„Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással!" (Titusz 2:1)
Manapság az „egészséges tanítást" felváltotta az „érezd magad jól teológia", és ez aggodalomra kell, hogy késztessen! A pilóták a fizika törvényei szerint és rögzített szabályokat követve repülnek; a sebészek meghatározott rend szerint operálnak. Nem örülsz annak, hogy ők fontosnak tartják a tantételeket? Egy pszichológiát tanuló diákot a hadseregben konyhai szolgálatra osztottak be. Elhatározta, hogy sárgabarack segítségével fogja megvizsgálni, hogy a katonák különböző csoportjai hogyan reagálnak dolgokra. Először a negatív megközelítéssel kezdte: „Ugye nem kérsz sárgabarackot?" 90% nemet mondott. Aztán a pozitív megközelítéssel próbálkozott: „Ugye kérsz sárgabarackot?" Több mint fele kért. A harmadik csoportnál választási lehetőséget kínált: „Egy tányér sárgabarackot kérsz, vagy kettőt?" Bár a legtöbb katona nem is szerette a sárgabarackot, 40%-uk két tányérral vitt, 50%-uk pedig egy tányérral. Légy óvatos: ha nincs saját biztos hitrendszered, meg fog tetszeni valaki másé! Pál így oktatta Timóteust: „hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak." (2Timóteus 4:2-4). Amikor az érzéseid nem nyújtanak támaszt, az egészséges tanítás meg fog tartani, mert az egyik érzelmeken alapul, a másik Isten örökkévaló Igéjén.
„…gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve…” (2Mózes 25:2)
Az ószövetségi szentély építésekor Isten ezt mondta Mózesnek: „Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!” (2Mózes 25:40). Akár kapcsolatot, akár karriert, üzletet, szolgálatot vagy gyülekezetet építünk, az mindig együtt jár néhány fontos elemmel. Az egyik ilyen alapelem az áldozat. A szent sátor építése ezekkel a szavakkal kezdődik: „Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek részemre felajánlást minden embertől, akit arra indít a szíve. Gyűjtsétek össze a nekem szánt felajánlásokat!” (2Mózes 25:2). Miért kér tőlünk Isten, aki olyan gazdag, hogy aranyból kövezhetné ki utcáit, felajánlásokat? Azért, mert csak akkor szánjuk oda teljes figyelmünket valamire, ha mi magunk is befektetünk valamit abba; akkor aztán kincsként őrizzük, első helyet kap fontossági sorrendünkben, és megvédjük mindenáron. Lelkipásztor, kérd el Istentől a tervet, aztán kérd el az emberektől a pénzt – nem pedig fordítva! Tanítsd meg népedet, hogy eszerint az alapelv szerint éljen: „Adj úgy, hogy fájjon; adj, amíg már nem érzed, hogy fáj; adj, míg jól nem esik adni!” Pál így írt a macedóniai keresztyének áldozatkészségéről: „Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett. Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.” (2Korinthus 8:2-5). Nos, hajlandó vagy áldozatot hozni?
„Ügyelj, hogy arra a mintára készíttesd, amit a hegyen láttál!” (2Mózes 25:40)
A másik alapelem, amely az ószövetségi szent sátor építését fémjelezte: a kiválóság. Isten elítéli a perfekcionizmust*, mert az megfojtja kreativitásunkat és azt a hamis látszatot kelti, mintha semmit nem fejlődtünk volna. Jézus pedig elítélte azokat, akik azért adakoznak, hogy másokban jó benyomást keltsenek. „Amikor tehát adományt adsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.” (Máté 6:2). Ha azonban emiatt azt gondolod, hogy bármit adhatsz Istennek, amihez csak kedved van, akkor nagyon tévedsz! A szolgálatban Isten azt várja, hogy a kiválóságra törekedj. Mózesnek azt mondta: „Ilyen felajánlást gyűjtsetek össze tőlük: Aranyat, ezüstöt és rezet… Készítsenek nekem szentélyt, hogy köztük lakjam! Egészen úgy készítsétek el, ahogyan megmutatom neked a hajlék mintáját és az egész fölszerelés mintáját!” (2Mózes 25:3-9). Miért kér Isten aranyat? Mert ő nem fogad el holmi vacakságot, másodrendű dolgokat. Tudod, hol ült le Jézus, amikor a jeruzsálemi templomba ment? A persely mellett, és figyelte az emberek adakozását. Lukács feljegyzi: „Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt: »Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát.«” (Lukács 21:2-4). Add Istennek a tőled telhető legjobbat! *megszállottan, betegesen tökéletességre törekvés (korábban már többször volt róla szó a Mai Igében és a Győzelem… kiadványokban is)
