Egység, nem egyformaság
Jézus keresztre feszítése előtti utolsó imádságában azért könyörgött, hogy követői egységben lehessenek. Ez nem kis dolog! Mi, keresztyének rengetegfélék vagyunk, különböző felekezetekből, különböző tanításokkal, különböző politikai irányultsággal, különböző érzelmekkel, intellektussal, különböző a társadalmi és anyagi helyzetünk – olyannyira, hogy néha ezek a különbségek egészen az ellenségeskedésig fajulnak és megosztottsághoz vezetnek. Akkor hogyan válhat valósággá, amit Krisztus imádságában kért, hogy követői eggyé legyenek? Kezdhetjük azzal, hogy elismerjük, az egység Isten akarata, ezért elkötelezzük magunkat arra, hogy munkálkodunk az eléréséért. Következő lépésként tanulhatunk abból, ahogy Pál tanítja az egység alapelveit a megosztott római gyülekezetnek. 1) Az egységhez az kell, hogy ne ítélkezzünk egymás felett. „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik.” (Róma 14:4). Egyedül Istennek áll jogában ítéletet mondani. Még ha igazad is van, vagy nagyobb tudással is rendelkezel, akkor sincs jogod ítélkezni. A te dolgod az, hogy „igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Efezus 4:3). Beszéld meg Istennel, aztán bízz az ő bölcsességében!
2) Az egységhez tiszteletben kell tartanunk egymás meggyőződését. „… mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében” (Róma 14:5). Itt Pál személyes meggyőződésről beszél, nem másokra erőltetett véleményről. A bálványimádás és a büszkeség egyik megnyilvánulása az, ha másokat saját képünkre akarunk formálni, ez lerombolja az egység lehetőségét is. Isten fenntartja magának a jogot, hogy saját gyermekeit ő nevelje – méghozzá a te közbeavatkozásod nélkül! Ő formálja és vezeti őket, ahová, és amikor akarja, mert ő ismeri szükségeiket és teljesítőképességüket. Ezért bízd rá ezt a munkát, te pedig tedd, ami a te dolgod: szeresd és tiszteld a másikat!
Amikor az egységen munkálkodsz:
1) Vizsgáld meg a motivációidat! Egyedül Isten ismeri, milyen indítóokok rejlenek az ember szívében, ezért egyedül ő hivatott azok megítélésére. „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik.” (1Korinthus 2:11). Mi, emberek a külsőt nézzük, és az alapján ítélünk; „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Ítéletünk alapja nem feltétlenül az, amit az emberek tesznek, hanem az, hogy mi a mi véleményünk tetteikről. Könnyen feltételezünk negatív motivációkat: „Azért tette, hogy bántson.” „Milyen egy önző nőszemély.” „Sosem törődik másokkal.” A római gyülekezet saját maga rombolta egységét külsőségek miatt, ezért emlékeztette őket Pál arra, hogy még ha viselkedésük ellentmond is egymásnak, az indítékaik egyformák. „Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek.” (Róma 14:6). Az egység nem a külső egyformaságon múlik, hanem az egymást megértő szíveken!
2) Vedd fontolóra, hogy milyen hatással vagy másokra! Szoktuk azt mondani: „Nem tartozik senkire, csak rám, mindaddig, míg nem teszek olyat, amit a Szentírás tilt.” Nagy tévedés! Lehet, hogy az Írás betűjét betartod, de a Lélek ellen vétesz. Pál azt mondta: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (1Korinthus 10:23). Igen, megteheted, de lehet, hogy ezzel valaki másnak ártasz. Isten törvénye nagyobb, mint a „jogom van hozzá”, és ez a szeretet törvénye! Neki számít „nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között” (1Korinthus 8:9). Mit kell tehát tennünk? „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Filippi 2:3).
„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez…” (Jakab 1:27)
Jézus azt mondta, hogy ha valami jót tettünk valakivel, akit bántalom ért vagy szükséget szenved, akkor azt vele tettük meg (ld. Máté 25:40). Hűha! Talán, ha legközelebb túl elfoglalt leszel ahhoz, hogy törődj a másik emberrel, ez majd megállít, és elgondolkodásra késztet. Amikor valaki ezt kérdezte: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (ld. Máté 19:16), Jézus így válaszolt neki: „… add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek… aztán jöjj, és kövess engem” (Máté 19:21). Ez az ember sokaknak lehetett volna áldássá, és Krisztus tanítványai közé tartozhatott volna, de mindez nem történt meg, mert túlságosan én-központú volt. Jézus elmondott egy történetet egy gazdag emberről, aki meghalt, és a pokolba került. Nem a gazdagsága miatt került oda; bűne az önzése volt. Hagyta, hogy egy szegény ember, ellátatlan sebekkel, rongyosan, éhezve a kapujában üljön, ő pedig nem tett érte semmit (ld. Lukács 16:19-31). Másrészt ott van Zákeus, aki többszörösen beszedte az adót másoktól, hogy ő maga meggazdagodjon, de belátta mindezt, felhagyott az önzéssel és eldöntötte, hogy Jézust fogja követni (ld. Lukács 19:1-10). Egy történet szerint egy angyal meglátogatott egy gazdag embert, aki épp halálos ágyán volt. Miután az ember felsorolta mindazt, amit szeretett volna magával vinni a mennybe, az angyal így tájékoztatta: „Csak azt viheted magaddal, amit másoknak adtál.” Ne várj az adakozással halálodig, hiszen most is élvezhetnéd örömét és jutalmát! „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban” (Jakab 1:27). Gyakorold ma az igazi kegyességet!
