Az élet döntések sorozata
Dánielt fogságba vitték Babilonba, de rögtön a királyi udvarban kapott szolgálatot. Ám, mivel zsidó volt, „elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amit ő szokott inni” (Dániel 1:8). Kihathatott ez a döntése a pályafutására, sőt akár az életébe is kerülhetett? Nagyon is!
Két dolgon múlhat az, hogy milyen döntést hozunk, amikor nyomás alatt vagyunk:
1) Szilárd meggyőződéseken, melyek szerint élünk.
2) Bizonytalan meggyőződéseken, melyeket készek vagyunk feladni, ha a megalkuvásból hasznunk származhat.
Nem a nehéz idők tesznek olyanná, amilyen vagy, csupán feltárják, milyen is vagy valójában! John Maxwell írja: „Miután egy hét alatt húsz városba látogattam el, nagyszerű volt végre hazaérkezni! Miközben a kis magánrepülő a leszállópályához közeledett, mi a hét sikerét ünnepeltük. Aztán egyetlen pillanat alatt minden megváltozott. A gép légörvénybe került, majd hirtelen lezuhant a leszállópályára, a futóművek odacsapódtak a talajhoz, a gép elvesztette az egyensúlyát. Mindenki elhallgatott, szemünk kerekre tágult, amint felfogtuk, hogy veszélyben vagyunk. A pilóta a pillanat törtrésze alatt döntött, benyomta a gázkart, és felemelte a gépet vissza a levegőbe… Mindannyian tudtuk, hogy mi történhetett volna! Némán ültünk, míg a repülő a reptér felett körözött, majd néhány perc múlva biztonságosan landolt.” A földet érés után John megkérdezte a pilótát: „Mikor döntötte el, hogy inkább felemeli a gépet?” A kapitány így válaszolt: „Tizenöt évvel ezelőtt.” Majd elmagyarázta, hogy még kiképzése során előre eldöntötte, hogy mi lesz a lépése minden elképzelhető probléma esetén. Döntését jóval a krízis előtt meghozta. Legyen neked is előre készenlétben forgatókönyved, mielőtt még valamilyen gondod támadna!
Döntéseink határozzák meg, hogy milyen irányba alakul életünk. Amikor Salamon fiatalemberként trónra került, bölcsességért imádkozott, hogy helyes döntéseket tudjon hozni az életben. John Wooden, a híres kosárlabda edző mondta: „Bármit is teszünk, mindig döntéseket kell hoznunk. Ezért jó, ha észben tarjuk, hogy végül döntéseink határoznak meg minket.” Vannak, akiknek az életét megnehezítik rossz döntéseik; mások könnyen boldogulnak, mert jó döntéseket hoztak. Nem mindig kapjuk ugyan meg, amit akarunk, de mindig együtt kell élnünk döntéseink következményeivel.
Figyeld meg:
1) Döntéseink megmutatják, kik vagyunk valójában. H. P. Liddon teológus állapította meg: „Amit jelentős helyzetekben teszünk, azon múlik, hogy kik vagyunk; az pedig, hogy kik vagyunk, a megelőző évek önfegyelmének következménye.”
2) Minél magasabbra jutunk, annál nehezebb döntéseket kell meghoznunk. Salamon király bármelyik nőt feleségül vehette, akit csak akart. Sajnos mégis olyan feleségeket választott, akik elfordították szívét Istentől (ld. 1Királyok 11:4). 3) Döntéseink megváltoztatják személyiségünket jó vagy rossz irányban. Ha egyszer döntöttél, onnantól döntésed szolgájává válsz. Döntésed kihat az életedre, sőt, gyakran mások életére is. C. S. Lewis mondta: „Minden döntésünkkel egy kicsit változtatunk életünk középpontján, az a részünk, ami a döntést hozta, kicsit más lesz, mint azelőtt volt. Ha az élet egészét nézzük a megszámlálhatatlan választási lehetőséggel, akkor láthatjuk, hogy legbenső lényegünk lassan-lassan elváltozik vagy egy mennyei teremtéssé, vagy egy pokoli lénnyé.” Ezért nagyon vigyázz arra, hogy megimádkozott, bölcs döntéseket hozz!
Honnan tudod, hogy igazán megbocsátottál valakinek?
„Még a füst szaga sem járta át őket.” (Dániel 3:27)
Amikor Nebukadneccar király Sadrakot, Mésakot és Abédnegót a tüzes kemencébe dobatta, Isten sértetlenül hozta ki őket onnan, úgy, hogy „még a füst szaga sem járta át őket.” Mindannyian találkoztunk már „füstszagú” emberekkel. A viselkedésük ezt mondja: „Nehéz időszakon mentem keresztül, és emiatt még mindig zaklatott vagyok.”
