Drága szeretett leányom, ha nem Én, Jézus Krisztus lennék, Aki jelenleg a világhoz szólok, sok lélek nem lépne be soha a Paradicsom Kapuin.

Oly sok hálátlan lélek nem engedelmeskedik többé Törvényeimnek és így a saját értelmezéseiket alkotják meg, melyeket Én visszataszítónak találok. Az Igazságra vonatkozó előírások Ajándékként adattak az emberiség számára, mintegy eszköz, hogy lehetővé tegye az ember számára, hogy az üdvösség jogát kiérdemelje. Nem tudjátok, hogy nem élhettek az Isten Törvényeiről alkotott változatotok szerint és aztán elvárjátok, hogy belépjetek a Paradicsomba?

Az ember arroganciája megelőzte az alázat szellemét. Az ember már nem olyan módon szolgálja Istent, ahogyan az elrendeltetett számára. Ehelyett a saját elképzelése szerint egy látomást alkotott arról, hogy minek véli a Mennyországot. Manapság egyetlen szolgám sem utal soha a Pokol létezésére – azok, akiket kineveztek, hogy szolgáljanak Engem. A Pokol szavának puszta említése feszélyezteti felszentelt szolgáimat, mert félnek, hogy szembesülniük kell egy szekuláris világ gúnyolódásával, melyet már becsaptak. A Pokol sok szegény lélek otthona és mennyire fáj Nekem, amikor látom a gyanútlan lelkeket, amint belevetik magukat a rémület mélységébe abban a pillanatban, amikor az utolsó lélegzetüket veszik.

Isten gyermekeinek most beszélni kell annak sürgősségéről, hogy imádkozzanak azokért a lelkekért, akik vakok az Igazságra. Hamarosan azt fogják hivatalosan bejelenteni a Pokolról, hogy egy olyan hely, ami nem létezik. A lelkeknek azt fogják mondani, hogy Isten minden gyermeke meg fogja kapni az Örök Életet, amennyiben méltányos és méltóságteljes életet élnek – függetlenül attól, hogy hisznek Istenben, vagy sem. De ez egy hazugság lesz. A Pokolból nincs visszaút. Az egy örökkévalóság.

Sok lélek sorvad a Pokolban, akik láthatóan – úgy személyesen, mint nyilvánosan – elutasítottak Engem. Keserű megbánásuk rosszabbá teszi az amúgy is szörnyű szenvedésüket és a Sátán gyűlöletét. Ha már egyszer a Pokolban vannak, a Sátán (az ő) minden gonosz és aljas alakjában megmutatkozik számukra és az irántuk való gyűlölete minden másodpercben elárasztja őket. Az iránta (a Sátán) való ellenérzésük – ugyanazon fenevad iránt, akinek tisztelettel adóztak földi életük során – önmagában is sok fájdalmat okoz számukra. De a legtöbb gyötrelmet a Tőlem való szétválás és az általuk megtapasztalt sötétség fogja okozni.

Bárki, aki azt mondja nektek az Én Nevemben, hogy a Pokol nem létezik, az nem érdekelt abban, hogy segítsen nektek lelketek megmentésében. Ha meg vagytok győződve arról, hogy a Pokol nem létezik, akkor tévesen feltételezitek, hogy a bűnnek nincs jelentősége.

Ti nem szolgálhattok Engem, ha úgy vélitek, hogy a bűn nem létezik. Ti nem élhettek egy dicsőséges örök életet Királyságomban, ha nem kértek Engem, hogy bocsássam meg nektek bűneiteket. Ez lesz a magja a hamarosan bevezetésre kerülő új tannak, amelyre kényszeríteni fognak benneteket, hogy lenyeljétek azt. Ez lesz az, amikor becsapnak benneteket, hogy elhanyagoljátok az Úr Nagy Napjára felkészíteni a lelketeket, amikor eljövök, hogy Enyéimként visszaköveteljelek benneteket.

Azért mondom ezt nektek, hogy figyelmeztesselek benneteket, nem pedig megfélemlítésként. Arra kérlek benneteket, hogy fogadjátok el a bűnt, mint életetek részét, de arra sürgetlek benneteket, hogy a hét főbűnt * továbbra is kerüljétek, mert ha megteszitek, akkor a Kegyeimben részesültök. Mindig meg kell vallanotok a bűneiteket. Tegyétek ezt naponta. Mondjátok el Nekem és kérjetek Engem, hogy bocsássak meg nektek. Ti pedig, akik nem részesülhettek a Gyónás Szentségében – akik más hitfelekezetet és vallást követtek – el kell fogadnotok a Teljes Búcsú Ajándékát, amelyet Én adtam nektek.*

Vigyázzatok a lelketekre, mert a lelketek az, ami örökké élni fog. Ti a két helyből – a Pokol és Királyságom – csak egyetlen egy helyen fogtok örökké élni.

