,... miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni." (1Péter 5:10)
Stephanie Voiland írja: „Egy barátnőm... hónapokon át vadászott állásra, de mindez sehová sem vezetett, és ez elcsüggesztette. Ám... nem akart „fájdalomcsillapítót" a várakozás idejére... Abbahagyta a tévénézést és ezt böjtként ajánlotta fel, mert hitte, hogy Isten arra adta neki ezt az időt, hogy átgondolhassa, merre tart. Ezeken a gyötrelmes hónapokon át Isten megmutatta magát neki, olyan módon, amely mélyrehatóbb volt, mint egy állásajánlat. A barátnőm arra keresett megoldást, hogy fenntartsa magát; Isten a Tőle való függés új szintjét tanította neki. Amíg egy lehetséges munkaadó hívását várta, Isten szólt hozzá a lelkében... Míg ő egy olyan „dzsinn-istent" keresett, aki azonnal betölti szükségeit; Isten azzal nyűgözte le őt, hogy megmutatta, Ő nagyobb, mint amiről valaha is álmodott. Végül álláshoz jutott, és hálás volt érte... de még hálásabb volt azért, mert megtanulta, hogyan találkozik velünk Isten a várakozás közben, olyan módokon, amiket nem tudnánk sem kérni, sem elképzelni... néha a legzordabb pillanatokban nyilvánul meg isteni közbeavatkozása... megkapjuk a tökéletes állást, a fizikai gyógyulást vagy a szükséges anyagiakat, és a várakozás véget ér. Máskor Isten bennünk végzi el a csodát."
Az arany csak akkor válik értékessé, ha a szennyezőanyagokat kiégetik belőle, Isten a nehéz időket használja a finomítás munkájának elvégzésére, hogy a legjobbat hozhassa ki belőlünk. Ő szabályozza a hőmérsékletet, mert nem az a célja, hogy elpusztítson, hanem az, hogy hasznosítson. Az életednek pontosan arra a területére szabja a próbát, ahol szükség van munkájára, és ahogy egyre érlelődsz, úgy fokozza a próba intenzitását. A sportolók először könnyű súlyokkal kezdenek edzeni, és ahogy erősödnek, úgy jutnak tovább az egyre nehezebbek felé. Ahogy növekedsz Krisztusban, azok az akadályok, melyek valaha leküzdhetetlennek tűntek, egyszerű útjelzőkké lesznek.
A viszonzás törvénye
„Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé.” (Apostolok cselekedetei 10:4)
Eddig az evangéliumot kizárólag a zsidóknak hirdették. De ez hamarosan megváltozik. Egy Kornéliusz nevű férfi „az egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: Kornéliusz! … Imádságaid és alamizsnáid feljutottak az Isten elé, és ő emlékezik azokra. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak.” (ApCsel 10:3–5 RÚF). Imádságainak és nagylelkűségének köszönhetően Kornéliusz lett az első pogány, aki hallotta az evangéliumot és üdvösséget nyert. Micsoda viszonzás! Isten hallja a kedves szavakat, melyeket szenvedő embereknek mondasz. Látja, amikor áldozatot hozol és adakozol, miközben magad is szűkösen élsz. Azzal, hogy azt teszed, amit teszel, Istennek készíted az utat, hogy segíthessen neked. Ő elraktározza mindezeket, hogy amikor majd neked lesz szükséged rá, akkor bőségesen legyen a számládon és felvehess belőle. Egy hölgy kutyakozmetikus vállalkozást akart indítani, és ezért imádkozott, de nem volt pénze reklámra. Elment tehát a helyi állatmenhelyre, és felajánlotta, hogy kicsinosítja az ott lévő állatokat, hogy így nagyobb eséllyel találjanak gazdára. Érdekes módon, minél többet dolgozott a menhelyen, saját vállalkozása annál inkább fellendült, mert híre szájról szájra járt, míg végül már annyi kliense lett, amennyit egyedül el sem bírt látni. Azt kérded: „Azt jelenti ez, hogy ha nem segítek másoknak, Isten sem fog segíteni nekem?” Hála Istennek, az ő szeretete feltétel nélküli. De ha nemet mondasz az adakozásra, amikor lehetőséged nyílna rá, azzal annak lehetőségét is elmulasztod, hogy kaphass valamit. A viszonzás törvénye egyszerű: Isten azt ígéri, hogy ha nagylelkű vagy másokkal, ő is bőkezűen fog bánni veled (ld. 2Korinthus 9:6–8).
