1995. február 23.   Dhaka

(Krisztus képére néztem.)

Szépség Alkotója! Hogyan lehetséges, hogy nincs mindenki elbûvölve Tõled? Sohasem hagy el minket szereteted, bár nyomorúságosak vagyunk és csak rombolni tudunk. Vétkezünk, pedig még a Tieid vagyunk, és tanítasz minket. Bár foltosak vagyunk a bûntõl, forró vágyadban, hogy megbocsáss nekünk, továbbra is követsz, ahogyan a szerelmes követi jegyesét, hogy teljesen meghódíts minket.

Valóban! Mit nem tennék meg értetek, hogy teljesen meghódítsam szíveteket! Oly kevés kell ahhoz, hogy boldoggá tedd Megváltódat! Egyetlen tekinteted is örömet szerez nekem! 1 Örökre enyémmé tehetlek, és egyeduralmam kristálytiszta, csillogó és hibátlan gyémánttá fogja átalakítani lelkedet. Ünnepélyesen mondom: amíg meg nem halsz “saját énednek”, nem nyered el az örök életet. én vagyok az élet

Világossága. és te, leányom, ne feledd: testvéreid még messze vannak isteni Szívemtõl, amely istenivé 2teheti õket. A kárhozat útján vannak, és a pusztulás ásít feléjük, anélkül, hogy tisztában lennének vele. Teremtés! Csak akarnod kell, és eljövök hozzád mint Folyó, mint keblembõl fakadó, soha el nem apadó Forrás. IC

 


1 Amikor szeretettel néztem képére.
2 az isteni természet részeseivé
Szerző: Andre Lowoa  2018.12.31. 08:12