ELSŐ KÖNYV. OKTATÁS A LELKI ÉLETRE

 

I. Az ember célja

 

1. Krisztus követése és a világ minden hiúságának megutálása

 

 

1. ,,Aki engem követ, nem jár sötétségben'' (János 8,12), mondja az Úr.

 

2. Ezek Krisztus szavai, melyekkel int, hogy életét és tanítását kövessük, ha valóban felvilágosodni és minden lelki vakságtól meg akarunk szabadulni.

 

3. Legfőbb törekvésünk legyen tehát, hogy Jézus Krisztus életéről elmélkedjünk.

 

4. Krisztus tanítása a szentek minden tudományát felülmúlja és akiben az ő szelleme megvan, benne rejtett mannát talál.

 

5. De megtörténik, hogy sokan az evangélium gyakori hallásából kevés felbuzdulást éreznek, mert nincs bennük Krisztus szelleme.

 

6. Aki pedig Krisztus igéjét teljesen és helyesen meg akarja érteni, annak törekednie kell, hogy egész életét ahhoz alkalmazza.

 

7. Mi haszna a Szentháromságról nagy tudósan vitatkoznod, ha nincs alázatosságod, amiért nem tetszel a Szentháromságnak?

 

8. Bizony, nagy szavak szentté és igazzá nem tesznek, hanem a tökéletes élet tesz Isten előtt kedvessé.

 

9. Inkább kívánom érezni magamban a bánatot, mint mivoltát érteni.

 

10. Ha könyv nélkül tudnád az egész Szentírást és az összes bölcsek mondásait: mit használna mindez Isten szeretete és kegyelme nélkül?

 

11. ,,Hiúságok hiúsága és minden csak hiúság'' (Préd 1,2), kivéve Istent szeretni és egyedül neki szolgálni.

 

12. Ez az igazi bölcsesség, hogy e világ megvetése által a mennyei boldogság után törekedjünk.

 

13. Hiúság tehát mulandó gazdagságot keresni és abban bizakodni.

 

14. Hiúság tisztségeket vadászni és magas állásba törtetni.

 

15. Hiúság a test kívánságait követni és olyan után vágyódni, amiért végre keményen kell bűnhődnie.

 

16. Hiúság hosszú életet óhajtani és a szent életre kevés gondot fordítani.

 

17. Hiúság csak a jelen életre figyelni és a jövendőkre nem tekinteni.

 

18. Hiúság azt szeretni, ami gyorsan elmúlik és oda nem sietni, ahol örökkévaló boldogság vár.

 

19. Emlékezzél meg gyakran erről a közmondásról: ,,Meg nem elégszik a szem látással, a fül sem telik be hallással.'' (Préd 1,8)

 

20. Igyekezzél tehát szívedet a látható dolgok szeretetétől elvonni és a láthatatlanokra fordítani.

 

21. Mert akik az érzékiséget követik: beszennyezik lelkiismeretüket és kiesnek Isten kedvéből.

 

 

 

2. Az alázatos önismeret

 

 

1. Minden ember természet szerint tudásra vágyik; de isteni félelem nélkül mi haszna a tudománynak?

 

2. Bizony sokkal jobb az alázatos munkás, ki Istennek szolgál, mint a kevély tudós, aki magáról elfeledkezve, az ég forgásán töri a fejét.

 

3. Aki önmagát alaposan ismeri, nem tartja magát nagyra és nem gyönyörködik emberi dicséretben.

 

4. Tudnám bár e világ minden titkait, ha Isten szeretetében nem vagyok, mi hasznom Isten előtt, ki engem cselekedeteim szerint fog ítélni?

 

5. Hagyj fel a túlságos tudásvággyal, mert ebben nagy szórakozottság és csalódás rejlik.

 

6. A tudósok szeretnek mások előtt megjelenni és bölcs hírében állani.

 

7. Sok minden van, aminek tudása keveset vagy éppen semmit sem használ a léleknek.

 

8. És nagyon esztelen az, aki egyébre jobban ügyel, mint ami üdvösségére szolgál.

 

9. A sok szó nem tölti be a lelket, de a jámbor élet megnyugtatja a szívet; a tiszta lelkiismeret pedig nagy bizalmat kelt Isten iránt.

 

10. Mennél többet és jobbat tudsz, annál keményebb ítéleted lesz miatta, ha szentebbül nem élsz.

 

11. Fel ne fuvalkodjál tehát semmiféle ügyességedben vagy tudományodban, hanem inkább félj a neked jutott ismeret miatt.

 

12. Ha azt gondolod, hogy sokat tudsz és jó felfogású vagy, tudva legyen előtted, hogy sokkal több van, amihez nem értesz.    

 

13. ,,Ne légy fennhéjázó'' (Róm 11,20), hanem inkább valld be tudatlanságodat.

 

14. Ugyan miért akarod magad valakinél magasabbra tartani, mikor találkozik sok bölcsebb és a törvényben jártasabb, mint te?

 

15. Ha valami hasznosat akarsz tudni és tanulni: szeresd, hogy ismeretlen vagy és semminek sem tartanak.

 

16. Ez a legnagyobb és leghasznosabb tudomány: önmagunk igazi megismerése és semmibevétele.

 

17. Nagy bölcsesség és tökéletesség: önmaga felől semmit sem állítani, mások felől pedig mindenkor jól és nemesen vélekedni.