Mi a helyzet veled? Az átélt dolgok megkeményítették vagy meglágyították a szívedet? Beszédednek pozitív vagy negatív csengése van? Megkötöznek a múltad emlékei? Mindenkinek, aki csak meghallgat, a fájdalmadról beszélsz? Nem látod, hogy ezzel a múlthoz láncolod magad? Amikor a cirkuszi elefántok még kicsik, és nincsenek tudatában erejüknek, egy lánccal egy karóhoz kötik őket, hogy így korlátozzák mozgásukat. Később, a felnőtt, kifejlett egyedeknek már van erejük elszakítani a láncot, mégis megkötözve maradnak. Miért? Mert elfogadták, hogy a korlátozottság végleges! Nem a lánc kötözi őket, hanem az emlék! Ha te is fájdalmas és elerőtlenítő emlékekhez vagy kötve, a mai ige számodra ez: „Urunk, Istenünk, más urak voltak a gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük. A halottak nem kelnek életre, az árnyak nem támadnak föl. Ezért mikor megbüntetted és kiirtottad őket, még az emlékezetüket is eltörölted!” (Ézsaiás 26:13–14 RÚF).
Bármi is kísért emlékeidben, ki kell mondanod, hogy megszabadultál kötelékeitől. Állj rá Isten igéjére, hadd lépjen működésbe szabadító ereje!
„…ne aggódjatok amiatt, hogy… mit mondjatok…” (Máté 10:19)
Jézus azt mondta: „Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok” (Máté 10:19-20). Ez azt jelenti, hogy nem kell felkészülnünk? Nem, csupán annyit jelent, hogy nem kellene azzal próbálkoznunk, hogy előre kitaláljuk, mit fogunk mondani vagy tenni minden helyzetben, amivel majd szembekerülünk. Teljesen kifárasztod magad azzal, hogy megpróbálsz felkészülni minden körülményre, ami esetleg bekövetkezhet a jövőben. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy bízzák az életüket teljesen Istenre, és számítsanak arra, hogy Isten bennük lakó Szentlelke vezetni és védeni fogja őket, és ellátja őket mindennel, amikor a helyzet kívánja. Ugyanez igaz ránk is. Például, amikor nehéz döntések várnak ránk, bonyolult problémákat kell megoldanunk, vagy nehéz természetű emberekkel kell konfrontálódnunk, Isten Lelke dönti el, melyik a megfelelő idő és a legjobb megközelítés. Ő fogja megadni nekünk a megfelelő szavakat is. Addig nem kell ezzel gyötörni magunkat. Ha hallgatunk arra, amit az Úr ebben az igében mond nekünk, nemcsak nagyobb békességünk lesz, de több sikernek is örvendhetünk. Amikor meg kell szólalnunk, akkor Istentől való bölcsesség lesz az, ami kijön a szánkon, és nem olyasvalami, amit a mi agyunk szült. Nem az a feladatunk és felelősségünk, hogy ismerjük a jövőt, hanem, hogy bízzunk Istenben, aki kezében tartja a jövőt, és bízzunk abban, hogy Nála jó kezekben vagyunk.
„…ahová te mégy, odamegyek…” (Ruth 1:16)
Ruth azt mondta Naominak: „Ahová te mégy, oda megyek”. Bárhol töltheted az életed, bárkivel és bármilyen tevékenységgel, aztán egyszer csak találkozol valakivel, és azt érzed, hogy valami összeköt titeket. Ez az, ami rávette Elizeust, hogy felhagyjon a földműveléssel, és kövesse Illést, a különc prófétát; ezért volt annyit Timóteus Pállal, egy olyan öregemberrel, akire kivégzés várt. Valahogy ösztönösen érzed: „Nem teljesülhet be a sorsom nélküled”. Visszatekintve rájössz, hogy ha nem találkoztál volna azzal a bizonyos személlyel, vagy nem vetted volna fel akkor a telefont, vagy nem olvastad volna el azt az e-mailt, akkor most nem lennél itt.