Használd azt, amit Isten neked adott!
„…kinek-kinek képessége szerint…” (Máté 25:15)
A tálentumokról szóló híres példázatában Jézus azt mondta, hogy három ember kapott valamit, hogy befektesse, ki-ki a maga képessége szerint. Jegyezd meg: Isten csak azt fogja neked adni, amit képes vagy kezelni. Ha nem ugyanazokat a tálentumokat kaptad, mint a szomszédod, ne aggódj – csak használd azt, amit te kaptál! Az első munkás megduplázta, amit kapott. Ugye, milyen jó volna, ha ő tanácsolna téged? A második is ugyanúgy tett. De a harmadik engedett a félelemnek, és elásta az övét. Ha nem fekteted be azt, amit Istentől kaptál, akkor Ő elesik annak hasznától, te pedig elveszted a jutalmat, amiben részed lehetett volna.
A félelem az első számú ellenséged; megfagyasztja a hitedet, és megbénítja a kreativitásodat. A pénzed, az időd, a tehetséged, a szereteted, stb. magvak, amelyeket el kell vetni; tehát vesd el őket valamibe, amiben hiszel, valamibe, ami túl fog élni téged. Mindennek, amit Isten neked adott, meg kell sokszorozódnia. Ha ebben kudarcot vallasz, végül elveszíted. Krisztus példázata ezekkel a kijózanító szavakkal záródik: „Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!” (Máté 25:28).
Észrevetted, hogy azok, akik nagylelkűen töltenek mások életébe, folyamatosan utántöltődnek, míg azok, akik félnek attól, hogy megváljanak valamitől, végül elvesztik, vagy nem tudják élvezni azt? „…Aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Kérdezd csak meg akármelyik földművest: az aratás akkor kezdődik, amikor a vetőmagot kihozod a csűrből, és beleveted a földbe. Így Istennek van valamilye, amivel dolgozhat. Ezért a mai ige számodra az, hogy használd azt, amit Isten neked adott!
„Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás.” (1Mózes 8:22)
Ha sikeres akarsz lenni, Isten útmutatását kell keresned, fel kell készülnöd, keményen kell dolgoznod, és a megfelelő dolgokba kell befektetned. A Biblia azt mondja, hogy Isten tesz képessé minket a pénzszerzésre (5Mózes 8:18). Nem kell tehát mentegetőznöd e miatt a képesség miatt! Az anyagi siker azonban csak egy része a sikernek. Isten valódi célja az, hogy téged az ő áldásainak csatornájává tegyen mások számára. Nem ellenzi, hogy birtokolj dolgokat, amíg azok nem birtokolnak téged! Isten azt szeretné, ha legjobban Neki örülnél, az Ajándékozónak, és nem az ajándékainak. A pénz eszköz lehet jóra és rosszra egyaránt, és többek között azért szeretné Isten, hogy pénzed legyen, hogy nyugodt lehessen afelől, hogy jó helyre kerül, és az ő céljait szolgálja.
Szülők, tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy a megtakarítás és a befektetés alapvető fontosságú a jó sáfársághoz! És ne csak prédikáljátok, gyakoroljátok is! Például, ha egymillió forintot keresel havonta, és azt étteremre és a legújabb divatot követő ruhákra költöd, akkor oda fogsz jutni, hogy tele lesz a gyomrod, egyre nagyobb lesz a derékbőséged, dugig lesz a szekrényed, és üres lesz a zsebed. A Biblia azt mondja: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás”. Figyeld meg a sorrendet a Szentírásban: először elveted a magot, aztán időt adsz neki, azután arathatod le a termést. A következetes vetés következetes aratást garantál. Minden elvetett magba bele van ütemezve az aratás. Vajon nem éri-e meg most lemondani egy kis luxusról a későbbi biztonság érdekében, valamint azért, hogy abba a helyzetbe kerüljünk, hogy megvalósítsuk Isten céljait, és ezt halljuk tőle: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21)?
