„…fogadjátok a belétek oltott igét…” (Jakab 1:21)
A „beoltott Ige” önfenntartó. Nem tart igényt elismerésre vagy támogatásra az emberek részéről, hogy az által jóváhagyást nyerjen. Amikor Jézus a vízen járva közeledett a csónakban lévő tanítványaihoz, Péter azt mondta: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád...” (Máté 14:28). Jézus egyetlen szót mondott neki – „Jöjj!” – és Péter elindult. Félt? Te talán nem féltél volna? De a vágyakozása nagyobb volt a félelménél. Ez minden, amire szükséged van az elinduláshoz – az Isten iránti vágy, amely nagyobb, mint a kétségeid és a korlátaid. A többi tanítvány valószínűleg nem hitte, hogy Péter meg tudja tenni. Sőt, azok, akik aggódtak a biztonságáért, nem akarták, hogy megpróbálja, azok pedig, akik versengtek vele, azt nem akarták, hogy sikerüljön neki. Az igazság az, hogy a többi tanítvány azt sem tudta, hogy ki szólította Pétert; ők Jézusról azt hitték, hogy „kísértet” (Márk 6:49)! Van egy tanulsága a számodra:
Ha Isten egy Igét ad neked, és te az alapján elindulsz, ne számíts arra, hogy mindenki megerősít majd benne! Természetes, ha azt szeretnéd, hogy bizonyos emberek lássák, amit te látsz, és higgyék, amiben te hiszel. De ebben az igeversben Isten felkészít arra, hogy nézeteltérés lesz közted és azok között, akik nem értik, hogy mit mondott neked Isten. Ha nem vigyázol, az emberek véleménye rövidzárlatot okoz a hitedben, és eléri, hogy kétségbe vond, amit Isten mondott. Isten azt mondja: „Nem áll szándékomban általuk megerősíteni azt, amit neked mondtam. Sőt arra sincs szükségem, hogy egyetértsenek azzal, amit rád vonatkozóan mondtam.” Nyugodj meg! Bízz Istenben! Lehet, hogy szeretnéd ezt a sok-sok külső megerősítést, de az igazság az, hogy nincs szükséged rájuk!
Amikor Isten „beoltott Igét” ad neked, az azt munkálja benned, hogy még többre éhezz. De légy óvatos: ne szemezgess olyan igéket a Bibliából, amik jó érzéssel töltenek el! Ha hitben növekedni akarsz, rá kell kényszerítened magad arra, hogy minden nap szánj időt Isten Igéjére. Nem magadtól fedezed fel a beoltott Igét, és nem te döntöd el, hogy egy bizonyos szentírási részlet neked szól, egy másik pedig nem. „A teljes Írás… hasznos…” (2Timóteus 3:16). Ahhoz, hogy egy vállalkozás hasznot hozzon, nagyon jól kell ismerned az adott területet, különben hamarosan abba fogod hagyni. A sikeres keresztény élethez vezető út az, hogy feladatodul tűzöd ki, hogy megismerd a Bibliádat. Ne csak egy Igét akarj Istentől, hanem tanulmányozd Isten teljes Igéjét!
Azt akarod, hogy az életednek súlya legyen? Merülj el a Szentírásban! Hasonlít ez a fogamzáshoz. Sem a hímivarsejt, sem a női petesejt nem képes a szaporodásra. Csak ha a sperma behatol, és a petesejt körülöleli, akkor van fogamzás és szaporodás. Ugyanígy van ez a lelki növekedésünkkel is. Ha Isten Igéje és a befogadókész szív találkozik, akkor valami történni fog. Ez egy olyan kombináció, ami mindig működik!
Nincs semmi, ami ahhoz fogható volna, mint amikor hosszasan elidőzünk a Szentírás előtt. Ez létfontosságú. Enélkül nem leszel képes meghallani, mit mond neked Isten. Mindig valaki másra kell majd támaszkodnod. El tudod képzelni a házastársaddal való kapcsolatodat ilyen alapon? Mit gondolsz, mennyi ideig tartana a házasságod? Ugyanez igaz az Istennel való kapcsolatodra is. Nincs semmi, ami pótolhatná az Ige első kézből származó, naponkénti állhatatos tanulmányozását.