A másik oldalról viszont ott van Orpá, aki „megcsókolta anyósát búcsúzóul” (Ruth 1:14 NIV). Orpá távozása nem tette őt rosszabb emberré, egyszerűen csak azt jelentette, hogy az ő szerepe véget ért a történetben. Ismerd fel, ha a te történetedben véget ér valakinek a szerepe, különben tovább fogsz próbálkozni azzal, hogy életre keltsd a holtat. Dávid könyörgött Istenhez újszülött gyermeke életéért. „Böjtöt tartott Dávid, és… a földön fekve töltötte az éjszakát… és nem is evett…” (2Sámuel 12:16-17). De amikor a gyermek meghalt, el kellett fogadnia, hogy már nem tud mit tenni, így hát „fölkelt… megfürdött… ruhát váltott… és evett” (2Sámuel 12:20). Ismerd be, ha valaminek vége! Ha Isten neked szánja, akkor neked is fogja adni. Ha megpróbáltad elérni, hogy működjön, és nem ment, akkor fogadd el Isten akaratát! Kelj fel, menj el a boltba, vegyél magadnak új ruhát, vendégeld meg magad valami jó étellel – kezdj újra élni! Soha ne könyörögj senkinek azért, hogy akarata ellenére maradjon veled! A távozása nem szerencsétlenség, csak azt jelenti, hogy Isten valami jobbat tartogat a számodra (és esetleg az ő számukra is), tehát bízz Benne, és lépj tovább!
„... ideje, hogy keressétek az Urat..." (Hóseás 10:12)
Az imádság az a hely, ahol találkozol Istennel azért, hogy útmutatást, helyreigazítást, világos látást kapj, hogy érezd szeretetét, hogy felépülj, és felkészülj arra, hogy akarata szerint cselekedj. Imádkozni lehet bárhol; mindegy, hogy hol teszed, csak tedd meg valahol! Lehet bármikor, de kell, hogy legyen erre elkülönített időd. Imádság nélkül mihez fordulhatsz, miből meríthetsz? Egyre keményebben dolgozol, de egyre kevesebbet érsz el, mert saját erődből munkálkodsz. Ám ha imádkozol, utána kevesebbet kell küszködnöd, és többet érsz el, mert Isten erejével működsz. Ha órákat töltesz tévénézéssel, de azt mondod, nincs időd imádkozni, akkor „ideje, hogy keresd az Urat". Ha kényelmesen eléldegélsz azzal a bűnnel, ami valaha zavart, „ideje, hogy keresd az Urat". Ha keserűséggel telve beszélsz valakiről, aki megbántott, „ideje, hogy keresd az Urat". Ha az anyagi dolgok oly sokat felemésztenek energiádból, hogy semmi sem marad Istenre és a családodra, „ideje, hogy keresd az Urat". Az újszövetségi gyülekezet olyan gyorsan fejlődött, hogy az apostoloknak nem maradt idejük az imádságra. Ezért ezt mondták: nincs ez így jól..." (ApCsel 6:2 NCV). Neked is itt kell kezdened! Ha feladtad az imádságot, ez megfog mutatkozni magatartásodban és tetteidben. Mit tettek az apostolok? Ezt mondták: „mi... megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett" (ApCsel 6:4), és nézd csak meg, mi történt: „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma..." (ApCsel 6:7). Ha idáig jutottál kevés imádsággal, rendszertelen imádsággal, vagy úgy, hogy egyáltalán nem is imádkoztál, gondolj bele, milyen messzire jutnál, ha elkezdenél imádkozni!
„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Példabeszédek 16:9)
Emlékszel még, amikor autós atlaszra volt szükséged egy utazáshoz? Most csak beírod a tervezett célállomást a GPS-be*, az pedig megmondja, mikor merre fordulj, milyen messze van a legközelebbi töltőállomás, és azt is, hogy mikor fogsz megérkezni. Nincs találgatás, tanácstalanság, nincsenek rossz döntések; csak válaszd ki a legrövidebb vagy leggyorsabb útvonalat, és a navigációs készülék eljuttat oda. Krisztus követőjeként a te isteni GPS-ed a Szentlélek. Ő kiválasztja az útvonalat és az időzítést, és garantálja, hogy el fogsz jutni célodba. Ha rá hallgatsz, négy fontos leckét tanulhatsz meg. Nézzük most meg őket. Először: megtanulod rábízni magad Istenre, ahelyett, hogy a saját fejed után mennél. Ha azt feltételezed, hogy az élet összes kanyarját ismered, akkor anélkül cselekszel, hogy tanácsot kérnél Istentől. Sámson azt hitte, hogy tudja, hogy működik a rendszer.