„…kitartott, mint aki látja a láthatatlant.” (Zsidók 11:27)
Ha van egy álmod, hajlandónak kell lenned arra, hogy bizonyos dolgokat feladj érte. Nem hagyhatsz nyitva minden lehetőséget; arra kell összpontosítanod, ami a legfontosabb. John Maxwell mondja: „Sok ember éppen az ellenkezőjét teszi. Ahelyett, hogy álmukra összpontosítanának, és a kevésbé fontos dolgokat elengednék, ők minden lehetőséget nyitva akarnak hagyni. Ám ha így tesznek, igazából sokkal több problémával szembesülnek, mert a döntéshozatal túlságosan bonyolulttá válik…először jónak tűnik, hogy annyi lehetőség nyitva áll… de ahogy telik az idő, nem tudsz előrehaladni, mert minden idődet arra fordítod, hogy fenntartsd a lehetőségeket, ahelyett, hogy továbblépnél… ha azonban idődet és energiádat a néhány igazán lényeges dologra fordítod…a nem túl izgalmas vagy azonnali eredmény nélküli feladatok felértékelődnek. Minden tevékenység fontos részt kap a nagy egészben.” Amikor Isten egy látást ad neked, nem mutatja meg előre a teljes képet. Fokozatosan vezet rá, különben túl sok lenne számodra. Például, amikor Mózessel megosztotta Izráel megszabadításának látomását, Mózesnek ki kellett várnia, míg minden egyes rész „letöltődik”. Hit által hagyta el Egyiptomot. Hit által rendelte el a páskát, hogy a pusztítás ne érintse az izraeliták elsőszülöttjeit. Hit által kelt át Izráel népe a Vörös-tengeren, üldözőik pedig belefulladtak. Hit által vándorolt tovább a néppel negyven évig a pusztában, míg öreg emberként megállhatott az Ígéret földjére tekintve. Mi tartotta mozgásban Mózest még azután is, hogy isten megmondta neki, hogy nem léphet be az Ígéret földjére? Egészen egyszerűen ez: arra figyelt, hogy annak akaratát teljesítse, akit láthatatlanul is látott.
„… megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek.” (Filippi 4:11)
Ha a pénz garantálná a boldogságot, akkor nem lennének a gazdagok mindenki másnál boldogabbak? A felmérések azonban azt bizonyítják, hogy gyakran nem azok. A boldog embereket nem a pénz vezérli, hanem Istentől kapott szenvedélyük. Dr. Dan Baker írja What Happy People Know [Amit a boldogok tudnak] című könyvében: „Úgy tűnt, a velem szemben ülő férfinek mindene megvan: pénz, szabadság, barátok, család. De valami, amire legjobban vágyott, nem volt meg neki: a boldogsága. Családi otthona a legtöbb embert megrémítette volna: elidegenedett gyerekek, a férj munkamániája miatt sértődött feleség, és semmi idő kikapcsolódásra, pihenésre.” Mi foglalkoztatta ezt az embert legjobban? Hogy megtartsa, amije van. Talán azt gondolod, miközben ezt olvasod: „Igen, de ez rám nem igaz. Az ő helyzetében én boldog tudnék lenni!” Nem, pénzen nem lehet boldogságot venni; nem számít, mennyi van belőle, az sosem elég. A félelem mindig ezt fogja suttogni: „Nem leszel biztonságban, ha nem szerzel többet.” Akkor hát mi a boldogság titka? Pál azt írja: „…mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:11-13). Ha arra törekszel, hogy elérd azt, ami Isten célja az életeddel, a pénz másodlagossá válik. Az igazi értékmérőd a megváltás, a lelki növekedés, a stabil otthon, jó barátok, és az elégedettség, mely abból adódik, hogy azt teszed, amire Isten elhívott. Watchman Nee mondta: „Sosem találkoztam olyan emberrel, aki azt tűzte ki célul, hogy Isten megelégedésére szolgáljon, és közben ne lett volna maga is elégedett.”
