Jézus az Emberiséghez

Ne feledjétek, a sátán, a test vágyai által ellenőrzi az embert, mint az élelmiszer, ruházat, szex, ingatlanok, autó, szabadság, luxusélet, zene, alkohol s híres személyek istenítése által.

Ideje továbblépni-Megbírkózni a megbocsátással-Ne hagyd, hogy a félelem megállítson!

2019. január 05. 00:45 - Andre Lowoa

 

Ideje továbblépni

„Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.” (Jób 11:16)
Nem számít, milyen rossznak tűnnek a dolgok, ne feledd e szavakat: „el fog múlni”, nem marad minden így. Az élet szüntelen változás; mindig lesznek újabb kihívások. Ne hagyd, hogy lerombolják bátorságodat, használd inkább őket lehetőségként a növekedésre. Amint sikerül növekedned azon a területen, melyről Isten úgy gondolja, nagyobb érettségre van szükséged, el fog múlni az időszak, melyben éppen vagy. Semmi sem tart örökké. Bár az adott pillanatban ezt nehéz elhinni, idővel mégis „elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre” (Jób 11:16). A felejtés itt nem amnéziát jelent, hanem azt, hogy eljutunk odáig, ahol az emlékhez már nem társul gyötrelem. Olyan ez, mint amikor egy rovarcsípésből kiszívják a mérget, amint a méreganyag eltűnt, megkezdődik a gyógyulás. Az emlék olyanná lesz, mint amit már elvitt a víz. Soha többé nem látod viszont a folyó vizét, mely most a bokádat nyaldossa. Kristin Armstrong mondta: „Az ószövetségi időkben a gyászolók hamut kentek arcukra. Egy bizonyos időt szántak a gyászra, utána megmosakodtak, és továbbléptek. Mennyivel egészségesebb ez, mint amit a mi társadalmunk gyakorol! Mi kifestjük magunkat, felvesszük a boldogság vagy a közömbösség álarcát, nem engedjük, hogy az emberek kifejezzék együttérzésüket vagy tiszteljék, hogy most korlátozott helyzetben vagyunk. Annyira el akarunk bújni, hogy belülről temetjük magunkat hamu alá. Isten hívni fog: »Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod« (Ézsaiás 60:1). Kérd, hogy jelölje ki a határidőt, és légy kész arra, hogy megmosd az arcodat!” Aztán lépj tovább!



Megbírkózni a megbocsátással

„Az irgalmasság és az igazság ne hagyjanak el téged…” (Példabeszédek 3:3 Károli)
Egy tanácsadó mondja el: „Úgy emlékszem arra a telefonhívásra, mintha tegnap lett volna… a főnököm közölte velem, hogy elbocsát. Abban a pillanatban azt gondoltam, hogy vége az életemnek. Visszanézve már látom, hogy az volt a kezdet.” A létszámleépítések sajnos egyre gyakoribbak, de van rá mód, hogy megbirkózzunk velük. Nézzünk meg néhány ilyen lehetőséget. Ha munkáltató vagy: egy tábornoknak egészen más talentumokkal kell rendelkeznie, mint az egyszerű gyalogos katonának. A létszámleépítés nemcsak azokról az emberekről szólnak, akiket elküldesz, hanem azokról is, akik maradnak, és figyelnek, hogy együtt érző, megbízható és őszinte vagy-e. Ha tetteid az ellenkezőjét bizonyítják, a munkamorál, a termelékenység és a teljesítmény zuhanni fog. Ha bizalmi válságot okozol, annak katasztrofális hatásai lehetnek az egész vállalatra. Tehát hogyan kell kezelned a létszámleépítéseket? a) Kommunikálj! Kommunikálj! Kommunikálj! Állj szóba az embereiddel, és adj nekik annyi információt, amennyit lehetséges! b) Magyarázd el a helyzetet és a pénzügyeket, hadd tudják meg, hogy áll a szervezet. Magyarázd el, miért kell elbocsátanod embereket! Ha az emberek megértik a helyzetet, sokkal könnyebben tudják elfogadni is. c) Légy őszinte! Hadd tudják meg az alkalmazottak, hányadán állnak. Még a rossz hírt is jobb tudni, mint semmit sem tudni. A bizonytalanságnál még a biztos rossz is jobb. d) Sose feledkezz meg arról, hogy az igazságnak és az irgalmasságnak együtt kell járnia! Sose kezeld az elbocsátottakat csupán számokként! Bánj velük igazságosan, akkor a többi dolgozó is így fog eljárni veled. Ajánlj fel támogatást, útmutatást, oktatást, bátorítást és reménységet! e) Ne hosszabbítsd meg az amúgy is nehéz helyzetet azzal, hogy több körben bocsátod el az embereket! Ha meg kell tenned, tedd meg egyszerre!



