Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

A jellem fontossága-Aggódsz a pénz miatt?-Az áldás szigete-Ha szeretnéd megkapni, add oda!-Isten arcát keresni imádságban-KRISZTUS MEG TUD SZABADÍTANI!-KÜLDETÉSED VAN!-Légy hálás a munkádért!-Szemtől szemben-Vállald a felelősséget!

2019. január 25. 00:27 - Andre Lowoa

A jellem fontossága

„…akik igazan élnek, azokat kedveli.” (Példabeszédek 12:22)

George Jones pályafutását boltossegédként kezdte egy zöldségkereskedésben, és hamarosan jó hírnévre tett szert figyelemreméltó munkaerkölcse miatt. A jelleme volt az, amit az emberek észrevettek George-ban. Példája volt ennek az alapelvnek: „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). George jellemessége felkeltette Henry J. Raymond, a híres újságíró figyelmét. Barátok lettek, és együtt elindították a New York Timest. Évekkel később, amikor az újság keresztes hadjáratot indított Boss Tweed* ellen, Jonesnak felajánlottak 500 000 fontnyi kenőpénzt – ez akkoriban hatalmas összeg volt. Csak annyit kellett volna tennie, hogy nyugdíjba vonul, és Európába költözik. „Egész hátralévő életében úgy élhet, mint egy herceg” – mondta az ajánlatot tevő gengszter. „Igen” – felelte Jones – „és minden nap hitvány gazembernek tartanám magam”.

A költő így írt: „Együtt kell élnem magammal, ezért mindent rendben akarok tudni. Azt akarom, hogy minden nap képes legyek a saját szemembe nézni. Nem akarom, hogy úgy kelljen látnom a lemenő napot, hogy gyűlölöm magam mindazért, amit tettem. Nem akarok piszkos titkokat őrizni magamról, és nem akarom azzal áltatni magam, hogy úgysem fogja tudni senki, miféle ember vagyok valójában.” Semmi sem fontosabb, mint a jellemed. Nem számít, hogy milyen gazdag vagy milyen sikeres leszel, ha elveszted a becsületed, mindent elveszítesz. És még egy gondolat: ha mindig a helyes dolgot teszed, soha nem kell aggódnod amiatt, hogy eszedbe jut valami, amit tettél!

*William Magear Tweed (1823-1878) New York állam egyik legbefolyásosabb politikus-üzletembere volt, erre utal ragadványneve, a „Boss” Tweed is (boss = főnök). Hatalmas összegeket sikkasztott az adófizetők pénzéből, ezért börtönbüntetésre ítélték.





Aggódsz a pénz miatt?

„…Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére…” (5Mózes 8:18)
Az a történet, melyben Illést hollók táplálták, megtanít minket arra, hogy Isten nehéz gazdasági helyzetben is gondoskodni tud rólunk (ld. 1Királyok 17:1-7). József története arra tanít, hogy ha Isten tervét követjük, mindig meglesz minden, amire szükségünk van ahhoz, hogy túljussunk a nehéz időkön (ld. 1Mózes 41:37-57). Az anyagias társadalom egyik legnagyobb veszélye, hogy úgy érezzük, bizonyos dolgokra „jogosultak” vagyunk, még akkor is, ha igazából nem engedhetjük meg magunknak. Ahhoz, hogy legyőzzük az anyagiak miatti aggodalmat, fegyelmet kell gyakorolnunk pénzügyeinkben. Isten nem áldja meg a felelőtlenséget. Nem teheted meg, hogy adósságba vered magad, aztán imádkozol, hogy Isten húzzon ki belőle. Néha megteszi, de ha nem tanulsz hibáidból, akkor újra és újra ismételni fogod őket. Az Egyesült Államokbeli Atlanta egyik népszerű rádióműsorát Clark Howard vezeti. Minden műsorát ezzel a mondattal kezdi: „Költs kevesebbet, takaríts meg többet, és vigyázz, hogy meg ne lopjanak!” Arra utal ezzel, hogy a bankok uzsorakamatot számolnak fel a hitelekre, és arra figyelmezteti az embereket, hogy csak annyit költsenek, amennyit valóban megengedhetnek maguknak. „De én hozzá vagyok szokva egyfajta életformához” – mondod. Hát szokj le róla!
Ha nyugalmat akarsz, tanuld meg az elégedettség művészetét! Az elégedettség azt jelenti, hogy már nincsenek törekvéseid? Nem. Csupán azt, hogy hajlandó vagy várni vágyaid beteljesedésére, azt élvezed, amid van addig, míg eljutsz oda, amit szeretnél. Azt jelenti, hogy megtanulsz úgy élni, ahogy azt az ige mondja: „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:12-13).



„Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik…” (Ézsaiás 48:17)
A legjobb módszer arra, hogy legyőzzük a pénz miatti aggodalmunkat az, ha bízunk Istenben, aki betölti minden szükségünket. Azt mondod: „Ez szép, de mit tud Isten az én üzletemről?” Többet, mint gondolnád! Ő az egész világ vezérigazgatója. A sikeres üzletvezetésről senki sem tud többet nála. Ő teremtette a világegyetemet olyan tökéletes rendben, hogy ha egy csillag az engedélye nélkül letérne akár csak két fokkal is a pályájáról, az egész univerzum megsemmisülne a kozmikus káoszban. Ám ha meg kell mozdítania egy csillagot, akkor meg tudja tenni ezt is, mint ahogy megtette a napkeleti bölcsekért az első karácsonykor. A Wall Street-i tőzsde tanulhatna tőle egy s mást. Íme egy kis rész az önéletrajzából: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” Ha nyereségesebb szeretnél lenni, társulj Istennel! Azt jelenti ez, hogy simán otthon maradhatsz vagy elmehetsz pecázni, Isten pedig majd fizeti a jelzáloghiteledet? Nem, Isten nem jutalmazza a lustaságot és eredménytelenséget. Egyszer egy lelkipásztor megállt, hogy megcsodálja egyik gyülekezeti tagja kertjét. „Hát nem csodálatos Isten munkája?” – kérdezte. A gyülekezeti tag egy pillanatig gondolkodott, majd ezt mondta: „Igen, de látnia kellett volna, milyen volt, mikor Isten egyedül csinálta!” Értsd meg: 1) Fel kell kelned, és dolgoznod kell. 2) Döntéseid előtt tanácskoznod kell Istennel. 3) Tisztelned kell Istent tizededdel és adományaiddal (ld. Malakiás 3:8-12). 4) Ha megtetted a tőled telhető legtöbbet, bíznod kell Istenben, hogy ő megteszi a többit.




Az áldás szigete

„Benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez.” (Kolossé 2:10)

Max Lucado írja Outlive Your Life [Nyomot hagyó élet] című könyvében, hogy a boldog, áldott jelentésű makariosz szó Görögországban egy sziget neve is. Azért volt „áldott sziget” néven ismert, mert önfenntartó volt. A lakóknak nem kellett elhagyniuk ahhoz, hogy szükségeiket betöltsék. A sziget olyan gazdag természeti erőforrásokkal rendelkezett, hogy mindenük megvolt, ami az élet élvezetéhez kellett. Van ebben egy tanulság számodra. Abban a pillanatban, amikor elfogadod Krisztust Megváltódnak, ő lesz a királyod, és te az ő országában kezdesz élni. Nem kell elhagynod ezt az országot, nem kell máshol keresned azt, amire szükséged van, mert ott van körülötted az áldás szigetén. Nem kell áhítoznod Isten áldásaira, egyszerűen rá kell hangolódnod és el kell fogadnod. Olyan ez, mint a rádió: nem ülnek a dobozában hírolvasók, és nincsenek benne zenekarok, ez csak egy kapcsolatfelvételi eszköz. Ha a rádiód elromlik is, a levegőben továbbra is ott vannak a rádióhullámok. A te készüléked csupán annyit tesz, hogy veszi az adóból jövő jeleket, és azokat hallhatóvá alakítja számodra. Ha erről megfeledkezel, akkor több érdemet tulajdonítasz a rádiókészüléknek, mint amennyit megérdemel. Sokszor azért nem ismerjük fel Isten áldásait az életünkben, mert összetévesztjük az eszközöket a forrással. Ha valami nem csodálatos módon pottyan az ölünkbe, azt hisszük, nem Istentől jött. Pedig Isten különböző módokon különböző időkben, különféle emberek által áld meg. De azt sosem szabad felednünk, hogy ők csupán az áldás közvetítői, míg a forrása maga Isten.





Ha szeretnéd megkapni, add oda!

„Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lukács 6:38)

"...adni kell, adni, mindent odaadni..."