„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot…” (Márk 16:15)
A szent sátor építésének harmadik eleme az egyenlő hozzáférés. Az eredeti elnevezés azt jelentette: „a találkozás sátra.” Ez volt az a hely, ahol Isten találkozott és kapcsolatot teremtett népével. Ezért a tábor közepén helyezte el, ahol mind a tizenkét törzs körbevette. Mindenki saját sátrának ajtajából láthatta Istent munkálkodni. Miért? Mert Isten közöttük lakott, köztük munkálkodott. Fontos tanulság van ebben számunkra. Isten nem azt nézi, hogy egy templom fehér, fekete, sárga vagy barna. Jézus azt mondta: „…felépítem egyházamat…” (Máté 16:18 NIV). Arra kaptunk elhívást, hogy mindenkinek egyenlő hozzáférést biztosítsunk Istenhez Krisztus által, tekintet nélkül a kulturális, faji vagy felekezeti különbségekre. Amikor Isten rámutat egy nagy igazságra, vagy kijelent valami fontosat, azt meg kell osztanunk másokkal, nem szabad kerítést építenünk köré! Jézus utolsó szavai ezek voltak tanítványaihoz: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Márk 16:15). És mit tettek a tanítványok? „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel” (Márk 16:20). Az, hogy a te gyülekezeted egy bizonyos teológiát és dicsőítési stílust követ, még nem jelenti azt, hogy te első osztályon utazhatsz, míg a többiek csak a poggyászkocsiban. Nem, ha valaki bekerül Isten megváltottainak családjába, akkor testvérként kell bánnunk vele, ezt ne felejtsd el!
Isten az utóvéded
„Az Úr jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is.” (Ézsaiás 52:12)
Isten nemcsak előtted jár, de a Biblia azt mondja, hogy a hátadat is fedezi! Robert H. Schuller írta: „Amikor az izraeliták hadba vonultak a pusztai vándorlás és az Ígéret földjének elfoglalása idején, a seregnek mindig volt előőrse és utóvédje is. Az előőrs felderítőket küldött ki, és az így megszerzett értesülések alapján javaslatot tett az előrehaladásra. Az utóvéd amellett, hogy védett a hátbatámadástól, helyreállította a károkat, és összeszedte az elhagyott értékeket is. Isten az én hátvédem. Én folyamatosan előrenyomulok – mint ahogy te is –, néha túlságosan is rohanó életet élek, és befejezetlenül hagyok dolgokat. Isten azonban ott van a hátam mögött, és befejezi, amit én félbehagytam… Ha hátranéznél, mennyi befejezetlen munkát látnál, amit egy sürgető új feladat miatt hagytál félbe? Ha te megtetted a tőled telhetőt, Isten meg fogja tenni a többit. Beszélgettem szülőkkel tizenéves gyermekeikről. Gyakran mondták, hogy bárcsak ezt vagy azt tettek vagy nem tettek volna. Én kedvesen emlékeztettem őket arra, hogy megtették a tőlük telhetőt. Ezután már bízniuk kell Istenben, hogy utóvédként befejezi a munkát, összeszedegeti a széttört darabkákat, és valami csodálatosan szépet hoz létre belőle.” Feladatot bízott rád Isten? Összpontosíts arra, ami most van előtted, nem arra, ami majd fél év vagy egy év múlva vár rád. Ne hagyd, hogy bármi is eltérítsen (ld. Példabeszédek 4:27)! Ez különösen is nagy kihívást jelent napjainkban, amikor annyi minden akarja megragadni a figyelmünket. Ne feledd: a küldő ereje sokkal fontosabb, mint annak az ereje, aki kapja az üzenetet. A mai Ige számodra ez: Ne félj, Isten az utóvéded!
„…az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre…” (János 1:16)
Isten kegyelmét ingyen kaptuk, tisztán, feltételek nélkül. Sőt, Isten sokkal elfogadóbb, és sokkal kevésbé ítélkező, mint közülünk sokan. Nem voltunk rá méltók, és nem érdemeltük meg, de mivel Krisztushoz tarozunk, „az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre…”. Richard J. Neuhaus mondta: „Isten kegyelmének evangéliumát moralizálássá és törvényeskedéssé alakítani sötét eretnekség, melyet csalódott emberek terjesztenek, akik azért olyan haragosak, mert nem kapták meg azt, amire amúgy sem számíthattak alapos okkal.”
