oda az ő finom jelzéseire. A Biblia azt mondja: „A tűz után halk és szelíd hang hallatszott”. Tanulj meg odafigyelni rá! Ha szólni készülsz, és egy szelíd visszatartóerőt érzel, ne mondj semmit! Ha el akarsz indulni egy bizonyos úton, és piros lámpát vélsz látni, vagy egy másik ösvényt megnyílni, figyelj oda rá, akkor is, ha Isten azt kéri, hogy a sötétben indulj el! Ahová az Ő ujja mutat, ott az Ő keze megtisztítja az utat.
Győzelem – szabálykövetés vagy kegyelem által?
„A törvény azért adatott, hogy az emberek meglássák, mennyire bűnösök.” Róma 5:20 NLT
Miért tette félre Isten az ószövetségi törvényt, és vezette be a kegyelmet? Mert bár a törvénynek megvolt az ereje arra, hogy az emberek tudtára adja, mekkorát hibáztak, de ahhoz nem volt ereje, hogy elérje, akarjanak neki engedelmeskedni. Tegyük fel, hogy hajlamos vagy túl sok csokoládét enni. Szeretnél megszabadulni ettől a szokástól, ezért törvényt hozol magadnak: „Nem szabad csokoládét ennem. Nem ehetek csokoládét. Soha többé nem eszek csokoládét.” Még arról is meggyőzöd magad, hogy a csokoládéevés bűn. De ez a saját magadnak hozott törvény nem szabadít meg a csokoládé utáni vágyadtól, sőt, úgy tűnik, csak növeli a problémát! Most már folyton csak a csokoládéra tudsz gondolni, éjjel-nappal az jár a fejedben. Végül azon kapod magad, hogy titokban eszel csokit, mert mindenkinek azt mondtad, hogy soha többé nem fogsz csokit enni. Nem ehetsz csokoládét mások előtt, ezért elbújva teszed, és emiatt még nagyobb bűntudatod támad, mert most már sunyi bűnöző lettél. Most már érted, mekkora fájdalmat jelent „a törvény alatt” lenni, ahelyett, hogy szabad lehetnél Krisztusban. A friss hívők gyakran összpontosítják figyelmüket Isten törvényére, hogy így uralkodjanak szenvedélyeiken, de ez nem működik. Ahogy érettebbé válnak, megtanulják, hogy figyelmüket a Szentlélek vezetésére fordítsák, és felfedezik, hogy Isten szabaddá tud tenni a bűn utáni vágytól. A törvény betartásához egész életünkben a saját akaraterőnkre kellene támaszkodnunk; a kegyelem által élve viszont minden nap meríthetünk Isten Lelkének erejéből.
„Fölkelnek előtte fiai, és áldottnak mondják…” (Példabeszédek 31:28 NKJV)
Hatéves korában Henry John Heinz elkezdett segíteni édesanyjának a házuk mögötti kis kert gondozásában. Tizenkét éves korában három és fél holdnyi földet művelt meg, és háromszor egy héten zöldségféléket szállított kocsijával Pittsburg boltjaiba. Nemsokára saját vállaltot alapított „57 áru” néven. 1905-ben megalapította a Henry John Heinz Company-t, amely ma, több mint száz évvel később, több mint ezerháromszáz féle terméket forgalmaz szerte a világon a ketchuptól a bébiételekig. Mást is érdemes azonban tudni róla: Henry John Heinz szerette Jázust, és nagy mértékben támogatta a vasárnapi iskolákat Pittsburgben és szerte a világon. Vállalta úttörő volt a biztonságos és higiénikus tápszerek gyártásában, és messze meghaladta korát az alkalmazottaival való bánásmódban. Ingyenes egészségügyi ellátást biztosított, uszodákat és tornatermeket bocsátott dolgozói rendelkezésére, és nőket is előléptetett felelős pozíciókba. Jó hírnevet szerzett azzal is, hogy javította alkalmazottainak munka- és életkörülményeit. Végrendeletében Henry John Heinz ezt írta: „Kívánom, hogy eme végakarat legelején, mint legfontosabb tétel szerepeljen hitvallásom: hiszek Jézus Krisztusban, mint Megváltómban. Kívánom továbbá, hogy eme végakarat tanúja legyen a ténynek, hogy egész életemben, melyben rendkívüli örömök és rendkívüli fájdalmak is értek, csodálatos módon megtartott Istenben vetett hitem, Jézus Krisztus által. Ezt a hagyatékot hagyta rám az én szent életű édesanyám, egy erős hitű asszony és én ennek tulajdonítom minden elért sikeremet.”
