„Mert megértettük: Isten oda hívott minket.” (Apostolok cselekedetei 16:10)
A Bibliában azt olvassuk, hogy Pál és Szilász „azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Míszia felé mentek, Bitiniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. Ezért Míszián áthaladva lementek Tróászba. Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre! A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert megértettük: Isten oda hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.” (ApCsel 16:6-10). Istennél a „nyitott ajtó elv” működik. Ha kinyit egy ajtót, azon be kell lépnünk. De figyeld meg, hogy amikor Isten nem engedte Pálnak, hogy Kis-Ázsia városaiba menjen, akkor ő nem ácsorgott ott azt kérdezve: „De miért, Uram?” – hanem továbbindult. Pál számára nem volt nagy ügy, hogy megpróbált valamit, és az nem működött. Hitte, hogy az ő ajándéka Istennek a készséges szíve és a mozgathatósága, és Isten ajándéka az ő számára, hogy mindig oda fogja vezetni, ahol lennie kell. Ha Isten megakadályoz valamit, az legalább annyira isteni vezetés, mint amikor megenged valamit. Minden ajtó, ami zárva marad, minden lehetőség, amihez nem jutsz hozzá, minden alkalom, amikor hiába vársz egy hívást, éppen annyira Isten vezetése, mint az, ha valami sikerül. Ezért ha felismered, hogy nem maradhatsz ott, ahol most vagy, az kiindulási pont lehet ahhoz, ahová Isten vezetni akarja az életedet. Az ilyen vezetés pedig gyakran azzal kezdődik, hogy valami kavargó nyugtalanságot érzel a lelkedben.
A tűzben
„Azután a király előléptette Sadrakot, Mésakot és Abédnegót…” (Dániel 3:30 NIV)
A tüzes kemencébe vetett három héber ifjú története négy dologra ébreszt rá minket: 1) Az Istennek való engedelmesség nem mentesít a bajoktól. Ne várd azt, hogy a világ mindig megértsen és értékeljen téged! Nézz Krisztusra: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be” (János 1:4-5). 2) Nem vagy egyedül – Isten veled van a bajban. Amikor Nabukadneccar király benézett a tüzes kemencébe, azt mondta: „… négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten” (Dániel 3:25). A tűz, ahelyett, hogy elpusztította volna őket, leégette róluk a köteleket, amikkel meg voltak kötözve, és szabaddá tette őket. Bátorodj hát fel! Lehet, hogy úgy érzed, hogy a körülmények megkötöznek, bekorlátoznak és bezárnak, de Isten veled van! Ő meg fog védeni, és győztesen fog kihozni belőle. 3) A problémád a bizonyságtételeddé lesz. Mások figyelnek téged. Amiben ők bíznak, az nem működik, és most azon tűnődnek, vajon az, amiben te bízol, működik-e. A te Isten iránti hűséged és az, hogy Ő közbelép a te érdekedben, úgy fogja megérinteni az életüket, ahogyan a teológiád sohasem tudná. Babilonban mindenki tudta, hogy a három héber ifjú miben hisz, de azt is tudni akarták, hogy „Működik mindez a tűzben is?” Igen! 4) A gondok túloldalán nagyszerű áldások várnak. „Azután a király előléptette Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilon városában.” Ez egy szentírási alapelv: ha hűséges vagy egy nehéz helyzetben, akkor Isten magas pozíciót bízhat rád.
Hogyan találhatnak valódi megelégedést a kapcsolatfüggők?
„Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.” (János 4:14)
Jézus a kútnál vizet kért az asszonytól. A nő meglepődött azon, hogy egy zsidó szóba áll egy samáriaival, meg is kérdezte Jézustól, miért kér tőle vizet. Ő így felelt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. … Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (János 4:10,13–14 RÚF). Figyeld meg a különbséget a kút vize és a között a víz között, amit Jézus kínált. Jézus nem a környék kútjainak vízminőségéről beszélt, hanem az asszony öt tönkrement házasságáról és arról az emberről, akivel éppen együtt élt. Ennek az asszonynak igazából fogalma sem volt arról, hol találhatja meg azt a kielégülést, amire annyira szomjazott. Egyik kapcsolat a másik után okozott csalódást neki – nem számít, milyen gyakran ivott „ebből a vízből”, szomját nem tudta oltani. Ráadásul minden kudarcot vallott kapcsolatra a válasza egy újabb kudarcba torkolló kapcsolat volt – mert azt gondolta, amit mi is oly sokszor, hogy ha többször tesszük azt, ami nem működik, akkor egyszer csak működni fog! Jézus nem bírálta őt erkölcstelenségéért. Nem, ő az egyetlen igazi ellenszert kínálta ürességére. „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.” Bármiben is keresel kielégülést – kábítószerben, alkoholban, szexben, pornográfiában, kapcsolatok sorában, pénzben vagy népszerűségben – ezek közül egyik sem oltja szomjúságodat. De ha életedet Jézusra összpontosítod, időt töltesz vele, beszélgetsz vele, és naponta „iszod” Igéjét, az egészen biztosan betölti a benned lévő űrt.