Amikor igazán megragadod a kegyelem lényegét: 1) újra értékelni fogod az Istentől kapott ajándékokat – a megváltást, a bűnbocsánatot, az élet ajándékát, az egészséget, a nevetést, a zenét, a szépséget és a barátságot. 2) Nem leszel többé annyira ítélkező, és kevésbé fogsz aggódni amiatt, hogy mit csinálnak mások. Hallottad már ezt a mondást: „Jól vagyok magammal, nincs szükségem arra, hogy mások rosszabbnak látszódjanak nálam?” Ha a kegyelemből eredő szabadság által élsz, nyugodtan tudod engedni, hogy más emberek saját maguk tervezzék meg útjaikat, és olyan döntéseket hozzanak meg, amilyeneket te talán nem hoznál. 3) Elfogadóbb leszel, és kevésbé törvényeskedő. Ahelyett, hogy a vallásos külsőségekre összpontosítanál, a hitelességet és az Isten iránti őszinte szeretetet fogod nézni. 4) Lelkileg növekedni fogsz. Dávid azt mondta: „Tágas térre vitt ki engem…” (Zsoltárok 18:20). A kegyelem kitágítja a horizontodat, így már nem fogsz tudni visszatérni oda, ahol valaha voltál.
Különbség Sámson és Sámuel között
„Mindeddig megsegített minket az Úr!”
(1 Sámuel 7:12 Károli)
Negyedik különbség: elszámoltathatóság. Sámson öntörvényű ember volt, nem engedte, hogy bárki is számon kérje a tetteiért. Magányos farkas típus volt, nem működött együtt másokkal. Hirtelen ötlettől vezérelt magánakciói csak arra voltak jók, hogy a filiszteusok még jobban megadóztatták Isten népét, és még jobban nyomorgatták őket. Sámuel viszont egyetértésben munkálkodott. Amikor imádkozott, Isten látványos győzelmet adott Izráelnek ellenségei fölött, Sámuel azonban nem tulajdonította magának az érdemet. „Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Az Úr segített el bennünket egészen idáig!” (1Sámuel 7:12). Sámson énközpontú volt, Sámuel viszont a közösségre összpontosított. A zsoltáros azt írta: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” (Zsoltárok 133:1,3). Ahhoz, hogy Isten áldásait elnyerjük, nem élhetünk magányos farkasként, együtt kell működnünk másokkal. Az újszövetségi gyülekezet is így tett. „Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket… Amint elbocsátották őket, elmentek az övéihez…” (ApCsel 4:21,23). Amikor az apostolokat támadás érte, „elmentek az övéikhez”. Kapcsolatban álltak azokkal, akik tudták, hogyan tanácsolják, támogassák, erősítsék, bátorítsák őket, hogyan imádkozzanak értük, hogyan tanulmányozzák együtt Isten Igéjét. Neked is olyan kapcsolatra van szükséged! Nem engedheted meg magadnak, hogy csak akkor kezdd építgetni őket, amikor már jönnek a bajok! Fogj hozzá most, a jó időkben, és akkor lesznek emberek, akikre számíthatsz, amikor rossz idők jönnek.
„Az Úr ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel is elém,
akkor sem esne meg a szívem ezen a népen.” (Jeremiás 15:1)
Ötödik különbség: imádság. A Biblia csak két esetet jegyez fel, amikor Sámson imádkozott: először, amikor azt hitte, hogy mindjárt szomjan hal (Id. Bírák 15:18); másodszor pedig életének utolsó perceiben, amikor már mindenét elvesztette, és rabságban sínylődött (Id. Bírák 16:28). Olyan volt, mint az a kisfiú, akitől megkérdezték, hogy elmondja-e minden nap az esti imádságot. „Nem – felelte a kisfiú -, mert van úgy, hogy semmire nincs szükségem.” Sámuelről viszont ezt jegyzi fel a Biblia: „És az Úrhoz kiáltott Sámuel, az Úr pedig mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor nagy félelem fogta el a népet az Úr miatt és Sámuel miatt.” (1Sámuel 12:18). Az egyik legnagyobb dicséret, amit a Szentírásban olvasunk, amikor Isten Sámuel imaéletét méltatja: „Az Úr ezt mondta nekem: Ha maga Mózes és Sámuel állna is ki elém, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen.” Ilyen nagyra tartotta Isten Sámuelt! A Bibliának Jézus imaéletéről is sok mondanivalója van. Néha az egész éjszakát imádságban töltötte, máskor még hajnal előtt felkelt imádkozni. Ez volt a titka szolgálata hatékonyságának. Rendszeresen tett a „számlájára” ima-befektetést, hogy aztán rendszeresen felvehessen az erőből, amikor szüksége volt rá. Figyeld meg, hogy ritkán imádkozott azokért, akiket meg akart gyógyítani. Miért? Mert már előre időt töltött imádságban. A régi idők hívői ezt úgy mondták „imádsággal feltöltekezve”. Ez a győzelmes keresztyén élet titka.