Jézusotok

*: 24-es Keresztes Imahadjárati ima”
Olvass tovább: https://igazsag-konyve7.webnode.hu/news/hamarosan-azt-fogjak-hivatalosan-bejelenteni-hogy-a-pokol-egy-olyan-hely-ami-nem-letezik/

 
 
* a hét főbűn: KeFöBiToHaRe
 

—–
Római katolikus:

2019-01-12

Január 12.

SZENTLECKE Szent János apostol első leveléből
Amit Isten akarata szerint kérünk, az meghallgatást nyer.
Szeretteim!
Az a bizalom él bennünk Jézus iránt, hogy bármit is kérünk akarata szerint, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy minden kérelmünket meghallgatja, akkor tudjuk azt is, hogy már megkaptuk azt, amit kérünk tőle.
Ha valaki látja, hogy testvére vétkezik, de nem halált hozó bűnnel, imádkozzék érte, és Isten életet ad neki. Ez arra áll, aki nem halált hozó bűnt követett el. Mert van halált hozó bűn is. Nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte. Minden igazságtalanság bűn. De van olyan bűn is, amely nem okoz halált.
Tudjuk, hogy aki az Istentől való, nem vétkezik. Az Isten Szülöttjének ereje megóvja, és a gonosz nem keríti hatalmába. Mi tudjuk, hogy Istentől vagyunk, az egész világ viszont a gonosz hatalmában van. Tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és érzéket adott nekünk az igaz Isten ismeretére. Így tehát az ő igaz Fiában, Jézus Krisztusban vagyunk. Ő az igaz Isten és az örök élet.
Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól! Ámen.
Ez az Isten igéje.
1Jn 5,14-21

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Népében az Úr kedvét találja, * üdvösségre vezeti a szelídeket. 4a. vers.
Vagy: Alleluja. 3. szám.
Előénekes: Az Úrnak új dalt énekeljetek, * a szentek közösségében zengjen dicsérete.
Teremtőjének örvendjen Izrael, * és Sion gyermekei ujjongjanak királyuknak.
H: Népében az Úr kedvét találja, * üdvösségre vezeti a szelídeket.
Vagy: Alleluja.
E: Nevét körtánccal dicsérjék: * zengjen a zsoltár dobbal és citerával.
Népében az Úr kedvét találja, * üdvösségre vezeti a szelídeket.
H: Népében az Úr kedvét találja, * üdvösségre vezeti a szelídeket.
Vagy: Alleluja.
E: Örvendjenek a szentek dicsőségükben, * pihenőhelyükön is ujjongjanak.
Isten magasztalása zeng az ajkukon, * összes szentjeinek ez lesz dicsősége.
H: Népében az Úr kedvét találja, * üdvösségre vezeti a szelídeket.
Vagy: Alleluja.
Zsolt 149,1-2.3-4,5 és 6a és 9b

ALLELUJA
A sötétségben lakó népre nagy fényesség áradt, * és világosságot láttak, akik a halál szomorú földjén éltek. Mt 4,16 – 1 D2. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Keresztelő János örül barátja, Jézus fellépésének.
Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek. „Mester – mondták neki –, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul.”
János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.”
Ezek az evangélium igéi.
Jn 3,22-30″

https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2019-01-12


——
Görög katolikus:

Vegyétek fel Isten teljes fegyverzetét!

10 Végül pedig, erősödjetek meg az Úrban, és hatalmának erejében! 11 Öltözzetek fel abba a teljes fegyverzetbe, amit Isten ad, hogy képesek legyetek ellenállni a Sátán minden cselének és ravaszságának! 12 Hiszen mi nem emberek ellen harcolunk, hanem szellemi természetű uralkodók és fejedelmek ellen, a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek ellen, akik a magasságban vannak.