 

 

18. Ha másnak nyílt botlását vagy súlyos bűnét látnád is, magadat nála jobbnak nem kell tartanod, mert nem tudod, meddig lehetsz állhatatos a jóban.

 

19. Mindnyájan gyarlók vagyunk, de te senkit se tarts magadnál gyarlóbbnak.

 

 

 

3. Az igazság tanítása

 

 

1. Boldog az, akit az igazság maga tanít, nem jelek és mulandó szavak által, hanem valóságban.

 

2. A mi véleményünk és érzésünk gyakran megcsal minket és rövidlátó.

 

3. Mit használ a nagy vitatkozás a titkos és kétséges dolgokban, amelyek miatt nem vádol senki az utolsó napon, hogy nem tudtuk?

 

4. Nagy esztelenség, hogy a hasznos és szükséges dolgok kárával önként haszontalan, sőt ártalmas ügyekbe avatkozunk.

 

5. Van szemünk, de nem látunk.

 

6. Ugyan mi gondunk a teremtett dolgok nemére, fajára?

 

7. Akinek az örök ige szól, az sokféle vélekedéstől megszabadul.

 

8. Egy igétől ered minden, ezt hirdeti minden teremtmény, ,,és ez ama Kezdet, ki szól is nekünk''. (Ján. 8,25)

 

9. Senki sem lehet értelmes nélküle, sem helyesen nem ítélhet.

 

10. Akinek ez az Egy mindene és aki mindent ebbe az Egybe foglal és mindent ebben szemlél, annak állhatatos a szíve és Istenben csendesen nyugodhatik.

 

11. Ó, Istenem, te igazság, egyesíts engem veled örök szeretetben!

 

12. Gyakran unalmas nekem sok dolog olvasása és hallása, mert tebenned van mind, amit én akarok és kívánok.

 

13. Hallgasson tehát minden bölcs, némuljon el minden teremtmény a te színed előtt: csak Te egyedül szólj nekem.

 

14. Minél jobban magába vonult az ember és minél egyszerűbb lélek, annál több és mélyebb dolgot ért meg fáradság nélkül, mert mennyből veszi az értelem világosságát.

 

15. A tiszta, egyszerű és állhatatos lélek sokféle tennivalója közt sem szórakozik el, mert mindent Isten dicsőségére cselekszik és arra ügyel, hogy tulajdon kedve keresésétől mindenben ment legyen.

 

16. Ki bánt, ki más háborgat téged, mint szívednek meg nem tört indulata?

 

17. A jámbor és ájtatos ember előbb megfontolja magában, amit külsőképp tennie kell.

 

18. Nem is vonja ez őt valami vétkes hajlam kívánására, hanem inkább ő irányítja az okosság útjára.

 

19. Kinek van keményebb küzdelme, mint aki önmagát le akarja győzni?

 

20. Pedig ez volna a mi dolgunk, hogy magunk felett diadalt arassunk, naponkint legyőzzük magunkat és a jóban előbbre haladjunk.

 

21. Ebben az életben minden tökéletességhez tapad valami fogyatkozás; és nincs vizsgálódás némi homály nélkül.

 

22. Az alázatos önismeret biztosabb út Istenhez, mint a világi tudományok mély kutatása.

 

23. Nem vétek a tudomány vagy akármilyen egyszerű ismeret, mert ez magában jó és Isten ajándéka; de mindig többre becsülendő a jó lelkiismeret és erényes élet.

 

24. Minthogy pedig sokan jobban igyekeznek tudósok lenni, mint szentül élni, azért gyakran csalódnak és vagy semmit vagy igen kevés eredményt látnak.

 

25. Bárcsak olyan szorgalmasak volnának a bűnök kiirtásában és a jó erkölcsök beoltásában, mint a mély kérdések fölvetésében, bizony nem volna annyi gonoszság és botrány a világban, sem annyi fegyelmetlenség a kolostorokban.

 

26. Bizony, ha eljön az ítélet, nem kérdik, mit tanítottunk, hanem mit cselekedtünk; sem azt nem vizsgálják, mily szépen beszéltünk, hanem mily szentül éltünk.

 

27. Ugyan mondd meg, kérlek, hol vannak most azok az urak és tanárok, akiket jól ismertél, mikor éltek és tudományukban virágoztak?

 

28. Javadalmuk már másokra szállott és nem tudom, gondol-e reájuk valaki?

 

29. Életükben látszottak valaminek, most mindenki hallgat róluk.

 

30. Jaj, mily hamar elmúlik e világ dicsősége! 

 

31. Bárcsak az életük együtt járt volna tudományukkal! Bizony, jól tanultak s jól tanítottak volna!

 

32. Mily sokan vesznek el gonoszul e világon a hiú tudomány miatt, akik az isteni szolgálattal keveset gondolnak!

 

33. De mivel jobban szeretnek nagyok lenni, mint alázatosságban maradni, azért vesznek el hiú gondolataik által.

 

34. Valóban az a nagy, akinek nagy a szeretete.

 

35. Valóban nagy, aki maga előtt kicsiny és semmire sem becsül minden magas hivatalt és méltóságot.

 

36. Valóban okos az, ,,aki szemétnek tartja mind'' (Filippi 3,8), ami e földön van, hogy Krisztust megnyerhesse.

 

37. Valóban igen tudós az, aki Isten akaratát cselekszi és a maga kívánságával felhagy.

Szerző: Andre Lowoa  2019.01.26. 15:44