Isten kegyelmének bizonyítéka
Ahol a kegyelem jelen van, ott növekedés van. A növekedés pedig egyértelműen látható. A jeruzsálemi gyülekezet elküldte Barnabást az antiókhiai gyülekezetbe, és ő „amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmének bizonyítékát, megörült” (ApCsel 11:23 NIV).
Hívőkként növekednünk kellene „a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében” (2Péter 3:18). Ennek a növekedésnek kell, hogy legyen látható bizonyítéka! Ha elfogadtad Krisztust, ő felkészít „minden jóra, akaratának teljesítésére” (Zsidók 13:21); akkor új teremtéssé leszel, mert „a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). A kegyelem által még szeretetteljesebb és együtt érzőbb leszel, és kevésbé kritikus és ítélkező. A kegyelem eléri, hogy ne beszélj elhamarkodottan, de kész légy gyorsan számításba venni a másik ember nézőpontját. Kevésbé fogsz haraggal reagálni, amikor a dolgok nem a kedved szerint alakulnak, és nagyobb valószínűséggel fogod mások javát a magadé elé helyezni (ld. 1Korinthus 10:24). Jon Walker mondta: „Amikor hívővé leszel, szereped megváltozik. Többé nem az a feladatod, hogy a saját érdeked érvényesítését keresd; az a dolgod, hogy Jézus érdekeit képviseld. Jézus képmása vagy, az ő nevében jelensz meg mások életében… kórházakban… temetéseken… esküvőkön… vagy egy asztalnál, ahol egy baráttal kávézol… Jézusnak dolgozol, és minél többet szolgálsz másokat szeretettel, annál jobban vonzod őket Krisztushoz.” Pál azt írta: „bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek” (1Korinthus 9:19). Ez a dolog lényege!
Krisztushoz tartozol
„Eljegyeztelek titeket… Krisztusnak.” 2Korinthus 11:2 NKJV *
A bibliai időkben a gyűrűváltás sokkal többet jelentett, mint a mai eljegyzés: a házassági szertartás része volt. A jegyespár attól kezdve már egynek számított. A házasság elhálása azonban csak egy évvel később történt meg. A köztes időben a vőlegény felépítette új közös otthonukat, továbbra is udvarolt a menyasszonynak, igyekezett jobban megismerni őt, és engedte, hogy a lány is megismerje őt. A menyasszony is felkészüléssel töltötte idejét, igyekezett megtudni mindent, amit csak lehetett vőlegényéről, hogy majd minden vonatkozásban kedvére tehessen. Végül a vőlegény elvitte menyasszonyát új otthonukba, és megkezdhették közös életüket, mint férj és feleség. Mi értelme ennek az illusztrációnak? Egyszerűen ez: az Egyház Krisztus menyasszonya, ezért sóvárogva kellene várnunk azt a percet, amikor vele való egységünk beteljesedik, és részt vehetünk a Bárány menyegzői lakomáján a mennyben (ld. Jelenések 19:7). Addig is Jézus elvégzi az ő részét, helyet készítve nekünk, imádkozva és közbenjárva értünk, folyamatosan „udvarol” nekünk, elhalmoz szeretetének jeleivel, és segít, hogy egyre jobban megismerjük őt (ld. Efezus 4:13). És mi a mi részünk? Az, hogy tudatában legyünk annak: az életvitelünk őt tükrözi. Senki sem szeretné, ha a felesége hamis csekkeket állítana ki, illetlen beszélgetésekbe kapcsolódna be, nyilvánosan részegeskedne, vagy más férfiakkal flörtölne. Azt szeretné, ha távol tartaná magát az efféle viselkedéstől, mert szereti őt, és azt szeretné, hogy jó hírneve legyen. Azt akarja, hogy felesége jót tükrözzön róla és a családjukról. Másként fogalmazva: az, hogy el vagy jegyezve Krisztusnak, azt jelenti, hogy többé nem önmagadnak, hanem neki élsz!
„… szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből…” Ruth 2:16
El tudod képzelni, hogy érezte magát Ruth? Gyászolta elvesztett szeretteit, nem volt egy fillérje sem, aggódott a jövője miatt, épp csak hogy kilábalt az éhezésből, és akkor hirtelen sokkal több hullott az ölébe, mint amire szüksége volt. Nem érdemelte meg, nem szolgált rá, és még csak nem is értette. Így cselekszik Isten.
De hadd álljon itt egy figyelmeztetés: Ha nem vagy hozzászokva az áldásokhoz, akkor azok könnyen a fejedbe szállhatnak! A Biblia azt mondja: „…gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére…” (5Mózes 8:18). Isten Az, Aki képessé tesz téged arra, amit mások nehéznek vagy lehetetlennek tartanak; lehet, hogy nekik leckéket kell venniük abból, amit te csak úgy természetesen megteszel. Ez azért van, mert Isten képességekkel áldott meg. „Miért tenne ilyet?” – kérdezed. Azért, mert közvetlen összefüggés van a nyert áldások és életed célja között. Isten nem azért áld meg, hogy sok mindened legyen, vagy hogy büszkélkedhess. Mindegy, hogy Isten áldásai anyagi gyarapodás, javuló egészség vagy nagyobb befolyás formájában jönnek-e, ajándékai csupán eszközök arra, hogy abba a helyzetbe hozzon, hogy tenni tudd az Ő akaratát. Az ellenség nem csupán a javaidra feni a fogát, hanem az életcélodra is! Mit ér a siker, ha nem jársz Isten akaratában? Amikor Isten ad neked valamit, azt akarja, hogy az Ő dicsőségére használd. Amikor tehát az áldásait adja, feltétlenül olvasd el a hozzájuk tartozó használati utasítást; csak így fogod elnyerni Isten tetszését, és így találsz beteljesülést! És még valami: mindig emlékezz arra, hogy Isten a forrása mindennek, amid van, és amid valaha is lesz!
„…ajándékaink vannak… használjuk hát őket…” (Róma 12:6 NKJV)
Dr. Charles Swindoll írja a Growing Strong in the Seasons of Life [Megerősödni az életszakaszokban] című könyvében: „Egyszer az állatok úgy határoztak, tenniük kell valami jelentős dolgot annak érdekében, hogy az új világ problémáira megoldást találjanak. Így hát iskolát szerveztek. A tantervbe ilyen tárgyakat vettek fel: futás, mászás, úszás és repülés. Az adminisztráció megkönnyítése érdekében minden állat felvette mindegyik tantárgyat. A kacsa kiváló volt úszásból, sőt, jobb volt még az oktatónál is! Ám repülésből éppen csak átment, futásból pedig rettentően gyenge volt. Mivel olyan lassan futott, abba kellett hagynia az úszást, és bent kellett maradnia iskola után, hogy a futást gyakorolja. Ez annyira megviselte úszóhártyás lábait, hogy végül úszásból is csak átlagos lett. De az „átlagos” teljesen elfogadható volt, ezért senki sem aggódott miatta, kivéve a kacsát. A nyúl osztályelső volt futásból, de megrándult a lába, mert olyan sok pótórát kellett vennie úszásból. A mókus színjeles volt mászásból, de folyamatos frusztrációt okozott számára a repülésóra, mert a tanár arra kényszerítette, hogy a földről induljon felfelé, nem pedig a fa tetejéről lefelé… végül mászásból is csak hármast kapott, futásból pedig kettest. A sas problémás gyerek volt, szigorúan kellett fegyelmezni, mert szakadár volt. A sziklamászás órákon, mindenkit maga mögött hagyott, de ragaszkodott ahhoz, hogy a saját módszereit alkalmazva jusson fel a csúcsra!”
„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgáljunk…” (Róma 12:6 NKJV). Amikor Isten ajándékait és kegyelmét adja neked egy bizonyos feladatra, add bele magad abba, a többit pedig engedd el!