13 Ezért szükséges, hogy vegyétek fel és használjátok mindazokat a fegyvereket, amelyeket Isten ad nektek. Így lesztek képesek ellenállni a gonosz napokon, és megtartani az állásaitokat a gonosszal szemben. 14 Tehát álljatok erősen, és vegyétek körül magatokat az igazsággal, mint egy övvel! Vegyétek magatokra az igazságosságot, mint mellvértet! 15 Legyetek állandóan készen rá, hogy a békesség örömüzenetét hirdessétek — ez legyen a saru a lábatokon! 16 Minden körülmények között hordozzátok a hit pajzsát, amellyel kivédhetitek a Gonosz minden tüzes nyilát! 17 Az üdvösség sisakjával védjétek a fejeteket! Vegyétek kezetekbe a Szent Szellem kardját, amely az Isten beszéde!”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ephesians+6%3A10-17&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

Jézust próbára teszi a Sátán

Ezután a Szent Szellem a pusztába vezette Jézust, hogy ott próbára tegye a Sátán. Miután Jézus negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül nagyon megéhezett. A Sátán[a] ekkor odalépett hozzá, és megszólította: „Ha Isten Fia vagy, parancsolj, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”

Ő azonban így felelt: „Meg van írva:

»Nem csak a kenyér élteti az embert,
    hanem Isten minden kimondott szava is.«”[b]

Ezután a szent városba, Jeruzsálembe vitte őt a Sátán, és a Templom területének szélére, egy szakadék fölé állította. „Ha Isten Fia vagy — mondta neki —, vesd le magad a mélybe, hiszen meg van írva:

»Angyalainak parancsot ad,
    hogy vigyázzanak rád.
A tenyerükön hordoznak,
    nehogy kőbe üsd a lábad.«”[c]

Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva:

»Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”[d]

Ezután a Sátán egy nagyon magas hegyre vitte fel Jézust. Megmutatta neki a világ összes királyságát és azoknak minden dicsőségét. „Ezt mind neked adom — mondta —, ha leborulva imádsz engem.”

10 Jézus erre így válaszolt: „Menj el tőlem, Sátán! Meg van írva:

»Az Örökkévalót, Istenedet imádd,
    és csak őt tiszteld!«”[e]

11 Ekkor a Sátán elment, és angyalok jöttek Jézushoz, hogy szolgálatára legyenek.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Matthew+4%3A1-11&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

16 én is mindig hálát adok Istennek, amikor imádkozom értetek.

17 Azt kérem, hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőséges Atya-Isten töltsön be titeket a Szent Szellemmel, aki bölccsé tesz, kijelenti és igazán megismerteti veletek Istent. 18 Azt kérem Istentől, hogy nyissa meg szívetek szemét, hogy fel tudjátok fogni, milyen reménységre hívott el titeket, és milyen dicsőséges az a hatalmas örökség, amit Isten a saját szent népének szánt.

19 Imádkozom, hogy megtudjátok, milyen mérhetetlenül nagy Isten ereje, amely hatékonyan működik bennünk, hívőkben. Ugyanez az erő mutatkozott meg akkor is, 20 amikor az Atya feltámasztotta Krisztust a halálból, és a Mennyben a jobbjára ültette.

21 Így lett Krisztus sokkal hatalmasabb, mint az összes uralkodó, hatalmasság, erő vagy király, vagy bármilyen más hatalom — de nemcsak a jelenlegi, hanem a következő korokban is. 22 Isten tehát mindent Krisztus lába, vagyis a hatalma alá helyezett. Ugyanakkor mindenekfelett Krisztust tette „fejévé” az Eklézsiának, 23 amely viszont a „teste” Krisztusnak. Az Eklézsiát minden tekintetben Krisztus tölti be és teszi teljessé — mint ahogyan minden mást is ő tesz teljessé és befejezetté.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ephesians+1%3A16-23&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

32 Ne félj, te kicsiny nyájacska, mert Mennyei Atyátoknak úgy tetszett, hogy nektek adja a Királyságot!”

Az igazi kincs

33 „Adjátok el vagyonotokat, és a pénzt osszátok szét a szegények között! Szerezzetek magatoknak örök, mennyei kincseket, amelyeket a tolvajok nem lophatnak el, s a moly sem pusztíthat el! 34 Mert oda húz majd a szívetek, ahol a kincseitek vannak.”

Mindig legyetek készen!