Egy este egy férfi jött Teréz anyához, és egy nyolctagú családról számolt be neki, akik már egy hete nem ettek. Amikor Teréz anya elment a házhoz, az alultáplált kisgyermekeket látva egy zsák rizst adott nekik. A gyermekek anyja ekkor valami érdekes dolgot tett. Megtartotta a zsák rizs felét, de a másik felével elindult valahová. Amikor visszatért, Teréz anya megkérdezte tőle, hogy hová ment? „A szomszédaimhoz – válaszolta az asszony –, ők is éhesek.” Teréz anya így összegzi visszaemlékezését: „Nem azon csodálkoztam, hogy adott, a szegények általában igazán nagylelkűek. Azon lepődtem meg, hogy tudta róluk, hogy éhesek. Szinte törvényszerű, hogy amikor szenvedünk, nincs időnk másokra.” A Biblia azt tanítja, hogy amikor mások szükségeire összpontosítunk, Isten gondoskodik arról, hogy a mi szükségeink be legyenek töltve (ld. Efezus 6:6–8). Szóval, ha szeretnéd megkapni, add oda! Megmondom, miért:

1) Az adakozás a kulcs az áldásokhoz. Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe.”

2) Az a mag, amit most elvetsz, meghatározza jövőbeli aratásod mértékét. Nincs olyan túl kicsi mag, ami ne tudna sokszoros termést hozni, ha hajlandó vagy elvetni. Ha találsz egy ügyet, ami nagyobb az önérdekednél, és abba beleadod magad, akkor két dolgot fogsz felfedezni. Először is, hogy nem baj, ha elismered korlátaidat, amíg nem azokra alapozod az életedet. Másodszor, hogy Isten áldásai akkor áradnak ki, ha odaadod, amid van, ahelyett, hogy csak beszélnél arról, amid nincs. Tehát, ha szeretnél valamit kapni, add oda!





Isten arcát keresni imádságban

„Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! – szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!” Zsoltárok 27:8

Nagyszerű képet fest arról, hogy mi történik az imádságban, ha megfigyelünk egy szülőt kisgyermekével. Képzelj el egy egyévest, aki rád néz, majd hosszan rajtad nyugtatja tekintetét. El vagy bűvölve. Először szégyenlősen néz, a fejét elfordítva, csak a szeme sarkából pillantva rád. Te is ezt teszed. Ez jó szórakozás. Aztán szembefordul veled, egyenesen rád néz. Te leutánzod a mozdulatot. Aztán hirtelen valami zaj hallatszik a háta mögül, a kicsi tekintetében ijedtség jelenik meg – te leutánzod a döbbent arckifejezést. Ő annyira megriadt, hogy már-már sírásra görbül a szája, de te mosolyogni kezdesz. Téged látva ő is elmosolyodik, majd hamarosan gyöngyöző kacagásban tör ki. Amikor egy gyermek ilyen szemkontaktusban van valakivel, amikor az az illető tudtára adja, hogy megérti, mit érez a gyermek, akkor a kicsi agya és idegrendszere döntő fontosságú kapcsolatokat alakít ki testében. Megtapasztalja azt, amit idegi koordinációnak nevezünk. Az arckifejezés-utánzó játékot játszva szó szerint meg lehet nyugtatni a gyermeket. Gyógyhatása van. A gyermek örül a jelenlétednek.
Az imádság is így működik. Az Ószövetségben Mózes erre az áldásra tanította Izráel népét: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4Mózes 6:24–26). Azt szoktuk mondani, hogy az imádságban „keressük Isten arcát.” Ez azt jelenti, hogy az imádkozás során néha beszélünk, máskor viszont a hallgatáson van a lényeg. De van az imádságnak egy harmadik összetevője is. A biztonságérzet, mely abból ered, hogy érezzük: Isten szeretettel és biztatóan ránk mosolyog.


„Ragyogtassa rád orcáját az Úr!” 4Mózes 6:25

Ragyogtassa rád orcáját az Úr!