„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Ha nem te vagy az, akit elbocsátanak: alkalmazd a „Panaszkodni tilos” szabályt! Eléggé valószínű, hogy lesznek körülötted emberek, akik minden lehetőséget megragadnak az elégedetlenkedésre. Te ne tartozz közéjük! „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent!” Ne engedd, hogy mások borúlátása hatással legyen rád! Igyekezz kikapcsolni a pesszimizmust, és összpontosíts arra, hogy a tőled telhető legjobban végezd munkádat minden nap! Legyél nélkülözhetetlen az által, hogy látják, keményen dolgozol, pozitív a hozzáállásod, és közreműködsz a vállalat sikerében!
Ha te vagy az, akit elbocsátanak: Teljesen normális, ha haragot, szomorúságot, zaklatottságot érzel – néhány napig, de aztán engedd el! Jézus azt mondta: „…bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Márk 11:25). Érett személyiségnek lenni azt jelenti, hogy el tudjuk viselni az igazságtalanságot anélkül, hogy vissza akarnánk vágni. Bocsáss meg a munkahelyednek! Bocsáss meg a főnöködnek! Engedd el a keserűséget! Nem tudsz jövőt teremteni, amíg a múlton rágódsz. Kérdezd meg magadtól, mit tudsz megtanulni ebből a tapasztalatból, és használd ezt a kihívást arra, hogy új lehetőségek után nézz! John Gardner mondta: „Nem akkor hozzuk a legjobb formánkat, amikor a csúcson pihengetünk, hanem mászás közben, amikor az út meredek.” Ki tudja, következő lépésed talán egy új és sokkal eredményesebb pálya felé vezet, vagy arra segít, hogy több időt tölthess a családoddal, vagy egy jobb helyre költöztet. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását” (Példabeszédek 16:9). „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid” (Példabeszédek 16:3). „…Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). A jövődet egyedül te tudod lekorlátozni!



„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel…” (Róma 15:13)
Gyakran használjuk a remélni szót, ha szeretnénk, hogyha valami megtörténne, de nem vagyunk biztosak benne, hogy meg fog. Reméljük, hogy az autójavítás nem fog sokba kerülni. Reméljük, hogy a laborvizsgálat eredménye jó lesz. A reménység azonban nem vágyálom, hanem Istenbe vetett bizalom! Hogyan tarthatod életben a reményt, amikor nincs munkád? Isten, a reménység forrása be fog tölteni békével, mert benne bízol. Jon Gordon mondja: „A média által keltett pánikőrület rombolóan hat a kollektív pszichére… az emberek stresszesebbek, mint valaha… olyan, mint egy horrorfilm: amitől félsz, az mindjárt megtörténik… pedig a gazdaság nem valami elvont valóság… a mi gondolataink és viselkedésünk teremti meg. Hogyan bízhatunk tehát, ha minden, amiben bíztunk, szétesik? A válaszom: nem a megfelelő dolgokba vetettük a hitünket… és a repedések előtűnnek. Itt az ideje felébredni. Charles West mondja: »Istenhez fordulunk, amikor az alapok megremegnek, csak azért, hogy rájöjjünk, éppen Isten rázta meg őket.« A biztonság csupán illúzió. A bankszámlának nincs megtartó ereje… az értékpapírok nem adnak békességet… igazi célunk nem egy jól kidolgozott terv nyugdíjas éveinkre… Arra lettünk tervezve, hogy Istenben bízzunk… az igazi erő nem abban rejlik, ami erősnek és biztonságosnak tűnik, hanem abban, ami csendes és láthatatlan… Ahelyett, hogy tévénézéssel kezdenéd a napot, menj el sétálni egy csendes helyre, ahol imádkozhatsz; ahelyett, hogy az újságba mélyednél, nézz fel, a menny felé!” Imádság: „Uram, néha a reménységem csupán óhajtás, de benned reménykedni egészen más dolog; te biztos talaj vagy számomra. Reményemnek ma a te hűséged ad alapot, és ígérted, hogy be fogod tölteni minden szükségemet. Köszönöm ezt neked; tudom, hogy meg fogod tenni. Ámen.”



