Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A szülők munkaköri leírása-Dicsőítsd Istent minden nap!-Kedves édesapa, mutasd ki a szeretetedet!-Kegyelmet ad hozzá-Vér és kifordult belek

2019. január 29. 00:42 - Andre Lowoa




A szülők munkaköri leírása


„Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról..." (5Mózes 6:7)

Ábrahámnak volt egy unokaöccse, Lót, aki sikeres volt az üzleti életben, de elvesz­tette családját. Hogy lehet ez? Mert: a) rossz helyre tette a hangsúlyt - az anyagi sike­reket nagyobbra értékelte a lelki sikereknél; b) rossz környezetben élt - azt hitte, hogy gyermekei Sodomában élhetnek anélkül, hogy az hatással lenne rájuk; c) téves elkép­zelései voltak - azt hitte, megtudja változtatni körülményeit, ha kompromisszumokat köt; d) nem adott jó példát - azt hitte, hogy családja követni fogja utasításait, de élet­példáját követték; e) rossz kapcsolatai voltak - és csak akkor vette észre, amikor már túl késő volt, hogy mekkora hatással volt Sodorna a családjára (Id. 1Mózes 19:4-5). Ha azt hiszed, hogy nyugodtan élhetsz a világ szabályai szerint, de elvárod, hogy gyer­mekeid Isten törvényeit kövessék, önmagadat csapod be. Ne csak prédikálj azokról a cipőkről, melyekbe gyermekeidnek bele kell nőniük, járj te is azokban! Példaadással vezess! Szülői útmutatásodon kívül négy másik hatás is befolyásolja gyermeked életét: kortársaik, az internet, a média és a zene. Mind a négy vagy veled, vagy ellened dolgo­zik. Azt mondod: „De én mostanában nagyon elfoglalt vagyok". Tedd szabaddá magad! Gondold át újra a fontossági sorrendet! Gyermeked jelleme minden nap formálódik; a kérdés az, ki formálja? Isten Igéje világosan kimondja, hogy a következő hat dolog alkotja szülőként a munkaköri leírásodat: 1) tanítsd őket (5Mózes 6:6-7); 2) neveld őket (Példabeszédek 22:6); 3) gondoskodj róluk (2Korinthus 12:14); 4) buzdítsd őket (Efézus 6:4); 5) fegyelmezd őket (1Timóteus 3:4); 6) szeresd őket (Titusz 2:4). Ennél nagyobb felelősséged nincs!




Dicsőítsd Istent minden nap!

„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség.” (Jelenések 4:11)

Egy keresztyén farmer úgy tanította be lovát az indulj és állj parancsokra, hogy azok helyett bibliai kifejezéseket használt. Amikor azt akarta, hogy a lova elinduljon, azt mondta: „Dicsőség az Úrnak!” Amikor azt akarta, hogy megálljon, azt mondta: „Halleluja!” Minden jól ment, ám egyszer a lova a mennydörgéstől megijedve megbokrosodott és vágtázni kezdett. A farmer rádöbbent, hogy nem tudja irányítani a lovát, és ijedtében elfelejtette, milyen vezényszavakat tanított be a lónak. Miközben teljes sebességgel vágtattak egy szakadék felé, kétségbeesetten próbált visszaemlékezni minden kegyes kifejezésre, amit valaha is hallott. „Ámen! Jézus megment! Méltó! Szent!” – kiabálta, de semmi sem használt. A ló már éppen elérte a szakadék szélét, amikor gazdája így kiáltott: „Halleluja!” A ló megállt a peremen. A farmer megkönnyebbülve törölte le homlokáról az izzadtságot, és felsóhajtott: „Hűha, dicsőség az Úrnak!” Komolyra fordítva a szót: a dicsőítés nem csupán a vasárnap délelőtti istentisztelet egy részében történő vallásos tevékenység. „Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!” (Zsoltárok 113:3 Károli). Ez azt jelenti, hogy reggel az első szavad és este az utolsó szavad Isten dicsőítése legyen. Azt kérded, miért kell minden nap Istent dicsőítenünk? Azért mert ő méltó a dicséretre. „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom.” Még egy gondolat: ha egy ember felé szavakkal is kifejezzük szeretetünket és nagyrabecsülésünket, azzal közelebb kerülünk egymáshoz, bensőséges kapcsolatot teremtünk. Nem szeretnél közelebb kerülni Istenhez? Akkor dicsőítsd őt többet!




Kedves édesapa, mutasd ki a szeretetedet!

„… amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott…” Lukács 15:20,

Bill Havens kenus jó eséllyel indult volna az aranyérem megszerzésére az 1924-es párizsi olimpián. De néhány hónappal a játékok kezdete előtt megtudta, hogy felesége nagy valószínűséggel éppen akkor fogja világra hozni első gyermeküket, amikor ő távol lesz. Az asszony azt mondta neki, hogy egyedül is végig tudja csinálni, de ez olyan mérföldkő volt, amit Bill nem akart kihagyni. Ezért mindenki meglepetésére otthon maradt. Örömmel fogadhatta 1924. augusztus 1-én megérkező fiát, Franket. Bár mindig tűnődött azon, hogy alakult volna a verseny, sosem bánta meg a döntését. Életét kisfiába fektette, és átadta neki az evezés iránti szeretetét. Huszonnégy évvel később az olimpiai játékokat Finnországban rendezték. Ez alkalommal a fiú, Frank vett részt a kenuversenyen. A versenyszám utáni napon Bill táviratot kapott fiától, Franktől: „Kedves Apa! Köszönöm, hogy vártál rám, amikor megszülettem. Most azzal az aranyéremmel jövök haza, amit neked kellett volna megnyerned.” Aláírás: „Szerető fiad, Frank.” Bill Havens azt akarta, hogy a családja tudja, bármi is történik, mindig ők vannak az első helyen. Ez hőssé tette egy Frank nevű kisfiú szemében. Bill megértette, hogy az érmek megfakulhatnak, a rekordokat megdöntik, az elért eredményeket gyorsan elfelejtik. Ezek a dolgok nem adnak igazi megelégedést. Akkor mi ad? A gyermekeid iránti szeretet, és az ő irántad való szeretetük. Jézus rámutatott, hogy még ha egy gyermek önfejű is, a szülő szeretete képes helyreállítani őt.

Elhanyagolod a családodat mostanában? Ha igen, azonnal tégy valamit ellene!



Kegyelmet ad hozzá

„… hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember…” (Efezus 3:16)

Dr. Robert Schuller titkárnője, Lois tizenöt éven át küzdött a rákkal, és mind a tizenöt évet Istennek való hűséges szolgálatban töltötte. Schuller ezt írja: „Nem hiszem, hogy valaha is találkoztam nála bátrabb emberrel. Néha annyira rosszul volt, hogy az is minden erejét felemésztette, ha csak felkelt az ágyból! Ilyenkor szándékosan legurult az ágyról, négykézláb mászott el a fürdőszobáig, ott a kagylóba kapaszkodva húzta fel magát. Kényszerítette magát arra, hogy felöltözzön, kibotorkált a konyhába, ivott egy kis vizet, evett egy darabka pirítóst, vette a táskáját, és kilépett az ajtón. Homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek, de ő a férjére nézve így szólt: »Nos, Ralph, azt hiszem, most már menni fog.« Aztán beszállt az autóba, és elment a templomba. Mindig előttem ért oda. Amikor megérkeztem, a szokott módon köszöntöttem: »Jó reggelt! Hogy van?« Ő mosolyogva mindig ezt válaszolta: »Nagyszerűen!« Csak a temetése után tudtam meg, hogy valójában min ment keresztül. Ilyen bátorságot csak Isten tud adni.”

A Biblia azt mondja: „adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által” (Efezus 3:16). Sokféleképpen el lehetne ezt magyarázni, de legékesszólóbban Annie Johnson Flint énekíró fogalmazott: „Amikor teherbírásunk végére értünk, amikor erőnk cserbenhagyott, pedig még csak a nap felénél tartunk; Amikor összegyűjtött forrásaink mind elfogytak, akkor kezd el Atyánk adni az ő gazdagságából. Szeretetének nincs határa, kegyelme felmérhetetlen, ereje végtelen. Ő ebből a végtelen gazdagságából Jézusban egyre csak ad, ad, és újra csak ad.”

 





Vér és kifordult belek
„Apja meglátta őt, megszánta, elébe futott…” (Lukács 15:20)

Már ezerszer hallottuk a tékozló fiú történetét, ezer különféle módon kielemezve. Nos, most közelítsünk rá a 20. versre, és összpontosítsunk egyetlen szóra. „Eszplankhniszté.” (Ne félj, nem valami betegség neve, csak egy görög szó.) A „szplankhnidzomai” ragozott alakja, amit általában úgy fordítanak: „együtt érezni”. Ennél azonban sokkal többet hordoz a jelentése, aminek a zsigereinkhez van köze. Olyasmire utal, amikor valami annyira megindít, hogy magad is szinte fizikai fájdalmat érzel, pl. összeszorul a gyomrod. Talán a zsigeri fájdalom, vagy a szívszorító érzés lehetne a legjobb fordítás rá. Olvasd csak el újra a 20. verset úgy, hogy ezt is belegondolod. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, és a szeretettől úgy érezte, mintha valaki a belső szerveit szorongatná, vagy jól gyomorszájon vágná…” Érdekes tény: a Bibliában ezen kívül csupán Jézusra vonatkoztatva olvassuk a „szplankhnidzomai” szót, csak róla írja, hogy az emberek iránti szeretete fizikai fájdalmat okozott neki. És azt követően mindig tett is valamit. Kedves olvasóm, az az igazi törődés. Ilyen az Atya szíve, ilyen az Isten szeretete, amelyet a Fiú lehozott a földre. Jézus olyan mélyen átérezte fájdalmunkat, hogy vérét ontotta azért, hogy rendbe hozza a dolgot.

és most?

Ha úgy érzed, készen állsz rá, kérd, hogy Isten nézőpontjából szemlélhesd a dolgokat! Kérd, hogy zsigerig hatoljon a fájdalom, ha valamit a szívedre akar helyezni, ha valamiben a közreműködésedet kéri. A Szentlélek segít ilyen együttérzésre. Tölts el háromnegyed órát csendes imádságban üldögélve és Istenre figyelve.

http://tini.maiige.hu/

komment
süti beállítások módosítása