Jézus Krisztus életét tanulmányozva felismerjük, hogy számára az imádság nem fáradság, hanem feltöltődés volt. Ugyanez lehet számodra is, amikor Istenhez jössz, hogy lásd arcát rád ragyogni, amíg beszélgetsz vele imádságban. Amikor egy bírálgató emberrel találkozol, aki vitatkozni akar, az leszívja energiádat. De ha a legjobb barátoddal vagy együtt, akkor feltöltődsz energiával. Márpedig Jézus azt mondta: „ti az én barátaim vagytok” (János 15:14 Károli). Észrevetted már, hogy a szerelmesek egymással néha egészen gügyögve beszélnek, ahogy a kisbabákkal szoktunk? Ez végtelenül bensőséges és bizalmas – és egy harmadik személy számára kényelmetlen helyzet. Azért használjuk, mert ez a leggyengédebb nyelvezet, amit csak ismerünk. Jézus imaélete ilyen bensőségességet érzékeltetett. Istent az „Abba” néven szólította, ez az arám szó olyan meghitt közelséget fejez ki, mint például az „apukám” vagy az „apuci”. (Jézus arámi nyelven beszélt, ezért az Újszövetség egyes részei is arámi nyelven lettek megörökítve, bár a nagy része ógörögül íródott.) Az „abba” a zsidó gyermek első szava volt, mert olyan könnyű kimondani. Amikor Jézus Istennel volt, akkor valami módon erőt adott neki az az Atyjától kapott gyengéd szeretet, ami hasonlított arra, amilyennel egy felnőtt egy kisgyermek felé fordul. Ugyanezt te is megtapasztalhatod. Ezért írja Pál: „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: »Abbá, Atya!« Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek…” (Róma 8:15–17). Az imádságban a legnagyobb célod az Istennel való bensőséges kapcsolat legyen!








KRISZTUS MEG TUD SZABADÍTANI!

„Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk…” (Jeremiás siralmai 5:21)
Bármilyen szokásnak, amit nem tudsz, vagy nem akarsz megtörni, hatalma van fölötted, és meg tud törni téged. Azzal küzdesz, hogy nem tudod az étvágyadat kordában tartani? Vagy kényszert érzel, hogy pillanatnyi örömöt szerezz magadnak, ami miatt aztán napokig bánkódsz? Rövid ideig megtartóztatod magad, de aztán hosszú időre behódolsz, majd legyőzöttnek és kárhozottnak érzed magad? Krisztus meg tud szabadítani! A Biblia azt mondja: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyít mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek…” (ApCsel 10:38).
Nem az tesz tönkre, amin keresztülmész az életben, hanem az, amihez folyton visszatérsz! Belefáradtál már abba, hogy ezt mondod „Nem fogok ránézni, nem fogok hallgatni rá, nem fogom megtenni”, csak azért, hogy aztán újra és újra a régi minta szerint cselekedj? Íme egy imádság számodra, egy ima, amire Isten válaszolni fog: „Téríts meg, Uram, és én megtérek!” Kérd Istent, hogy fordítsa vissza szívedet Hozzá, mert az igazság az, hogy erre magadtól nem vagy képes! Azt mondod: „De már a barátaim is lemondtak rólam”. Isten nem, ő soha nem fog lemondani rólad. A zsoltáros ezt írta: „Sokan mondják rólam: Nem segít rajt Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat…” (Zsoltárok 3:3-4). Krisztus meg tud szabadítani, hát térj ma hozzá!







KÜLDETÉSED VAN!

„Menjetek el! íme, elküldelek titeket..." (Lukács 10:3)

Jézus ezekkel a szavakkal indította tanítványait küldetésükre: „Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit" (Lukács 10:4). Figyelj meg három dolgot, amit hangsúlyozott: 1) „Ne vigyetek erszényt" - ne vásárolj össze min­dent! Isten megáldja azokat, akik ezt mondják: „Minden fillért, ami több, mint amennyi szük­ségeim betöltésére elég, a Te céljaidra fogok felhasználni". Képzeld el, milyen lesz Krisztus ítélőszéke előtt állni, ha gazdagságodat nem fektetted be, küldetésedet nem teljesítetted, és nem érted el, akiket tudtál volna Krisztus számára. Vajon mit mondhatsz akkor ment­ségedre? 2) „Ne vigyetek... tarisznyát" - semmi fölösleges csomag! Isten Igéje ezt mondja: „...tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és áll­hatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát" (Zsidók 12:1). Bármi, ami képes felkelte­ni érdeklődésedet, befolyásolni tud, és bármi, ami tartósan leköti figyelmedet, uralni tud. Sátán retteg attól, hogy teljesíted megbízatásod, ezért harcolnod kell azért, hogy figyelmedet ne tudja elterelni. 3) „Ne is köszöntsetek senkit útközben" - ne pazarold az időt! Kérdőjelezz meg minden kapcsolatot, amely nem járul hozzá rendeltetésedhez. Pál ebben a dologban nagyon is egyértelműen fogalmazott: „...Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot..." (2Thesszalonika 3:14). Az idő már nagyon későre jár, és a szükség túl nagy. A régi időkben Amerika egyes földműveléssel foglalkozó államaiban az iskolák aratás idején néhány hétre bezártak, és mindenkinek ott kellett lennie, hogy segítsen begyűjteni a termést. Miért? Mert a várakozás ilyenkor azt jelenti, hogy már el is késtél!




