Minden egyes élet számít
“Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” 1 Sámuel 16,7
Minden élet szent. Az a mentalitás pedig, hogy egyesek többet érnek mint mások, Holokauszthoz vezetett. Hitler szerint egyes emberek fontosabbak másoknál, ezért el kell távolítani a gyengéket, a betegeket, az időseket vagy az olyan embereket, akikkel nem értünk egyet. Ma már fiatal pároknál is megfigyelhető ez a jelenség, amikor gyereket várnak, az orvos pedig szomorúan közli velük, hogy a kisbabájuknak születési rendellenességei lehetnek. Ez pedig elég is arra, hogy elkezdjenek az esetleges abortuszon gondolkodni.
Ha minden egyes olyan terhességet megszakítottak volna, ahol sérült gyerek született, te sem születtél volna meg. Te sem vagy teljesen egészséges, mindenkinek vannak fogyatékai, csak nem valljuk azokat be. Vannak érzelmi fogyatékaid, olyan félelmeid, melyek halálra rémítenek és még a feleségeddel sem beszélsz róluk. Hasonló fogyaték az a gondolat, hogy te nem vagy annyira okos, mint mindenki más, és ezek mellett még fizikai fogyatékokkal is rendelkezel. Észrevetted már, hogy nem működik minden a testedben? Ezért nem vagy ott az Olimpián. Mindegyikünknek vannak fogyatékai, mind nehézségekkel küszködünk.
Azt pedig ki dönti el, hogy a te fogyatékod elég nagy-e ahhoz, hogy megszabadulj tőle? Ismersz esetleg olyan családot, ahol van sérült gyerek, autista, értelmileg akadályozott vagy fizikai fogyatékkal élő? Kevésbé szereti a család azt a gyereket? Nem hinném, sőt, még jobban szeretik. A Biblia azt mondja, hogy Isten különösen szereti a gyengéket, a betegeket és a sérülteket. Nekünk is szükségünk van rájuk, hogy megtanuljunk igazán önzetlenek lenni.
Minden időben meg kell őriznünk az élet szentségét, mert ez bemutatja Isten szándékait és az Ő dicsőségét.
Értékes vagy, attól függetlenül, hogy ki vagy és mit értél eddig el. Minden egyes gyermek értékes.
Tudtad-e, hogy a Biblia azt mondja, hogy Isten vállalja a felelősséget minden egyes genetikai fogyatékunkért? Nem azokért a problémákért, amelyeket mi hoztunk a saját életünkbe a túl sok evés, ivás vagy dohányzás által, hanem azokért a genetikai gyengeségekért, amik minden emberben ott vannak és alkotják a személyiségünk.
A Biblia azt mondja az 1 Sámuel 16,7-ben, hogy “…nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.”
Isten azért vállalja a felelősséget, mert tágabb perspektívával rendelkezik, mint mi, emberek. Ő pedig szereti minden egyes teremtményét, mert potenciállal rendelkezünk a jó cselekedetekre, melyeket Ő előre elkészített számunkra.
Isten nem fog téged senkivel sem összehasonlítani, viszont összehasonlít a potenciáloddal. Nekem nem szerepel a céljaim között, hogy a világ legjobb lelkipásztora legyek, még nem is próbálom ezt elérni. Viszont sokkal inkább célom az, hogy a talentumaimat, lehetőségeimet kihasználva a lehető legjobb lelkipásztor lehessek. E téren leszek én kiértékelve.
Beszéljetek róla
- Kihez hasonlítgatod magad? Mi van abban a személyben, amiért azt hiszed, hogy jobb nálad, amiért azt hiszed, hogy őt Isten jobban szereti?
- Elég az számodra, hogy Isten a te életedet szentnek tartja? Miért igen, vagy miért nem?