Idősebb és jobb
„Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” Zsoltárok 118:17
Manapság az emberek hosszabb ideig élnek, és nagyobb egészségnek örvendenek. Ezt tekintetbe véve bölcs dolog lenne, ha tanulnánk tőlük és értékelnénk talentumukat. Talán észrevetted, hogy a reklámok az egyre fiatalabb korosztályokat célozzák. Miért? Végtére is nem ugyanannyiért lehet eladni egy tubus fogkrémet egy nyolcvanéves embernek, mint egy fiatal srácnak? Semmi értelme annak az elképzelésnek, hogy az életnek hatvan vagy hetven éves korban már hanyatlania kell. Immanuel Kant egyik legjobb filozófiai művét hetvennégy évesen írta meg. Verdi a híres Ave Mariáját nyolcvanöt éves korában komponálta. Lord Tennyson nyolcvan éves volt, amikor megírta A réven túl című versét. Michelangelo nyolcvanhét évesen készült el a Pietával, egyik legnagyszerűbb alkotásával. Ronald Reagan elnöknek a világon talán legnagyobb hatalom volt a kezében hetvenöt évesen. Nóé több mint hatszáz éves volt, amikor kijött a bárkából, és segített újra felépíteni a világot.
Dávid, a zsoltáríró két dolgot tart említésre méltónak az idős korral kapcsolatban:
1) „Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak” (Zsoltárok 92:15);
2) „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!” (Zsoltárok 118:17).
Ne csüggedj el, amikor a reflektorfény helyetted már a fiatalabb nemzedékre irányul! Csak szolgálj hűségesen az árnyékban, tudva, hogy egy napon Isten nyilvánosan megjutalmaz majd mindazért, amit tettél.
Légy tanítható!
„Mondja meg nekünk Istened, az Úr, hogy milyen úton kell járnunk, és mit kell tennünk.” (Jeremiás 42:3)
Egy befőttesüvegbe tizenkét méhet tettek, és az edényt egy sötét szobában helyezték el. Az üveg alján fény villant fel, miközben az üveg tetejét levették. A méhek ösztönösen a fény felé repültek, és nem tudtak kijutni. Ottpusztultak, miközben zümmögve próbáltak az üveg alján kijutni. A következő esetben a kutatók tizenkét közönséges házilegyet tettek az üvegbe, és megismételték a kísérletet. Néhány másodpercen belül a legyek megtalálták a kiutat. Nos, a méhek sokkal intelligensebbek, mint a legyek, és túlélési ösztöneik is jobbak. Mégis éppen ezek az ösztönök okozták a méhek vesztét. Van ebben egy tanulság. Lehet, hogy nagyon intelligens vagy, de az előfeltételezéseid könnyen kudarcra ítélhetnek az életben. Feltételezések, rugalmatlanság és a szokás hatalma miatt újra és újra ugyanazt tesszük, ami nem működik és nincs semmi értelme. Dr. James Dobson így emlékezik: „1992-ig írtam a könyveimet ceruzával jegyzetfüzetekbe. Évekkel azután is, hogy már kaphatók voltak szövegszerkesztő gépek. A huszadik század már majdnem véget ért, mire úgy döntöttem, hogy csatlakozom.” Félsz feladni egy régi hitrendszert, félsz elsajátítani egy új készséget vagy belevágni egy új feladatba? Ha felhagysz a tanulással, véged van! Azok a korlátok határolnak be igazán, melyeket mi magunk húzunk meg azzal, hogy nem vagyunk hajlandók tanulni. „Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!” (Példabeszédek 9:9). „Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik” (Példabeszédek 18:15). Ne hagyd, hogy félelmeid vagy előfeltételezéseid visszatartsanak a növekedéstől, légy tanítható!
„…szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek…” (Kolossé 1:9)
Figyeld meg, miért imádkozott Pál, amikor szeretteiért könyörgött: 1) hogy megértsék Isten akaratát:_ „…szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjék meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén” (Kolossé 1:9). Róma, a császárváros nem volt könnyű hely a keresztyének számára, Pál mégis ezt írta: „Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez…” (Róma 16:19). Az Istennek való engedelmességnek a te életedben is az első helyen kell lennie! Ha valahol megemlítik a neved, senkiben sem szabad kétségnek felmerülnie a Jézus iránti elkötelezettséged mértékéről. 2) hogy az életük Istennek tetsző lehessen: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére…” (Kolossé 1:10). Amikor majd Isten előtt állsz, és Ő megjutalmaz, nem ezeket a szavakat fogod hallani: „jól mondtad” vagy „jó terv volt”, hanem ezt: „Jól van, jó és hű szolgám…” (Máté 25:21). 3) hogy az Istentől kapott munkát gyümölcsözően végezzék: „…és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel…” (Kolossé 1:10). Semmi sem okoz nagyobb örömet az ember szívének, mint ha szülőként látja gyermekei sikerét. Isten ugyanígy érez veled kapcsolatban- 4) hogy kitartsanak, Isten erejéből merítve erőt: „Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre” (Kolossé 1:11). A villanykörtéhez hasonlóan te is külső forrásból meríted az energiát. Tehát ha nem maradsz kapcsolatban Istennel, lelkileg legyengülsz. 5) hogy dicsőítsék Istent: „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek” (Kolossé 1:12). Másként megfogalmazva: éljetek hálás életet dicsőítő szívvel!
„Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon!” (Kolossé 3:16)
Egy házaspár egyszer elhatározta, hogy vadkacsavadászatra mennek együtt. Hallották, hogy szükség van hozzá egy jó vadászkutyára, ezért vettek egyet. Azt is hallották, hogy jó fegyver kell, ezért puskát is vettek. Aztán elindultak vadászni. Egész nap egyetlen kacsát sem lőttek. A férj ekkor így szólt: „Drágám, azt hiszem, valamit rosszul csinálunk.” A feleség így válaszolt: „Talán, ha legközelebb kicsit magasabbra dobnánk a kutyát, el tudná kapni a kacsát.” A keresztyén életben mi is sokszor olyan eszközökkel próbálkozunk, melyek nem működnek, olyan módszerekkel, melyeknek nincs semmi értelme. A kutya nem megfelelő fegyver a kacsák ellen – a vadkacsát először le kell lőni, aztán majd a kutya odahozza. Miért írta Pál, hogy „Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon?” Mert ha Krisztus beszéde tölti be szívünket, akkor rendelkezésünkre áll Isten bölcsessége. A problémákat nem lehet megoldani azokkal az elemekkel, melyek okozták azt. Isten bölcsességére van szükség, azt pedig Igéjében találjuk. A keresztyéneknek csupán alig 30 %-a olvassa naponta a Bibliát. Gondolj bele: 70 %-uk rossz helyen keresi a választ. Ha egy problémával szembesülsz, az első dolog, amit kérdezned kellene: „Mit mond ezzel kapcsolatban Isten Igéje?” „Igéd kijelentése világosságot gyújt, értelmessé teszi az együgyűeket” (Zsoltárok 119:130). Ahelyett, hogy olyasmit tennél, amivel nem mégy semmire, inkább fordulj Isten Igéjéhez!
Változás és növekedés
„Erőről erőre jutnak…” (Zsoltárok 84:8 Károli)
Egy régi képregényben Charlie Brown azt kérdezi barátjától, Linustól: „Mit tennél. Ha úgy éreznéd, hogy senki sem szeret?” Linus így válaszol: „Megvizsgálnám, miben kellene fejlődnöm”. Mire Charlie: „Utálom ezt a választ!” Három oka van annak, amiért utáljuk ezt a választ, és szeretnénk az életet olyannak megőrizni, amilyen most: 1) Ha mindenünket rá kellett áldozni arra, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk, nem örülünk annak, ha azt halljuk: „Indulj tovább!”. 2) Szokásaink formálnak minket. Kialakítunk szokásokat, aztán a szokásaink alakítanak minket. 3) A változás miatt bizonytalannak érezzük magunkat; mélyen belül attól félünk, hogy túl sokba kerülne nekünk. A Mount Everest csúcsának közelében van egy emléktábla, amin ez olvasható: „Mászás közben halt meg”. (Milyen nagyszerű, ha valakire így emlékeznek!) A növekedés olyan, mint a hegymászás. Ha növekedni akarsz, nem szabad megállnod útközben: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig” (Példabeszédek 4:18). Hogyan növekedünk, hogyan változunk? „Erőről erőre” jutva. Dr. Howard Hendricks teszi fel a lélek mélyét kutató kérdést tanítóknak Teaching to Change Lives [Az élet-változatás tanítása] című könyvében: „Miben változtál mostanában? Mondjuk az elmúlt héten? Vagy a múlt hónapban? Tudnál egészen konkrétan fogalmazni? Vagy a válaszod mindig homályos lesz? Azt mondod, igen, növekedtél. Rendben – de miben? »Nos« - feleled - »mindenféle dolgokban«. Nagyszerű! Nevezz meg egyet! Hatékonyan tanítani csak az tud, aki maga is megváltozott. Ha többé már nem változol, többé nem tudsz vezetni sem”. Kérd ma Istent arra, hogy mutasson rá azokra a területekre, amelyekben változnod és növekedned kell!