35 „Legyetek állandóan készenlétben! Kezetekben a mécses mindig égjen! 36 Legyetek olyanok, mint a szolgák, akik felkészülten várják uruk hazaérkezését a lakodalomból, s amikor megérkezik és kopogtat, azonnal kinyitják előtte az ajtót. 37 Boldogok azok a szolgák, akiket uruk készenlétben talál, amikor megérkezik! Bizony, mondom nektek: az ilyen szolgákat asztalhoz ülteti, és kiszolgálja őket! 38 Bizony boldogok ők, mert készen állnak, akár éjfélkor, akár hajnalban jön haza uruk! 39 De jól jegyezzétek meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné, hogy betörjön a házába. 40 Ti is legyetek mindig készen, mert az Emberfia is akkor fog eljönni, amikor nem gondolnátok!””

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luke+12%3A32-40&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

—–
https://oca.org/readings/daily/2019/01/12
—–
http://www.gorogkatbuda.hu/naptar.html
—–

Tóra:

13.1 Az Örökkévaló így szólt Mózeshez: „Nekem szenteljetek Izráel népében minden elsőszülöttet, vagyis aki anyjának első gyermeke, azt számomra különítsétek el! Hasonlóképpen szenteljétek nekem a háziállatok kicsinyei közül azokat, amelyeket anyjuk először hozott a világra!”

Mózes ezt mondta a népnek: „Emlékezzetek erre a napra, amelyen kijöttünk Egyiptomból, ahol úgy éltünk, mint a rabszolgák! Emlékezzetek rá, hogy az Örökkévaló hozott ki bennünket onnan, nagy hatalmával. Erre való emlékezésül ne egyetek semmiféle kovásszal készült ételt! A mai napon jöttünk ki Egyiptomból, Abib hónapban.

Az Örökkévaló megesküdött ősapáinknak, hogy nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyen most még a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak laknak. Ezért bevisz majd titeket arra a földre, s akkor ebben a hónapban tartsátok meg ezt az ünnepet minden évben!

Az ünnep hét napja alatt csakis kovásztalan kenyeret egyetek, a hetedik napon pedig tartsatok nagy ünnepet az Örökkévalónak! Kovásztalan kenyeret egyetek ezen a hét napon, s ez alatt kovász vagy kovásszal készült étel ne is legyen a házaitokban, sehol az országban! Azon a napon magyarázd el a gyermekeidnek: »Azért van ez az ünnep, hogy emlékeztessen arra, amit az Örökkévaló tett velem,[a] amikor kiszabadított engem Egyiptomból.«

Ez az ünnep olyan legyen számotokra, mintha a karodra vagy a homlokodra lenne kötve, hogy soha ne felejtsétek el. Emlékeztet arra, hogy az Örökkévaló tanítását emlegessétek szüntelen, hiszen ő az, aki erős karjával kihozott minket Egyiptomból. 10 Tartsátok meg hát ezt az ünnepet minden évben, a megfelelő időben.” …”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Exodus+13&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

Ebben az időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben. Debóra egy pálmafa alatt szokott ítélkezni, Efraim hegyvidékén, Ráma és Bétel között. Ide jártak fel hozzá az izráeliek, ha valamilyen peres ügyük volt. Debóra magához hívatta Bárákot, Abínoam fiát, aki Kedesben, Naftáli törzsének területén lakott. Ezt mondta neki: „Bárák, ezt parancsolja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: »Gyűjts össze 10 000 férfit Naftáli és Zebulon törzséből, és vonulj föl seregeddel a Tábór-hegyre! Én pedig oda hozom eléd a Kisón-patakhoz[a] Siserát, Jábin vezérét, egész hatalmas seregével és harci szekereivel együtt, s kiszolgáltatom őket neked.«”

Bárák ezt felelte Debórának: „Ha te is táborba vonulsz velünk együtt, akkor vállalom. De ha nem jössz velem, akkor én sem megyek”.

„Veled megyek én is — válaszolta Debóra —, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség ebben a hadjáratban, mert Siserát az Örökkévaló egy asszony kezébe adja majd.”

Ezután Debóra Bárákkal együtt Kedesbe ment, 10 ahová Bárák összehívta Zebulon és Naftáli törzséből a harcosokat. Hívására 10 000 fő gyűlt össze, akiket felvezetett a Tábór-hegyre. Debóra is Bárákkal ment.

11 Mózes sógorának,[b] Hóbábnak leszármazottjaiból alakult a kéniek nemzetsége. Közülük az egyik, akit Hébernek hívtak, különvált a kéni nemzetségtől. Elköltözött, és Kedes közelében, a Caanaim melletti tölgyeknél táborozott.