Légy hálás a munkádért!

„Mindenért hálát adjatok…” (1Thesszalonika 5:18)

Olyan könnyű a jelenlegi beosztásod miatt panaszkodni, legyen az éjszakás műszak a szupermarket pénztárában, vagy vezérigazgatói állás egy nagyvállalatnál, anélkül, hogy értékelnéd azt, ahogy odáig jutottál. Hol lennénk olyan anyák nélkül, akik mosást vállaltak, hogy a gyermekeik zongoraórákra járhassanak, vagy olyan apák nélkül, akik másodállásban dolgoztak, hogy gyermekeik különórákat vehessenek? Mielőtt tovább mennél, állj meg, és adj hálát mindazért, amivel mások hozzájárultak az életed alakulásához!

Azt mondod: „De mostanában nem is alakulnak valami jól a dolgaim”. Lehet, de amikor Józsefet eladták a testvérei rabszolgának, akkor elképzelni sem tudta volna, hogy Isten a testvérei rossz szándékát a visszájára fordítja, és őt kormányzóvá teszi, hogy megmentse a népet. A Biblia egyik történetet a másik után jegyzi fel, ahol a nehézségek előrejutáshoz, és a veszteségek nyereséghez vezettek. Egy mesteri terv van kibontakozóban az életedben. Légy bölcs, vidd magaddal a leckéket, amiket már megtanultál, az Isten által neked szánt jövőbe! Ha jönnek a bajok, vigasztaljon a tudat, hogy Isten irányítja a dolgokat. Lehet, hogy a gonosz szítja a tüzet, amiben most vagy, de abban biztos lehetsz, hogy Isten keze ott van a termosztáton!

Jób története arra tanít, hogy a gonosznak engedélyt kell kapnia ahhoz, hogy megtámadhasson minket. Ha pedig Isten megengedte a támadást, biztos, hogy győzelmet tervezett számunkra. Nem engedne minket olyan csatába, amiben nem tudnánk győzni! Isten olyan gondosan válogatott embereket keres, akiket nehéz helyzetekbe küldhet, hogy Ő megdicsőüljön. Ő mindent „javunkra munkál” (ld. Róma 8:28), tehát ne rémülj meg! Csak tartsd nyitva a szemed, és figyeld, mire készül Isten!




Szemtől szemben

„Színed elé járulok, Uram!” (Zsoltárok 27:8 NIV)

Isten előtt

Amikor olyan valakivel vagy, aki csak vitatkozni akar, vagy ízekre szedni, az rendesen leszívja az energiádat. De ha a legjobb barátoddal találkozol, akkor jobban érzed magad. Sikerült a nyilvánvalót megfogalmaznunk itt a Tini Mai Igében? De mennyivel inkább igaz ez Istenre! Több ezer éve Isten azt mondta Mózesnek, hogy így áldja meg Izráel fiait: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!” (4Mózes 6:24–26). A The Message című magyarázó fordítás ezt így adja vissza: „Mosolyogjon rád Isten, és ajándékozzon meg téged, forduljon oda hozzád Isten.” Mit jelent ez az áldás? Azt kívánja a népnek, hogy Isten egy közeli barát bensőséges viszonyában legyen velük. Ezzel pedig megkapják az ebből eredő békességet is.


Jézus azt mondta: „ti barátaim vagytok” (János 15:15). Pál azt írta, hogy Isten örökbefogadott minket, így most már mi is apának szólíthatjuk: „… a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: »Abbá, Atya!« Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” (ld. Róma 8:15–16). Tudod mit? Ne azért keresd az Istennel való találkozást, hogy valamire választ kapj tőle, vagy valamiféle meleg érzéseket érezhess (bár ezt mind megtalálhatod nála) – egyszerűen csak önmagáért akarj vele lenni! Az Istennel való találkozás évszázadokon át mély, bensőséges békét adott az övéinek. Holnap várunk vissza, mert erről bővebben is szó lesz.

és most?

Jézus megajándékozott minket az Atyával való bensőséges kapcsolattal – nem csupán tanítványai, barátai vagyunk. Szeretnéd jobban felfedezni ezt a csodálatos szeretetet? Kérd őt, hogy mutassa meg! Holnap bővebben fogunk beszélni a mikéntjéről, most egyszerűen csak kérd!