Ne hagyd, hogy a félelem megállítson!

„… aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” Filippi 1:6

Mindenre van erőm...

Isten olyan dologra hívott, amire nem érzed képesnek magad? Egy tucatnyi ember is eszedbe jut, aki szerinted alkalmasabb lenne a feladatra?

Nem számít, hogy te mit gondolsz, Isten nem valaki mást választott! Korlátaid és bizonytalanságod ellenére téged választott. Alkalmatlanságod, hiányosságaid nem érik meglepetésként. Sőt, az ő ereje legjobban a mi erőtlenségeink által mutatkozik meg (ld. 2Korinthus 12:9).

Jon Walker mondja: „Talán elrejtheted gyengeségeidet mások elől, de Isten elől nem tudod elrejteni őket. Ő teremtett téged. (Gondolod, hogy selejtet gyártana?) Gyengeségekkel teremtett, hogy ezzel alázatban tartson, imádságra késztessen… gyengeségeid nélkül, melyek visszakényszerítenek Istenhez, beképzeltté válnál. Ugyanakkor azt sem engedi, hogy kifogásként használd őket arra, hogy kibújj szolgálatod alól, hogy figyelmen kívül hagyd elrendelt célodat. Ha Isten hatalmas feladatra hív, ő fog ellátni minden szükségessel a teljesítéséhez – beleértve ebbe benned munkálkodó Szentlelkét. Ezért összpontosíts az ő erejére, ne a sajátodra! Ne arra gondolj, mennyire alkalmatlan vagy a feladatra! Emlékezz, Isten nagyobb bárminél, amivel szembenézel, bármilyen hatalmasnak tűnik is az.” A Biblia azt mondja rólunk: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk” (Efezus 2:10). Istennek nem utólag jutnak eszébe a dolgok, ő jó előre megtervez mindent. Téged is különleges céllal tervezett, és ő, aki elkezdte benned a jó munkát, el is végzi azt. Ezért ne engedd, hogy a félelem megállítson, inkább ösztönözzön arra, hogy felállj és továbbindulj!

 

Kövess engem

„… [Máté] felkelt, és követte őt.” Máté 9:9

A rómaiak adószedőjének lenni jövedelmező állás volt, de egy zsidó számára a hazaárulással egyenértékű. Ezért Máté megvetett ember lett, és kizárták az istentiszteleten való részvételből is. Ez azonban nem gátolta meg Jézust abban, hogy elhívja őt tanítványának. És amikor ezt tette, Máté nem habozott, azonnal „felkelt és követte őt.” Sheila Schuller Coleman rámutat: „Ahol mindenki más egy megvetett páriát látott, Jézus egy ígéretet… ahol mindenki más egy hazaárulót látott, ott Jézus egy hűséges követőt. Ahol mindenki egy vesztest látott, Jézus a hit bajnokát… Nem az számít, kik vagyunk, nem az iskolázottságunk, nem a származásunk, nem az összeköttetéseink, nem a múltunk… Jézusnak terve van… és mindannyiunkra szüksége van, hogy betöltsük Istentől kapott rendeltetésünket.” Természetes, hogy nyugtalanít, ha változással és bizonytalansággal nézel szembe, de Isten azt mondja: „Bízzál, ne félj!” (ld. Máté 14:27). Egy bibliatanító írja: „Isten tudja, hogy ez nagy kihívás számunkra, hogy határaink próbára lesznek téve… tudja, hogy saját képességeink és forrásaink nem adnak elég erőt az úthoz (ld. Filippi 4:13). Amikor attól félünk, hogy nem tudunk véghezvinni dolgokat, amire Isten elhívott… hogy Isten nem fog megvédeni, nem fog gondoskodni… akkor elhisszük azt a hazugságot, hogy körülményeink nagyobbak Istennél, és feláldozzuk hitünket saját felfogóképességünk oltárán. Ha te is olyan vagy, mint én, akkor gyakran félsz attól, hogy mi van Isten elhívásának függönye mögött, és – bármilyen frusztráló is – ő nem enged bepillantást mögé… behúzva tartja a függönyt jövőnk előtt, hogy megtanuljunk hit által és nem látásban élni, hogy így biztossá legyünk abban, amiben reménykedünk, és szilárdan bízzunk Istenben akkor is, amikor nem látjuk, hogyan dolgozik jelenlegi körülményeink közepette.”



komment
süti beállítások módosítása