| Jézus, aki mindent megváltoztat |
| „Isten törvénye azért adatott, hogy az emberek lássák, mennyire bűnösök.” (Róma 5:20 NLT) |
Nos tehát: ószövetségi törvények. A Róma 5:13-ban azt olvassuk: „a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény.” Ugyanez a gondolat visszhangzik a 20. versben is, ami azt mondja, hogy Isten ajándékként adta a törvényt a zsidóknak. Mivel anélkül nem tudták, hogy amit tesznek, az nem helyes. Isten megmutatta nekik, hogyan tegyenek különbséget jó és rossz között, hogy felismerjék, hol tartanak, és rájöjjenek, szükségük van az Istennel való találkozásra. Ez a törvénygyűjtemény azt is megmondta nekik, hogyan találkozhatnak Istennel: a templomi istentisztelet és áldozatbemutatás által. De Isten látta, hogy az emberek félreértették és nem tudják betartani törvényeit, ám volt egy terve. Erről a tervről már jó előre beszélt nekik, még Jeremiás idejében (olvasd csak el a Jeremiás 31:31–34-et!). Ez a teljesen új szövetség Jézusban jött el. Máté evangéliuma feljegyzi, hogy Jézus azt mondta, az új szövetséget úgy hozza el, hogy betölti a régi törvényeket (ld. Máté 5:17). Nos, mivel ő vállalta a legnagyobb áldozatot értünk, nekünk már nem kell a régi törvény terhe alatt élnünk. De továbbra is arra hív Isten, hogy helyesen éljünk (ne feledd, a törvény ajándék is). De ha engedjük, hogy Isten Szentlelke betöltse életünket, akkor természetessé válik, hogy helyesen élünk, mivel ő belülről változtat meg minket (ld. Róma 12:2). Viszlát, üres engedelmesség, Isten hozott, szív-átformálás!
Mostanság éneklős napok járják. Keress egy éneket az új szövetségről Isten és az emberek között, és énekeld el! (Ha nincs hangod, akkor legalább hallgasd meg pl. YouTube-ról.) Olyat is kereshetsz, ami az Istennek való engedelmességről szól.
Kitartó imádság
„Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek!” (Kolossé 4:2)
1964-ben kommunista simba lázadók elfoglalták a zaire Bunia városát. Sokakat letartóztattak és kivégeztek. Egy Zebedayo Idu nevű lelkészt is letartóztattak, és közölték vele, hogy golyó általi halálra ítélték, a kivégzés másnap reggel lesz. Reggel a foglyokat egy teherautóba rakták és egy nyilvános térre vitték, hogy ott végezzék ki őket. A kivégzés helyén a foglyokat felsorakoztatták, majd az egyik tiszt különösebb magyarázat nélkül elkezdett fölöttük számolni: „egy, kettő, egy, kettő…” Az egyeseket a kivégzőosztag elé állították, a ketteseket visszavitték a börtönbe. Idu lelkész azok között volt, akik megmenekültek. A börtönből a foglyok hallották a sortüzet. A lelkész ezt a drámai pillanatot kihasználva elmondta a foglyoknak Jézus történetét és beszélt az üdvösség reménységéről. Nyolc fogoly aznap átadta az életét Krisztusnak. Épp hogy a lelkész befejezte prédikációját, egy izgatott hírnök érkezett az ajtóhoz a szabadon bocsátási paranccsal. A lelkészt tévedésből tartóztatták le, most szabadon távozhatott. Elköszönt foglyoktól, és sietett haza a kis templom melletti otthonába. Amikor látták, hogy a két lábon járó imameghallgatás belép az ajtón, imádságukat dicsőítéssel folytatták. Ugyanaz az Isten, aki meghallgatta az újszövetségi hívők imádságát Jeruzsálemben, és megmentette Pétert a kivégzéstől (ld. ApCsel 12:5), meghallgatta a zaire-e hívők imádságát is, és az ő lelkipásztorukat is megmentette. Isten ma is figyel, te se hagyj fel az imádsággal!