Légy hálás azért, amid van!
„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” 1Thesszalonika 5:18
Stephen Hawking elméleti fizikus zseniális aggyal rendelkezik. Hasonlították már Albert Einsteinhez is. Csakhogy egy ritka betegségben szenved, amiotrófiás laterálszklerózisban (az ALS szindróma leggyakoribb fajtája, amikor a központi idegrendszer mozgató idegsejtjei pusztulása következtében az akaratlagos izmok fokozatosan elgyengülnek, majd végül el is sorvadnak). Emiatt csaknem teljesen lebénult. De megtanult számítógépet használni ujjbeggyel, így tudta közölni számításait és gondolatait. Mielőtt beteg lett, az volt a véleménye, hogy az élet „értelmetlen létezés”. Sokat ivott, és keveset dolgozott. Ám miután megtudta, hogy valószínűleg már csak néhány éve van hátra, az élet hirtelen sürgőssé vált, és új értelmet kapott. Sőt, igazából még boldogabb is lett, mint azelőtt. Így magyarázta ezt a paradoxont: „Ha az ember kilátásai nullára csökkentek, akkor igazán értékel mindent, ami még megmaradt.” Ha azt mondják neked, hogy már csak korlátozott ideig fogsz élni, az egész életszemléletedet átalakítja. Dolgok, amiken azelőtt átnéztél, jelentőségteljessé válnak: gyermekek nevetése, egy napkelte vagy napnyugta, barátok és családtagjaid szeretete, vagy csupán egy séta a parkban. A legnyomorúságosabb helyzetben lévő emberek a világon azok, akik azt hiszik, hogy az élet „tartozik nekik”. Ők soha nem boldogok, mert nem hiszik, hogy megkapják, amit megérdemelnek. Pál apostol börtönben volt, és semmi reménye nem volt arra, hogy kijuthat, amikor ezt írta: „Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thesszalonika 5:18). Mit akart mondani ezzel? Egyszerűen ezt: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8)
„Viseljétek el egymást…” (Kolossé 3:13)
Voltál már olyan boltban, ahol leszállított áron forgalmaztak termékeket, mert azok esztétikai hibásak vagy enyhén sérültek voltak? Jelzik ugyan, hogy a termék hibás, de nem mondják meg, hol a hiba, és ha egyszer megvásároltad, nem adhatod vissza. Úgy kell elfogadnod és használnod, ahogy megvetted. Ha netán nem vetted volna észre, mindannyian az „úgy, ahogy” részlegen élünk. Állj meg, és gondolj a körülötted élő emberekre: mindannyiukban vannak erősségek és gyengeségek, erények és vétkek, igaz? Ha a tökéleteset keresed, rossz boltba jöttél. Mi a lényeg? Az egyedüli módja annak, hogy jó kapcsolatban légy valakivel az, hogy szereted és elfogadod őt úgy, ahogy van. Ne hidd el azt a mítoszt, hogy a legtöbb ember „normális”, kivéve azokat, akik a te életedben vannak. Ha erre az elképzelésre alapozol, kapcsolataid végtelen próbálkozások lesznek a másik megjavítására, irányítására, vagy arra, hogy úgy tegyenek, mintha mások lennének, mint akik. Thomas Merton mondta: „A szeretet az, amikor engedjük, hogy akit szeretünk, teljesen önmaga legyen, és nem próbáljuk mindenáron a magunk képére formálni. Ellenkező esetben csak a saját tükörképünket szeretjük benne.” A lelki érettség jele az, ha elismerjük, hogy senki sem tökéletes, és ennek ellenére elkötelezzük magunkat arra, hogy szeretjük őket. Pál azt írja: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kolossé 3:13). Úgy szeretni valakit, ahogy van, azt jelenti, hogy erősségeire összpontosítunk, és támogatjuk őt küzdelmei területén. „De mi van a hibáikkal?” – kérded. Íme, a válasz: „…a szeretet sok vétket elfedez” (1Péter 4:8 Károli).