12 Siserának jelentették, hogy Bárák és serege fölvonult a Tábór-hegyre. 13 Ennek hallatára Sisera is útnak indította seregét Haróset-Gójimból. Mind a 900 vasas harci szekerével és egész seregével együtt fölvonult a Kisón-patak mellé, a Tábór-hegy lábához.

14 Akkor Debóra szólt Báráknak: „Most támadj! Ez az a nap, amelyen az Örökkévaló kezedbe adta Siserát és seregét. Az Örökkévaló maga vonul előtted a csatába!” Ekkor Bárák támadásra vezette tízezres seregét, és a hegyről lerohanva megtámadták Siserát. 15 A csata közben az Örökkévaló annyira összezavarta és megrémítette Siserát, a harci szekerek hajtóit és az egész hadsereget, hogy végül maga Sisera is leugrott a szekeréről, és futva menekült a csatából. 16 Bárák és serege egészen Haróset-Gójimig üldözte a menekülő szekereket és katonákat, akiket az izráeliek mind egy szálig levágtak. Senki sem menekült meg közülük, 17 kivéve Siserát, aki egyedül futott el.

Menekülés közben Sisera a kéniek nemzetségéhez tartozó Héber feleségének, Jáélnek a sátorához ért. S mivel Jábin, Hácór királya és Héber között béke volt, Sisera itt biztonságban érezte magát. 18-19 Jáél kijött a sátorából, és köszöntötte, majd behívta őt: „Uram, jöjj be a sátramba! Ne félj!” Sisera elfogadta a meghívást, bement a sátorba, majd inni kért, mert nagyon szomjas volt. Jáél kinyitott egy tejes tömlőt, és abból adott neki. Majd Sisera lefeküdt, és Jáél betakarta egy takaróval. 20-21 Ezután Sisera megkérte Jáélt, hogy álljon a sátor ajtajába, és ha valaki az üldözők közül kérdezősködne utána, mondja azt, hogy nem is látta őt. Ezután Sisera mélyen elaludt, mert teljesen kimerült a futás közben. Ezután Jáél fogott egy sátorcöveket meg egy kalapácsot, óvatosan bement az alvó Siserához, és a cöveket annak halántékába verte, egészen a földbe szögezte. Így halt meg Sisera.

22 Ezután érkezett a Siserát üldöző Bárák Jáél sátorához. Az asszony köszöntötte, majd ezt mondta: „Gyere csak, megmutatom neked, akit keresel!” Azzal bevezette a sátorba: ott feküdt Sisera holtan, halántékában a sátorcövekkel!

23 Így alázta meg az Örökkévaló Jábint, Kánaán királyát Izráel előtt. 24 Ezután az izráeliek hatalma egyre jobban ránehezedett Jábinra, amíg végül legyőzték, és őt magát is megölték.

Debóra és Bárák éneke

Ezen a napon Debóra és Bárák ezt a győzelmi éneket[c] énekelte:

„Amikor Izráel harcosai hosszúra növesztették hajukat,
    mert egészen az Örökkévalónak szentelték magukat,
    dicsérjétek az Örökkévalót!

Halljátok ezt királyok,
    figyeljetek rám, fejedelmek,
mert az Örökkévalónak éneklek,
    az Örökkévalót dicsérem, Izráel Istenét!

Mikor Széírből[d] jöttél, Örökkévaló,
    mikor Edom földjén lépkedtél,
még a föld is remegett,
    az ég is megindult, esőt hullatott.
A hegyek reszkettek az Örökkévaló előtt,
    a Sínai-hegy is megremegett az Örökkévaló előtt,
    Izráel Istene előtt!

Anát fia, Samgar[e] idejében,
    Jáél napjaiban senki sem járt az utakon,
    a karavánok és utazók mind kerülő utakra tértek.
Kihaltak a falvak Izráelben.
    Kihalt az élet a falvakból,
amíg te nem jöttél, Debóra,
    amíg felkeltél, Izráel anyjaként vezettél!
Mikor Isten új vezetőket választott,[f]
    tüstént harc dúlt a kapuk előtt,
de még egy dárda, vagy pajzs sem akadt
    Izráel negyvenezres seregében.

Szívem azoké, akik vezetik Izráelt,
    akik a nép közül önként vállalták a harcot!
Dicsérjétek az Örökkévalót!