„Ragyogtassa rád orcáját az Úr.” (4Mózes 6:25)


Észrevetted már, hogy a szülők a kisbabákhoz egészen más hangon beszélnek – és észre sem veszik? Ez egy különlegesen gyengéd és nagyon bensőséges nyelv – és kívülállók számára teljesen érthetetlen, sőt, furának tűnik. Azért használjuk, mert ez a legszeretetteljesebb megnyilvánulás, amit csak ismerünk.

Jézus imaélete ezt a bensőséges kapcsolatot mutatta. Istent úgy szólította: „abba”, ami körülbelül olyan, mint az „apa, apukám”. Az „abba” egy zsidó kisgyermek első szava, mert olyan könnyű kimondani. Amikor Jézus Istennel beszélgetett, ez a gyengéd, biztató szeretet, amit a szülő nyilvánít kisgyermeke felé, erőt adott neki. Sokan sóvárgunk ilyen szeretetre. Talán elméletben tudunk Isten szeretetéről, de még nem tapasztaltuk kézzelfogható módon – olyan módon, ami eléri, hogy lebontsuk falainkat, behúzzuk sündisznótüskéinket, amitől kedvesek leszünk és megnyugszunk. Olyan szeretetre vágyunk, amiben bízhatunk, amire támaszkodhatunk, amikor kétségek gyötörnek, amikor félünk vagy fáradtak vagyunk. Isten nem tarja vissza tőlünk ezt a szeretetet, de gyakran előfordul, hogy mi nem keressük. Már ma kipróbálhatod. De mint ahogy nem lehet akarattal elaludni, ehhez sem elég pusztán az akaraterő. Annyit tehetsz meg érte, hogy megfelelő körülményeket teremtesz. Tehát keress egy kényelmes széket vagy fotelt és ülj le. Lassítsd le a lélegzetvételeidet néhány percre. Engedd el az izmaidat szép sorban a fejed tetejétől a lábad ujjáig. Amikor teljesen lenyugodtál, válassz egy rövid ideszakaszt, és lassan ismételgesd el a lélegzetvételed ritmusára. Például: „a te kezedbe” – belégzés, „ajánlom lelkem” – kilégzés. Folytasd úgy 10–15 percig.

és most?
Tedd a fentebb leírtakat!

 

forrás: http://tini.maiige.hu/




Vállald a felelősséget!

„… aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer…” (Példabeszédek 24:12)

Egy nő vásárolni indult, és egy rendkívül drága ruhával tért haza. Ez nagyon felbosszantotta férjét, aki szigorú beosztás szerint szeretett élni, tudni akarta, hogy mi szállta meg az asszonyt. „Az ördög vett rá, hogy megvegyem” – mondta kedveskedve a feleség. „Mondhattad volna neki, hogy távozz tőlem, sátán!” – vetette szemére a férj. „Mondtam neki – válaszolta a feleség –, de távoztában azt mondta, hogy hátulról is jól mutatok ebben a ruhában, ezért aztán muszáj volt megvennem!”

A sátán szakértő az igazság kiforgatásában, rávesz arra, hogy saját hibáinkat a körülményekre vagy más emberekre fogjuk; így aztán sosem kell vállalnunk a felelősséget. De, ahogy Albert Ellis megfogalmazta: „Életed legjobb évei azok, amikor úgy döntesz, hogy felvállalod a problémáidat. Nem hibáztatod érte az anyádat, a környezetet vagy a kormányt. Felismered, hogy saját sorsodnak te vagy a kovácsa.” Florence Nightingale, a krími háború hős ápolónője mondta: „Sikeremet egy dolognak tulajdonítom: soha nem kerestem, és nem fogadtam el kifogásokat.” A győztes, ha valamit elront, elismeri, hogy hibázott, és bocsánatot kér. A vesztes, ha hibázik, azonnal azt keresi, hogy kit vagy mit okolhatna érte. A Biblia azt mondja: „Ne próbáld elhárítani a felelősséget azt mondva, hogy nem tudtad, Isten tudja, hogy tudtad! Ő tetteid szerint fog megfizetni.” (Példabeszédek 24:11 TLB). Dávid rendszeresen imádkozott fogyatkozásai, hibái miatt, ez az őszintesége tette őt Isten szíve szerint való emberré (ld. 1Sámuel 13:14). Ahelyett, hogy tagadnád vagy mentegetnéd hibáidat, vállald a felelősséget, tanulj belőlük, és lépj tovább! Így fogsz növekedni!




komment
süti beállítások módosítása