Amikor Delila elárulta a filiszteusoknak, és azok megkötözték őt, ő még mindig azt hitte, hogy elintézi az ügyet, mint bármikor addig: „Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr” (Bírák 16:20). A győzelmes élet teljes Istentől való függést jelent, nem önmagunkra támaszkodást! Jézus azt mondta: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5). Másodszor: megváltozik a nézőpontod. Lehet, hogy nem mindig figyelsz arra, hová tartasz, de mindig oda fogsz érkezni, ahová nézel! A nézőpontod meghatározza, milyen döntéseket hozol, milyen irányt választasz az életben. Miután drágán megfizetett azért, hogy alantas ösztöneit követte, Dávid változtatott nézőpontján, és így imádkozott: „De én rád tekintek, én Uram…” (Zsoltárok 141:8). Neked is így kellene imádkoznod. *GPS: mozaikszó a Global Positioning System kifejezésből, jelentése: globális helymeghatározó rendszer
„Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” (Jeremiás 33:3)
Harmadszor: megtanulod az imádság titkát. Úgy érzed, elvesztél egy ismeretlen területen, nem vagy biztos abban, mi legyen a következő lépésed? Isten az ilyen időket arra használja, hogy felhívja figyelmedet, visszahívjon magához, és arra biztasson, hogy támaszkodj rá, az erő és bölcsesség kiapadhatatlan forrására. Ne akarj mindenre egyedül rájönni! Isten azt mondja: „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” (Jeremiás 33:3). Vidd problémádat Istenhez, és kérd tőle a megoldást, ő nem fog csalódást okozni. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5:16). Negyedszer: megismered a türelem erejét. Amikor a Szentlélek utat mutat, és a szívünkbe helyez egy célt vagy álmot, akkor könnyen beleesünk abba a csapdába, hogy szeretnénk, ha azonnal, egyik napról a másikra megtörténne. Pedig az időzítés sorsdöntő! És Isten tartja kezében, nem te! Isten időzítésére várni nem időpocsékolás, hanem elengedhetetlenül fontos két tulajdonságod fejlesztéséhez: a hithez és a reményhez. „Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk” (Róma 8:25). Amíg a türelmet tanulod, Isten dolgozik, és javadra rendezi a dolgokat, közben pedig olyan tulajdonságokat fejleszt ki benned, melyek által egyre jobban Krisztushoz hasonlóvá tesz. A zsoltáros azt mondta, hogy reménysége Istenben van. Te miben reménykedsz? A szerencsében? A jó gazdasági helyzetben? Az orvos prognózisában? Ameddig bármi másban reménykedsz, mint Isten kifogyhatatlan szeretetében és jóságában, mindig bizonytalansággal fogsz küszködni. Mi a megoldás? „Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban. Rendületlen a szíve, nem fél…” (Zsoltárok 112:7-8).
Nézd meg, mi mindenért lehetsz hálás!
„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” Zsoltárok 68:20,
Volt egyszer egy fiú, aki tizenkét éves koráig nem szólalt meg. A szülei azt hitték, nem tud beszélni. Aztán egy napon az édesanyja egy tányér levest tett elé, ő evett belőle egy kanállal, majd eltolta magától a tányért, és így szólt: „Ez borzalmas! Nem fogom megenni!” A család magán kívül volt a meglepetéstől. Az apja ezt kérdezte: „Eddig miért nem szóltál soha hozzánk?” „Mert eddig minden rendben volt” – válaszolt a fiú.
Vannak köztünk, akik csak akkor szólalnak meg, ha panaszkodnak! „De nincs semmi, amiért hálás lehetnék” – mondod. Valóban? Ha nyolc órát aludtál az éjszaka, gondolj bele, hogy milliónyi álmatlanságban szenvedő él, aki boldogan cserélne veled! Ha van állásod, tető a fejed felett és napi háromszori étkezésed, akkor milliónyi munkanélküli szívesen venné a te problémádat. Ha reggel fel tudtál kelni az ágyból, és fájdalom nélkül telt a napod, akkor az egészség ajándékának áldását élvezed. Enélkül tényleg lenne miért panaszkodnod!
És mi a helyzet az üdvösségeddel? Ezt mennyire értékelnéd? Bűneid megbocsáttattak, békességed van Istennel, és ha meghalsz, vár rád egy otthon a mennyben. Biztos, hogy mindannyiunkat érnek megpróbáltatások, és vannak nehéz napjaink. De ne sértsd meg Istent azzal, hogy lekicsinyled áldásait azt mondva, hogy nincs semmi, amiért hálás lehetnél. Itt az ideje úgy szólni magadhoz, ahogy Dávid, a zsoltáros tette: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsoltárok 103:2).