10 Emlegessétek újra meg újra az Örökkévaló nagy tetteit,
    akik felültök a nyeregtakaróra,[g]
    s útra keltek szürke szamarakon,
    vagy az úton mentek!
11 Mikor a nyájakat itatjátok a kútnál,
    halljátok az éneklők szavát,
    akik az Örökkévaló dicső tetteiről énekelnek,
győzelmekről, amelyeket az izráeli falvak népe aratott,
    amikor az Örökkévaló népe a város kapuinál harcolt.

12 Serkenj föl, Debóra, serkenj föl!
    Kelj föl, és énekelj!
Rajta, Bárák, támadj!
    Ejts foglyokat, Abínóam fia!

13 Akkor a maradék nép lerohant a hegyről,
    hogy harcoljon az ellenséggel,
    az Örökkévaló népe rárontott az idegenek seregére.

14 Jöttek Efraimból, akik Amálek helyére települtek,[h]
    jöttek utánad, Benjámin, a testvéreiddel,
jöttek Mákír[i] nemzetségéből a kapitányok,
    Zebulon törzséből, kezükben pálcával a vezérek.
15 Ide gyűltek Issakár fejedelmei,
    Debórához gyülekeztek,
Bárákot követve mind támadásra indultak,
    a hegyről a völgybe lerohantak.

De Rúben nemzetségei csak tanakodtak.
16 Miért üldögéltek nyájaitok mellett?
    Nézitek, hogy terelik össze a pásztorok juhaikat?
Rúben nemzetségei csak tanakodtak, nem mozdultak.
17 Gileád népe is ott maradt a Jordánon túl,[j]
    Dán fiai meg az idegenek hajóin szolgáltak,
Ásér nemzetségei a tengerparton üldögéltek,
    öblök partján táboroztak.

18 Csak Zebulon és Naftáli fiai
    harcoltak a dombokon halált megvetőn.
19 Királyok jöttek és harcoltak,
    Kánaán királyai csatáztak Meggidó vizeinél,
harcoltak Taanak mellett a síkon,
    de nem zsákmányoltak ezüstöt.
20 A csillagok is harcoltak az égből,
    saját pályájukról vívtak Sisera ellen.
21 Elsodorta Sisera seregét a Kisón megáradt patakja,
    elsöpörte őket a vízáradat, az ősi Kisón.

Folytasd csak lelkem, teljes erővel!

22 Hogy robogtak a vágtató lovak és szekerek!
    Menekülő paták dobogása hallik!

23 »Átkozzátok Méróz városát
    — mondja az Örökkévaló angyala —,
átkozzátok lakosait,
    mert nem jöttek az Örökkévalónak segíteni,
    nem akartak vitézei közé állni!«

24 De áldott legyen Jáél, a kéni Héber felesége!
    Áldottabb legyen minden más sátorlakó asszonynál!
25 Mikor Sisera vizet kért,
    Jáél tejet adott neki,
    fejedelmi csészéből tejszínnel itatta.
26 Bal keze sátorcövekért nyúlt,
    jobb kezébe munkások kalapácsát vette,
Sisera fejét szétzúzta, összetörte,
    halántékát földhöz szegezte.
27 Így esett el Sisera egy asszony lába előtt,
    Jáél lábánál elterült, nem mozdult többé.
    Ott fekszik holtan, megsemmisült!

28 Aggódva ki-kinéz ablakán Sisera anyja,
    kezét tördeli, aggódva várja fiát:
    »Miért késik harci szekere oly soká?
    Nem hallom lovai patkóit, miért?«
29 Legbölcsebb szolgálója nyugtatja,
    és maga is egyre csak ezt mondogatja:
30 »Biztosan most osztoznak a zsákmányon!
    Szép rabnő jut minden harcosnak, talán kettő is,
meg díszes ruhák Siserának,
    festett, hímzett, drága kendőt hoz nekem is,
    színes selyemkendőt nyakamra, vállamra!«

31 Így vesszenek mind ellenségeid, Örökkévaló!
    De akik szeretnek téged, tündököljenek,
    mint a fölkelő nap, ereje teljében!”

Ezután 40 évig béke volt Izráelben.”

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Judges+4-5&version=NRSVCE;NR2006;SCH2000;ERV-HU;BDS

———

Szerző: Andre Lowoa  2019.01.11. 19:09