Amikor kimerülés fenyeget
Ruth Haley Barton honosította meg a „veszélyes fáradtság” fogalmát. A tünetei a következők:
Amikor őrült rohanásban élsz, csak ne kelljen kárhoztatnod magad valamely kudarcod miatt a lelki életben, akkor ideje, ahogy Kristin Armstrong mondja: „érszorítót tenni az elfoglaltság sebére, különben elvérzünk lelkileg. Az, hogy többet teszünk, és gyorsabban tesszük, nem juttat el a nyugalomhoz. A kikapcsolódás csak pillanatnyi menekvés. Előbb vagy utóbb meg kell állnunk. A Zsoltárok 46:11 így szólít fel: »Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!« Amikor nyugton maradásra vagyunk kényszerítve, a teher, melyet cipelünk, óriásinak tűnik, a magányosság elviselhetetlennek. Azt hisszük, hogy a lendület majd mozgásban tart, és nem kell gondolkodnunk, éreznünk, nem kell tudomásul vennünk, hogy előbb vagy utóbb úgyis meg kell állnunk.”
Brenda Jank szerint a kimerültség mögött sokszor a bűntudat rejlik. „Minden alkalommal, amikor lelkiismeret-furdalásból igent mondunk valamire, egyúttal nemet mondunk valami fontos dologra. Napunk huszonnégy órából áll, és ha képesek vagyunk is arra, hogy egyszerre több dolgot csináljunk, akkor is vannak bizonyos korlátai annak, hogy mennyi feladat végezhető el egy nap alatt. Gyakorlottak vagyunk abban, hogy elhanyagoljuk azokat a dolgokat, melyek pedig a legfontosabbak az életben. Ingerlékenyek és türelmetlenek vagyunk szeretteinkkel. Nem alszunk eleget. Napokon át eszünkbe sem jut Isten jelenléte.”
Felismered ezeket magadon? Amikor elterjedt a híre, hogy Jézus meggyógyította Péter anyósát, akkora tömeg gyűlt köré, hogy késő éjszakáig kellett szolgálnia feléjük. Amikor másnap reggel titokban elment egy nyugodt helyre imádkozni, tanítványai a keresésére indultak, „és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: »Mindenki téged keres«” (Márk 1:37). Figyeld csak meg Jézus válaszát: „Menjünk máshova…” Ő azt választotta, hogy a Szentlélek vezetését követi, és nem hagyja, hogy a hamis lelkiismeret-furdalás diktáljon neki. Ne feltételezd, hogy a világ összes gondját-baját neked kell megoldanod, inkább mondd ezt, ha kérnek tőled valamit: „Először hadd imádkozzak ezért, majd aztán válaszolok.” Aztán imádkozz, hallgass figyelmesen Isten válaszára, és mielőtt döntesz, tedd fel magadnak ezt a kérdést: „Ha igent mondok erre, az azt jelenti, hogy nemet kell mondanom valami fontos dologra?” Fel kell ismerned, hogy mire kaptál elhívást életed ezen időszakában. Őszinteség, alázat és bátorság kell ahhoz, hogy következetesek maradjunk. Ha olyan helyzettel szembesülsz, amiről tudod, hogy többletterhet ró rád, ha te hajlandó vagy is felvállalni, biztos, hogy vállalni akarod azt is, hogy veled együtt a családodnak is fizetnie kelljen az árát? Gondolkodj el ezen!
Elbánni az ördöggel
„… hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2Korinthus 2:10–11)
Az ördögnek semmi sem tetszik annyira, mint napjaink szkepticizmusa, melyen át rá tekintenek. Minél inkább kételkedünk létezésében, minél inkább eljelentéktelenítjük, annál szabadabban garázdálkodhat. Jézus sohasem kételkedett az ördög valóságában. A Biblia azt mondja: „elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög” (Máté 4:1). Jézus azonban győzedelmeskedett. Bebizonyította, hogy Isten a Sátán cselszövéseit arra használja, hogy megerősítsen minket. A kísértések és megpróbáltatások valójában lelki edzésül szolgálnak. „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (Jakab 1:2–4). Isten túlságosan szeret ahhoz, hogy hagyná, hogy fejletlen, éretlen maradj. „»Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.« Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.” (Zsidók 12:5–8). Isten azért tanít minket, hogy tisztában legyünk a Sátán fondorlataival. Amikor a második világháborúban Patton tábornok megtámadta Rommelt, állítólag csata közben ezt kiáltozta: „Olvastam a könyvedet, Rommel! Olvastam a könyvedet!” Patton tanulmányozta Rommel Gyalogság előre! című könyvét. Tudta, milyen stratégiára számíthat a némettől, és eszerint tervezte meg saját hadmozdulatait. Ha ismered a Sátán taktikáit, te is meg tudod állítani az előrenyomulását.
„Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve kit nyeljen el.” (1Péter 5:8)
Amikor Jézus a pusztában megküzdött az ördöggel, a Sátán egyetlen ütése sem talált be. Háromszor mondta neki Jézus: „meg van írva” (Máté 4:4,7,10). Ezek olyan jól célzott jobbhorgok voltak, hogy a Sátán padlóra került, és nem tudott felállni. Nézzük meg egyenként ezt a három kísértést. „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré” (Máté 4:3). Figyeld a Sátán kettős támadását. 1) „Ha Isten Fia vagy…” A Sátán rávesz arra, hogy kételkedj ügyességedben, Megváltódban, és abban, hogy megigazultan állhatsz Isten előtt (Id. 2Korinthus 5:21). Eszedbe juttatja minden hibádat és kudarcodat. Azt fogja mondani: „A keresztyén élet túl nehéz, add fel!” Ez hazugság, ne higgy neki! Igen, a Szentlélek rámutat jellemhibáidra, hogy le tudd küzdeni őket. De a megváltást nem a jóságoddal érdemelted ki. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” (Efézus 2:8). 2) „Mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Negyvennapi böjt után Jézus megéhezett. A gyomra üres volt, ezért kezdte a Sátán azzal, hogy felhozta a kenyér témáját. A te életedben hol van űr? Figyelemre éhezel, sikerre sóvárogsz vagy intimitásra vágysz? Tisztában kell lenned gyenge pontjaiddal, és Isten kezébe kell tenned őket, mielőtt a Sátán felhozná őket, és azt mondaná: „Töltsd be magadnak a szükségeidet! Vedd a kezedbe az ügyet! Hagyd ki Istent a képből!” Ne hallgass rá! Ha a keresztyén életet meg lehetne élni Isten nélkül, akkor nem lenne rá szükségünk! A teljesen Istenre hagyatkozó élet mindig legyőzi a Sátán taktikáit.
„Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat…” (Máté 4:6)
A Bibliában azt olvassuk: „Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: »Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.« Jézus ezt mondta neki: »Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!«” (Máté 4:5–7). Figyeld meg, hogy a Sátán hibásan idézi a Szentírást. Ezért, amikor ellene harcolsz, neked is tudnod kell azt mondani, amit Jézus mondott: „viszont meg van írva…” Jézus azzal győzte le a Sátánt, hogy helyesen idézte a Szentírást – persze a Sátán reméli, hogy erre a titokra soha nem jössz rá. Tehát vértezd fel magad Isten Igéjével! Töltsd meg a fegyveredet Igékkel, és tartsd az ujjadat a ravaszon. Figyeld meg, hol történt ez a kísértés: a templomban! „Ha Isten Fia vagy, ugorj le!” A Sátán leginkább a gyülekezetben fog arra kísérteni, hogy trükkökkel próbálkozz, hogy másokra jó benyomást akarj tenni szolgálatoddal, hogy hitedből látványosságot csinálj, hogy felhívd a figyelmet jó cselekedeteidre, és manipulációval kiemelkedő helyet szerezz magadnak. Isten szolgálatra hívott, nem sztárságra. Ne páváskodj, térdelj! „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” (1Péter 5:5–6). Amikor a Sátán azt mondta Jézusnak, hogy ugorjon Isten karjaiba, Jézus erre nem volt hajlandó. Nem azért, mintha Isten nem kapta volna el, hanem azért, mert nem kellett senkinek semmit bizonyítania, legkevésbé az ördögnek. Neked sem kell semmit bizonyítanod.
„Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre…” (Máté 4:8)
A Bibliában azt olvassuk: „Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: »Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.« Ekkor így szólt hozzá Jézus: »Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!«” (Máté 4:8–10). A Sátán lényegében azt mondta Jézusnak: „Ha engem szolgálsz, segítek a csúcsra jutni.” Ha a legfontosabb célod, hogy Istent megdicsőítsd, akkor Isten vezet; de ha a végső célod az, hogy magadnak dicsőséget szerezz, akkor a Sátán irányít. Ő a büszkeségedre apellál, mert a büszkeség az ő lényének legfontosabb jellemzője. Mielőtt lezuhant volna a mennyben betöltött második helyéről, ilyen gőgös törekvései voltak: „Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon. Fölmegyek a felhők csúcsára, hasonló leszek a Felségeshez!” (Ézsaiás 14:13–14). A Sátán el akarja foglalni Isten helyét, de Isten nem mozdul. A Sátán Isten trónjára áhítozik, de Isten nem mond le a trónjáról. A Sátán át akar állítani az ő oldalára, de Isten soha nem fog elengedni. Az igazság az, hogy a saját erődből nem tudod legyőzni a Sátánt, de nem is kell saját erődből küszködnöd. A Biblia azt mondja: „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsidók 4:16).
„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)
Ha egy álom Istentől való, és te elkötelezed magad rá, akkor „biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3). Igen, időnként meg fogsz botlani, időnként meg kell feszülnöd, hogy túllépj régi korlátaidon, lehet, hogy tántorogva fogod átlépni a célvonalat, de el fogod érni. El fogsz jutni az Ígéret Földjére. Nézd csak meg Mózest: egy történelmet megváltoztató üzenetet kellett eljuttatni a fáraóhoz, pedig nehéz beszédű volt. Házassági problémái is voltak. Szeretett mindent egyedül megoldani, míg el nem jutott arra a pontra, ahol már nem bírta tovább, és megtanulta átruházni a feladatokat. Néha nem tudott uralkodni magán, ezért mondta neki ezt Isten: „…Ezt a földet ígértem oda esküvel… Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda” (5Mózes 34:4). Ám végül mégiscsak bejutott! 1400 évvel később ott állt Jézussal a Megdicsőülés [Színelváltozás] Hegyén, az Ígéret Földje közepén! Azt mondod: „De én csúnyán elbuktam”. Dávid házasságtörést követett el, zsoltárai mégis sokaknak adnak erőt, és az egész világon idézik őt a szószékről. Isten nem mentegette Dávidot, hanem megbocsátott neki, és felhasználta őt. „Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették…” (ApCsel 13:36). A Biblia így írja le Istent: „te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és a nagy a szeretetd” (Nehémiás 9:17). Egyes fordítások így adják vissza: „kész a megbocsátásra”. Isten készen áll, amikor te is, csak annyit kell tenned, hogy Hozzá fordulsz. Mielőtt Habakuk látomásáról kezdett volna írni, ezt mondta: „Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit felejtek én panaszom dolgában” (Habakuk 2:1 Károli). Isten helyreigazít, nem leselejtez! Hát nem csodálatos? Így működik Isten kegyelme.
Ámos prófétánál egy érdekes képet olvasunk: „Ahogyan a pásztor az oroszlán szájából két lábszárat, vagy egy fülhegyet ment meg, csak úgy menekülnek meg Izrael fiai…” (Ámos 3:12). Képzeld el, hogy a Sátán az oroszlán, és te vagy a bárány, Jézus pedig, mint a pásztor, jön, és összeszedi azt, ami belőled maradt; nézd csak meg, hogyan formál Isten győzelmet a vereségből! Az élet darabokra tépte álmodat? Istennel mindössze két dolog elég a visszatéréshez: 1) Fül a hallásra. Ne hallgass többé azokra a hangokra, melyek elcsüggesztenek; nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége! Isten azt mondta Ezékielnek, hogy prófétáljon a völgyet megtöltő halott, kiszáradt csontoknak (ld. Ezékiel 37:4): „Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt.” (Ezékiel 37:10). Lehet, hogy reményeid meghaltak, és lelked kiszáradt, de ha hallgatsz arra, amit Isten mond, álmod újra életre kel. 2) Láb, melyre rá tudsz állni. Isten, aki Jóbnak kétszer annyit adott szenvedései után, mint amennyije volt azelőtt, rólad sem mondott még le. Olvasd, hogy mit ígért, és állj rá Igéjére! Ákánt az Ákór völgyében kövezték halálra, mert lopott a zsákmányból Jerikó ostroma után. Itt van vége a történetnek? Nem, mert Isten az ő kegyelmében később ezt mondja: „…az Ákor völgyét a reménység kapujává teszem…” (Hóseás 2:17). A következményekkel lehet, hogy együtt kell élned, de Isten kegyelméből még mindig megélheted, hogy látod álmod beteljesülését.