Ne alkalmazz manipulációt!
Mélyen legbelül mindannyiunkban ott él a vágy, hogy mi irányítsuk a saját életünket, és néhány esetben mások életét is. Ezért aztán szakértőkké válunk abban, hogyan manipulálhatjuk egymást. Ez az irányítás utáni vágy különféle viselkedésben nyilvánulhat meg.
Íme, hat közülük, amelyekre oda kell figyelned és kerülnöd kell, ha jó kapcsolatokat akarsz:
1) Érzelmi zsarolás. „Tedd meg, amit akarok, különben megharagszom, és nem állok jót magamért.”
2) Bűntudatkeltés. „Hogy tehetted ezt velem, mikor én olyan sokat tettem érted?!”
3) Az örökös betegség. „Ne idegesíts fel! Nem látod, hogy nem vagyok jól?”
4) Elhunytak segítségül hívása. „Drága édesapád biztosan egyetértene velem.”
5) Isteni kijelentés. „Isten azt mondta nekem, hogy azt kellene tenned, amit én akarok.”
6) Megalázás. „Tedd, amit akarok, vagy megszégyenítelek mások előtt.
Ezeket a hatékony eszközöket szoktuk alkalmazni, hogy másoknál elérjük, amit mi akarunk. Nemcsak felnőttek használják őket, a tizenévesek is mesterei a manipulálásnak, különösen, amikor nem gondolkodnak tisztán. „Annyira akarom ezt a dolgot, hogy valami őrültséget teszek (akár ártok saját magamnak), ha nem kapom meg.” A tizenéves gyermeket nevelő szülők legrosszabb rémálma egy olyan vita, ami miatt gyermekük segélykiáltásképpen valami veszélyes dolgot tesz. A manipuláció játszmáját akárhány személy játszhatja – akár saját otthonod magánszférájában is. De azok, akik belemennek, nagy árat fizetnek érte veszekedésben, ellenségeskedésben és neheztelésben. Mi a megoldás? A Biblia megmondja: „őszinte szeretettel szeressétek egymást, és leljétek örömötöket az egymásnak való tiszteletadásban” (Róma 12:10 NLT).
„Megláttam a zsákmány között… Megkívántam és elvettem őket.” (Józsué 7:21)
Jártál már úgy, hogy fényes papírra nyomott lakberendezési magazint nézegetve hirtelen úgy érezted, hogy az az otthon, amiért még egy órával korábban hálás voltál, olyan lepusztultnak tűnt? Vagy láttál egy ügyes autóreklámot a tévében, és a kocsibejáródon álló autó hirtelen egy roncsnak tűnt? Isten elvárja tőled, hogy legyenek céljaid, és gondoskodj a családodról, de óvakodj attól, hogy annyira megkívánj valamit, hogy megszállottja legyél, és mindenáron meg akard szerezni! Amikor Izráel támadást indított Jerikó ellen, Isten azt mondta, hogy a városban mindent el kell pusztítani; hogy lesújt a haragja a kánaániakra a bűneik miatt. De később, mikor Izráel ostromot indított Ai városa ellen, annak lakosai legyőzték őket. Józsué megkérdezte Istent, miért veszítették el a csatát, és Isten azt mondta, hogy azért, mert bűn volt az izráeliek táborában. Amikor Józsué utánajárt a dolognak, az egyik katonája, Ákán, végül beismerte: „amikor megláttam a zsákmány között… megkívántam és elvettem őket”. Amikor megpróbálta elrejteni bűnét azzal, hogy az ellopott javakat elásta a sátra alá, ez az ő és a családja életébe került.
Amikor valamit megkívánsz, megkérdőjelezed Isten hajlandóságát és képességét. Ehelyett, ha észreveszed magadon, hogy vágysz valamire, imádkozz érte, és bízz Istenben, hogy megadja neked – ha ez az Ő akarata! Közben pedig légy hálás azokért az áldásokért, melyekben eddig részesített! Watchman Nee azt írta: „Soha nem találkoztam olyan lélekkel, aki rászánta magát, hogy az Úr igényeinek eleget tegyen, és ő maga ne elégíttetett volna meg”. A Biblia azt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Tehát: „Ne kívánd!”