Te már elnyerted Isten jótetszését
„Ti azonban kiválasztott nép tagjai vagytok, királyi papság, szent nemzet, Isten megkülönböztetett tulajdona, hogy hirdessétek a dicséretét annak, aki kihívott titeket a sötétségből az ő csodálatos világosságába.” (1Pét 2:9, NIV-fordítás)
Az emberek nagy része azzal tölti az életét, hogy elnyerje mások tetszését. El akarjuk nyerni a szüleink, ismerőseink, a társunk vagy egy általunk tisztelt ember tetszését, de még azokét is, akikre irigykedünk. A bennünk élő vágy, hogy elnyerjük mások jóindulatát, a legkülönfélébb dolgokra késztet minket. Befolyásolhatja, hogyan öltözködünk, milyen autót vezetünk, milyen házat vásárolunk, de még azt is, hogy milyen pályát választunk.
Egyetértesz azzal, miszerint az emberek a legőrültebb dolgokat is képesek elkövetni annak érdekében, hogy elfogadják őket? Amikor gyerek voltál, nagyon erősen dolgoztál azon, hogy beilleszkedj egy közösségbe, és ha valaki azt mondta, "Fogadok, hogy ezt nem mered megcsinálni!", te csak azért is megcsináltál valami őrültséget. Megtetted, mert a megfelelés és elfogadás utáni vágyad felülírta a személyes biztonságvágyadat. Amikor gyerekkorodban például kosárlabdáztál, emlékszel arra, milyen nagyszerű érzés volt, hogy a legjobb játékos beválasztott a csapatába? És esetleg emlékszel arra is, hogy mennyire fájt, amikor már csak két-három játékos hiányzott a csapatból, de téged még mindig nem választottak ki?
Nagyon szeretjük azt érezni, hogy elfogadnak bennünket.
Ha valaki tudja, hogy kiválasztották, akkor az csodát tud tenni az önbecsülésével. A Biblia azt mondja Péter első levele 2. fejezetének 9. versében, hogy „ti kiválasztott nép tagjai vagytok” (NIV-fordítás). Ennek mindenképpen meg kell erősítenie az önbecsülésedet! Krisztus elfogadott téged. És nem azért, mert jól teljesítettél, vagy mert megdolgoztál azért, vagy mert megérdemled, hanem mert Isten egyszerűen azt mondja, „Én kiválasztottalak téged.”
Talán már elfogadtad Jézust, és behívtad Őt az életedbe, de vajon tudatosult-e benned, hogy Krisztus is elfogadott téged? Ezt nem kell kiérdemelned, és bizonyítanod sem kell.
„Még ha az apám és anyám elhagyna is, az Úr gondot fog viselni rám” (Zsolt 27:10, GW fordítás). Lehet, hogy olyan szüleid voltak, akiknek lehetetlen volt megfelelni. Nem számít, mit tettél, semmi sem volt elég jó. Ha hármast kaptál, ők négyesre számítottak. Ha négyest kaptál, akkor ötösre. És ha ötöst kaptál valamiből, ők az összes tárgyból ötöst akartak.
Nagyon szomorú látni, de sokan még felnőttként is bizonyítani próbálnak a szüleiknek. Lehet, hogy még te is próbálod elnyerni a szüleid tetszését, pedig több mint valószínű, hogy ez nem fog sikerülni. Ha eddig még nem tudták kifejezni feléd az elfogadásukat, akkor bennük nincs valami rendben. Viszont a jó hír az, hogy nincs is szükséged erre ahhoz, hogy boldog legyél! Több mint hétmilliárd ember él a Földön. Ha ebből te nem nyered el kettőnek a tetszését, az nem olyan nagy tragédia, igaz?
Viszont Isten mint az Ő családjának tagját már elfogadott téged!
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- Mire alapozod az önbecsülésedet?
- Hogyan hat rád fizikailag, hogy szeretnél másoknak megfelelni? Hogyan hat rád érzelmileg, lelkileg és szellemileg?
- Honnan tudhatod, hogy Isten elfogadott, és hogy úgy fogadott el, ahogy vagy?
